Az idegenek már a spájzban vannak - PREY Játékteszt

Varga Bálint Bánk 2017. május 11. 11:30
Az idegenek már a spájzban vannak - PREY Játékteszt

Mimikri? Hibrid? Klón? Vagy egy új standard az FPS műfajában?

Megjegyzés: Ha csak a játék tesztje érdekel, ugord át az első történeti részt és kezd a cikk második fejezetével.

A Prey sorsa igencsak izgalmas. Nagyon röviden felvázolom miről van szó: A játékot eredetileg 1995-ben jelentették be, azaz pontosan 22 évvel ezelőtt. A készítők a 3D Realms volt, az a csapat, akik többek között a Duke Nukem 3D-ért feleltek. A játék 97-ben és 98-ban többször újra előkerült, úgy tűnt a sok éves fejlesztés nemsokára meghozza a gyümölcsét...  

Már ekkor az innovatív portál-technológiával és játékmenettel reklámozták a játékot, amit végül a később 2006-ban megjelent Prey alkalmazott is, de igazából a Portal 1 és 2 vitt tökélyre.

Szóval 2006-ban megjelent a Prey, de akkor már 11 éve készült. Jobban mondva egy olyan állapotban járt a játék, amit az angol nyelvben „development-hell”-ként szoktak aposztrofálni, azaz hol készült, hol nem, fejlesztők és kiadók jöttek-mentek és a végeredmény (a portál rendszeren kívül) végül teljesen más lett, mint aminek indult. (nem is beszélve arról, hogy ez idő alatt évekig úgy tűnt, végleg megszűnt a játék fejlesztése.)

A 2006-os Prey jó játék volt. Szép volt, a története is megfelelt a követelményeknek, élvezetes lövölde lett és valóban elég jól alkalmazta a portál technológiát és a gravitációval való kreatív játszadozást, de talán túl sok idő telt el, talán más okból, de a nagy siker elmaradt. A Prey egy kult-klasszikus játék lett, amit a játékosok és kritikusok is szerettek mégsem lett belőle IGAZI alapvetés...

A nagy siker tehát elmaradt, de a Bethesda mégis adott egy esélyt a játéknak, így elkezdték a Prey 2 fejlesztését, mi pedig megkaphattuk minden idők egyik legjobb trailerét amit valaha videojátékhoz készítettek:


Ezután hosszas csend következett és bár sokan nem tudják, a játék fejlesztése sokáig stabilan és gyorsan haladt, de újra beütött a fejlesztés pokla és végül zárolták, majd teljesen eltörölték a projektet. Hogy ennek mi volt pontosan az oka, az máig kérdéses…

A youtube-on fellelhető valódi gameplay videókban jól látszik, hogy a játék abszolút működőképes volt, sőt fantasztikusan nézett ki, máig sok mindent megadnék érte, ha csak ezt a verzióját kipróbálhatnám… de valamiért a játék mégis piros lapot kapott és a fejlesztés végérvényesen megszűnt. Eztán megint hosszas csend következett...

Majd bejelentették a Prey teljes rebootját, azaz tökéletes újrakezdését, elhagyva mindent, a néven kívül és most, 2017 májusában a Dishonored készítői elénk tették a „nagy csodát”. De tényleg olyan nagy csoda, amit kaptunk?

AKKOR MOST MI IS PONTOSAN A PREY?

Leszögezném, hogy ha valakinél igazán jó helyen van a Prey cím, az tutira az Arkane Studios, vagyis a Dishonored játékok (és az Arx Fatalis) készítői. Náluk jobb helyen csak az Irrational Games-nél lenne, de Ken Levine-ék már egészen más fákba vágják a fejszéjüket mostanság és aki kicsit is ismeri az Arkane történetét tudhatja azt is, hogy amúgy is közösek a gyökerek, méghozzá név szerint a System Shock 1 és 2, a Thief-széria, majd a Bioshock.

Ezek a nagy nevek adtak táptalajt a játéknak, amit ma Prey-nek nevezünk és ami szinte semmit nem vett át a kult-klasszikus előzményétől és névrokonától. Mi persze örülünk ennek, a Bio- és System Shock játékok, valamint az eredeti Thief széria máig mind egyedülállóak a maguk nemében és ismerjük a mondást is, miszerint „jótól lopni nem bűn…” - már persze, ha tudod jól csinálni! 

A kérdés számunkra igazából nem is az volt, hogy jó játék lesz-e a Prey avagy sem, inkább az, hogy meg tud-e állni majd a saját lábán, vagy esetleg megreked a fentebb említett címek árnyékában?

A Prey egésze egy óriási űrállomáson fog játszódni, ami inkább tűnik egy a főként a 20-as években dívó art-déco, valamint a 60-as évek nagypolgári „Mad Man” stílusát idéző luxus szállodának, mint valódi űrállomásnak, ám a külcsín ne tévesszen meg senkit, egy rendkívül szigorúan őrzött tudományos kutatóbázisról beszélünk. Aki szereti a sci-fit, pontosan tudja, mi szokott történni a szigorúan őrzött kutatóállomásokkal… hát na-ná, hogy beüt a krach, valaki olyat tesz, mit nem kellene, egyesek istent játszanának, káoszba süllyed az egész, minden elromlik, jön a pánik, meg az őrület és a rettegés. Ez most sem lesz másképp és mi

a Prey-jel kicsit egyszerre fogjuk újraélni a Half Life első részének hangulatát és a teljes Bioshock életérzést.

Hisz kutatók vagyunk, akik egy kísérlet során idegen invázióval szembesülnek, de ismeretlen okokból kifolyólag enyhe amnéziánk is van, ezért fogalmunk sincs, pontosan mi történt az állomáson és hogy uralt el mindent a káosz…

A történet kezdetéről könnyen beszélhetünk tulajdonképpen spoiler-mentesen, hisz már a korai trailerek lelőtték az első csavart. Semmi sem valódi! Ellenfeleink bögrévé, székké, bourbon-ös üveggé változnak az életed pedig hazugsággá, hisz az egész egy szimuláció, amit egyoldalú üvegek holo-képei mögött tudósok tanulmányoznak.

Vagy inkább…

Te magad?

A Prey alternatív világképében John F. Kennedy nem halt meg egy merényletben és az amerikai kormány éveken keresztül szinte minden pénzét az űrkutatásba öli. Az oroszokkal vívott űrverseny végül nem űrháborúba, helyette inkább űrbékébe torkollik, minek eredményeképp a két nagyhatalom együttes erejéből felépül a Talos 1, a történelem első gravitációt is szimulálni tudó luxus kutatóállomása.

A nagyközönségnek szánt gyönyörű díszletek és pompás szobrok mögött azonban sötét titok lappang, a Hold körül lebegő Talos 1-es állomáson ugyanis olyan idegen létformákat kezdenek tanulmányozni, aminek létezéséről a nyilvánosságnak fogalma sincs. Nagy szemű, szürke vagy kis zöld emberkék helyett ezek a lények inkább hasonlítanak a füst, kátrány és árnyék földöntúli keverékéhez, távol állnak minden rémképtől, amit az ember valaha is megálmodott. Ráadásul az alakváltó borzalmak képesek befolyásolni az ember legféltettebb kincsét az elmét és így talán a lelkét is...

Az állomáson nyert titkos adatok segítségével a kutatók kifejlesztenek egy élethosszabbító és az emberi készségeket feljavító eszközt, a neuromodokat, amik a valaha élt legnagyobb tudósok és atléták legelőnyösebb képességeit hivatottak átadni a használójának. Nemsokára azonban az idegenek képességeit is megpróbálják asszimilálni a neuromodok segítségével, az ebbéli tesztek elsődleges alanya pedig nem más, mint Mi magunk. A szernek természetesen nem várt hatásai lesznek… (Plasmidok? Valaki?) 

Hősünk Morgan Yu, a Yu tudós-család sarja saját panorámás luxusszobájában ébred, de az elejétől fogva érzi, hogy valami nincs rendben. Ez már megtörtént… csak kicsit máshogy…

A valóság első arca nem sokáig rejtőzködik előlünk és hamar rájövünk, hogy az emlékeinkbe csúnya szakadékokat vájtak a kísérletek. Az idegenek uralta állomásban nem csak a katasztrófa okait, de saját kilétünk morzsáit is fel kell majd kutatnunk!

A Prey egy FPS, az FPS játékokban pedig általában fontos a harc. Itt is az, de kicsit azért összetettebb a helyzet: a harc ugyanis nehéz és nehézkes, de szándékosan és jó okkal az. Egyrészt a történet is megköveteli, hogy a játék első felében óvatosak legyünk, sőt rettegjünk, de később se érezzük soha biztonságban magunkat (tudósok vagyunk, nem katonák!), másrészt a Prey példaértékűen van balanszírozva és hamar egy nagyon fontos válaszút elé fogunk kerülni:

Harcosok akarunk lenni, vagy taktikus, ügyes elkerülők, esetleg főként pszi-képességet alkalmazók, két lábon járó golyószórók, technikusok vagy nindzsaszerű lopakodók? Esetleg mindezek hibrid keveréke?

A skill pontokat neuro-fecskendők (neuromods) formájában kapjuk, azok elosztása pedig nagyban meghatározza a karakterünk és a játékmenet lényegét. Ez kicsit hasonló a Dishonored rendszeréhez, minél többet találunk ezekből, annál több skillpontot oszthatunk el, ám itt semmi nem fogja előre jelezni ezek merre vannak, így a felfedezés létfontosságú elem lesz. Ráadásul ezekből nem lesz túl sok, ezért nagyon csínján kell bánnunk velük és ebben áll a Prey intelligenciája!

Ha ugyanis mondjuk harcosok akarunk lenni, szépen lassan terminátort faraghatunk magunkból, akkor azonban nem fog elég pontunk maradni hacker, mechanista, lopakodó vagy pszi-képességek feloldásához. Ez ilyen egyszerű és egyben persze nagyon is bonyolult. Igazán kiegyensúlyozott karaktert nem fogunk tudni létrehozni (vagy csak többszöri végigjátszás után találjuk meg az ehhez legtökéletesebb receptet) így nagyjából a játék felére el kell döntenünk, milyen stílusban akarunk játszani, de szerencsére addigra valószínűleg az már ki is alakul magától. Én speciel a lopakodó orgyilkos stílust részesítettem előnyben, némi hackeléssel és mechnaista képességekkel karöltve, de nem tagadom néha majdnem elcsábultam a sokkal pusztítóbb, sötét oldal irányába… (a pszi képességeket jómagam minimumon tartottam, de egy-kettő választottat ezek közül viszont folyamatosan alkalmaztam.)

A fejlődés nem alibi, hanem valóban nagyon hasznos, sokszor ténylegesen a túlélésünk múlik rajta és a képességek ráadásul javarészt bitang jók, így többször kerülhetünk komoly dilemmába, hogy merre is osszuk el az értékes neuro-pontjainkat. Sőt, az igazat megvallva talán egy feltűnően gyenge vagy felesleges képességgel sem találkoztam, ami nagyon ritka a hasonló stílusú játékoknál. Fegyverből egyébként kevés lesz, egy átlagos FPS-hez mérten pedig nagyon kevés de szerencsére környezetünket is felhasználhatjuk fegyverként, és persze a fentebb említett pszi erők között is van nem egy-kettő igazán agresszív darab.

A fegyverek és képességek kombinálása példaértékűen nagyfokú kreativitásnak ad teret

ezt a készítők már tökélyre vitték a Dishonored első két részében (a másodikról mi is írtunk), így ez nem is annyira meglepő, ám ebben a környezetben mégis üdítő elem.

A Prey a „játsz, ahogy Te szeretnél” módszer mellett még valamit nagyon jól csinál, ez pedig a pálya design. Nagyon rég láttam ennyire összetett és egymásra épülő, mégis logikus pályákat, amik között bizonyos megkötésekkel (amit a történet során oldhatunk fel), de nagyjából teljesen szabadon mászkálhatunk. A Prey már majdnem sandbox, körülbelül olyan szinten, mint a Dark Soul első része volt. Ha korán rossz helyre keveredsz, a játék csak azzal büntet, hogy olyan dologgal szembesülsz, amihez még nagyon gyenge és kevés vagy, de nem zár mindent ajtók mögé. Zárt ajtó mégis nagyon sok lesz és ez a Prey egyik legfantasztikusabb aspektusa.

A játék elsődleges jelszava ugyanis a „felfedezés”. Mert a hatalmas űrállomás bizony irdatlan mennyiségű titkot, zárt ajtót, mellékutat, rejtett szobát, szellőzőjáratot, szóval hihetetlenül sok felfedezni valót rejt.

Aki a lineráris játékokat szereti, egyszerű és egyirányú küldetésekkel, nagyon hamar el fog veszi a Prey szabad és kutatásra, keresésre optimalizált rendszerében. És mondjuk a Fallout-sorozattal ellentétben, a Preyben semmi sem szemét, így mindent érdemes felkutatni. Még a félig rohadt banánhéj is hasznos, mert hősünk mindent képes újrahasznosítani, mindenből képes egy végletekig leegyszerűsített, mégis élvezetes crafting rendszerrel a túlélésünkhöz elengedhetetlen dolog alkotni.

Külön meg kell említenem egyik legfontosabb fegyverünket és egyben eszközünket, a hely és a kor svájci bicskáját, a GLOO gun-t, ami nemcsak hogy képes ragadós, könnyen kötő anyagával lebénítani az ellenfeleket, de segítségével elektromos szivárgásokat, elszabadult tüzeket fékezhetünk meg, elérhetetlennek tűnő helyekre juthatunk (mint egy hidat vagy lépcsőt építve a fegyverrel!) vagy akár fedezéket építhetünk magunknak. Az első hallásra szinte már bugyutának tűnő fegyver egyébként tökéletesen működőképes, és illik is a 60-as évek hangulatával átitatott scifi miliőbe. 

A játékot már-már túl sokszor reklámozták a mimic képességgel, aminek segítségével akár mi is tárgyakká alakulhatunk. Féltem tőle, mert kicsit gyermetegnek találtam, hogy wcpapír gurigaként szökjek meg az ellenfelek elől (mert hogy ez amúgy megtörtént velem...) de szerencsére a készítők ezt a képességet sem tették kötelezővé vagy létfontosságúvá, ennek ellenében azonban nagyon hasznos tud lenni, hogy olyan helyekre is eljussunk, ahová teljes emberi anyagi formánkban nem tudnánk. Szóval jó marketing eszköz volt, de nem tolták túl  a srácok, amiért végtelenül hálás vagyok! 

A játék mindeközben folyamatosan pattanásig feszített, története a legszebb Philip K. Dick-i hagyományokat követi. Még könnyebb fokozaton is fenyegetve leszünk és a játék nem átall újra és újrapozicionálni, feléleszteni ellenfeleket, hogy ha egy régen már kipucolt helyen járunk, akkor se érezzük magunkat biztonságban. A fantomok, a rémálmok, a mimikek, a telepaták vagy technopaták mind olyan ellenfelek, akik kíméletlenek és alkalmazkodó képesek. Első blikkre talán kevésnek tűnik, hogy a játékban 6-7 féle ellenfél van mindössze, de egyáltalán nem fogjuk szegényesnek érezni, miközben mindegyiket próbáljuk minél jobban kiimserni, gyengéiket és erősségüket felfedni, de leginkább szimplán túlélni az ellenükben.

Mindeközben a kevés túlélővel történő társas interakciók, valamint a narratíva egésze is folyamatosan növeli a feszültséget. Az itt látható képen például a szoba majd minden tárgyára egy ragadós cédulával azt írták, hogy „nem alakváltó!”. Magyarán lassan végigjárva csak ki kell szúrnunk azt, amin nincs efféle cetli és már meg is van a mimik nem de?

De várjunk csak… az idegenek miért ne tudnának cetlivé változni?

A Talos 1 legénysége kétségbeesetten próbálta meg felvenni a harcot az idegen fenyegetéssel de ez a harc már rég elveszett. A legénység és a hajó pont ugyanarra a sorsra jutott, mint a Bioshock Rapture-je, így a játék nagyjából ugyanazt a mondanivalót is hordozza magában, mint amit szellemi elődje hordozott: aki istent játszik, pokolra kárhoztatja önmagát és környezetét. Aki pedig szörnyekkel hadakozik, könnyedén Ő maga is szörnyé válhat…

Szinte már közhelyes nem? De a Prey mégis mesterien építi bele ezen filozófiákat a cselekménybe és narratívája egészébe, ráadásul mindezt Philip K. Dick-et és John Carpenter The Thing-jét idéző paranoid hangulattal önti nyakon.

Minden egyes e-mail, amit elolvasunk, feliratok a falon vagy éppen holtak levelezései, egy az állomáson játszott szerepjáték karakterlapjai, vagy éppen a mosdó üvegére karcolt üzenet, mind-mind egy sokszor elmesélt történet apró darabkái az ész nélküli fejlődés veszélyeiről, a kapzsiságról és a határtalan tudásvágyról.

A nap közelébe repülő Ikarosz, a mindent arannyá változtató Midász király, a tudásért egy népet megnyomorító Gilgames vagy éppen Andrew Ryan története ez...

A játék közben csendben és alig láthatóan tiszteleg a nagyok előtt. Visszaköszön az örökérvényű kód a Bioshock-ból (ami még a System Shock első részétől eredeztethető), Sander Choen zenés mészárszéke is kap egy homage-t, lesznek itt Dishonored elemek, konkrét jelenetek, hangulatok és szellemképek olyan játékóriásokból, amik inspirálták a Preyt, sőt bábaként segédkeztek a születésénél.

A játék nem tökéletesen kiegyensúlyozott, vannak apró hibái, de egy dolog kérdésen felül áll: Szív, lélek és tudás is van benne. Intelligens és mégis szentimentális játék.

Sajnos azonban a Prey sem tökéletes, pedig nagyon közel állt hozzá, hogy olyan óriási klasszikus váljon belőle, mint a System Shock 2 vagy sokkal inkább a Bioshock és a Dishonored első része voltak. Fájóan közel… mégis, pár apró szépséghiba igencsak romboló hatással van a teljes élményre.

A pályák fantasztikusak, de néhol feleslegesen nagyok. Túl sok az indokolatlanul nagy tér, ami a terület sokszori átjárásakor fárasztó tud lenni. Ha nem lenne annyi backtracking, ezzel semmi gond nem lenne. A Bioshock mesterien alkalmazta úgy a szűkös tereket, hogy mindvégig az az érzésed volt, hogy egy hatalmas vízalatti városban vagy. Az űrállomás nem tűnt nagyobbnak az óriási terektől csak kissé üresebbnek. De ez egy kis, ízlésbeli probléma.

A játék vét ennél nagyobbat is, mégpedig a hackelés minijátékkal, aminél rosszabb, fanáziátlanabb (és hackelés-idegenebb) megoldással még sohasem találkoztam. (ez egy olyan karakternél, mint az enyém, aki sokat ad a hackelésre nagyon nagy gond volt.)

A hackelés egy bugyuta ügyességi játék aminek sem irányításában, sem hangulatában meg sem próbálja visszaadni a tevékenységet, amit bemutatni hivatott. Ennél még a Bioshock sokak által utált csővezeték puzzle-ja is sokkal jobb, izgalmasabb és értelmesebb volt… Ez persze csak olyan karaktereknek fontos, akik alkalmazzák is a hackelést, de nekik viszont szörnyen fusztráló és romboló hatású a teljes játékélményt nézve.

Negatívumnak nevezném még a mellékküldetések kaotikusságát. Az jó, hogy vannak és hogy sok van belőlük, de néha túlságosan is kevés infót kapunk róluk, ezért sokszor érezhetjük úgy, hogy csak azért kell megcsinálnunk őket, hogy egy újabb pipa kerüljön a küldetés listánkra és ritkán érezzük, hogy ténylegesen fel akarjuk fedezni a titkokat, amiket magukban rejtenek. 

A viszonylagosan aprónak nevezhető hibákon kívül a játék szinte tökéletes! Akit elragad a hangulata, szeret felfedezni, pepecselni, új és új utakat kipróbálni, kutakodni és nyomozni, egyszerűen imádni fogja. A kifogástalan történet és fantasztikus miliő pedig már csak hab a tortán.

Nem, a Prey nem egy új Bioshock, nem is „Bioshock az űrben”, ahogy a marketing sok helyütt nevezte, de nem is kell, hogy az legyen. Hasonlítgatunk, mert a játék nagyon sokszor egyértelműen merít a készítőkre inspiráló hatással bíró játékokból, de ki kell hogy mondjuk: sikerült végül áttörnie azt a vaskos falat, ami az eredetiségét fedné el.

Nem annyira friss és egyedi, mint az Arkane csapat első nagy dobása, a Dishonored volt, de mégis ez az eddigi legpolírozottabb, legtisztább, legkészebb és legmesteribb játékuk. Egy ilyen gondossággal, alapossággal és odafigyeléssel készülő PREY 2 korszakalkotó is lehet!

A cikk elején feltett kérdésre a válaszunk egy boldog IGEN! - a Prey megállja a helyét önálló címként és bizonyos szempontból egy új standardot állít fel az FPS akció-szerepjátékok zsánerében! 

Jöhet a New Game+! 

prey.pngVarga Bálint Bánk

Megosztás:
8 komment

Mass Effect: Andromeda - Előzetes

mrTade 2017. március 13. 20:00
Mass Effect: Andromeda - Előzetes

Űr-Krisztus helyett űr-Columbus? Mit ígér nekünk a Mass Effect: Andromeda?

Mindig is tudtuk, hogy a Mass Effect világa túl  jó ahhoz, hogy a Bioware csak úgy elengedje, így alapvetően magától értetődő volt, hogy még ha nem is Shepard történetét - Isten nyugosztalja - folytatják, de valamilyen módon kapni fogunk egy új sztorit. Ez pedig így is lett. A Halálcsillag bemérte a pénztárcánkat, és elkezdte feltölteni a rendszereit. Lássuk csak, érdemes-e megpróbálnunk kitérni, vagy inkább arccal hárítjuk ezt az ökölcsapást, méghozzá önszántunkból.

Amennyiben csupán a jó öreg gémer mítoszokra támaszkodunk, az Andromeda jó játék lesz, mivel a Dragon Age Inquisition inkább elviselhető volt mint jó. A srácok pedig remélhetőleg rájöttek, hogy kevesebb wowos “ölj meg 10 malacot” küldetésre van szükség és több witcheres melléktörténetre. A játékos kezének teljes elengedése sem volt jó ötlet, mivel szegény szerencsétlenek (köztük jómagam is) a kezdőterületet maxolták, míg rá nem jöttek, hogy nem ez a megfelelő út. Róma összes régi istenére tudnék esküdni, ha még egy órát a Hinterlands-en kell töltenem, rituálisan megölöm magam az egeremmel. Na de lássuk inkább azt, mit ígérnek a fejlesztők, hogy az ilyen döccenéseket elkerüljük. 

