Szeretem a gyorséttermi kaját, ezt nem tudom letagadni. Régen jobban kedveltem, gyerekként egyenesen imádtam, de mostanában minél többet eszem belőle, valahol, mélyen, annál jobban utálom.

Az Avengers - Age of Ultron, olyan akár a BigMac, kipróbált, évek és évtizedek alatt letesztelt és finomra hangolt termék.

Egyszerre lenyűgöző és félelmetes volt nézni, ahogy a DisneyMarvel (mostantól lesz ilyen szó), marketing-gépezete brilliánsra csiszolt promóciós videókkal, főműsoridős megjelenéssekkel készíti elő a közönséget az új szuperprodukcióra. Lélektelen tökéletességük valahol a filmben is szereplő Ultron főgonosz mesterséges, embertelen intelligenciájára emlékeztet. Ironikus, többszörösen is, mert Ultron csak az árnyéka a történet valódi rosszfiújának és őt szeretjük is, mindannyian. A végén elárulom, ki az.

A modern szuperhős-történetekben a Nagy Ellenségen áll vagy bukik a film, mert a nagybetűs Jók, ma is, régen is, végtelenül unalmasak a nyálas szövegelésükkel, de a Gonosz mindenkihez szól. A hajtás után spoilerekkel folytatom.

A filmről röviden: Az enyhe new yorki poszt-traumatikus stresszben vergődő Stark meg akarja óvni a világot az eljövendő idegen invázióktól, ezért a poszt-náci Hidra birtokában lévő elme-csicskáztató bot segítségével szuper-intelligens mesterséges elmét kreál Hulk professzorral. Legyőzhetetlen robothadsereg, pajzs a világnak. Az Ultronnak elkeresztelt gép nagyjából négy másodperc internetezés után úgy dönt, hogy a világnak pusztulnia kell.

Be kell látnom, ebben van valami. Csak, ami hirtelen eszembe jut az a 4chan, deepweb bármi, deviantart bizonyos bugyrai.

Ultron kissé kidolgozatlan koncepciójának lényege, hogy majd utána újrateremti a jobb, hatékonyabb, hatalmasabb emberiséget. A terv útjában az Avengers népes csapata áll, meg az a pár milliárd szerencsétlen földlakó, akiket nem nagyon látunk a filmben, de mindenki feltételezi, hogy saját erőszakos evolúciójukat erősen ellenzik.

A hősöket előbb szétszórja és megtöri a gonosz mesteri terve és két, semmiből előhúzott mutáns inhumán segítője, Skarlát Boszorkány és Higanyszál, majd ők is gyorsan oldalt váltanak. A vaskalapos, fejlődés útjában álló kis csapat, Vízióval, a szuperrobottal karöltve megakadályozza Ultront egy szebb, jobb, jóval ritkábban lakott és biztonságosabb világ megteremtésében.

Meg csapatként is egymásra találnak. Megint.

A film tökéletesen ugyanaz, mint az első Avengers film, pontról-pontra ugyanaz a recept. Ahogy néztem, csak arra tudtam gondolni, hogy ezt már ettem és nagyon finom, és ismerem és a hősök megint nagyon emberiek, aztán megint nagyon aranyosak, aztán megint nagyon megmentik a világot. A jól megismert szendvics csak pár rágósabb falatot tartalmaz, amit Joss Whedon által is elismerten, a franchise producerei erőszakoltak a filmbe az eljövendő Avengers folytatások promóciójaként. Például Thor barlangi jacuzzi jelenete, ami egy teljes sebességgel függőleges sziklafalnak ütköző Budapest – Pécs intercity erejével töri meg a film ívét. Ezektől eltekintve simán és élvezetesen fogyasztható egy kis extrával.

Ultron valójában Stark maga.

Többször is elhangzik a mesterséges intelligencia szájából, hogy mennyire hasonlít a teremtőjére, a karakter gyakran Stark manírjaira is rájátszik. A Bosszúállók valójában Stark ellen küzd és minden tökéletességet és hatékonyságot hajszoló zsenije ellen, aki a végső béke érdekében végső eszközöktől sem riad vissza. Fegyvergyáros, jut eszembe most, de a filmben sem domborodik ki eléggé, elvész a CGI piff-puff és a jól-rosszul megírt párbeszédek között.

A gonosz, akit szeretünk ebben a filmben, az Stark, ő a rosszfiú, és épp ezért működik ez a film is. 

Ultron remekül sikerült, keveset magyarázkodik, de jó szövegeket kapott, személyisége épp csak annyival mélyebb, hogy legyen jelentősége. Nem úgy, mint a továbbra is harmatgyenge Amerika Kapitánynak, akinek ebben a részben is sikertelenül próbáltak motivációt vagy személyiséget gyártani.

Nehéz is, ha a karakter minden ismert motívuma egy őrjöngő konzervatív tea-party republikánus felé mutat…

Nem számít, mert a DisneyMarvel csúcsra járatott franchise gépezetében, a tökéletességet hajszoló gyárban nem kell kockáztatni. A képernyőn megjelenő színészek mintha maguk is hősök lennének, a világ legjobb emberei, egy csapat, akik a valóságban is a Bosszúállók főhadiszállásán élnek. Az imázs lenyűgöző és elutasíthatatlan, szeretni fogod, akár akarod, akár nem. Meg fogod nézni, akár akarod, akár nem. Ahogy a Hangyát is muszáj lesz megtekinteni, hiába volt kevéssé meggyőző ez a mostani kampányvihar.

Mert ez már valóban Ultron kora.

-Kettes számú játékos