Az megvan, hogy Star Wars: Az ébredő Erő filmzenéjét 40 éve már megírta a Pink Floyd?

Balázs AttiIa 2016. február 11. 11:58
Az megvan, hogy Star Wars: Az ébredő Erő filmzenéjét 40 éve már megírta a Pink Floyd?

Legalábbis a Redditen ezt mondják.

A Pink Floyd The Dark Side of the Moon című albuma a rocktörténet egyik megkerülhetetlen alkotása. Vannak, akik azt állítják, hogy ez a Pink Floyd legjobb albuma, sőt, egyesek a teljes rocktörténet legjobb lemezének nevezik. Ez azért nem semmi, tekintettel arra, hogy a The Dark Side of the Moon több mint 40 éve jelent meg.

A lemez hatalmas sikere persze nemcsak a kiváló zenei teljesítménynek és Alan Parsons nagyszerű hangkeverésének köszönhető. A The Dark Side of the Moon egy hatalmas concept album, amelynek jelentését nem könnyű kibogozni. Voltak olyan elvetemült rajongók is, akik szentül hitték, hogy a lemez tökéletesen illeszkedik az Óz, a csodák csodája című filmklasszikushoz, amivel be is került a köztudatba a The Dark Side of the Rainbow kifejezés, ami a két alkotás összemosására utal.

A történelem pedig most is ismétli önmagát. A Redditen néhányan azt állítják, hogy a Star Wars: Az ébredő Erő képsorai és a Pink Floyd klasszikus albuma mind szövegileg, mind zeneileg tökéletesen illeszkednek egymáshoz.

A csodabogarak szerint a The Dark Side of the Moon három ismételt lejátszással válik az ébredő Erő tökéletes filmzenéjévé. Az első lejátszást közvetlenül az nyitószöveg eltűnése után és a csillagromboló megjelenése után kell elindítani, hogy teljes az élmény.

Íme, néhány érdekes példa:

Poe Dameron kínzása alatt a Great Gig in the Sky szól, amelynek a szövege teljesen jól illik a jelenethez:  “I’m not afraid of dying/ Anytime will do,” azaz “Nem félek a haláltól, bármikor fogadom”. A dalban hallható sikoly pont akkor következik, amikor Poe éppen kinyitja a száját.

A Time című szám pont akkor szól, amikor megismerjük Reyt és guberáló életmódját. A szám monotonitása jól illeszkedik a képsorokhoz.

Kylo Ren és Rey párbaja alatt az Us and Them szól, ezzel a dalszöveggel: “Black and blue/ Who knows which is which and who is who,” azaz “Fekete és kék/ ki tudja melyik melyik és ki kicsoda” ami mintha csak a sötét oldal és fény közötti vívódásra utalna.

A Brain Damage című szám szinte teljesen passzol a zárójelenethez. Miközben Rey Luke felé tart, az alábbi dalszöveg hallható:

The lunatic is on the grass/ Remembering games, and daisy chains and laughs/ Got to keep the loonies on the path.

Magyarul:

A bolond a füvön áll/ játékokra, százszorszépfüzérekre és kacajokra emlékezve/ Az őrülteket az úton kell tartani.

Sajnos a DVD és Blu-Ray megjelenésig nem tudjuk ellenőrizni az elméletet, de amikor esedékes lesz, mindenképp sort kerítünk rá. Addig is a Pink Floyd legyen veletek!

Megosztás:
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása