5 film, amit minden nyáron kötelező megnézni

Balázs AttiIa 2016. augusztus 04. 15:40
5 film, amit minden nyáron kötelező megnézni

Egy teljesen szubjektív filmkoktél a hőség ellen.

jaws-jaws-468738_1024_782.jpg

A nyár már a vége felé közelít, de azért az augusztus nagyobb része még a rendelkezésünkre áll, hogy fellőjünk egy ízléstelen hawaii-inget, vagy betámadjunk egy-két vízpartot. Persze az is teljesen érthető, ha a nyár hajrájában már alacsonyabban van az ingerküszöbünk, és már nem kívánjuk a hekket, nincs kedvünk megküzdeni a napégéssel, és inkább otthon, nyugalomban pihennénk, mondjuk néhány régi kedvenc film társaságában.

Mi is így vagyunk ezzel, ezért összeválogattunk öt olyan filmet, amit egy nyáron sem hagynánk ki. Az érintett filmek témájukban nem mindig kötődnek a nyárhoz, inkább a hangulat és a személyes emlékek vezéreltek minket, de ettől szubjektív egy lista, nemde? Akkor csobbanjunk!

A sorrend nem tükröz semmiféle hierarchiát vagy rangsort!

5. Kincsvadászok 

goonies.jpg

A Kincsvadászok egy igazi klasszikus, ráadásul az utóbbi időkben egyre gyakrabban kerül szóba, ami részben annak köszönhető, hogy a jelenlegi generáció teljesen beleesett a 80-as évekbe. Ez a film pedig tökéletes lenyomata a korszak Spielberg-féle családi filmjeinek, nem is csoda, hogy kísértetiesen hasonlít az idei nyár nosztalgikus slágersorozatára, a Stranger thingsre. A Kincsvadászokban ugyanakkor nem a horror dominál, hanem a kaland és a kalózos hangulat, ami tökéletes fűszer egy amúgy is kellemes nyári filmhez. 

4. Nagy Hal

bigfish.png

Tim Burton egyik legjobb és egyben utolsó értékelhető filmje magán viseli a zakkant rendező minden olyan jellemzőjét és stílusjegyét, amiért megszerettük korábbi filmjeit, bár a tipikus Burton-féle gótikus megközelítés helyett egy jóval színesebb, ám sötét tónusokat is felvonultató mozit kaptunk, amelyben helye van a rejtélyeknek, a humornak, a központban mégis egy viharos apa-fiú kapcsolat áll, amely a valóság és a fikció konfliktusában bontakozik ki. A Nagy Halból így egy különös, a déli gótika eszköztárát is bátran használó pikareszk film lett, ami nekünk nyáron csúszik a legjobban.

3. Cápa

capa.jpg

Steven Spielberg első igazi kasszasikere, az 1975 nyarán bemutatott Cápa szintén olyan film, ami nyáron csúszik igazán, de ez témájának és helyszínének is köszönhető. Az Amity-szigetet gyötrő fehér cápa története nem a világ megfejtése, ám Spielberg elegáns filmes megoldásai, John Williams kultikus zenéje és a főszereplők még negyven év után is képesek a képernyő elé szögezni a nézőt, ami azért nem kis szó. Minden balatoni út előtt kötelező mozi! 

2. Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag 

tied-up.jpg

Az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag tökéletes lezárása volt egy nagyszerű trilógiának. Ez a kijelentés persze már nem állja meg a helyét, hiszen 2008-ban elkészült egy kevésbé jól sikerült folytatás, és a jövőben is számíthatunk újabb Indiana Jones filmekre, immár az Egérgyárból. A harmadik rész tökéletesen mentett át minden jó tulajdonságot az elveszett frigyláda fosztogatóiból, és jó érzékkel kerülte el a végzet temploma hibáit, ráadásul az egészet megspékelte egy nagyszerű Sean Conneryvel is.  

