Mindenki hazudik, de a játékos közösség többet érdemel.

Nem bírtam végigjátszani sem a The Witcher első, sem a második részét és nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hogy miért. Nagyon jó játékok, a történet jó, a rendszer elfogadható, a világ majdnem remek, a grafika mindig az adott időszak korrekt színvonalát hozza. Érthetetlenül álltam előtte, miért adtam fel mindig a kellős közepén, pedig a Dragon Age Inquisition simán lecsúszott. Százhúsz kemény órában. A Dark Souls-ról nem is beszélve.

Pedig a Dark Souls veszélyes rád és környezetedre nézve is.

Legalábbis aki nem akarta még izomból beleküldeni a képernyőbe a kontrollert és feláldozni az Ősi Isteneknek a játék készítőit, hogy lelkük örökre a Limbó rettenetes bugyraiban szenvedjen, az nem tudja, milyen egy valódi kihívásokkal teli játék. A Witcher még a legnehezebb fokozaton sem ilyen. A Witcher minden olyan igényt kielégít, amit a nagy játékfejlesztők marketingesei már kitaláltak: jó nők, fröcsög a vér, a még jobb nők, virtuális szex jó nőkkel, epikus küzdelmek, jó nők, cukin erős női karakterek, szex a cukin erős női karakterekkel, aztán vér, és így tovább.

Valami mégis hiányzik.

Itt eszembe jutott, hogy lehet, bennem van a hiba.

Lehet, hogy kivillanózták az agyamat (MIB referencia), a nyugati játékfejlesztők fogyasztói környezetre írt alkotásai és szegény lengyelek egyszerűen nem ütik meg az ingerküszöbömet. Sima kommersz fogyasztóból még kommerszebb fogyasztó rabszolga lettem… A tökéletes főszereplővel mindenki azonosulni tud, egy üres bábu, amit a fogyasztó tölt fel saját magával. Bella a Twilightból, Shepard a Mass Effectből, Harry Potter az iskolából. Lehet, hogy Geraltnak túl erős személyisége van, nekem már az üresre generált bábok kellenek?

A félelem nem alaptalan, de elegendő önvizsgálat után, meg abból, hogy a Dark Soul egy keleti játék, nem éreztem megalapozottnak a rettegésemet. A nyugalom rövid periódusában aztán rájöttem mi a gond.

Geralt egyszerűen rossz karakter.

A The Witcher 3-ban és az előzményeiben sincsenek mellette olyan Nem Játékos Karakterek, akik elvinnék a hátán a történetet. Míg a Mass Effect, a Dragon Age, a Baldur’s Gate vagy a Pillars of Eternity mind ki vannak tömve használható és élvezhető mellékszereplőkkel, akik valóban a történet ívét adják, addig a Witcher sorozat szomorúan nélkülözi ezeket a mankókat.

Nélkülük pedig Geralt, a fehér hajú mészároslegény igen csekély kvalitásokkal bír. Semmilyen kapcsolódást, bevonást (hivatalos nyelven: immerziót) nem nyújt, csak egy szarkasztikus, érzelemmentes bunkó, aki néha úgy tesz, mintha érdekelné valami. Geralt ugyanis a középkori James Bond, mind a viselkedésében, mind a nőkkel való kapcsolatában. Sekélyes és koncepciótlan, így pedig külön idegesítő, hogy ennek az embernek kell a hátát nézned órákon keresztül, egyébként nagyon jól megírt küldetésekben. A háború sújtotta vidéken nem fukarkodnak a lehetőségekkel az írók, a Witcher 3 a háború borzalmainak már-már zseniális tablója. Vér, erőszak és szenvedés, a fákról hullák lógnak, asszonyok zokognak halott családtagjaik felett, elhagyatott kunyhókban halálra fagyott gyermekek fekszenek apjuk mellett. A történetek is ezekre reflektálnak, az elállatiasodott haramiák és a csatázó felek meglepően emberi pillanatait játszhatjuk, alkalmanként mészárolhatjuk végig.

Kurva sok küldetésben.

A The Witcher 3-ban rengeteg tartalom van. A főküldetések mellé jó pár tucat másodlagos küldetést, faszább gearért ugyanennyi Kincsvadászatot és a dolgos Witcher hétköznapokra szörnyirtó megbízásokat vehetünk fel. Ehhez jön még a végre-valahára működő harcrendszer és a pont annyira leegyszerűsített alkímia (mindent csak egyszer kell megfőzni), hogy ne kezdd el unni a végére. Az elterjedt „Skyrim killer” név már-már illik rá, csak a világ nem ér fel hozzá, ahhoz középszerű random fantasy.

Az erősen változó minőségű regények írója, Andrzej Sapkowski és később a játék készítői nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a külsőségek középkori világot tükrözzenek, de a szereplők párbeszédei zavaróan huszonegyedik századiak lettek. Nem egészséges kombináció, nem érdekes kontrasztot teremt, hanem kidob az élményből, amikor baktériumokról, emancipációról és mutagénekről beszélnek. Ez már csak az én sznobizmusom, könnyedén elnéztem ennél nagyobb hibákat is játékoknak, de ennek valahogy nem tudom.

A főszereplő a színpadon rossz, és magával rántja a teljes darabot is, de legalább abban a hitemben megnyugtatott, hogy még nem vagyok a marketing részleg drótos bábja.

Nem vagyok bábu, és ennek örülök.

Lassan indul a robot Geralt története, de a bőven átlagon felüli történettel, háborús drámával és időnként elviselhető nem játékos karakterekkel is rendelkezik. A kivégzések pedig ezredjére is vagánynak tűnnek.

Ezért most nem bábuként, hanem teljesen szabad akaratomból megyek és folytatom a kilencven órányi szörnyirtást, amit eddig a The Witcher 3-ban műveltem.

-kettes számú játékos