Nem vagyok egy Kickstarteres típus, de annak idején valahogy beleakadtam a Trickerionba, még a KS-projekt kezdetén. Az első gondolatomat elég nehéz lenne verbálisan kifejezni, de valamiféle „Húúú… Azta! Neeeeeee… Kell. De gyönyörű… KELLKELLKELL!!!” volt, amit az izgalomtól elfúló, egyszerre rekedt és sivító hangon adtam elő.

Követtem a kampányt, de nem rendeltem meg a játékot, hiszen kicsit idegenkedtem a KS-től, csak vártam az alkalmat, hogy megjelenjen itthon is, és végre kipróbálhassam Ámann Richárd és Péter Viktor játékát, a Trickeriont. Megtörtént, de úgy érzem, hogy ez játék nem nekem szól, sajnos nem is a nagy tömegeknek, hanem a hardcore munkáslehelyezős játékokért rajongó gémereknek.

Nagyon szerettem volna, hogy a Trickerion legyen „a magyar társasjáték”, ami örökre beírja magát  a köztudatba, de úgy érzem, nem lett az.

Lélegzetelállító külcsín

A játék művészeti vezetője, Farkas Villő csodálatos munkát adott ki a kezei közül – tábla, a lapok, a tokenek – egész egyszerűen minden gyönyörű, ami a dobozban helyet kapott, nem is csoda, hogy jelölték a BoardGameGeek-en a Golden Geek Artwork kategóriájában.

Amíg a saját körömre vártam - a mérlegelés miatt sajnos elég nagy a holtidő - addig Magoria városát csodáltam. Bejártam a szemeimmel az egész várost, kilestem a városiak mindennapjait, bepillantottam a sikátorokba, még a macskákat is megszámoltam.

Ha másért nem, már csak azért is megéri megvenni a Trickeriont, hogy az ember üveglap alá szorítsa a táblát, és a lapokkal kitapétázza a nappaliját,

mert ez az egyik legszebb játék, ami valaha a kezeim közé került. 

A játékostábla nagyon jól van megszerkesztve, a jelölések egyértelműek és esztétikusak, mindennek megvan a helye, ugyanakkor nem válik kaotikussá a gazdag dizájn ellenére sem.

A pontozósávot nagyon ötletes módon a színházban lévő nézőtér székei szolgáltatják. A témaválasztás is elbűvölő, a szó legszorosabb értelmében.  A bűvészek élete egyszerre vonzó és titokzatos, gyermek és felnőtt egyaránt meg akarja tudni a titkot, fel akarja fedni a trükkök mikéntjét, ugyanakkor azt is szeretné, hogy a csoda megmaradjon csodának. A Trickerionban a bűvész köpenyébe bújva bárki része lehet ennek a lenyűgöző világnak.

A színfalak mögött

A játékot a Dark Alley kiegészítő nélkül játszottuk, sajnos csak ketten. Az első partit rosszul játszottuk, emiatt nagyon vontatott volt, úgy éreztem, hogy a játék ott akadályoz minket, ahol tud, holott csak mi büntettük magunkat.

A szabályok újbóli átrágása és tisztázása után már jól játszottunk, így jelentősen növekedett a játékélmény, de olykor így is nagyon elhúzódónak éreztem. A szabálykönyv rendezett, a benne lévő példák sokat segítenek a játék elsajátításában, bár egy-egy dolgot így is elnéztünk, de ez Tom Vasell-lel is megesik, mint tudjuk.

A Trickerion egy mély, gémer játék, ahol egyszerre kell saját magadat menedzselned, és a riválisaidat kordában tartanod, miközben versenyt futsz az idővel. Azt vettem észre, hogy

játszunk, játszunk, de nem tudom élvezni a játékot, mert az energiámat felőrölte az „odafigyelés”.

Több pillanat is volt, amikor annyira kizökkentem a játék sodrásából, hogy elkezdtem magát a mechanizmust elemezni,: „Jó ez, értem én, hogy mi lehetett vele a cél, de biztos, hogy muszáj volt ennyire megcsavarni?”

A játéktáblán több helyszín van, ahova akciózni küldhetjük a munkásainkat: belváros, piactér és a színház. A játékban pontokat szerezni szinte csak a színházban tudunk (azért csak szinte, mert hirdetéssel illetve a szilánkokkal, pénzekkel is gyűjthetünk pontot, de ezek elenyészőek), viszont ennek alapfeltétele az, hogy hosszasan akciózzunk az előadás előtt a város többi részén.