Tovább
Megosztás:
1 komment

Rising Sun - Elindult a Kickstarter kampány

mrTade 2017. március 08. 15:50
Rising Sun - Elindult a Kickstarter kampány

Eric M. Lang új társasjátéka máris 1,4 milliót kalapozott össze.

 

 

Végre elstartolt a régóta várt Rising Sun játék Kickstarter projektje. A játék a japán mitológiába repít minket, ahol a Blood Rage és a Diplomacy stílusainak egyvelegében szállhatunk harcba választott frakciónk (Koi, Dragonfly, Bonsai, Lotus, Turtle) oldalán. A játék menete a négy évszakra van leosztva. Mindegyik egy teaceremóniával kezdődik, ahol a játékosok eldönthetik, szövetkeznek-e valakivel, vagy éppen inkább egyedül folytatnák. Ezután  egyesével húznak pár lapot, amiből kiválaszthatnak egy akciót, amit mindenki végrehajt. Ezek a következők: Harvest - területen található nyersanyag begyűjtése, train - fejlesztések vásárlása, marshal - haderő mozgatása, recruit - már elfoglalt területek erősítése, betray - szövetséges elárulása.

Tovább
Megosztás:
1 komment

A Páncélba zárt szellem legújabb előzetese magyarul is cyberpunk

Balázs AttiIa 2017. február 19. 13:50
A Páncélba zárt szellem legújabb előzetese magyarul is cyberpunk

Továbbra is izgatottan várjuk a kultanime élőszereplős megvalósulását.

ghost-in-the-shell-movie_hero.jpg

2017 egyik legnagyobb filmes ígérete kétség kívül a Páncélba zárt szellem című kultikus anime élőszereplős feldolgozása. Szerencsére már nem kell sokat aludnunk ahhoz, hogy megtudjuk, Scarlett Johanssonék meggyalázták-e az eredeti alkotást, hiszen az új feldolgozás március 30-án költözik a hazai mozikba. 

Közel van tehát a bemutató, nemrég ráadásul érkezett egy új előzetes is, amelynek magyar szinkronos változatát alább nézhetitek meg. Mi továbbra is bizakodóak vagyunk...

Megosztás:
1 komment

Rövid, de velős ízelítőt kaptunk a Stranger Things második évadához

Scottу 2017. február 06. 13:25
Rövid, de velős ízelítőt kaptunk a Stranger Things második évadához

Borzongásra felkészülni!

zz5c00185b.jpg

Az idei Super Bowl alatt sem maradtak el a jobbnál jobb reklámok, melyek közül az egyik a tavalyi év egyik sikersorozatának, a Stranger Things második évadának fél perces előzetese volt. Eme nyúlfarknyi ízelítő azonban elegendő is volt arra, hogy felborzolja a várakozást, ugyanis a idén Halloweenkor ismét találkozhatunk kedvenceinkkel a Netflix saját gyártású sci-fi-horror nosztalgiabombájában.

A 9 epizódnyi történet egy évvel az első évad után fog folytatódni, ahol még nagyobb és félelmetesebb szörnyek leselkednek majd Hawkins városának gyanútlan lakóira. Egyelőre azonban ennél többet nem nagyon tudunk, mi mindenesetre már most nagyon várjuk az új évadot!

Megosztás:
1 komment

7 videojáték karácsonyra

Varga Bálint Bánk 2016. december 24. 12:30
7 videojáték karácsonyra

Fenyőillat és rettegés Betlehemben!

oswald_asylum_unuse_cutscene.png

A cikknek elméletileg arról kellene szólnia, hogy milyen karácsonyi témájú játékot is ajánlunk nektek az ünnepekre… no de most komolyan… ismertek ilyet egyáltalán? Illetve amikor már a fülünkön is olvadt szaloncukor csordogál kifelé, a bőrünkre cukormáz tapad és csillagszórók soha ki nem törölhető fényemléke égett a retinánkba (hogy a tojáslikőrtől kába ünnepi vacsorákról ne is beszéljünk) pont egy valamire nem vágyunk: karácsonyi játékokra…

VISZONT nagyon fontos kérdés, hogy mégis mivel játsszunk az ünnepek alatt?

Főképp akkor, amikor már mindent beborít a műhó és mindenütt Amerikából importált műmikulások ülnek a műfák alatt. Ekkor érdemes elővennünk pár mostanában megjelent vagy témája miatt aktuális címet, amik feledtetni tudják az Ünnepek velőtrázó rémségeit, vagy éppen megdobják egy kicsit karácsonyi delírium andalító érzetét.

Kezdjük egy könnyed kis kalanddal:

Fran Bow

Mi más is tudná meghittebbé tenni a hó nélküli telünk hideg éjszakáit, mint hogy bekuckózunk egy forró csoki mellett és alámerülünk a szanatóriumban tartott elmebeteg kislány agytekervényeinek rémországába… Nem, ez nem az American McGee's Alice következő epizódja (ami szintén jöhetne már…), ez valami sokkal különlegesebb és főleg sokkal zavarba ejtőbb dolog… Klasszikusnak mondanám, mint point and click kalandjáték, de mégis túl különc ahhoz, hogy bármilyen értelemben klasszikusnak lehessen nevezni.

Halott gyerekek lelkei és egyéb szellemek, kalapos csontvázak és kecskefejű démon-boszorkányok fognak szórakoztatni minket, és a folyamatos rettenet mellett (ha elég elmebetegek vagyunk hozzá mi magunk is) óriási nagyokat fogunk kacagni. Na jó, lehet hogy az a kacaj néha inkább ideges, kényszeredett vagy kínos mosoly lesz, mert a játék nem átall minket szemtelen módon - ahol csak tud - mélyen megbotránkoztatni. 

franbow_12.png

Az egész… egyszerűen… gyönyörű… és felkavaró.

franbow_14.png

Shadow Tactics

De ha a gyomrunk most nem annyira vágyik a szürrealista horror-túrára, egy nemrég megjelent és hatalmas meglepetést okozó címmel is vigasztalódhatunk. Szakétól bűzlő szamurájok és a sógunk halálkommandója vár minket az év egyik legnagyobb meglepetésében, a Shadow Tacticsban, ami pontosan az, aminek tűnik, egy a feudális japánba oltott Commandos. Olyannyira az, hogy szinte zavarba ejtően nyúlja a nagy elődjei (Commandos 1-2-3, Desperados, Star Trek Away Team stb…) minden stílusjegyét, és spékeli meg azokat modern, nagyon mai szemhez és ízléshez illő elemekkel.

Ilyen a tökéletes kis csapatos taktikai stratégia, szóval reménykedjünk, hogy a Deadalic ezzel a szuper húzásával jól seggbe billentette és végre kissé fel is ébresztette ezt a cool de túl régóta hűsölő műfajt.

shadow-tactics-4.jpg

3021495-2433817465-10397.jpg

Híííííjá! Nindzsák!

The Last Guardian

Erről a játékról már írtam egy őszinte érzelmektől lucskos ömlengő cikket, de dióhéjban itt is leírom a lényeget nektek: Az ICO és a Shadow of the Colossus alkotói 9 év fejlesztés után végre létrehozták a majdnem tökéletes videojátékot, ami pont attól olyan, amilyen, vagyis hogy megpróbál egyáltalán nem videojátékként viselkedni.

Csodálatos utazás egy fiú és egy szörnyeteg szívszaggató barátságáról.

Ha nem durran már amúgy is szét a szívünk a sok érzelemtől a két ünnep között, ezzel a címmel még egy jó nagy adag (kellemesen édes) cukormázzal is beboríthatjuk azt!

a-screencap-from-the-last-guardians-demo-at-e3-2015.jpg

3129409-thelastguardian-impressions-thumb-nologo-20160913.jpg

TRIIIIIKÖÖÖÖÖÖÖ!!!!!

Final Fantasy XV

Nincs is jobb, mint a két ünnep közötti telezabált-nyugalmunkban belevágni egy újabb, epikus, grandiózus (morózus, neurotikus), monumentális, fenomenális kalandba amilyen egy hamisítatlan Final Fantasy…

cidney.jpg

final-fantasy-xv-12312213.jpg

Ráadásul örülhetünk, mint majom a farkának vagy mint bármelyik FF hős egy tubus hajzselének, mert a 15. epizód valahol ott folytatja a sorozat hagyományait, ahol a 12. rész abbahagyta. Fantasztikus, nyílt, szabad világ, jó (képű) karakterek, (és sajnos felejthető történet…) CID, gyönyörű látvány és akár 50-60 órányi farmolás (grindolás, tápolás, ki hogy hívja…) is várhat ránk, ha van gyomrunk és idegrendszerünk hozzá!

(Akinek még ez sem elég, nemrég jelent meg a World of Final Fantasy is, ami tulajdonképpen egy új konzolgenerációs gépeire szabott fanservice-szörnyeteg. Szintén megér egy próbát, de vigyázat, mert annyira Kawaii, hogy beszarsz!)

Chockobókra fel!

Dishonored 2

Szintén cikkeztünk már róla egy kimerítőt, de érdemes lehet újra elővenni a játékot (vagy most először elkezdeni) ugyanis megérkezett a New Game Plus mód, amivel akár két végigjátszás után is egészen új élmények várhatnak ránk ha harmadszorra is nekiesünk Dunwall és Karnaca korrupt és zsarnoki világának.(immáron kombinálhatjuk Corvo és Emily képességeit.)

dishonored-2-5-1280x720.jpg

dishonored-2-gameplay-e32016-screen-5.jpg

A Dishonred 2 e mellett pedig szimplán egy fantasztikus folytatás, és saját (orgyilkolós lopakodós) stílusában újfent és továbbra is az uralkodó erőt jelenti.

A történet ismét nem lett eget rengető de a pályák fantasztikusak és a játékmenetet sikerült még inkább a tökéletesség irányába csiszolni. Sohasem volt ennyiféle lehetőségünk egy-egy küldetés megoldására, ez pedig szinte végtelen számú újrajátszási lehetőséget jelenthet a kitartó és maximalista játékosoknak. Lehetünk a végletekig hidegvérű, besurranók, akik megkímélnek minden életet, de eltulajdonítanak mindent, ami nincs bebetonozva (Garett mód), vagy lehetünk kegyetlen és elmebeteg szupernaturális (tudom, hogy nincs ilyen szó grammarnácik!) sorozatgyilkosok is, akik abban lelik örömüket, hogy egy-egy ellenfelüket 30-40 -féle módon is eltehetik láb alól.

Bloodborne

Nem mai csirke, az igaz, sőt ráadásul egy újabb konzol exkluzív cím (fúúúúúúúúj!), de akkor is… Mi a franc lehetne ünnepibb, mint a bíborvörös hold fényében úszó gótikus katedrálisok végtelen sora, mint a barokkosan eltúlzott vérengzés végtelen variánsai, mint az egyetlen és örök Viktoriánus horror-tangó?!

A Bloodborne egy viktoriánus kori, dark-fantasy-horror történet a Dark Souls nyomdokain, ami furcsa mód tényleg sugároz magából valami megmagyarázhatatlan ünnepélyességet. Hogy mi köze a karácsonyhoz? Talán semmi… de vannak benne kísértetek és rosszabb borzalmak is, no meg hideg és hó és vér, szóval nagyjából minden, ami a karácsony és általában véve a tél hangulatához hozzá tartozhat.

bloodborne-featured.jpg

bloodborne_the_old_hunters.jpg

Mindenkinek javaslom, aki rendelkezik vele (vagy eztán fog), hogy szenteste környékén tegyen vele egy újabb kört, mert ilyenkor még varázsosabb ez a csodavilág, amivel a From Software-es srácok megajándékoztak minket...

maxresdefault_8.jpg

Ébredj vadász, közeleg az idő!
(...megszületett a Kisjézus!)