1. Hóbortos hétvége 

hobortos.jpg

A Hóbortos hétvége egy igazi bűnös élvezetnek számít, amelyben két szerencsétlen srác cipeli ide-oda a főnökük hulláját, akiről csak ők tudják, hogy már nem él. A kritikusok által gyűlölt és gyakran ízléstelennek titulált alkotás azonban szép lassan kultuszfilmmé vált, és a sikernek köszönhetően egy folytatást is kitermelt. Fun fact: a Jóbarátokban Rachelnek ez a kedvenc filmje. 

Tiszteletbeli helyezés: Keménykalap és Krumpliorr 

kemenykalap.jpg

A kankalin sötétben virágzik! 

 Melyek a ti kedvenc nyári filmjeitek?  

Megosztás:
5 komment

The Black Aether magazin 2. szám | élménybeszámoló

Balázs AttiIa 2016. július 21. 11:17
The Black Aether magazin 2. szám | élménybeszámoló

Weird Tales, Lovecraft és a haverok

blackaether2_1.jpg

Egy hosszú, de teljesen adekvát bevezető

Bár az elmúlt napokban nem volt éppen kellemes az időjárás, mégiscsak nyár van, annak is a közepe. Ilyenkor nem nagyon ülünk a gép előtt, helyette összeszedjük minden bátorságunkat, fellőjük legízléstelenebb hawaii ingünket, hónunk alá csapjuk kedvenc horgászszékünket és egy jól megpakolt hűtőtáskával megtámadjuk a legközelebbi strandot, hogy ott vészeljük át a forróságot és az uborkaszezont.

Általában így járok el, amikor beüt a tikkasztó hőség, ám régen, a dicső 90-es években a hűtőtáska és a horgászszék mellett mindig volt nálam egy videojátékos magazin (általában 576 kbyte vagy PC Guru) vagy egy régi Galaktika, hogy ne unjam magam halálra a csobbanás-lángos-napozás-csobbanás-hekk/lángos-napozás szekvencia köztes részeiben.

Az utóbbi néhány évben azonban picit változott a helyzet, hiszen kedvenc nyomtatott magazinjaim már nem nagyon léteznek, így valamivel nehezebben is választok olyan olvasnivalót, amit szívesen viszek magammal a vízpartra.

Szóval hogy is jön ez ide?

A Black Aether magazin második száma már a tartalmától függetlenül is visszahozta ezt a vízparti nosztalgiát, aminek köszönhetően eleve nagyon jó hangulatban indult a találkozás, de az élmény nem csak a kellemes emlékek síkjából táplálkozik. Még annyi személyes kitérőt tennék, mielőtt rátérnék a kiadványra, hogy Lovecraft írásait pont egy horvátországi nyaralás során fedeztem fel, így volt valami mágikus abban, hogy a Black Aether magazinnal való első találkozásom aláfestőzenéjét is az Adria morajlása szolgáltatta.

blackaether2.png

Furcsa mesék  

A The Black Aether magazin online “őse” még tavaly nyáron indult azzal a céllal, hogy méltó módon dolgozza fel a lovecrafti örökséget, illetve hogy legyen egy olyan platform, ahol az érdeklődök és a téma ismerői megoszthatják egymással gondolataikat, cikkeiket. A kezdeményezés nem talált süket fülekre, a magazin híre gyorsan terjedt, és ki is alakult egy lelkes olvasótábor, amely tulajdonképpen lehetővé tette, hogy a The Black Aether egy nyomtatott csápot is növesszen, ahol amatőr és profi írok, művészek egyaránt publikálhatnak weird, illetve lovecrafti ihletettségű írásokat, grafikákat.

A print magazin tehát csak és kizárólag a fikciós művekre koncentrál, megjelenésében és formátumában pedig a nagy szellemi előd, az amerikai Weird Tales című ponyvalapra hajaz, de a régi Galaktika olvasóiban is kellemes emlékeket ébreszthett a kiadvány végiglapozása.

Micro Aether 

A nyomtatott magazin mellett nemrég beindult a Micro Aether is, amely szintén fikciós művekkel foglalkozik, ám itt kifejezetten rövid, maximum 1000 szavas írásokkal találkozhatunk. Mi itt írtunk a kezdeményezésről.

