Dice & Sorcery

Elhatároztuk, hogy útra kelünk, és mi is meglessük a Board Game Café-t. A kaland már az odajutással elkezdődött, mikor a házszámokat nézegetveve majdnem elmentünk a gondosan álcázott ajtó mellett, de kis keresgélés után szerencsére célba értünk. Ezzel a kritika kritikus részének végére is értem, ugyanis egy felejthetetlen estét töltöttünk a játékbarlangban.

A lépcsőn leérve, mintha álmaink gyerekszobájába csöppentünk volna. A dobozok a polcokon, játéktáblák, térképek és figurák a falon, két oldalt pedig a „játéktér”. Kezdetben kissé tanácstalanul és bőség zavarával küszködve nézelődtünk, keresgéltünk a dobozok között. Tanakodásunk nem tartott sokáig mert a BoardGame Café-s srácok hamar a segítségünkre siettek, és gyakorlatilag minden kérdésünkre azonnal megkaptuk a választ, így könnyedén be tudtuk lőni, hogy mivel is szeretnénk játszani az elkövetkezendő néhány órában.

Ajánlás alapján a Lancaster mellett döntöttünk, amiről majd később szintén mesélek. Rövid szabályismertetés után bele is csaptunk a közepébe, és elkezdtünk játszani. Miután elhelyeztük a táblát, és helyükre kerültek a figurák és a további játkszerek, tovább súlyosbítottuk a helyzetet a megrendelt étellel és itallal. Ekkor komolyan elgondolkodtunk, hogy létezhet-e egyáltalán akkora asztal, amit nem lehet megtölteni.

Kis kitérő a rendelhető finomságokról. A választék pont akkora, hogy mindenki megtalálja a kedvére való melegszendvicset (paninit), süteményt vagy italt, de mégse kelljen túl sokáig válogatni. A tálalás külön pikantériája, hogy az italokhoz nem hagyományos söralátétet adtak, hanem társasjátékok tábláinak darabjait. Bár volt, aki azt mondta „ezek halott játékok darabkái”, meg kell hagyni ötletes megoldás. Meg különben is, ha ez az igazság, egy játék kívánhatna szebb újjászületést magának?

Az asztaloknál nagyon színes csapatok gyűltek össze, főként fiatalok, baráti társaságok. Többnél a vendégsereg zöme külföldi volt, németül, angolul beszélgettek és játszottak. Talán az összetartozó emberek, a jókedv, a közvetlenség tette olyan érzéssé az a BoardGame Café-ban eltöltött időt, mintha barátok közt lennénk (na nem a sorozatban).

A kiszolgálás, a szabályismertetés, az újra és újra feltett „én ezt nem értem, mit is kell csinálni” jellegű kérdéseinkre a válaszadás mind mind olyan kedvességgel, lelkesedéssel történt, hogy azt kell mondanom ez vendéglátás a szó szoros értelmében. Amit pedig külön kiemelnék, mikor vendéglátónk a műszakja végén haza indult, nemcsak oda jött elköszönni, hanem fel is hívta figyelmünket, ki lesz az, aki tud segíteni a játékkal, vagy bármi egyébbel kapcsolatban.

Késő este utolsók közt távoztunk, még a pultnál beszélgettünk a játékokról, mit érdemes kipróbálni, mire számítsunk egy-egy különlegesebb darab esetében. Nem „záróra, menjetek már”, hanem igazi „visszavárunk, örülünk, hogy itt voltatok” hangulattal búcsúztak tőlünk. Úgy döntöttünk még hazafelé menet, igazából a ház előtt, hogy elfogadjuk a szíves invitálást, hamarosan újra ott leszünk és játszunk egy jót.

-Ekriven