A Bioshock széria bármelyik része…

Szintén kissé megmagyarázhatatlan módon, de a Bioshock játékok számomra mindig is valami egészen különlegeset, valami magasztosat és ünnepélyeset jelképeztek. Nem csak azért mert átlagon felettiek minden értelemben, de talán a régies dallamok, az andalító muzsikák, vagy a csodás képek miatt is, amit ezek a játékok felvonultatnak előttünk, közelinek érzem őket a karácsony miliőjéhez. Bár együtt puncsozhatnék (mr.benemállapofám) Sander Choen-el vagy koccintanék a távolságtartó Sofia Lamb-el, esetleg pipázgathatnék Zachary Hale Comstock-al, miközben a csendes éjt hallgatjuk, természetesen bakeliten…

Ráadásul nemrég látott napvilágot a Bioshock The Collection is, ami PC játékosoknak talán nem nyújtott akkora élményt és újdonságot, de konzolon akár egy egészen új generációval is megismertethette a sorozat első két részének zsenialitását, valamint a Bioshock Infinite szintén remekbe szabott történeti DLC-it, azaz a teljes Burial at Sea opuszt.

bioshock-free-download-pc-full-version-3.jpg

callmeelizabeth_web.jpg

ss_2bf0689eb097e6ee451f74db1850253fd759ad08_1920x1080.jpg

Hmmm…
Rapture…
Szinte érzem a halszagot.
no meg persze a lőporét...
"Lennél szíves játszani ezekkel a játékokkal?"

Ti mivel vigasztalódtok vagy éppen kapcsoltok ki az ünnepek alatt?

Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
6 komment

Se mellek, se logika: Wonder Woman előzetes magyarul

Nosfi 2016. november 24. 14:00
Se mellek, se logika: Wonder Woman előzetes magyarul

Csodanő hamarosan visszatér.

wonder_woman.jpg

Nemrég debütált a DC legújabb bukásának filmjének, a Wonder Woman-nek a magyar szinkronos előzetese. Amit láthattunk, abban sajnos semmi izgalmas nincs - van ellenben két nagy csalódás. Adott egy jószívű hősnő, aki a végén majdnem kiábrándul az emberiségből, de azért elmondja, hogy szállt szembe anno a világháború idején az ellenséggel, akár annak árán is, hogy ellen kellett mondania a sajátjainak. Szóval látszólag sablon sztori. Ellenben nincsenek benne nagy, csillogó mellek - amit azért elvárnánk egy Wonder Woman filmtől. Hogy tovább menjünk, logika sincs benne, hiszen sokkal menőbb karpereccel kivédeni a golyókat amikor egy egész század lő ránk - hiába van a hátunkon egy pajzs, aminek ez lenne a funkciója. A végén pedig ott egy erőltetett poén...

Bár ez még csak az előzetes, de ebből csak az látszik, hogy egy B-kategóriás akciófilm kb. ugyanannyi szórakozást nyújt, mint az egyik első modern női szuperhősfilm, amit sokan úgy vártak. Ezt egy csavaros, jól felépített, drámai sztorival lehetne ellensúlyozni, hogy ha egy kicsit háttérbe szorítják a robbanásokat, meg a lassan gázba forduló "atommenő vagyok" bevágásokat - ám kiindulva a legutóbbi két DC filmből, erre sajnos nincs sok esély. Mindennek ellenére várjuk a második előzetest, hátha megcsillan majd valami értékelhető benne.

Megosztás:
4 komment

RED DEAD REDEMPTION 2 Trailer - "Hinnye, az áldóját!"

Varga Bálint Bánk 2016. október 20. 17:30
RED DEAD REDEMPTION 2 Trailer - "Hinnye, az áldóját!"

Megérkezett az egyik legjobban várt játék folytatás bemutatója és jól megmutatja mindenkinek, hogy kell ezt csinálni!

red-dead-redemption-2-logo.jpg

Okés, okés, nem láttunk túl sokat, de egyelőre nem is kell. Gyönyörű képek. Szinte szagolható atmoszféra. Szomorú zene. Éééés ennyi. Pontosan elég ahhoz, hogy megpendítse bennünk azt a bizonyos húrt. De miért? Miért is olyan nagy dolog egy Red Dead Redepmtion 2 trailer? 

Miért is a Red Dead? 

A Red Dead Redemption egy nyílt világú western játék, ami tulajdonképpen a vadnyugati GTA-ként aposztrofálható. Mégis jóval több annál, sőt megjelenésekor szinte azonnal instant klasszikus lett belőle, egész kis kultusz épült köré (hangsúlyoznám, hogy nem véletlenül) és ő vált a PC játékosok talán legnagyobb szívfájdalmává, ugyanis a mai napig nem kapott portot, így nem tehette tiszteletét az asztali gépeken.

Ki lehet és ki is kell mondani, a Red Dead Redemption kétség kívül minden idők egyik legjobb videojátéka. Hogy miért? Nézzük meg a folytatás trailerét, ami egészen jól bemutatja az életérzést, ami az elődjét is olyan naggyá tette...

A Red Dead mégis fogalommá vált konzolosok és PC-sek körében egyaránt, mert egyszerre testesített meg mindent, ami jó lehet egy nyílt világú játékban, ráadásul egy óriási űrt töltött be, amit az igazi western élmény videojátékos adaptálásának hiánya okozott.

Persze volt egyszer egy Outlaws, egy hamisítatlan LucasArts minőségű retro fps, akadt egy Desperados, egy igazi Commandos klón a spagetti westernek minden elemével és egy majdnem klasszikussá vált GUN is, ami csak néhány apróságon csúszott el, így végül nem került be a képzeletbeli dicsőség csarnokába.

De egészen a Redemption-ig nem volt olyan átfogó western témájú videojáték, ami az életérzést, a hangulatot, a szabadság érzetét és a szinte tökéletesen kiegyensúlyozott játékmenetet egyesítette volna. És akkor még nem is beszéltünk a szuper történetről vagy például a fantasztikus szinkronhangokról (a feledhetetlen endingről nem is szólva...).

A Red Dead Redemption a nyílt világú játékok sztandardja lett és azóta sem sikerült teljességgel a nyomába érni. Persze a GTA 5 nagyon közel járt a tökéletességhez, de valami szív, báj vagy lélek mégis hiányzott belőle, amitől western kistestvére olyan nagyon egyedi lett.

Egy miniatűr hangulatjelentés az első részből: Első lépteink Mexikóban és Jose Gonzales harmóniái...

Egy szó mint száz, "azt a leborult szivarvégit", hát csak megcsinálják ezek a fiúk! Lesz második rész, lesz új kaland és talán lesz egy még tökéletesebb western játékunk! Sajnos üröm a sok örömben, hogy egyelőre semmi hír PC-s portról, ami persze eszünkbe juttathatja a GTA 5 körüli eseményeket, viszont a Red első részéből okulva talán jobb, ha nem táplálunk hiú reményeket.

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
Szólj hozzá!

Új Power Rangers film érkezik a mozikba!

Nosfi 2016. október 14. 17:30
Új Power Rangers film érkezik a mozikba!

Újabb furcsa emlék a gyermekkorunkból.

pr.jpg

Összetört álmok?

Kiskoromban két kedvenc sci-fi „sorozatom" volt, amelyekből mindig is akartam egy igazi akciófilmet látni – és ezzel biztosan nem voltam egyedül. Erre bizonyíték, hogy ez elsőt, a Transformers-t már évekkel ezelőtt elkezdték filmvászonra vinni - aki kicsit is ismerte az eredeti képregényt az tudja, hogy miért lett Michael Bay neve egyenlő az Antikrisztussal számomra. Ezek után rettegve, remegő kézzel kattintottam második kedvenc, vagyis a Power Rangers filmváltozatának trailerjére, és hatalmasat csalódtam – pozitív irányba.

Bár egy trailerről még nem lehet semmi biztosat mondani, egyáltalán nem az volt az érzésem, hogy valami gagyi hollywoodi akcióvackot hoztak ki belőle. De még azt sem sikerült éreznem, hogy a Power Rangers nevet használnák szexinek vélt tinisztárok és romba dőlő toronyházak bemutatására. Egyszerűen jó volt, kellően komoly, mégis -  ennyiből – hű az első generációs kezdetekhez. Az IMDB adatok alapján a rendező az Almanach projekttel már letett valamit az asztalra, Zordont pedig a Breaking Bad közkedvelt Walterje fogja játszani - szóval annyira nagyon rossz biztos nem lesz. Nézzétek meg, és reménykedjetek velem, hogy ezt nem basszák el!

Megosztás:
1 komment

Eddig 2,5 milliót harácsolt össze A Wasteland 3

Varga Bálint Bánk 2016. október 07. 14:35
Eddig 2,5 milliót harácsolt össze A Wasteland 3

Brian Fargo tudja, milyen a jó crowdfunding kampány!

waste3.png

És persze jó neve van... Nemcsak az eredeti Wasteland-et köszönhetjük neki, de a Fallout-ot is, no meg a Bard's Tale-t, de rengeteg más "óriás projekten" is rajta hagyta a kézjegyét. Mi tagadás, Biran Fargo neve izzó, sőt, lángoló betűkkel íródott a gamer világ szívébe. Most elindította a nagy sikerű Wasteland 2 után a harmadik rész kampányát, és a projekt első órákban át is lépte a millió dolláros álomhatárt...

Fargótól már megszokhattuk a humoros kampányvideót, de azért most hozott mellé egy brutál erős gameplay bejátszást is, amiből nagyon sok kiderül a Waste3-ról. Először is az, hogy marad a klasszikus CRPG izometrikus nézet, a posztapokaliptikus világ is, sokat, nagyon sokat fejlődött a grafika, hangulatos közeli beszélgetéseket kapunk és hogy a szetting átutazott a tundra határán és a végtelen jégmezőkre invitál minket.

waste_1.png
Csontrepesztő hideg, kíméletlen körülmények, fagyhalál és túlélés... mindez Mad Maxien lepusztult világban. Talán ez az a csavar, ami kicsit kellett már az amúgy végletekig kimaxolt és rongyosra erőszakolt zsáneren belül. A Wasteland 2 után a minőség miatt nem kell aggódnunk, hisz az utóbbi idők egyik leggazdagabb RPG világát és a legtöbb játéktartalmat felvonultató RPG-k között volt, olyan nemessé csiszolódott címek mellett, mint a Pillars of Eternity vagy a Divinity: Original Sin.

waste_4.png
Aggodalomra semmi ok emberek, itt minden nagyon szép és jó...

Oké, a Wasteland 3 kampánya még mindig nem teljesült, holott már több mint két és fél milla gyűlt össze a Fig-en (ami a Kickstarter csak játékokra specializálódott konkurense), de a siker nem kérdés. Mindössze 250 ezer dollár kell még és megvan a kívánt 2,750.000 dolláros cél, de erre még 27 napjuk van a harácsolóknak. Személy szerint imádtam a Wasteland 2-t, ami nagyon lassan indul (ezért sokakat az elején el is tántorít) de megéri küzdeni érte, hisz ha beszippantja az embert, 100-150 játékórát is ígér és a Falloutnál kicsit érettebb, felnőttebb módon meséli el a világégés utáni világot.

waste_2.png
A játék Windows, Linux, Mac operációs rendszerekre érkezik, illetve a két nagy konzolon a Playstation-ön és az Xbox-on is tiszteletét teszi majd.

A kampány oldalát itt találjátok:


WASTELAND 3

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása