Nemrégiben Budapesten járt a Nintendo, ahol is bemutatták a 3DS család legifjabb tagját, a New Nintendo 2DS XL-t. Ez a verzió lényegében nem más, mint a New 3DS XL kétdimenziós változata, amiben némileg faragtak a fizikai jellemvonásokon is. Volt szerencsénk még a megjelenés előtt alaposabban szemügyre venni a masinát, hogy első kézből számolhassunk be nektek róla.

A 3DS, a 3DS XL, a 2DS, a New 3DS és New 3DS XL kiadása után a kiotói mérnökök hosszasan tűnődtek, vajon milyen variációt nem próbáltak még ki? Aztán az egyiküknek eszébe ötlött, hogy 2D-s New 3DS eddig valahogy kimaradt. XL-es meg aztán pláne. Mivel a Nintendo handheld konzoljai még mindig egész jól fogynak (66 millió fölötti eladott példány világszerte), még egy utolsó nagy hajrát bepróbálnak ezzel a kompromisszumos, de ütős variánssal.

A Nintendo Switch elképesztő márciusi repülőrajtja és az azóta is töretlen lendülete mellett furcsának tűnhet a döntés, hogy július 28-án a Nintendo kiadjon egy újabb hordozható konzolt. Azonban a két rokon versenyző nem azonos súlycsoportban, de talán még csak nem is ugyanazon versenyágban mérkőzik meg. A New Nintendo 2DS XL ugyanis azon fiatalabb korosztálynak próbál apellálni, akik eddig valamilyen okból kifolyólag kimaradtak a számtalan exkluzív címmel rendelkező 3DS hardvercsalád nyújtotta játékélményből, a Switch ezzel szemben a mindenkit megcéloz, azon belül pedig elsősorban a fiatal felnőtteket.

Tulajdonságok

A New 2DS XL külsőleg leginkább egy New 3DS XL-hez hasonlítható, mivel szerencsére kétdimenziós elődjétől eltérően megmaradt az összecsukható, kagylóhéj forma. Színezetét tekintve a fekete-türkiz és a fehér-narancssárga színkompozíciók fiatalos lendületet sugároznak, habár nekünk jobban bejön a New 3DS (XL) elegáns, retró színvilága.

Ami pedig a technikai paramétereket illeti, nos, legnagyobb örömünkre a 3D-n kívül lényegében mindent egy az egyben átpakoltak a New 3DS XL-ből: a képernyő szép nagy, a hivatalos álláspont szerint 82%-kal nagyobb, mint sima 2DS elődje (valójában 91%-kal, de ezt most inkább hagyjuk), teljesítményét illetően is maradt a tuningolt konfiguráció, ahogy az amiibo támogatás is belekerült. Ráadásul könnyebb és kompaktabb is 3D-s társánál. Ami mellett viszont egyszerűen nem tudunk elmenni, az a szecska méretű érintőceruza, amit úgy tűnik, iterációról iterációra folyamatosan csonkítanak egy érintőceruza-hegyezővel.

Továbbá sajnos a képfelbontás is maradt a jó öreg 400×240 pixel, az ugyanis eleve nem is nagyon változhatott. Idejétmúlt felbontás ide vagy oda, a képminőség sajnos messze nem a legjobb – a Nintendo Switch kijelzője gyakorlatilag fényéveket ver ifjabbik társáéra.

Az a bizonyos extra dimenzió

Összességében elmondható tehát, hogy

a New 2DS XL nem más, mint egy teljes értékű New 3DS XL, némi fazonigazítással, valamint egy teljes dimenzióval megkurtítva.

Játszható tehát rajta valamennyi játék, ami eddig Nintendo 3DS-re megjelent, beleértve a New 3DS-exkluzív címeket is (mint pl. a Xenoblade Chronicles 3D2D). De a térhatás hiánya vajon mennyiben befolyásolja a játékélményt? Egyáltalán szükség van-e 3D-re?

Ami azt illeti, szinte valamennyi játék tökéletesen élvezhető 3D nélkül is, az tehát egy kiegészítő opció, amire sokaknak egyáltalán nincs szüksége, és egyszerűen kikapcsolják. A sztereoszkópikus kijelző ugyanakkor valódi mélységet ad a játékoknak. (Bocs!)

Viccet félretéve: a térlátás egy olyan kiemelkedő biológiai tulajdonságunk, amelyet kár lenne csak úgy bagatellizálni. Bár sem a mozikban, sem pedig a tévékben nem sikerült igazán minőségi, kompromisszummentes 3D-s hatást nyújtani, a 3DS-en bemutatott szemüvegmentes térhatás – némi szellemkép ellenére – viszi a prímet, melyet ráadásul a New 3DS szériában még tovább tökéletesítettek.

A máshol nem nagyon alkalmazott autosztereoszkópikus technológia rendkívüli élményt nyújt az olyan játékok, mint a Super Mario 3D Land, a Kid Icarus: Uprising, a Luigi's Mansion: Dark Moon vagy épp a Zelda: A Link Between Worlds esetében.

Akit viszont teljesen hidegen hagy a plusz dimenzió, annak gyakorlatilag teljesen felesleges extra kiadás a 3D-s kijelző.

Játékkínálat

Az ezernél is több játékszoftverrel rendelkező 3DS család egyelőre köszöni, jól van, és még egy jó ideig nem kerül a Wii U sorsára, amit a színfalak mögött szép csendben kivégeztek. (Nyugodjék békében!)

Bár a nagyobb horderejű játékok innentől kezdve leginkább a Switchre várhatóak, kisebb játékok elvétve ugyan, de azért várhatóak még a 3DS-re is. Ezek közül négyet személyesen is volt szerencsénk nemrégiben kipróbálni:

Dr. Kawashima’s Devilish Brain Training

A Dr. Kawashima’ Devilish Brain Training már a harmadik játék a franchise történetében, címében pedig ezúttal sem kínál zsákbamacskát: ördögi agytorna, játék a számokkal. Attól függetlenül, hogy rendkívül egyszerű játékról van szó, baromi élvezetes, néhány kör után igazi matekzseninek érzi magát még az is, akit az érettségin csak könnyes szemmel engedett át a matektanár. Minket megvett kilóra.

Hey! Pikmin

A Hey! Pikminnel kapcsolatban az volt talán a legérdekesebb, hogy első blikkre vajmi kevés köze van a Pikmin-játékokhoz, hiszen egy habkönnyed side-scrolling játékról van szó, amelyben minimális kihívásokkal kecsegtető logikai feladványokkal súlyosbított pályákon kellett továbbjutnunk. Sajnos a legnagyobb kihívást az irányítás biztosította, ami nem túl jó ajánlólevél egyetlen játéknál sem.

Ever Oasis

Az esemény talán legkomolyabb játéka egyértelműen az Ever Oasis volt, amely annak a Koichi Ishiinek az új játéka, akinek többek között a Secret of Mana játékokat is köszönhetjük, így talán nem túl meglepő, hogy a kipróbálható játékok közül erre voltunk a leginkább kíváncsiak. Tekintettel arra, hogy mély, városoázisfejlesztést és különböző fejtörőket magába foglaló, RPG elemeket sem nélkülöző játékról van szó, nagyon nem tudtunk elmélyülni az Oasisban, azt viszont elmondhatjuk, hogy tetszett, amit láttunk, és várjuk a teljes verziót.

Miitopia

A japán szerepjátékokat és az életszimulációs elemeket keverő Miitopia Japánban már tavaly decemberben megjelent, így nem kifejezetten új versenyzőről van szó. A játékosok Mii avatárokkal nyomulnak, klasszikus és kevésbé klasszikus szerepjátékos kasztok közül választhatnak, izgalmakra azonban nem igazán kell számítani, ugyanis a Miitopia nem a hardcore játékosokra lett szabva. A játék elsősorban a casual játékosok számára jelenthet jó belépési pontot a szerepjátékok világába, lehet néha mosolyogni, de nem emiatt a játék miatt ruháznánk be egy 2DS XL-re.

Verdikt

A Nintendo most is, ahogy mindig, a lehető legváratlanabb dologgal rukkolt elő: a New Nintendo 2DS XL létezését egy hónappal ezelőttig a Switch-lázban égő játékos társadalom közül senki még csak nem is sejtette, pedig amúgy van némi létjogosultsága. Így tehát mindazok, akik eddig nem élvezhették a 3DS család játékkínálatát, azok most kaptak egy utolsó utáni lehetőséget, hogy beszerezzenek egy remek ár-érték arányú, ám teljes értékű 3DS handheldet, amihez ráadásul ezúttal töltő(!) is jár. Azoknak, akiknek eleve első mozdulatuk a 3D kikapcsolása lenne, azok számára kiváló alternatíva a 25%-kal olcsóbb kistestvér. Akinek viszont van elég félretett pénze, az esetleg fontolja meg a beruházást egy New 3DS XL-re Nintendo Switch-re.

– Scotty & Balázs Attila