Tokió királya – társasjáték-ajánló

kovacs.lehel 2017. december 01. 20:30
Tokió királya – társasjáték-ajánló

Zs kategóriás filmek első osztályú tálalása

Vannak filmek, amik jók, vannak, amik borzalmasak. És vannak olyanok, amik pont borzalmasságuk okán tudnak roppant szórakoztatóak lenni, így kiérdemlik a kultstátuszt az idők során. A különböző metropoliszok porig rombolását bemutató „Zs” kategóriás szörnyfilmek külön zsánert képeznek a zsáneren belül, és biztos vagyok benne, hogyha minden geek a szívére teszi a kezét, tud mondani legalább egy ilyen filmet, amit bűnös élvezettel eltelve legalább hússzor látott már (ha nem többször). Pontosan ezt lovagolja meg a 2011-ben megjelent, majd idén némi ráncfelvarráson átesett Tokió királya és Power Up! című kiegészítője.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Legend of the Five Rings kártyajáték ismertető

kovacs.lehel 2017. november 20. 09:30
Legend of the Five Rings kártyajáték ismertető

Klánharc a „japán Trónok harca” világán

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli birodalom, amit Rokugannak hívtak. Leginkább a feudális Japánra hasonlított, megfűszerezve némi távol-keleti mágiával és hiedelemvilággal. Annak rendje s módja szerint a birodalom Nagy Klánjai folyamatos viszályban álltak egymással, hogy katonai és politikai erejüket latba vetve növeljék a befolyásukat a birodalmon belül. Ezt a harcot dolgozza fel a klasszikus Legend of the Five Rings gyűjtögetős kártyajáték újragondolt, frissen megjelent változata.

Tovább
Megosztás:
2 komment

Yangtze társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2017. január 03. 16:00
Yangtze társasjáték-kritika

Mit nyerünk a réven, és mit bukunk a vámon?

 pic3239043_lg.jpg

Vannak játékok, amelyek érkezését már hónapokkal előre irtózatos hype előz meg, kifejezetten igaz ez a világ legnagyobb társasjáték-vásárára időzített megjelenésekre. A Yangtze ugyan szintén esseni újdonság, egyáltalán nem ebbe a kategóriába tartozik, érkezéséről mi is csak a Piatnik katalógusából értesültünk, és a játék BGG oldala sem önt nyakon minket túl sok információval. Pedig a szerző az a Reiner Knizia, aki az egyik legtermékenyebb alkotóként megkerülhetetlen alakja a társasjáték-világnak, vizuális megjelenésért pedig az a Klemens Franz is felelős, akinek sajátos, rögtön felismerhető stílusa olyan játékok hangulatát határozza meg mint az Agricola vagy a Királyi áru. A párosítás tehát izgalmas, a kérdés, hogy milyen játékot sikerült tető alá hoznia ezúttal a kiadónak. Yangtze társasjáték-kritikánkból kiderül.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Ice Cool és Tatsu | társasjáték-ajánló

Nosfi 2016. december 23. 16:00
Ice Cool és Tatsu | társasjáték-ajánló

Ügyességi játék gyerekeknek, kétfős párbaj sárkányokkal a szüleiknek

ice-cool-tm-1.jpg

 Két társasjáték, amelyek szöges ellentétei egymásnak, mind a korosztályt, mind a játékosok számát és stílusát tekintve. Gyermekes családoknak ajánljuk beltéri őrjöngéshez (akár már 4 éves kortól) az Ice Coolt, illetve a szülőknek a sárkányok harcán alapuló Tatsu-t, ha vágynak egy maximum fél órás párbajra egymás ellen, míg a gyerekek a pingviniket pöckölik.

Ice Cool

Amint a kezünkbe vesszük az Ice Cool dobozát, rögtön világossá válik, hogy ebben a játékban a feladat a következő: pingviniket kell pöckölnünk. Se több, se kevesebb. Tehát ügyességi játékról van szó, célközönsége a négy év feletti gyermekkel rendelkező családok.

Bevallom, mi ugyan gyerekek nélkül, felnőtt fejjel teszteltük a játékot, de még így is röhögőgörcsbe fulladt a party, mert a az Ice Cool bizony, szórakoztató.

Az alaptörténet annyi, hogy az éhes kis pingvinek meglépnek óráról, hogy egyenek egy kis halat - miközben megpróbálják kicselezni a folyosófelügyelőt. Mindebből őrült, pöcköléses száguldás kerekedik, ahol a hagyományos irányok relativitása igencsak megváltozik.

A játék külleme Reinis Pḕterson-t dícséri, akit a Sínen vagyunk!, Voilá és Washdash játékok grafikusaként ismerhetünk, valamint könyvek és képregények illusztrátoraként is találkozhatunk vele. A grafika rajzfilmszerű és részletgazdag, ami nagyon jól visszaadja egy tantermi iglu hangulatát, jól illik mind a pingvines, mind az iskolás tematikához. A játéktér egy iskola és egy jégpálya keveréke, az utolsó korcsolyanyomig és a padokon szétszórt ceruzákig, meg persze a finom halakig megtalálhatunk minden hangulatelemet, amin a gyerekek jól elszórakozhatnak. Kifejezetten jó, hogy a karakterkártyák és diákigazolványok kétoldalasak, egyik oldalon fiú, másikon lány pingvineket ábrázolva, sztereotípiáktól mentesen.

A játékteret a hagyományos társasoktól eltérően nem csak egy tábla alkotja: öt dobozt, vagyis termet kell összekapcsolnunk, amelyek az egyszerű össze- és szétszerelés kedvért színkódoltak és számozottak. Kisebb problémát jelenthet, hogy a pályát ugyanolyan formájú halak tartják össze, mint amilyeneket gyűjteni kell, hisz utóbbi tevékenységbe gyakran annyira belelendülnek a játékosok, hogy minden halszerűt megpróbálnak összeszedni a "falakról". A pálya méretei kisebb kézzel igazán kényelmesek, de mivel könnyedén forgatható és strapabíró, valamint nem túl magas, a lapátnyi tenyerek és vaskos ujjak sem lehetetlenítik el a mókát - ennyit meg igazán megérdemlünk, hogy felnőtt fejjel ennyivel nehezebb legyen a dolgunk. Az okosan súlyozott és kialakított keljfeljancsi-pingvinek bár meggondolatlan erősségű pöccintések esetén veszélyesek az érzékenyebb körmökre, ideálisak mindenféle trükkös "lökések" bemutatására, ráadásul képesek elakadni az ajtóban, ezzel extra kihívást jelentve a játékosoknak.

icecool_school.jpg

Ez egy pingvinpöckölős játék, vagyis az egyetlen mechanikája, amit használ, az a pöckölés. Ez jelentősen eltérő korú vagy képességű játékosok között komoly egyenlőtlenséget okozhat, de éppen ez az egyszerűség adja legnagyobb vonzerejét is.

Szabályai roppant egyszerűek, nagyrészt a biliárd alapjain nyugszik. Annyi fordulót játszunk le amennyien vagyunk - minden körben más lesz a folyosófelügyelő. A pingvinek célja minden olyan ajtó alatt átjutni, ahol van hal a saját színükben, míg a folyosó felügyelő célja minden pingvint elkapni (ehhez hozzájuk kell érnie). Ha egy pingvin teljesíti a célját, a kör végén új forduló kezdődik. Van egy kezdőpont, ahonnan minden diák indul, ha pedig a mozgást a piros négyzeten kívül fejezzük be, akkor a legkisebb mozgatás elvével pöckölés előtt visszatolhatjuk őket a négyzeten belülre. A varázslat az, hogy a játék bőven ad lehetőséget a trükközésre.

A fejlesztő játékokat kereső szülők megnyugtatására fontos információ lehet, hogy ez az egyszerű mechanika egyben észrevétlenül javítja gyerekek olyan képességeit mint a térlátás, koordináció, finommotoros mozgás (az ügyességi játékok jól ismert készséglistája), mellette pedig az egyszerű összeadást gyakoroltatja pontszámolásnál, valamint a fizikába ismereteibe is bevezet a trükkös lövésekkel és mandinerekkel. A hivatalos ajánlás 8 éves kortól szól, de valójában ha egy gyerek képes betartani a kör menetét, és nem nyeli le a darabokat, már beszállhat a mókába.

Mi az infantilizmusunkat némi alkoholos itallal támogattuk meg, de nem csak emiatt éreztük jól magunkat játék közben. Az Ice Cool-ban izgalmas menekülni és kergetni a többieket, az egész annyira egyszerű, hogy közben felenged az ember agya.

Nem nehéz neki megbocsátani a  méretéből adódó kisebb kényelmetlenségeket, a viszonylag nagy helyigényt és a szükséges forgatás miatt leborogatott kártyalapokat sem. 

