Szénre fel társasjáték-kritika

KralleKralle 2017. október 24. 22:38
Szénre fel társasjáték-kritika

Szenesnek áll a világ

22790726_1729448233745596_2098122593_o.jpg

 „Én elmegyek Essenbe meghalni. Hisz ott még meghalni is jó.” Ez, az azóta lett szállóige egy Pandemic Legacy parti közben hangzott el – a játék hevében elröhögcséltünk rajta, hiszen Essen mindenkinek fontos. Mármint társasjátékos berkekben, ahol az időszámítást is meghatározza a SPIEL. Napjainkban Essen kulturális nagyhatalom, Európa kulturális fővárosa, ahol a nagy szénbányában ma már nem bányászlámpát és kalapácsot adnak, hanem őrült nagy koncerteket, de ez nem volt mindig így.

Tovább
Megosztás:
5 komment

Ice Cool és Tatsu | társasjáték-ajánló

Nosfi 2016. december 23. 16:00
Ice Cool és Tatsu | társasjáték-ajánló

Ügyességi játék gyerekeknek, kétfős párbaj sárkányokkal a szüleiknek

ice-cool-tm-1.jpg

 Két társasjáték, amelyek szöges ellentétei egymásnak, mind a korosztályt, mind a játékosok számát és stílusát tekintve. Gyermekes családoknak ajánljuk beltéri őrjöngéshez (akár már 4 éves kortól) az Ice Coolt, illetve a szülőknek a sárkányok harcán alapuló Tatsu-t, ha vágynak egy maximum fél órás párbajra egymás ellen, míg a gyerekek a pingviniket pöckölik.

Ice Cool

Amint a kezünkbe vesszük az Ice Cool dobozát, rögtön világossá válik, hogy ebben a játékban a feladat a következő: pingviniket kell pöckölnünk. Se több, se kevesebb. Tehát ügyességi játékról van szó, célközönsége a négy év feletti gyermekkel rendelkező családok.

Bevallom, mi ugyan gyerekek nélkül, felnőtt fejjel teszteltük a játékot, de még így is röhögőgörcsbe fulladt a party, mert a az Ice Cool bizony, szórakoztató.

Az alaptörténet annyi, hogy az éhes kis pingvinek meglépnek óráról, hogy egyenek egy kis halat - miközben megpróbálják kicselezni a folyosófelügyelőt. Mindebből őrült, pöcköléses száguldás kerekedik, ahol a hagyományos irányok relativitása igencsak megváltozik.

A játék külleme Reinis Pḕterson-t dícséri, akit a Sínen vagyunk!, Voilá és Washdash játékok grafikusaként ismerhetünk, valamint könyvek és képregények illusztrátoraként is találkozhatunk vele. A grafika rajzfilmszerű és részletgazdag, ami nagyon jól visszaadja egy tantermi iglu hangulatát, jól illik mind a pingvines, mind az iskolás tematikához. A játéktér egy iskola és egy jégpálya keveréke, az utolsó korcsolyanyomig és a padokon szétszórt ceruzákig, meg persze a finom halakig megtalálhatunk minden hangulatelemet, amin a gyerekek jól elszórakozhatnak. Kifejezetten jó, hogy a karakterkártyák és diákigazolványok kétoldalasak, egyik oldalon fiú, másikon lány pingvineket ábrázolva, sztereotípiáktól mentesen.

A játékteret a hagyományos társasoktól eltérően nem csak egy tábla alkotja: öt dobozt, vagyis termet kell összekapcsolnunk, amelyek az egyszerű össze- és szétszerelés kedvért színkódoltak és számozottak. Kisebb problémát jelenthet, hogy a pályát ugyanolyan formájú halak tartják össze, mint amilyeneket gyűjteni kell, hisz utóbbi tevékenységbe gyakran annyira belelendülnek a játékosok, hogy minden halszerűt megpróbálnak összeszedni a "falakról". A pálya méretei kisebb kézzel igazán kényelmesek, de mivel könnyedén forgatható és strapabíró, valamint nem túl magas, a lapátnyi tenyerek és vaskos ujjak sem lehetetlenítik el a mókát - ennyit meg igazán megérdemlünk, hogy felnőtt fejjel ennyivel nehezebb legyen a dolgunk. Az okosan súlyozott és kialakított keljfeljancsi-pingvinek bár meggondolatlan erősségű pöccintések esetén veszélyesek az érzékenyebb körmökre, ideálisak mindenféle trükkös "lökések" bemutatására, ráadásul képesek elakadni az ajtóban, ezzel extra kihívást jelentve a játékosoknak.

icecool_school.jpg

Ez egy pingvinpöckölős játék, vagyis az egyetlen mechanikája, amit használ, az a pöckölés. Ez jelentősen eltérő korú vagy képességű játékosok között komoly egyenlőtlenséget okozhat, de éppen ez az egyszerűség adja legnagyobb vonzerejét is.

Szabályai roppant egyszerűek, nagyrészt a biliárd alapjain nyugszik. Annyi fordulót játszunk le amennyien vagyunk - minden körben más lesz a folyosófelügyelő. A pingvinek célja minden olyan ajtó alatt átjutni, ahol van hal a saját színükben, míg a folyosó felügyelő célja minden pingvint elkapni (ehhez hozzájuk kell érnie). Ha egy pingvin teljesíti a célját, a kör végén új forduló kezdődik. Van egy kezdőpont, ahonnan minden diák indul, ha pedig a mozgást a piros négyzeten kívül fejezzük be, akkor a legkisebb mozgatás elvével pöckölés előtt visszatolhatjuk őket a négyzeten belülre. A varázslat az, hogy a játék bőven ad lehetőséget a trükközésre.

A fejlesztő játékokat kereső szülők megnyugtatására fontos információ lehet, hogy ez az egyszerű mechanika egyben észrevétlenül javítja gyerekek olyan képességeit mint a térlátás, koordináció, finommotoros mozgás (az ügyességi játékok jól ismert készséglistája), mellette pedig az egyszerű összeadást gyakoroltatja pontszámolásnál, valamint a fizikába ismereteibe is bevezet a trükkös lövésekkel és mandinerekkel. A hivatalos ajánlás 8 éves kortól szól, de valójában ha egy gyerek képes betartani a kör menetét, és nem nyeli le a darabokat, már beszállhat a mókába.

Mi az infantilizmusunkat némi alkoholos itallal támogattuk meg, de nem csak emiatt éreztük jól magunkat játék közben. Az Ice Cool-ban izgalmas menekülni és kergetni a többieket, az egész annyira egyszerű, hogy közben felenged az ember agya.

Nem nehéz neki megbocsátani a  méretéből adódó kisebb kényelmetlenségeket, a viszonylag nagy helyigényt és a szükséges forgatás miatt leborogatott kártyalapokat sem. 

Tatsu

A Tatsuban a kerettörténet szerint sárkányurak csapnak össze a messzi Hotaka-hegy körül, hogy megszerezzék a hét közül a legfiatalabb és leggyönyörűbb hercegnő szívét – amihez persze a legrövidebb út nem egy nemes haiku elszavalása, hanem egymás eliminálása különböző eszközökkel. Ebből a kis kerettörténetből egyébként semmi nem jön át játék közben, de egy könnyed, kétszemélyes stratégiai játékban nem is a nagy sztori átélése a cél.

tatsu_open.png

A szabályok épp olyanok, mint maga a játék: letisztult, egyszerű, mégis kellően mély. Célunk hogy az ellenségnek ne legyen sárkánya a pályán, vagy az egyik sárkányfaját teljesen kiirtsuk. Mindkét fél azonos típusú és darabszámú sárkányokkal kezdi a játékot: 4 föld, 3 víz és 2 tűz. A sárkányok egy kör alakú tábla két feléről indulnak, és fix haladási iránnyal egymás felé haladnak – így egy teljes kör megtétele esetén kétszer is keresztezik egymás útját (visszafelé lépni nem lehetséges).

A játékban az egyetlen szerencsefaktor a lépés: minden kör elején dobunk két hatoldalú kockával, és annyit lépünk, egy vagy két sárkánnyal, amennyiket a kocka mutat. Fontos, hogy hatást csak annál a mezőnél érünk el, amelyikkel a pontos összeggel rálépünk (ha egy sárkányhoz két kockát használunk fel, akkor két mezőn), a többi felett átrepülünk. Ha egy föld sárkány lép egy ellenségesre, akkor az nem mozdulhat onnan, ha egy víz, akkor az visszaküldi a „tárolóba”, ha pedig tűz, akkor az megöli. Ha színes sárkánymezőre lépünk, akkor egy olyan sárkányunkat kivehetünk a tárolóból, és felrakhatjuk a kezdőhelyszínre (kezdésből mindenki 3 zöld egyeddel indul). Mivel egy mezőn maximum két sárkány állhat ezért lehetőségünk van sárkányaink megvédésére is.

Hiába a folytonos kockadobások miatti szerencsefaktor, általában a dobott értékekkel annyi lehetőségünk van, hogy a taktikai érzék és a megfelelő lépés meglátása és meglépése dönt valójában a győztes kiléte felől. Már az első játék is lejátszható fél óra alatt, utána pedig átlagosan húsz percre rövidül egy-egy összecsapás ideje.

tatsu_game_pieces.jpg

A játékmenet egyetlen hátránya, hogy néha beáll némi holtjáték, amikor mindkét fél arra vár, hogy a másik jöjjön közelebb, és csak apróbb lépésekkel elodázni akarja a nagy összecsapást - ezért fontos, hogy lépni mindig kötelező. A rövid játékidő emiatt nagyon kapóra jön, hiszen az a kikerülhetetlen veszteség után akad még idő egy visszavágóra.

A játék egyik legerősebb tulajdonsága John Yianni dizájna: a sárkánykorongok és a tábla központi része mind misztikus vonalakból állnak, amikből első látásra is ki lehet venni a sárkányokat, ám alaposabban meg kell szemlélni ahhoz, hogy valóban lássuk a képet. A műanyag korongok nagyon jó minőségűek, valószínűleg unokáink sem képesek majd őket tönkretenni, és a játéktábla is kibír pár ezer használatot. Mivel mind a korongok, mind kockák méretes, könnyen megtalálható darabok, ezért utazásra is ideális: igen nehezen veszik el belőle bármi. A doboz egyetlen apró problémája a csomagolás, ami bár szép és hangulatos, de a praktikussághoz vagy a használhatósághoz csak annyi köze van, hogy bőven elfér benne, ami a játékhoz kell. 

 

 A játékokat a Reflexshop-tól kaptuk tesztelésre, de ez a szerző véleményét nem befolyásolta.

- Nosfi 

Megosztás:
Szólj hozzá!

Indiana Jones Kongóban | Karuba társasjáték-kritika

csukisz 2016. december 09. 10:30
Indiana Jones Kongóban | Karuba társasjáték-kritika

Kipróbáltuk az év egyik legkalandosabb játékát, és nem csalódtunk.

karuba_hero.jpg

A “Spiel des Jahres”, avagy “Az év játéka”  nevezetű díj a társasjátékos világ egyik legrangosabb elismerése. A kezdetekhez képest persze kicsit változtak a körülmények, több kategóriát is létrehoztak a szervezők, mint például a Kennerspiel (“gémerjáték”) illetve az év gyerekjátéka díjat, az viszont biztos, hogy azok a játékok, amelyek elnyerik az ítészek tetszését, mindenképp érdemesek a figyelemre.

A 2016-os jelöltek között szerepelt egy játék, amellyel sokáig nem sikerült játszanom, mert hol nem állt rendelkezésre, hol nem volt olyan játékos, aki hajlandó lett volna velem játszani, de már jó ideje terveztem a kipróbálását. Aztán az idei esseni kalandom során a HABA standja elé keveredtem, és a szerencse pont egy olyan asztalhoz sodort, ahol végre kipróbálhattam a Karubát, az idei év egyik slágerjátékát.

Karuba egy kicsiny falu Észak-Kivuban, valahol Kongó keleti részén. Az egész falut sűrű erdő veszi körül és egy nagy tó is megtalálható a közelben. Játékosként négy kis Indiana Jones-szerű figurát kell eljuttatni a tó partjáról a megfelelő színű templomhoz, a cél, hogy játékosok minél értékesebb kincsekkel térjenek vissza.

A játék kezdetén mindenki ugyanazzal a játékostáblával indul. A négy különböző színű Indiana (ezentúl csak így fogom őket hívni) illetve a négy templom mindenkinél azonos helyre kerül. A játékosok közül egy (nevezzük kezdőjátékosnak) lesz az, aki a lapkáit képpel lefelé összekeverve előkészíti, míg a többieknek célszerű a felfordított lapokat szám szerint sorrendbe tenni. A kezdőjátékos minden kör elején egy lapkáját felfordítja és bemondja a számát. A többiek kikeresik a megfelelő lapkát a sajátjaik közül és mindenki megpróbálja a szabályoknak megfelelően lehelyezni a táblára.

pic3128699.jpg

Tehát minden körben a játékosok mindannyian ugyanazt a lapkát teszik le a táblájukra, a trükk a tervezésben illetve a lapka felhasználásában rejlik. Érdemes néha leskelődni, mit csinál a másik, hátha ő jobb stratégiát talált. A játék célja ugyanis az, hogy a kicsi Indianánk a saját megfelelő színű templomába jusson a lapkák által létrehozott ösvényeken.

A játékosok második lehetősége az, hogy az aktuális lapkát nem teszik le a táblára, hanem “eldobják” ezáltal megfelelő számú mezőt léphetnek egy figurával a saját táblájukon. Az út során egyes lapkák még kincseket is rejtenek (ezüst vagy arany rögöket) amelyeket ügyes tervezéssel fel lehet szedni és ezáltal több pontot begyűjteni. Aki elsőként ér egy templomhoz az egyik bábuval az kapja a legértékesebb kincset az adott épületből, míg a következők akik szintén eljutnak oda fokozatosan egyre kevesebbet. Tehát érdemes sietni, mert aki elsőnek érkezik, több ponttal távozik ez mind a négy templomra érvényes.

dsc_09111.jpg

A játék akkor ér véget, ha elfogytak a lapkák (mind a  36 darab), vagy az egyik játékos mind a négy Indianát eljuttatta a színűknek megfelelő templomokba. A játék végén mindenki összeszámolja a pontjait (ezüst, arany és kincsek a templomokból) és a győztes pedig értelemszerűen az lesz, aki a legtöbbet tudta összegyűjteni.

A szabályt elmagyarázni nem több, mint tíz perc és maga a játék sem szokott fél óránál tovább tartani. Én azokat a játékokat szeretem igazán, ahol sok logikus szabály van és rendesen gondolkodni kell (például a klasszikusnak számító Agricolát) mégis hihetetlenül élveztem a Karubát.

Egyrészt azért, mert lehet, sőt kell is benne előre tervezni. Ismertek a lapkák, tehát tudjuk mi jöhet még a következő körökben, de sosem tudjuk milyen sorrendben érkeznek. Ezen felül minden játék során más lesz a bábuk, templomok elhelyezkedése a táblán, így teljesen más útvonalakat kell majd megtervezni (összesen 2613600 különböző variáció lehetséges!). Ekkor még nem vettük figyelembe, hogy a lapkák véletlenszerűen kerülnek sorra. Mindezek miatt egy jó darabig változatos marad a Karuba, szinte lehetetlen ráunni.

pic2648316.jpg

Persze létezik egy optimális út, amelyen a kis figurák leggyorsabban eljutnak a célhoz, azonban ahhoz lapkákat kell feláldozni, amelyeket így nem rakunk le a táblára. Felmerül a kérdés, hogy mely lapkákra lesz szükség, melyeket érdemes feláldozni? Sőt, még nem említettem, hogy egy Indiana egy másik Indiana-t nem tud átgurani egy mezőn, tehát érdemes hamar nekiindulni, ha mindenkit el akarunk juttatni a célba.

Szóval van itt opció bőven, mégis egyszerűen és könnyedén van tálalva és pont ettől zseniális. Hatalmas előnye, hogy az egész családot le tudom ültetni az asztalhoz ahol egy friss, könnyed mégis “gémer” játékosoknak is kihívást tartogató élményben lesz részünk. Valószínűleg szükség van egy bevezető játékra, hogy mindenki ráérezzen az ízére, de a harminc perces játékidő mellett bőven belefér az estébe még egy parti.

Óriási pozitívum, hogy már fiatalabb gyereket is le lehet ültetni mellé (a gyártó 8 éves kortól ajánlja), hiszen tényleg nem sok szabállyal kell megbirkózni. A lapkákat lehet érzés szerint pakolni, bízva a szerencsében de neki lehet állni és kiokoskodni a legoptimálisabb útvonalat a legkisebb kockázat mellett, de ez sem garantálja a győzelmet.


Verdikt

Gémernek tekintem magamat, ezt egyrészt az egyre növekvő játékgyűjteményem illetve a kipróbált és megkedvelt játékok mennyisége bizonyítja. Szeretem a nehéz, bonyolultabb szabályokkal rendelkező euro játékokat (Eclipse, Caverna, Twilight Imperium), de ugyanakkor nem vetem meg a másik oldal képviselőit sem (Betrayal at the House on the Hill, Battlestar Galactica). Nem tudtam sokat a játékról, mielőtt leültem hozzá, még egy elvétett pillantásom se érintette a játékszabályt. Így a szabályok ismertetése után picit felfele mozdult a szemöldököm, hogy "ennyi?" Hát igen, ennyi, de bőven elég ez az "ennyi". Nagyon pozitívan csalódtam a játékban és az egyik kedvencemmé nőtte ki magát.

Szeretem az olyan játékokat, ahol optimalizálni kell folyamatokat, hogy a lehető leggyorsabban, legolcsóbban, stb. módon oldjuk meg a feladatot. A Karuba erre egy kíváló lehetőséget, hogy a legrövidebb vagy legkevesebb lapot felhasználó útvonalat építsük-e meg. Vajon melyik lesz a leggyorsabb és melyikkel tudok több pontot szerezni? Míg a többiek csak vidáman pakolgatták a lapkákat én folyamatosan azon számolgattam, hogy melyik útvonal milyen kockázattal jár.

A Karubát talán pont azért jelölték idén az év társasjátéka-díjra Németországban, mert a széles közönséget célozza nagyon elegáns formában. Bár a díjat ugyan nem nyerte meg, a dobogós helyezést abszolút kiérdemelte. Nálunk biztosan a gyűjteményben marad és akár családdal vagy csak kettesben egy-egy este kellemes időtöltés és kikapcsolódás gyanánt biztos előkerül.

 

A bejegyzés a HABA illetve a Dione kft. jóvoltából jöhetett létre, amely semmilyen formában nem befolyásolta a véleményemet! Köszönjük!

Megosztás:
1 komment

Sajtbirodalom és Katicabál - társasjátékkritika

KralleKralle 2016. november 20. 14:00
Sajtbirodalom és Katicabál - társasjátékkritika

Mit játsszunk a gyerekkel? - négyéves kortól

fokep_2.JPG

 

Kéne venni a gyereknek valami társast, egy normálisabbat. Ha meglátok még egy Némós memóriát, vagy Elzás lóversenyt, tuti, kitérek a hitemből. Ráadásul olyan kéne, amit a kisebb is élvez, de a nagyot sem untatja. - Ilyen és hasonló gondolatok járnak a szülők, nagyszülők, keresztmamák és papák fejében a rossz idő beköszöntével, és a téli szünet napról napra közelebb eső dátumával kapcsolatosan, amikor maguk elé képzelik a házban viháncoló gyerekeket.

Szerencsére a gyermekeknek szóló társasjátékokból hatalmas a kínálat a plázás játékboltok polcain is (szakboltokban pedig rengeteg jó játék akad), de sajnos nehéz kiválasztani az igazán élvezetes darabokat. Sok játék készül úgy, hogy van egy váz (pl. lóverseny vagy kígyók és létrák) és erre különféle bőröket húznak rá - ami valljuk be, rettentően unalmas tud lenni gyermeknek és felnőttnek egyaránt.

Tovább
Megosztás:
1 komment
süti beállítások módosítása