Tomasics József főszerkesztő egyébként nagyon jó érzékkel használja a retrót; érezhetően nem a mostanában dübörgő nosztalgiavonatra próbált vele felszállni, és nem is azokat célozza, akik fogékonyak erre a mainstream nyáladzásra. A The Black Aether nyomtatott magazin inkább azok felé kacsingat, akik érdeklődnek H.P. Lovecraft munkássága iránt, illetve azok felé, akik a régi, mára megsárgult Galaktika magazin számain nőttek fel. Én éppen ezért szívesen is kacsintottam vissza.

blackaether3.png

Tényleg furcsa mesék

A The Black Aether magazin második számában is zömével olyan írók munkáival találkozhatunk, akiknek nevei ismerősen csenghetnek azok számára, akik gyakorta megfordulnak a H.P. Lovecraft Kerekasztal Facebook csoportban. Az egyes történetek elemzésétől most eltekintenék, azt azonban mindenképp meg kell jegyezni, hogy irodalmi szempontból változó minőségű darabokkal van dolgunk. Ez persze teljesen rendjén való, hiszen a magazin egyik fontos jellemzője, hogy teret adjon a fiatalabb íróknak a szárnypróbálgatásokhoz, ami ugye nem mindig zökkenőmentes. Nekem elsősorban azok a történetek tetszettek, amelyek a lovecrafti örökséget egy kicsit szabadabban, távolabbról közelítették meg, és inkább vegytiszta weird irodalom felé haladtak, és úgy is érzem, hogy a magazin fejlődése szempontjából is ez lenne az az irány, amit folyamatosan szem előtt kell tartani.

A weird irodalomra már csak azért is érdemes odafigyelni, mert manapság tulajdonképpen másodvirágzását éli, a zsáner számos kiváló íróval rendelkezik, ráadásul már magyarul is egész sok nagyszerű regény, novella olvasható, elég csak Neil Gaimanre vagy China Miéville-re gondolni, de ott van Jeff VanderMeer is, akinek a Déli végek-trilógiájából épp most készül a filmadaptáció.

Ezzel nem azt mondom, hogy hátat kellene fordítani a magazin lovecrafti ihletésének, azt viszont mindenképp üdvös fejlődési ívnek tartanám, ha jobban előtérbe kerülnének azok az írások, amelyeknél sokkal finomabban van beágyazva a hagyomány. Ehhez persze idő kell, ám a magazinban olvasott történetek után semmi okunk az aggodalomra, hiszen az világos, hogy vannak olyan tehetséges írók, akik a saját hangjukon képesek a szó legnemesebb értelmében furcsa történeteket elmesélni.  

Néhány illusztráció a The Black Aether második számából

Ebben mindenképp kulcsszerepet játszhat a főszerkesztő és a teljes szerkesztőcsapat, akik előbb-utóbb kénytelenek lesznek szigorúbb szemmel válogatni a beérkező írások között, hiszen ez is természetes része a folyamatnak.

Minden esély megvan arra, hogy a The Black Aether a magyarországi weird irodalom meghatározó szellemi műhelye legyen,

de ehhez mindenképp szükséges egyfajta kritikai hozzáállás is, amely már a tematikai maximákon túlra mutató igényeket és követelményeket is támaszt a mindenkori írók felé.

Végezetül

Tomasics József úgy fogalmazott, hogy a The Black Aether magazin azért jött létre, hogy felkavarja az állóvizet, és úgy érzem, sikerült is teljesíteni ezt küldetést. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a magazin még az út elején van, így vélhetően sokat fog formálódni, változni, ám éppen ettől izgalmas ez az időszak mind az alkotók, mind az olvasók szempontjából. Én kíváncsian várom a folytatást, és csak buzdítani tudom a weird irodalom kedvelőit és Lovecraft rajongóit, hogy tegyenek egy próbát a The Black Aetherrel.

Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh, wgah'nagl fhtagn...


A magazint itt tudjátok megrendelni.

Megosztás:
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása