A modern társasjáték-fejlesztők mintha ellenállhatatlan vágyat éreznének, hogy a legkevésbé izgalmas témákból merítsenek ihletet egy-egy játékukhoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a játékok rosszak lennének - gondoljunk csak a paraszti élet rejtelmeit körbejáró Agricolára vagy a középkori francia hercegségek mindennapjait feldolgozó Castles of Burgundyre - egyszerűen arról van szó, hogy ez a tematikai szárazság nehezebben befogadható a random fantasyt és sci-fit éghajlatokat kedvelő lelkivilágom számára, de ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül.

Ciki, nem ciki, még mindig nagyobb lelkesedéssel ugrok neki mondjuk egy skandináv mitológián alapuló, hipervagány küllemmel súlyosbított Blood Rage-nek, mint egy olyan játéknak, amely kicsiny sárgömbünk valamely korszakának egy szódával is szürkének tűnő témájára koncentrál. Persze Yoda mester óta tudjuk, hogy a látszat néha csal, mégis szinte mindig kénytelen vagyok lefutni a szokásos szemöldökráncolós köröket a komplexebb, de tematikailag kevésbé izmos játékok kipróbálása előtt. Így voltam a Mombasával is, amely annyira nem akar szexi lenni, hogy még könyvelősáv is van a játékban. Igen, jól olvastad: könyvelősáv.

Kicsit sem véres gyémántok

A Mombasa egy 2-4 játékosra szabott súlyosabb társasjáték, amely amellett, hogy egy rakás jelölést és díjat zsebelt be, tavaly év végén magyarul is megjelent a Delta Vision gondozásában, ezzel tovább erősítve az amúgy is impozáns 2016-os felhozatalt. A tematikai hátteret az iparosodás korai évei szolgálják, azon belül is Afrika gyarmatosítása köré épül a játék. Akik nem kegyelemkettessel zárták történelmi tanulmányaikat, tudhatják, hogy rendkívül szenzitív témáról van szó, ám pánikra semmi ok, Alexander Pfister ugyanis nem a fekete kontinens kizsigerelését övező erőszakra és rémtettekre koncentrál, hanem azokra a gazdasági folyamatokra, amelyek mögött a különböző gyarmattársaságok álltak.

Az Afrikát ábrázoló központi tábla igencsak helyigényes

A játékosok ezeknél a társaságoknál szerezhetnek részvényeket, de gondot kell fordítaniuk a könyvelésre, a profitszerzésre, valamint a pontszerzés érdekében értékes gyémántokat is kell gyűjteniük. Összességében tehát egy történetileg békés, gyakorlatilag azonban vérszomjas gazdasági társasjátékot rejt a Mombasa doboza, amely egy picit sem akar történelmileg hiteles szimuláció lenni.

A hatalmas központi játéktábla mellett minden játékosnak jár egy saját tábla is, amelyen egyrészt a könyvelést, másrészt pedig a gyémántmennyiséget lehet lekövetni, de a játék folyamán használható kártyák is ide kerülnek.

A kék játékos táblája és kártyái

A központi tábla Afrikát ábrázolja, illetve helyet biztosít a befektetésre váró négy gyarmattársaságnak, amelyek központjai Mombasában, Saint-Louise-ban, Kairóban és Fokvárosban találhatók. Itt helyezkednek el a különböző színű kereskedelmi állomások is, amelyekkel beteríthetjük a fekete kontinens orcáját, illetve a tábla mellett találhatók a különböző társaságsávok, amelyeken az adott társaságokhoz tartozó részvényeink szintjét jelöljük, és nem mellesleg az itteni jelenlétünk különböző bónusz akciókat, valamint győzelmi pontokat érhet a játék végén.  A központi tábla még helyet ad a megvásárolható akciókártyák számára, amelyek különböző nyersanyagokat, felfedezési (pontosabban terjeszkedési) lehetőségeket és akciókat tartalmaznak, illetve van egy kedvesen elkülönített rész a könyvlapkák számára is.

A játéktábla meglehetősen funkcionális, de így legalább nem veszünk el a részletekben

Bár ez így rendkívül tömények, esetleg elrettentőnek hangozhat, szerencsére egyáltalán nem olyan vészes a helyzet, mint amit a komponensek sejtetnek, ugyanis a Mombasa alapmechanizmusai egyáltalán nem bonyolultak, de erről egy picit később. Azt viszont mindenképp érdemes megjegyezni, hogy egy rendkívül funkcionalista dizájnnal van dolgunk, amelyet bár semmiképp nem neveznék rondának, az is egészen biztos, hogy léteznek sokkal szebb játékok a piacon. Érthető persze a viszonylagos visszafogottság, hiszen

a Mombasában baromi sok dolog történik,

ezt a jelleget pedig jól támogatja a művészeti koncepció is.

A mombasztikus négyes Afrikában

A Mombasában a játékosok célja, hogy befektetőként a lehető legtöbb pénzt halmozzák fel, ehhez pedig 7 forduló, és fordulónként 3 fázis (tervezés, általános és új forduló előkészítése) áll rendelkezésükre. Az egyes fordulók elején a játékosok kiválasztják a kezükben lévő kártyák közül azokat, amelyekkel akciózni szeretnének. Ezeket egyszerre fedik fel, majd megkezdődik az akciók végrehajtása. A játékosoknak lehetőségük van kereskedni, azaz újabb akciókártyákat venni, befektethetnek a különböző társaságokba, terjeszkedhetnek, illetve fejleszthetik könyvelésüket és gyémántszintjüket.

A Mombasában gyakran történik ilyesmi

A sok különböző akció működési szempontból is számos eltérést mutat, és talán ez a Mombasa egyik legtetszetősebb tulajdonsága. Van benne egy kis pakliépítés, egy kis területfoglalás, de a notórius munkáslehelyezőknek sem kell aggódniuk, hiszen itt erre is van lehetőség a bónusz jelölők formájában. Ez a mechanikai sokszínűség azonban legalább annyira elrettentő is lehet, különösen azok számára, akik még csak ismerkednek a hobbival, én legalábbis úgy tapasztaltam, hogy

a kevésbé komoly referenciákkal rendelkező játékostársaim vállát kényelmetlenül nyomta a sok és sokféle akció.

Ettől függetlenül tényleg nem nevezhető nehéznek vagy különösebben bonyolultnak a Mombasa, egy parti bejáratott játékosokkal 2-3 óra alatt simán lemegy, nem kell tehát Korokon át szintű maratoni szeánszokra számítani, az első szabálymagyarázat azonban embert próbáló feladat lesz még a tapasztalt játékosok számára is. Egyszerűen sok dologra kell odafigyelni, ezért a játék heurisztikai fája viszonylag lassú mászást is sejtet.

A gyémántbiznisz fontos része a játéknak - az itteni haladásunkat saját játékostáblánkon tudjuk nyomon követni

A Mombasában ugyanis nagyon gondosan meg kell tervezni, hogy mire készülünk, melyik társaságokba fektetünk, hogyan terjeszkedünk, milyen kártyákat használunk, eközben pedig hatékonyan kell menedzselnünk a gyémántok és a könyvelés kérdéskörét is, ami így summázva baromira megterhelő feladat, én legalábbis rendesen megizzadtam az első néhány játék során. Na jó, az első néhány játék után is, igaz, itt már nem a tanulási nehézségek és ballépések miatt, hanem a játék elképesztően kompetitív, már-már gazdasági aggresszióba hajló jellege miatt.

Ezt a játékot igazán genya módon kell játszani, ha győzni akarsz

Bizony, a Mombasában számos lehetőség áll a játékosok rendelkezésére, hogy hátráltassák vagy hogy ellehetetlenítsék vetélytársaikat, de az üzlet már csak ilyen, és ugye itt elsősorban pénzért megy a harc. Bár van lehetőségünk a relatíve békés játékra, nem érdemes pasziánszozni, ellenfeleink legalábbis nagyon keményen meg fognak büntenteni, aminek szomorú summája a szegényes végelszámolás lesz. Ez persze teremthet némi feszültséget, ám alapvetően sikerült egészséges mederben tartani a dolgokat, ami a dizájn szempontjából mindenképpen dicséretes eredmény.

Részvénytársasjáték

A bevezetőben finoman már utaltam rá, hogy kezdetben a gyanúsan föl-alá járkáló hímpárducok szkepticizmusával kerülgettem a Mombasát. Nem igazán érdekelt sem a téma, sem pedig a részvények és a társasjátékok találkozása, ám rá kellett döbbennem, hogy Alexander Pfiser olyan elegánsan ültette át a társasjátékok nyelvére ezt a világot, hogy már az is megfordult a fejemben, hogy más játékoknál is szívesen megnézném ennek a témának a kibontását.  

Verdikt

A Mombasa nem egyszerű masni, és kevesen is fogják szépen megkötni. Sőt, lesznek olyanok is, akik félbehagyják. Ám azok, akik hajlandóak erőfeszítéseket tenni Afrika konyhaasztal melletti gyarmatosítására, azok egy kellően izgalmas, rengeteg lehetőséggel kecsegtető, mély stratégiai élménnyel lesznek gazdagabbak. Bár nálam nem sikerült levernie a Puerto Ricót a trónról, még biztos jó néhányszor szafari kalapot öltök, hogy megnézzem, hogy szuperálnak a mombasai és kairói részvényeim.

A játékot a Delta Vision bocsátotta rendelkezésünkre, ám ez véleményemet egyáltalán nem befolyásolta.