Természetesen Kickstarter

Megszokhattuk, hogy ha egy gyártó nem biztos benne, hogy van-e kereslet a termékére - mert például amikor egy videojáték társasba való átültetéséről van szó -, akkor Kickstareteren teszteli a hullámokat, (igaz, manapság szimpla sales felületként is sokan használják). Így tett a nemrég harmadik résszel debütált Dark Souls is, és a válasz az lett, amire mindenki várt: hát hogy a francba ne lenne??!!! 26 nap van hátra a kampányból és máris 200 ezer font fölött járnak, teljesítve az összes kiírt pledge goalt (igaz, ebből nem volt sok), négyszeresen túllépve a kezdőcélt. Ráadásul mindezt úgy, hogy abszolút nem bonyolították túl a dolgot: vehetsz egy játékot 80 fontérét (többet ennek többszöröséért), vagy ha bolt vagy, akkor hatot, némi kedvezménnyel. Ennyi, nincs szuper deluxe gyűjtői kiadás, nincs póló, nincs légy jó fej és támogass opció, és a készítőkkel sem lehet bratyizni csillagászati összegekért. De nézzük, hogy milyen lett maga a játék.

A Dungeon Crawler új dimenziói

Kicsit felejtsük most el a Dark Soulst, és nézzük meg, mit is kapunk 80 fontért, vagyis 31 ezer forintért. Egy remekül megkomponált és hangulatos, kooperatív „öld meg a szörnyet, vedd el a kincset, járd be barlangot, végezd ki a bosst” játékot, gyönyörűen kidolgozott figurákkal és pöpec játékmenettel - legalábbis első ránézésre. Aztán ha másodjára ránézünk, akkor rá kell jönnünk a legfontosabb különbségre: míg más játékban az ellenfeleket vesszük le ötpercenként a pályáról, itt a saját karaktereink hullnak ilyen sebességgel, és egy miniboss legyőzése felér azzal a katartikus élménnyel, mint amit akkor érzünk, amikor végigvisszük a Pandemic: Legacy-t. A játék nem tűri a hibázást, a csaták közel sem egyszerűek: stratégia, összebeszélés és áldozat nélkül a játék megnyerhetetlen. No és a szerencse sem árt, hiszen a kimerültséggel és a szörnyekkel egyszerre harcolunk, ráadásul minden döntésünk meghatározza a sorsunk, és egy nagyobb csata alatt akár 100-at is meg kell hoznunk. Cserébe garantáltam izgalmas, gyors és korlátlan lehetőségünk van az újjászületésre - akarom mondani az újabb és újabb halálra.

Bár sokkal könnyebb ettől nem lesz, de van játékmód tapasztalt gamereknek és olyanoknak is, akik csak most ismerkednek a társasjátékok világával. Mivel a nagyobb ellenségek minden alkalommal kicsit máshogy épülnek fel, a pálya pedig teljesen véletlenszerű, ezért igen sokszor végigjátszható anélkül, hogy megunnánk - már ha a karakterünk folytonos halála nem veszi el a kedvünket. A remekül megmunkált figurák a videojátékból jól ismert hangulatot hozzák, ráadásul ebből 30 darab jár. Ehhez jön még 6 karakterlap, 7 kétoldalú térkép, 162 kártya, több mint száz jelző és 15 kocka. Mindez a csoda a Steamforged Games gondozásában jelenik meg, akik letettek már az asztalra egy igencsak igényes Blood Bowl koppintást.

De visszatérve a nagy kérdésre, hogy akkor most jó-e ez nekünk. Nos, attól függ. Ha szeretjük a kihívásokat, és tudunk csapattal játszani, akkor ez minden bizonnyal megunhatatlan játék lesz számunkra. Ha már a videojátéknál is falhoz vágtuk az egeret/controllert, akkor inkább hagyjuk ki ezt a lehetőséget, bármennyire kecsegtetőnek hangzik.