Tegnap este ugyanis részt vettünk a HammerTime Cafe nyitórendezvényén, ahol nagyon jól éreztük magunkat, jó barátok és jó sörök társaságában mulattunk.
Korábban már beszámoltam a Board Game Café-ban tett igen kellemes látogatásunkról, mely ha lehet így mondani, megismétlődött, kissé más hangszerelésben, egy vérbeli nyitóbuli egyediségével fűszerezve. A legfontosabb különbség amit kiemelnék, hogy itt elsősorban a harci játékok kedvelői lesznek azok, akik igazán hangulatos helyszínre lelnek küzdelmeikhez, de a szerepjátékos és társasjátékos népek is otthonosan fognak szórakozni a HammerTime Cafe-ban.
Az este egyesítette egy gamer találkozó közvetlenségét, a jó kocsmák vidámságát, és az igazi klubhangulatot, mindezt megspékelve egy szép nagy adag Warhammer életérzéssel. Már a bejáratnál kis csomaggal várták az időben érkező vendégeket, benne pecsétes üdvözlő levéllel, ajándékokkal és egy kvízzel, melynek megfejtői között értékes nyeremények találtak gazdára. Az asztaloknál előkerültek a kártyák, társasok, figurák és hamarosan felharsantak az első - és persze elmaradhatatlan - “kinyírom” kiáltások. Nem is véletlen talán, hogy azonnal otthon érzetük magunkat.
Sokszor hallani arról, hogy idehaza kevesen játszanak wargame-ekkel, a különféle játékok pedig tovább osztják az amúgy is széthúzó, “én úgyis jobban tudom” típusú közösséget. Erre alaposan rácáfolt a megnyitó. Nagy örömömmel - bár a sorban állásnál talán kis bosszúsággal - konstatáltam, hogy igen szép számmal jöttek el a különböző játékok rajongói. Különösen jó volt látni a táborokból, találkozókról ismerős arcokat, akik közül voltak, akik az ország másik feléből látogattak el ennek az eseménynek a tiszteletére. És azért ez nem semmi.
A polcokat borító tereptárgyak, bástyák, házak és egyéb kellékek sok élvezetes játékestét ígérnek, melyet csak még érdekesebbé tesz egy elcsípett mondat, miszerint egy hatalmas terepasztallal is bővülni fog a játéktér. A beharangozóban írták is házigazdáink, hogy a díszlet nem teljes, még sok munka van vele, aminek az eredményét kíváncsian várjuk.
Beszélgetés közben figyelmesek lettünk az ablakon időnként bekukucskáló, integető, meglehetősen furcsa, de annál kedvesebb járókelőkre is, akiknek nosztalgikusan mosolygó arcáról könnyen leolvasható volt, hogy korábban maguk is betértek ide néhányszor. Ki tudja, lehet, hogy újra törzsvendégek lesznek…
Végezetül, hogy tudnék-e rosszat mondani vagy hibát találni? Meglehet, hisz annál kevés könnyebb feladat van. De én inkább elismerésemet fejezem ki a lelkes csapatnak. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára hallottunk róluk, és hogy még jó néhányszor be fogunk térni hozzájuk.
-Ekriven
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