Tatsu

A Tatsuban a kerettörténet szerint sárkányurak csapnak össze a messzi Hotaka-hegy körül, hogy megszerezzék a hét közül a legfiatalabb és leggyönyörűbb hercegnő szívét – amihez persze a legrövidebb út nem egy nemes haiku elszavalása, hanem egymás eliminálása különböző eszközökkel. Ebből a kis kerettörténetből egyébként semmi nem jön át játék közben, de egy könnyed, kétszemélyes stratégiai játékban nem is a nagy sztori átélése a cél.

tatsu_open.png

A szabályok épp olyanok, mint maga a játék: letisztult, egyszerű, mégis kellően mély. Célunk hogy az ellenségnek ne legyen sárkánya a pályán, vagy az egyik sárkányfaját teljesen kiirtsuk. Mindkét fél azonos típusú és darabszámú sárkányokkal kezdi a játékot: 4 föld, 3 víz és 2 tűz. A sárkányok egy kör alakú tábla két feléről indulnak, és fix haladási iránnyal egymás felé haladnak – így egy teljes kör megtétele esetén kétszer is keresztezik egymás útját (visszafelé lépni nem lehetséges).

A játékban az egyetlen szerencsefaktor a lépés: minden kör elején dobunk két hatoldalú kockával, és annyit lépünk, egy vagy két sárkánnyal, amennyiket a kocka mutat. Fontos, hogy hatást csak annál a mezőnél érünk el, amelyikkel a pontos összeggel rálépünk (ha egy sárkányhoz két kockát használunk fel, akkor két mezőn), a többi felett átrepülünk. Ha egy föld sárkány lép egy ellenségesre, akkor az nem mozdulhat onnan, ha egy víz, akkor az visszaküldi a „tárolóba”, ha pedig tűz, akkor az megöli. Ha színes sárkánymezőre lépünk, akkor egy olyan sárkányunkat kivehetünk a tárolóból, és felrakhatjuk a kezdőhelyszínre (kezdésből mindenki 3 zöld egyeddel indul). Mivel egy mezőn maximum két sárkány állhat ezért lehetőségünk van sárkányaink megvédésére is.

Hiába a folytonos kockadobások miatti szerencsefaktor, általában a dobott értékekkel annyi lehetőségünk van, hogy a taktikai érzék és a megfelelő lépés meglátása és meglépése dönt valójában a győztes kiléte felől. Már az első játék is lejátszható fél óra alatt, utána pedig átlagosan húsz percre rövidül egy-egy összecsapás ideje.

tatsu_game_pieces.jpg

A játékmenet egyetlen hátránya, hogy néha beáll némi holtjáték, amikor mindkét fél arra vár, hogy a másik jöjjön közelebb, és csak apróbb lépésekkel elodázni akarja a nagy összecsapást - ezért fontos, hogy lépni mindig kötelező. A rövid játékidő emiatt nagyon kapóra jön, hiszen az a kikerülhetetlen veszteség után akad még idő egy visszavágóra.

A játék egyik legerősebb tulajdonsága John Yianni dizájna: a sárkánykorongok és a tábla központi része mind misztikus vonalakból állnak, amikből első látásra is ki lehet venni a sárkányokat, ám alaposabban meg kell szemlélni ahhoz, hogy valóban lássuk a képet. A műanyag korongok nagyon jó minőségűek, valószínűleg unokáink sem képesek majd őket tönkretenni, és a játéktábla is kibír pár ezer használatot. Mivel mind a korongok, mind kockák méretes, könnyen megtalálható darabok, ezért utazásra is ideális: igen nehezen veszik el belőle bármi. A doboz egyetlen apró problémája a csomagolás, ami bár szép és hangulatos, de a praktikussághoz vagy a használhatósághoz csak annyi köze van, hogy bőven elfér benne, ami a játékhoz kell. 

 

 A játékokat a Reflexshop-tól kaptuk tesztelésre, de ez a szerző véleményét nem befolyásolta.

- Nosfi 

Megosztás:
Szólj hozzá!

Bombabiztos társasjáték ajánló II.

kovacs.lehel 2016. december 20. 17:30
Bombabiztos társasjáték ajánló II.

Társasjátékok, amiket érdemes a fa alá tenni | kétfős és haladó játékok

1-scrabble-merry-christmas-bill-owen.jpg

Újabb karácsonyi társasjátéklistánkat ajánljuk hosszasan halogatóknak, mindent az utolsó pillanatra hagyóknak, illetve azoknak, akik azért húzták eddig az ajándékvásárlást, mert kitartóan keresik a legjobbat.

A társasjáték-vásárlás azért is kitűnő döntés, mert legalább olyan jó választás, mintha könyvet venne, csak éppen kevésbé elcsépelt. A társasjátékok amellett, hogy szórakoztatóak és mostanában nagyon trendik még az agyat is alaposan megdolgoztatják - mindezt úgy, hogy ha a megfelelő játékot sikerül választani, akkor onnantól kezdve nincs megállás. Vagyis a szerettünket egy király ajándékon kívül egy új hobbival is megajándékoztuk.

A könyvekkel kapcsolatban félig vicceltünk ám, imádunk könyvet kapni - de a kedélyeket borzolni még inkább.

Előző cikkünkben a legjobb örökzöld, családi és levezető játékokból állítottunk össze nektek egy hosszabb karácsonyi listát, hogy ne veszítsétek el a fejeteket, ha az utolsó hajrában társasjáték vásárlásra kerül a sor.

De mi a helyzet akkor, ha már az előző lista nagyja ismerős volt, és komolyabb kihívásokat jelentő játékot keresel? Ebben a helyzetben érdemes elmélyülnöd az alábbiakban és “költsd amire akarod”  típusú ajándékokat talán könnyebben forgatod át társasjátékokra.

Illetve gondoltunk azokra is, akik olyan játékokat keresnek, amelyek kimondottan két főre szólnak - ez kiváló ajándék lehet testvérpároknak vagy éppen szerelmeseknek.

Ezúttal is olyan játékokat válogattunk össze, amelyek vagy magyar nyelvűek vagy nyelvfüggetlenek, könnyedén elérhető magyar szabállyal.

 

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Sajtbirodalom és Katicabál - társasjátékkritika

KralleKralle 2016. november 20. 14:00
Sajtbirodalom és Katicabál - társasjátékkritika

Mit játsszunk a gyerekkel? - négyéves kortól

fokep_2.JPG

 

Kéne venni a gyereknek valami társast, egy normálisabbat. Ha meglátok még egy Némós memóriát, vagy Elzás lóversenyt, tuti, kitérek a hitemből. Ráadásul olyan kéne, amit a kisebb is élvez, de a nagyot sem untatja. - Ilyen és hasonló gondolatok járnak a szülők, nagyszülők, keresztmamák és papák fejében a rossz idő beköszöntével, és a téli szünet napról napra közelebb eső dátumával kapcsolatosan, amikor maguk elé képzelik a házban viháncoló gyerekeket.

Szerencsére a gyermekeknek szóló társasjátékokból hatalmas a kínálat a plázás játékboltok polcain is (szakboltokban pedig rengeteg jó játék akad), de sajnos nehéz kiválasztani az igazán élvezetes darabokat. Sok játék készül úgy, hogy van egy váz (pl. lóverseny vagy kígyók és létrák) és erre különféle bőröket húznak rá - ami valljuk be, rettentően unalmas tud lenni gyermeknek és felnőttnek egyaránt.

Tovább
Megosztás:
1 komment

Üdv az emberiség legkilátástalanabb évében! | Pandemic: Legacy (1. évad) I. rész - társasjáték-ismertető

kovacs.lehel 2016. november 07. 14:00
Üdv az emberiség legkilátástalanabb évében! | Pandemic: Legacy (1. évad) I. rész - társasjáték-ismertető

Meg tudjátok menteni az emberiséget? Egy hónap nem lesz elég hozzá.

dscn1616_masolata.JPG

Ahogy azt nemrég megjelent Pandemic-kritikánkban megígértük, beszámolunk az idei magyar nyelvű társasjáték-megjelenések talán legizgalmasabb darabjával, a Pandemic: Legacy-val szerzett tapasztalatainkról. Mivel egy különleges játékról van szó, a szerkesztőség három tagja (KralleKralle, Cae és jómagam) közösen állt neki a magyar nyelvű kiadás megjelenés előtti tesztelésének (egy barátunk vállalta el a nevető negyedik szerepét), így a témát egy cikksorozat keretében fogjuk feldolgozni, melynek első darabja ez a spoilermentes ízelítő.

dscn1615.JPG

 

Amikor az ember új társasjátékot próbál ki, a legtöbb esetben támaszt valamiféle elvárást az újdonsággal kapcsolatban. Ha az adott játékot a létező legnagyobb hype lengi körbe (BGG 1. helyezés három hónap alatt, számtalan elnyert díj, Kennerspiel des Jahres jelölés), akkor az elvárások mellé bizonyos fokú izgatottság és szkepticizmus is társul:

Vajon tényleg annyira jó a játék, amennyire mondják? Mi van, ha nekem nem fog tetszeni?

A fentiek miatt rendkívül furcsa érzés volt először leülni a Pandemic: Legacy 1. évadának magyarított verziója mellé. A játék paklijai, a bábuk, a jelölők és a tábla is (bizonyos fokig) jó ismerősként köszöntek vissza, de közben ott figyeltek a dobozban az újdonságokat tartalmazó lezárt matricaívek és dobozok, valamint a játékot irányító, és annak legizgalmasabb részének számító Örökség pakli. Még el sem kezdtünk játszani, de máris adott volt a különleges atmoszféra, hiszen fogalmunk sem volt, milyen fába vágtuk a fejszénket. Hát lássuk, miben is más a Pandemic: Legacy a nagynevű elődnél!

Tovább
Megosztás:
2 komment
süti beállítások módosítása