A Fedőnevek (aka Codenames) hatalmas sikerének hullámai még el sem ültek, amikor a CGE kiadó kijött a Codenames fekete dobozos felnőtteknek szóló változatával (Codenames Deep Undercover), majd hamarosan kiderült, hogy az esseni játékfesztivál idejére egy még nagyobb dobással készülnek.

Az, aki ismeri a Fedőneveket és a manapság divatos és népszerű asszociációs játékokat mint a Dixit és a Mysteryum, annak talán már megfordult a fejében, hogy vajon lehetne-e a Fedőneveket pl. A Dixit kártyáival játszani. Nem lehetetlen, de valószínűleg nem is lenne túl bölcs döntés, viszont az alapötlet már Vlada Chvátil fejébe is szöget üthetett egy ideje, ugyanis a Codenames család új tagja, bizony képekkel operál.

Minden Codenames játék olyan, mintha egy legendás kémfilm nagy koktélparti jelenetébe csöppennénk, ahol a maroknyi ügynök nem tudja eldönteni többi résztvevőről, hogy barát vagy ellenséges elem, esetlegesen csupán gyanútlan civil. Éppen ezért a mindent tudó kémfőnökhöz fordulnak, aki sejtelmesen, kódszavakkal, de minél nagyobb hatékonysággal próbál utalni a vendégek kilétére.

A Codenames Pictures a szókártyák helyett nagyobb, négyzet alakú képkártyák vannak, és az azokon szereplő grafikát nevezhetjük bárhogy, csak egyértelműnek nem.

A képek nem hordoznak annyira mély meséket, mint a Dixit vagy épp a Mysterium álomszerű festményei, viszont kellően meghökkentőek, frappánsak és elgondolkodtatóak ahhoz, hogy hosszasan fenntartsák a játékosok érdeklődését.

A szabály ugyanaz, mint a Fedőnevek esetében, annyi változtatással, hogy itt a tablót 4x5 sornyi kártya alkotja, vagyis 25 helyett “csupán” 20-szal  játszunk egyszerre.

A dobozból hiányzik a homokóra, amit az eredeti játéknál akkor kell/lehet használni, amikor valaki, legyen az kémmester, vagy ügynök túl sokáig gondolkozik - eddig akármilyen társasággal játszottam, jellemzően valaki időnként át-át fordította az órát - viszont itt jó darabig fel sem tűnik az eszköz hiánya, nem véletlenül.

A Codenames Pictures kevésbé feszített tempójú a játék, az elgondolkoztató képek és a csavaros asszociációk miatt a játékos társak türelmesebbek és több időt is igényelnek, mint a szójátékos változat esetén.

Természetesen, ha valakinek igénye van rá, az szedjen elő egy homokórát, vagy állítson stoppert.

Habár a szókártyák is hatalmas teret engedtek, a lehetséges több vagy másodlagos jelentésekkel, meg kell jegyezni, hogy a képek még szabadabban értelmezhetőek. Persze, akad olyan helyzet, amikor annyira szerencsésen jön ki a lépés, hogy egy kép bizony többet mond minden szónál és kapásból 3-4 kártyát le is fedhet a csapat. De tény, hogy a képek nagyobb fantáziát kívánnak, több asszociációt hoznak a játékba - épp ezért csúnyán félresikerülhet a kémfőnök akciója, ha elnéz egy képet, vagy ha a csapat többi tagja nézi el.

Sejtelmes képek - tehát mondhatnánk, hogy mindenki azt lát bele, amit akar, tehát teljesen mindegy, hogy a stilizált Mona Lisa ölében hermelin ül-e vagy egy menyét, de valójában nem mindegy hogy hermelin-e vagy sárkány. 

Az apró hibát nem oldja meg az, hogy a játékosok minden képet és részletet jó alaposan kibeszélnek, hiszen ez el is húzza a játékot, másrészről akár a rivális csapat malmára is hajthatja a vizet.

Egy egészen apró, és a kákán is csomót kereső kritika még:

A Fedőnevek zseniálisan ki van találva, mind az eredeti angol, mind a magyar fordítás bombasztikusan jól sikerült szólistával jött ki, és külön üdvösítette mindenki azt, hogy az asztal bármelyik oldalán is ül, tökéletesen átlátja és olvashatja a játékot, a mind a két oldalról, vagyis “fejjel lefelé” is olvasható kártyák miatt. A Pictures rajzos kártyái esetében ezt sajnos nem lehetett megvalósítani, így a játékot gyakran, de csak pillanatokra megszakíthatja az, amikor egy-egy játékos a kezébe vesz, megfordít, felemel egy kártyát - és ez egy-egy gyengébb idegzetű kémmesternek vagy épp ügynöknek zavaró lehet.

 Aki olyan boldog ember, hogy birtokolja mind a két játékot, az bátran kipróbálhatja a két játék kártyáinak összekeverését a Codenames Pictures, vagy a Fedőnevek kódkártyáit használva. Az egyik esetben 4*5-ös, a másik esetén 5*5-ös tablón játszhat, szinte a végtelennel egyező kódvariációkban. Ez a játékmód egyszerre érdekes, és kedvez mind a két típusú játékosnak, azoknak is akik mesterien bánnak a szavakkal és azoknak is, akik vizuális képességüket csillogtatják inkább.

Verdikt

A játék hangulata van olyan jó, mint a nagy elődé, szinte minden, ami jó a Fedőnevekben, az működik a Codenames Pictures-ben is. Játszható ketten, de négy főtől mutatja meg az igazi arcát, a határ pedig talán a 12 fő, efölött borítékolható a káosz, de ami a játékosszámot illeti  - így is nagyon széles a spektrum.

A Pictures fantasztikus játék, és habár kitartóan kúszik fel a bgg partyjáték népszerűség szerinti listáján (jelenleg a 17. helyen tart), úgy érzem a Fedőneveket nem fogja leelőzni. Amíg egy társasjátékokban teljesen járatlan személyt rá lehet venni egy könnyed, kémes szójátékra, addig a furcsa grafikákkal operáló kártyák és az asszociációk kissé taszítóak lehetnek számára.

Hatalmas előnye, hogy a szabálytól eltekintve teljes egészében nyelvfüggetlen, így az újdonságokra érzékenyek és a türelmetlenek már kattinthatnak is kedvenc webshopukra, hiszen a Spiel '16 meghozta magával a szakboltokba várva várt játékokat.

- KralleKralle

A játékot a CGE, vagyis Czech Games Edition kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, de ez a véleményemet egyáltalán nem befolyásolta.