A téma nagyon jól átjön ennél a résznél, hiszen alaposan fel kell készülnünk az előadásra, be kell szerezni a hozzávalókat a piacon, segédeket kell felfogadni, esetlegesen pénzt szerezni a bérekre, trükköket tanulni és bekészíteni - tehát nem lehet csak úgy kettészelni a csinos asszisztensnőt oszt’ kezit csókolom.

Ízlés kérdése, tudom, de nekem ez nem tetszik. Szeretem, ha egy játékban többféle módja van a pontszerzésnek, itt viszont csak ez az egy, ami azt jelenti, hogy nagyjából mindenki ugyanazt szeretné csinálni, amitől elég zsúfolt lesz a játék.

A játék során négyféle munkással dolgozhatunk: az asszisztenssel, a trükkmesterrel, a menedzserrel és magával a bűvésszel. A munkásokhoz különböző akciópontok társulnak, amiket a tudásukhoz mérten ki is kell fizetnünk a kör végén - ez alól csak a bűvész a kivétel (vagyis saját magunk), akinek nem kell külön fizetnünk. A bűvész éri a legtöbbet, hiszen neki van a legtöbb akciópontja, és nem “eszik”, de a játék során elég sokszor be kell áldoznunk, amikor előadást tartunk, ilyenkor igazából az ő akciópontjai elvesznek.

A játék fintora ez, hogy pont azt a karaktert vonjuk ki a forgalomból a pontszerzés érdekében (ami elég passzív foglalatosság) akinek a legtöbb hasznát tudnánk venni a játéktábla más területein.

A trükköknek négy fajtája van: mechanikai, spirituális, szabadulós, és optikai - ezek felelnek a változatosságért, hogy a játék ne váljon tipikus lóversennyé. Nagyon jól lehet a különböző típusú trükkökkel taktikázni, például hasonló hozzávalójú trükkökkel spórolhatunk, illetve a színházi előadás során a trükkláncért plusz pontok is járnak.

A trükkkártyáknak két szintje van: az egyszerű és a haladó trükk, ezeket adhatjuk elő a színházban. Miután a pontozósávon elérjük a bűvös 16-ost, lehetőségünk van a haladó trükkök elsajátítására, és előadására.

A Trickerionban rengeteg egyedi mechanika és jó ötlet van, az egyik kedvencem az előadáshoz szükséges kellékek beszerzése. A kellékek egyfajta nyersanyagként szolgálnak, amit a saját kelléktáradba gyűjtögethetsz. A kellékeket a piacon lehet beszerezni, egy-két egyszerűbb darab már a játék elején elérhető, de utána muszáj rendelni, ami tök nagy móka.

Van egyszerű rendelés, amikor megrendeled a terméket, előkészíted, majd a következő körben átcsúszik a megvásárolhatóak közé - de ha nem sietsz más is lecsaphat rá. Bebiztosíthatod magad gyors rendeléssel, ami jóval többe kerül, de ha fájdalmasan magasak az árak, akkor alkudhatsz is belőlük bármelyik rendelési módszernél. Érdekessége a játéknak, hogy igazából a pénzen felül szintén fizetőeszköznek számítanak az akciópontok is. Nagyjából ugyanúgy kell gazdálkodni mind a kettővel, alapos mérlegelés után lehet elkölteni őket, hiszen tulajdonképpen egymás értékét módosíthatod velük. Fizethetsz, hogy több akciópontod legyen, illetve egyes dolgok olcsóbbá válnak, ha akciópontot is költesz rájuk.

Számomra fájdalmas hátránya a játéknak, hogy két fő esetén nem működik jól.

Ebben az esetben annak, aki először helyezi le a munkásait, túl nagy hatalom van a kezében, mert egész egyszerűen a második játékosnak hirtelen minden extrém drágává válik. Mivel minden drágább, így kénytelen több pénzt költeni, vagyis folyton hátrányban marad, ami először az akciók, majd az előadás kárára megy.

Verdikt

A Trickerion egy nagyon eredeti mechanikájú, mély, stratégia játék csodaszép dizájnnal. Megfelelő választás azoknak, akik szeretnek céltudatosan, lineárisan játszani, és azoknak, akik kedvelik a részletes, kissé szöszölős játékokat, ahol figyelemmel kell kísérniük a riválisaikat is.

Szeretném szeretni a Trickeriont, de nem könnyű. Úgy vagyok vele, mint Woody Allen Annie Halljával: elismerem, csodálom, megértem, néha még nevetek is rajta – de nem szeretem.

-KralleKralle