Imagine és iKNOW társasjátékajánló

Nosfi 2016. december 19. 17:30
Imagine és iKNOW társasjátékajánló

Avagy a piktovity és a taktikai kvízjáték

 cocktail-games-imagine-tarsasjatek_2_1468_extralarge.jpg

 

A társasjátékok egyre inkább előtérbe kerülnek, de valljuk be, akadnak olyanok is, akik rettenetesen fáznak az összetett, új generációs daraboktól, ugyanakkor a közösségi nyomás hatására mégis be-beszállnak egy-egy partyba. Ez a jelenség egyébként a karácsonyi szezonban fokozottan érzékelhető.

Szerencsére van egy-két olyan játéktípus, amibe könnyebb bevonni olyanokat, akik nem túl lelkesen csatlakoznak a játékosabb népekhez. Ezúttal két olyan játékot mutatunk, amibe könnyű szerrel bevonhatóak a vonakodó felnőttek, ugyanakkor képesek magukkal ragadni a gyakran játszókat  és az alkalmi játékosokat is.

- Egy, egy pók!

- Nap! Naprendszer!

- Nem, ez egy sejt - egy izé... MITOKONDRIUM!!!

...

- Úgy tűnik nem az... Mi a fene lehet ez?

- Az a szöges labda, az a fegyver! Buzogány!

- Srácok, mindjárt lejár az idő.

- Már lejárt.

- Mi a fene a megfejtés?

- ... diszkosz.

Tehát, ha te vagy az, aki nagyon élvezné az Activityt de fázol a rajzolós a feladatoktól (vagyis ebben az esetben te rajzolod a diszkoszt), akkor nyugodj meg van olyan játék, ami hasonló gondolkodásmódot követel, de nem kell hozzá Leonardo da Vincinek lenned, hogy pontot szerezz. Ez az Imagine.

Az Imagine nem szégyenlős, egyáltalán nem akarja eltitkolni azt, hogy egy Activity koppintásról van szó, sőt azt sem, hogy a babérjaira óhajt törni. Ez nem meglepő, hiszen az Activity alapgondolata rendkívül jó: egy olyan interaktív, könnyen érthető és végtelenszer újrajátszható party társasjátékról van szó, amiben az agyunkat és rekeszizmunkat egyaránt megdolgoztatjuk. Ráadásul saját feladványainkkal is szórakoztathatjuk társainkat, és az előadások módja is rajtunk múlik, így a kreativitásunkat is fialtathatjuk benne. De valljuk be az Activity felett egy kissé eljárt már az idő.

Az alapgondolatot számtalan verzió gondolta újra az utóbbi időben – nem csak küllemileg vagy tematikailag – és még ebből a mezőnyből is kiemelkedik az Imagine.

Az Imagine röviden megfogalmazva egy piktovity: piktogramokat ábrázoló, átlátszó kártyák egymás alá, fölé és melléhelyezésével, valamint ezek mozgatásával kell „elmutogatnunk” különböző feladványokat. A piktogramok különböző alapvető testetek, történéseket, ikonokat és emberi pózokat ábrázolnak, amiket ha egymás fölé vagy alá helyezünk, akkor mindig új és új alakzatokat kapunk. Ezek kreatív mozgatásából szinte bármi előadható: egy állat (pók), egy filmcím (Ének az esőben) vagy akár egy teljes film története is (ez egy általunk kreált extra hard mode, de működik, próbáljátok csak ki). Mivel nem konkrét rajzokról van szó ebben az esetben, így az Imagine-nek erősen asszociációs jellege van, ami jót tesz a játéknak.

cocktail-games-imagine-kartyak-feladvany.png

Vajon mi lehet a megfejtés?  *Helyes megfejtés egy kicsit lejjebb.

A zseniális újragondoláshoz a szabályokat mintha csak azért adták volna hozzá, mert kötelező, de négy percnél többet biztosan nem szántak rá a készítők - amely nem feltétlenül baj.

Mind a kitaláló, mind az előadó 1-1 ponttal gazdagodik, aki először eléri az 5 pontot, az a győztes - a kör az óramutató járása szerint halad. A győzelemhez szükséges pontmennyiséget érdemes 10-20-ra felnövelni, ha hosszabb játékidőt szeretnénk, nálunk az 5 pont néha mindössze nyolc perces partykat eredményezett.

A nehezített mód egyszerű: találd ki te a metódust, és a feladványokat. A játék minősége a szinte felesleges pontjelzőket leszámítva kiváló: az egyszerre 16 feladványt tartalmazó lapkák fényesek és jól olvashatóak, az átlátszó piktogramok pedig plasztikból vannak, így könnyen tisztíthatóak és gond nélkül viselik egy esetleges szilveszteri bulin való bevetést is. Legalább három ember szükséges a játékhoz, de igazán jól 4-8 játékossal teljesít.

 A 65 feladvány kártya és 61 szimbólum kártyának köszönhetően az Imagine-ban rengeteg játékórányi szórakozás van. A feladványok közül vannak tipikus hungarikumok is, csapatunk a Halászbástya kirakásában és kitalálásában jelentősen szenvedett (meg persze jót röhögtünk).

A kiadó ugyan 12 éves kortól ajánlja, de 6 éves kortól már bátran bevonhatóak a gyerekek is. 

Apró negatívuma, ahogy minden ilyen játéknak az, hogy nem szerencsés túlságosan sokszor nézegetni, szörfözgetni a feladvány kártyák között - mert a feladványok megragadhatnak, ez rontja a játék fényét. Az Imagine-ben egy kártya két oldalán 8-8 feladvány van, ezt a játék során kissé macerás takargatni (főleg egy-két alkohol tartalmú ital után).

* A helyes megfejtés a fenti feladványra a Psycho című filmklasszikus.

03-psycho-screen.jpg

Kísérteties a hasonlóság, igaz?

A kvízjátékok a társasjátékok egy olyan szeglete, ami mindig is rétegjátéknak számított – és ennek számtalan oka van. Egyrészt az emberek egy részében mindig is ott van a késztetés tudásuk összemérésére, így ezen játékok nem véletlenül csak a televízióban arattak sikert. Ráadásul olyan játékokkal játszani, amivel ismereteink tárháza fejlődik nemcsak szórakoztató, hanem hasznos is – ezek a kvízjátékok előnyei.

A hátrányai közé tartozik, hogy azok, akik szégyenlősebbnek, vagy tudástárukat nem érzik elég biztosnak vagy kiterjedtek, nem igazán szeretik az effajta játékokat. Ráadásul az interakciók és taktikai gondolkodás hiánya szintén riaszt egyes játékosokat - ezért is maradtak a kvízjátékok erősen a rétegjátékok közt.

Az utóbbi időben volt pár próbálkozás arra, hogy a kvízjátékokat vegyítsék a hagyományos társasjáték elemekkel – ezek egyik jobban sikerült eredménye az iKNOW. Itt nem csak a kérdésre adott helyes válaszokkal, hanem megfelelő taktikázással is lehet pontokat gyűjteni, ráadásul interaktív játékelemekkel is gazdagították - miközben alapja megmaradt a jól megszokott, és begyakorolt kvízjátéknak

A játék egy egyszerű játéktáblából, 2x6 bábuból (6 játékos játszhatja) és 1600 kérdéslapból áll – no meg pontjelzőkből. A kezdő játékos választ egy kategóriát a négy közül (Hírességek, Világ, Termékek és Műalkotások, Jelenségek és események), majd adott sorrendben mindenki eldönti, hogy hány segítségből akarja kitalálni az adott választ (1, 2 vagy 3). Minden eshetőségre két sorrend van, tehát ha az első egy segítséges mezőn nem találja ki, akkor ha van valaki a második egy segítséges mezőn, akkor ő is megpróbálhatja – utána jön az, aki az első két segítséges mezőn van. Minden kérdés négy pontot ér, mínusz amennyi segítséget felhasználtunk rá (egyet minimum el kell).  Ha nincs kvízmester, akkor a kérdést felolvasó játékos fixen két pontot kap.

kviz-party-tactic-iknow-tarsasjatek-2.jpg

 

Elhelyezzük a táblán a felkiáltójeleket is,  ugyanilyen sorrendben: ezzel tippelhetünk, hogy valaki eltalálja-e a választ vagy sem. Ha bejön a tippünk, újabb egy ponttal gazdagodunk – és tapasztalataink alapján ezzel a pontok fele meg is szerezhető. Ezzel a mechanikával lehetőség van arra, hogy ne csak a tudásunk alapján jussunk győzelmi pontokhoz, hanem a taktikai érzékünket is bevethetjük, például lehetőség van arra, hogy a másik játékos témában való kevésbé jártasságát kiaknázzuk.

A játék nyelve teljességgel magyar – és ezt szerencsére nem úgy kell érteni, hogy rászabadították a Google fordítót. Egyrészt a fordítás nyelvezete tökéletes, másrészt kifejezetten magyar feladványok is kerültek bele (a Magyar Kétfarkú Kutya Párt még a könnyebbek közé tartozik). A kérdések kifejezetten nehezek, így komoly és szeles körű ismeretállomány kell ahhoz, hogy valaki kiemelkedjen a többiek közül – de ez is behozható jó taktikázással. A több mint ezer feladvány és a nehezített mód gondoskodik arról, hogy az iKNOW korlátlanul újrajátszható legyen. 

iknow_2.jpg

 

A győzelemhez alapvetően 20 győzelmi pont szükséges,egy rossz válasz pedig -1 pontot jelent- emiatt a játék akár  hosszan  elhúzódhat. Érdemes a nekünk kényelmes házi szabályok szerint játszani, például
lecsökkenthetjük a szükséges pontok számát, de a társaságtól függően jó megoldás lehet az is, ha nem jár büntetőpont a bukott kérdésekért.

Apró házi szabállyal a játék egyébként akár több mint hat főt is képes megmozgatni, illetve más összetételben játszatni. Az iKNOW-t érdemes páros vagy épp csapatjátékként játszatni, így akár egy "Activity"-nyi embert is le tudunk vele foglalni.

Az iKNOW remekül egyesíti a kvízjáték és egy könnyed taktikai játék elemeit, így 16 év felett minden társaságnak és közegnek remek, hasznos szórakozást nyújt, amennyiben fogékonyak a kvízjátékokra. A korhatárt érdemes betartani, mert ahhoz, hogy a kérdések megugrásához valóban szükség van némi rálátás a világra, emiatt az iKNOW az olyan családok és baráti társaságok játéka, ahol a gyerekek már inkább a felnőtt kategóriába tartoznak.

 A játékokat a Reflexshop-tól kaptuk tesztelésre, de ez a szerző véleményét nem befolyásolta.

 

- Nosfi

Megosztás:
1 komment

Bombabiztos karácsonyi társasjátékajánló I.

kovacs.lehel 2016. december 18. 15:30
Bombabiztos karácsonyi társasjátékajánló I.

Társasjátékok, amiket érdemes a fa alá tenni | A klasszikus, az örökzöld és a party játék

holiday-keep-calm.jpg

Fogyasztói társadalmunkban ha karácsony, akkor ajándékvásárlás, ami valljuk be, többeknek leginkább egy kötelező, sokszor csak utolsó pillanatokra hagyott “muszájkör”. Pedig ha már kidobunk egy csomó pénzt az ablakon, akár vehetünk olyan dolgot is, amivel tényleg örömet lehet szerezni a másiknak (vagy neadjisten magunknak is). Karácsonyi társasjáték-ajánlónk első része következik.

Geekblogként, rengeteg társasjáték-ismertetővel a hátunk mögött (és magunk előtt!) szinte kötelességünknek érezzük, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy laikusként véletlenül se a huszonezredik csillámpónis Monopoly-t vedd le a polcról.

Következzen öt-öt játék a nagy klasszikusok, a családi játékok és a parti illetve levezető játékok közül, amelyek érdemesek arra, hogy a fa alá kerüljenek (és ne a szekrény tetején porosodjanak egy-két hét múlva).

Tovább
Megosztás:
5 komment

A nyár slágerei - társasjáték ajánló

KralleKralle 2016. augusztus 09. 12:00
A nyár slágerei - társasjáték ajánló

Összegyűjtöttünk öt olyan játékot, aminek érdemes helyet szorítani a bőröndben, vagy épp a csomagtartóban

11667486_1096764507003927_244351861758742359_n.jpg

A családdal vagy barátokkal együtt töltendő hosszú hétvége tervezése alatt gyakran felmerül a kérdés, hogy strandolás-kirándulás-városnézés szentháromsága mellett mi is legyen az a bizonyos "Bé terv". Vagyis az esőprogram, ha így jobban tetszik. Vagy éppenséggel az az eset, amikor az intenzív pihenés következtében úgy érezzük már, hogy nem tudunk mit kitalálni.

Ekkor kerül elő az est megmentőjeként egy pakli francia vagy magyar kártya, esetleg a fiatalabb korosztály hátizsákjából egy elnyűtt dobozú Ki nevet a végén?

A Dice & Sorcery csapat játékajánlója ezúttal véget fog vetni a kínos egymásra bámulásoknak, történjenek azok baráti, vagy éppen családi körben. Öt vérpezsdítően izgalmas játék rövid leírása következik, amelyek képesek megfűszerezni a hosszabb-rövidebb vakációkat.

Az örökzöld lapkalehelyezős

A Carcassonne egy tipikusan olyan játék, amellyel a társasjátékokkal kacérkodó egyének kitűnően beránthatóak a hobbiba. Kinek ne lenne kedve várakat, utakat építeni, és ezeket az uralma alá hajtani versengve a játékostársakkal? A játékosok egy kezdő lapka lehelyezése után vakon húznak a vászon zsákból és igyekeznek a már lent lévő darabhoz hozzáilleszteni a kezükben tartott lapkát. Az esetek 99,99 %-ban lerakható a lapka az asztalra, vagyis a birodalom a szemünk láttára épül és terjeszkedik, a cél az, hogy minél több várat, utat és mezőt hajtsunk az uralmunk alá, melyekért győzelmi pont jár.

carcassonne.jpg

A szabálykönyv rövid, világos és a benne lévő illusztrációk segítenek a rizikósabb helyzetek kezelésében is. Ha a vonatútból, vagy épp az anyósülésen ülve rászánunk fél órát a szabálykönyvre, kipakolás után már játszható is. 

Ajánlott életkor: 8-99

Játékosok száma: 2-5

A matematikailag tökéletes reakciójáték

A Dobble a reakciójátékok koronázatlan királya, emellett kimondottan hurcibálós játék, hiszen egy tenyérnyi fémdobozban foglal helyet az 55 kártya és a játékszabály, amellyel ötféle játékot lehet játszani.

dobble.jpg

Egy parti mindössze kábé 5-10 percet vesz igénybe, emellett nagyon kicsi a helyigénye vagyis gyakorlatilag bárhol játszható. A játék során a kerek kártyákon lévő 8-8 szimbólum közül kell párt találni, ez elsőre pofon egyszerűnek tűnik, de hamar rájövünk, hogy "stresszhelyzetben" ez már közel sem annyira egyszerű.

Ezek a szimbólumok úgy vannak kimatekozva, hogy két bármilyen kártyán találunk egyetlen közös rajzot - mind az öt játék erre épülve tornáztatja meg jólesően az agyat.

Ajánlott életkor: 6-99

Játékosok száma: 3-8

A partijátékok királya

Az év játéka díj 2016-os nyertese, vagyis a Fedőnevek már-már kötelező darab, bárhol, bármilyen társaságban megállja a helyét, így a nyaralás alatt is jó szolgálatot tehet.

fedonevek1_1.png

Izgalmas, okos, vicces, kompetitív ám ugyanakkor csapatjáték. A játék során egy-egy kémfőnök próbálja meg leadni a drótot a társainak megelőzve a másik csapatot. A kémfőnökök kódokat és számokat mondanak, amik az asztalon lehelyezett szókártyákra utalnak. Mindeközben gondosan el kell kerülni egy bizonyos kártyát, aminek a felfedése a játék csúfos végét jelenti. A játékról itt írtunk bővebben.

Ajánlott életkor: 12-99

Játékosok száma: 4-10

Udvartartási ki kicsoda

A Love Letterben, ami hamarosan elérhető lesz Szerelmes levél címen a Delta Vision jóvoltából kártyák segítségével kell "elrejtőznünk" a többiek elől, miközben megpróbáljuk kikövetkeztetni, hogy ki vajon melyik kártyát tartja a kezében.

loveletter.png

A játék sztorija szerint a cél eljuttatni a szerelmes levelünket Anette hercegnőnek, ám valójában arról van szó, hogy minél tovább életben kell maradni, lehetőleg a legmagasabb értékű lappal a kézben.

Egy játék, több apró partiból áll, minden osztásnál új nap kezdődik a játékot az nyeri, aki a legtöbb bordó kockát gyűjti össze, vagyis aki a legtöbbször juttatta le a levelét a hercegnőnek.

Gyermekkel játszva az angol nyelvű kártyák miatt érdemes átbeszélni a  nyolc lapot, tapasztalat szerint hamar betanulják őket.

Ajánlott életkor: 6-99

Játékosok száma: 3-4

A mérnök Scrabble

Ezzel a becézéssel illetik a Qwirkle című játékot, ami valójában hasonlít veterán elődjéhez, hiszen hasonlóképpen lehet lerakni a sorokat és oszlopokat, ám a Scrabble-lel ellentétben itt szó sincs betűkről.

qwirkle.jpg

Szavak helyett itt színekből (6) és formákból (6) álló sorozatokat kell megalkotni, mégpedig úgy, hogy azok se függőlegesen, sem vízszintesen nem egyezhetnek. A rövid, könnyen érthető szabálykönyvvel az ismerkedést akár a játék előtt 5 perccel is meg lehet kezdeni, így a Qwirkle "ismeretlenül" is jó választásnak a bizonyul.

Ajánlott életkor: 6-99

Játékosok száma: 2-4

Az ajánlott életkor és a játékosok számának megadásánál a szerkesztőség a saját tapasztalatai szerint kategorizáltak, ezek eltérhetnek a dobozon lévő ajánlástól.

(A főkép Ádám fotója, ő ténylegesen ennyi játékot visz magával a nyaralásra. Pacsi!)

- KralleKralle

Megosztás:
Szólj hozzá!

Age of Sigmar: egyszerűen jó

dieanddie 2016. június 29. 16:00
Age of Sigmar: egyszerűen jó

Ha mindig is vonzott a wargamek világa, de eddig visszatáncoltál - most eljött a te időd.

aos1.jpg

Betértünk a wargamek paradicsomába, és kipróbáltuk a Warhammer: Age of Sigmart, ami teljesen más, mint egy hagyományos harcos asztali játék - és épp ezért jó. Könnyed, szórakoztató és tökéletes ahhoz, hogy bevezessen a terepasztalos stratégiai játékok világába.

Könnyen fogyasztható

Milyen is egy igazi wargame?

Végy egy nagyjából 50 oldalas szabálykönyvet (ami körítéssel még tovább hízik), plusz hozzá a két összecsapó sereg több oldalas jegyzékét, adj hozzá pár oldalnyi erratát és FAQ-ot, ezután ess neki egy átlagosan két és fél órás csatának, amihez igen sok stratégiai érzék és taktika gondolkodás szükséges. Természetesen ahhoz, hogy először játszhass, bizony kell egy olyan partner, aki már ismeri a rendszert, és legalább 3-4 bevezető játék, amit több óra szabályolvasás előz meg, ahhoz, hogy lejátszd életed első olyan csatáját, ami már nem csak a tanulásról szól, és amiben nem érzed bénának magad. Egy mondatban összefoglalva:

a csatajátékok az igazi hardcore gamereket szólítják meg, és aki nem ebbe a típusba tartozik, azt maximum az adott világ, vagy a figurafestés élvezete tudja bevonzani - legalábbis eddig így volt.

A Warhammer: Age of Sigmar igazi ereje abban rejlik, hogy teljesen felülírja a fenti sztereotípiákat. A szabálykönyve mindössze 4 oldal, amihez pár oldalnyi seregleírás társul csupán. Ez simán megtanulható, sőt alkalmazható két olyan ember számára is, akik még soha nem játszottak wargame-et, ráadásul a szabályok egyszerűsége miatt belezavarodni is elég nehéz. A játék átlagos hossza 1-1,5 óra, és simán belefér közben egy-egy sör, vagy egyéb figyelemelterelő tevékenység, hiszen nem igényel túl komplex tervezést.

Az Age is Sigmar nagyon élvezetes, a dinamikus játékmenet és hangulatos szabályok maximálisan hozzájárulnak az első wargame élményeink megkoronázásához. Hatalmas piros pont jár azért is, mert ez a játék segít bevonni a kisebb korosztályt (12+) is, az amúgy felnőttek szóló hobbi világába. A HammerTime Cafe-ban dolgozó srácok, elsőként és egyetlenként foglalkoznak hivatalos keretek között a hasonló stílusú játékokkal, így hatalmas lelkesedéssel és szakavatottsággal fogadnak bárkit, aki érdeklődik a terepasztalon játszódó háborús játékok iránt.

aos2.jpg

A világ maga

Sárkányok, törpök, elfek és majd minden más jól ismert fantasy hős és szörny megtalálható a játékban. Szerencsére akadnak teljesen egyedi újítások is, minta Skavenek (patkányemberek) sunyi társadalma, vagy a Seraphonok (gyíklények) hagyományőrző népe. A háború, aminek a részese lehetsz már ezer éve folyik, senki sem tudja, hogy pontosan miért tört ki, és hogy ki miért csatlakozott a mészárlásba - de persze mindenkinek megvan a maga legendája, hogy miért pont neki van egyedül értelmes célja a hadakozó felek közt.

Az Age of Sigmar ott folytatódik, ahol a Warhammer: Fantasy-nak vége szakadt: az Öreg Világ szétrobbant, és most különböző mikrovilágokban tovább csatáznak a megmaradt erők, négy nagy szövetségbe rendeződbe - az élőholtak, a káosz, a horda és a rend. Ezeken belül számtalan seregből és fajból lehet válogatni, így mindenki megtalálhatja a maga számára legideálisabb választást – de persze ezek keverésére is van lehetőség, amíg azok egy nagy szövetségen belül vannak. A világ még mindig kényelmesen véres, kegyetlen és sötét, a maga bizarr humorával, és a jól azonosítható, összetett karaktereivel elégíti ki az ide belépő hadvezérek igényeit. A különböző mikrovilágok metafizikája érdekes színfolt a történetekben, érdemes benne elmélyedni - a világhoz kapcsolódó első regény nemrég jelent magyarul, a Tuan kiadó gondozásában.

Haters gonna hate...

Viszonylag sokan kifejezetten utálják az Age of Sigmart, ám ennek általában semmi köze magához a játékhoz. Games Workshop, a játék gyártója úgy döntött, hogy az Age of Sigmar kiadásával egy időben beszünteti a Warhammer Fantasy fejlesztését (amelynek ennek ellenére igen sok játékosa maradt), a helyett hogy a két rendszert párhuzamosan futtatta volna. A negatív érzelmek leginkább ezen döntés felé irányulnak, és nem az Age of Sigmar ellen.

 

Szabályok, lehetőségek és problémák

A játékszabály szerint kizárólag inchmérőt és hatoldalú kockát kell használni: a távolságot mérni kell, a kockákkal meg hol fölé-, hol aládobni, hol pedig összeadva kell egy célszámot elérni. A szerencsefaktor - mint minden hasonló játékban - igen magas, ám a sok kockadobás miatt a matematika istenei általában kiegyenlítik az esélyeket. A szabályok nem veszik igazán komolyan magukat, így nekünk sem szabad: realitást ne keressünk a játék során.

Ha pedig valaki nagyon tápolni akar, akkor ő képes olyan sereget összeállítani, ami az első körben is képes nyerni. Ő már továbbjutott egy szinttel, és az Age of Sigmar elérte a célját: gond nélkül kereshet egy komplettebb, komolyabb wargamet, hiszen már kijárta a csatajátékok előszobáját. Ha nem akar újabb figurákra költeni, az sem gond, hiszen az Age of Sigmar figuráival játszható a Kings of War vagy a Warhammer: Fantasy is, amik tökéletesen megfelelnek a fent ismertetett leírásnak.

A lőfegyverek távja meglepően kicsi egy átlagos rohamtávhoz képest, de csupán ez az egy, általánosan elmondható hátránya van a rendszernek. Jól használható házi szabályok tömkelege készült azoknak, akik kiegyensúlyozottabbá vagy reálisabbá akarták tenni a csatákat. Örömhír, hogy hamarosan pontrendszer is érkezik a játékhoz, így aki egyénileg összeállított, kiegyenlített seregekkel kíván játszani, az is megtalálja a számításait (a pontrendszerhez errata és FAQ gyűjtemény is várható, főleg a casual játékosok számára). A pontrendszerrel kampányok is érkeznek majd, a modellválaszték folyamatosan frissül. Jelenleg a font árfolyamának bezuhanásával a játék ár/értéka aránya is jóval kedvezőbbé vált, tehát ha valaki gondolkozott a játék beszerzésén, akkor itt az idő!

A figurák elképesztően szépek, nagyon aprólékosan kidolgozottak a hasonló játékokhoz viszonyítva is, messze túlmutatnak Descent, vagy más hasonszőrű társasjátékok modelljein - így öröm őket festeni. Ráadásul a legtöbb mini többféle képen összerakható, házilag barkácsolható, tehát a modellezés szerelmesei is megtalálják a gyönyörüket a játékban. Az Age of Sigmar másodlagos piaca igen kiterjedt, így ha nem tetszik a játék, akkor könnyen túladhatunk megunt modelljeinken. Játéktérként éppúgy használható terepasztal, mint a szoba padlója - vagy bármelyik hazai klub asztala, ami a wargamekkel foglakozik.

Ha pedig egy jó sörre is vágyunk a csatározás mellett, térjünk be a IX. kerületi HammerTime Cafeba, ahol az Age of Sigmarral is szívesen megismerkedtetnek minket. A helyszín akkor is jó választásnak bizonyul, ha csak társasozni vagy épp egy jó kávéra vágyunk.

Megosztás:
1 komment

Niche: Mert fennmaradni nem is olyan egyszerű

Nosfi 2016. május 27. 14:30
Niche: Mert fennmaradni nem is olyan egyszerű

Komoly evolúciós játék cuki izékkel.

niche_a6_logo.jpg

Újabb evolúciós játék érkezik hamarosan a piacra (pontosabban a Steam boltjába), az eddigieknél is sokkal komolyabb, tudományosabb és összetettebb mechanikával. A te fajod túl tudna élni?

A legnehezebb feladat

Darwin szerint a világ legnehezebb dolga azt a génkészletet összehozni, amivel egy faj képes a hosszú távú túlélésre, és ezeket a folyamatosan a változó körülményekhez igazítani. Pont ezt a feladatok állítják elénk a Niche alkotói - és itt sem sokkal könnyebb, mint a való életben. Azonban a nehéz játékok pont hogy vonzani szokták az intellektuális kihívásra éhes gamereket gondoljunk csak a Dark Soulsra vagy a Dwarf Fortressre , így ez nem lehet ellenérv a Niche-re. Ráadásul a játékban számtalan génkombinációból hozhatjuk össze a fajunknak, így abszolút a saját szájízünk szerint állíthatjuk össze nyerési stratégiánkat - amely az evolúciós játékok nagy vonzereje egyre inkább individualizálódó világunkban. A nyeremény pedig ezúttal maga az élet.

Már elérhető egy ingyenes demó verzió, amely egy kisebb szigeten játszódik - ám még így, a változók számát lecsökkentve is roppant élvezetes, és véresen nehéz a játék. Egyszerre kell figyelni az élelemre, az időjárásra, a szaporulatra, a betegségekre, a ragadozókra, és a klímaváltozásra, és ezek ideális eloszlására, különben kihalunk (amely biztosan meg fog történni párszor, mire valameddig is eljutunk a játékban). Akinek ez a verzió tetszik, az biztosan vevő lesz a teljesre, és a várhatóan folyamatosan érkező kiegészítőkre - amelyekhez a biológia szinte végtelen számú ötlettel szolgál.

niche_2.jpg

Magáról a játékról

Először is a fajunkról: egyetlen alap fajjal lehetünk, amelynek megjelenése sosem fog gyökeresen megváltozni, ám még így is számtalan opciót rejt a játék. A grafikán sajnos lehetett volna mit javítani: 2016-ban ez a grafika kicsit égőnek tűnik, legalábbis a stílusa biztosan nem jön be szerény személyemnek, annak ellenére, hogy a macskakutyamongúzok tényleg cukik. A játék hexamezőkön játszódik, amely stratégiai szempontból abszolút plusz pont - noha a grafikai élményt tovább rontja.

A készítők (öten dobták össze a játékot) mindegyike nagy biológia fan, egyesek közülük komolyabban is foglalkoznak a témával - innen született az alapötlet is. A játék neve életteret jelent (nem összekeverendő a hasonló nevű nihilista filozófussal), és mechanikája a valós életből vett egyszerűbb öröklési menetekből, valamint a populációgenetika alapvető jelenségeiből áll, így játék közben hasznosítható biológiai tudást is felszedhetünk.

nieche_3.jpg

Finanszírozás

Mint általában, a készítők a közösségi finanszírozás legkedveltebb módját, a Kickstartert választották. A kezdeti 15 ezer dolláros célt átlépve jelenleg majdnem 55 ezer dollárnál tartanak, és ez az összeg még pár napig növekedhet (hamarosan vége a kampánynak, így aki akar, gyorsan nevezzen be a bétakulcsra). Az elért és elérendő stretch goalok közt sajnos nincs grafikai update, ám számos új tényezővel és mutációval gazdagodott a játék a pénzösszegnek hála, és immáron a családfát is lehet vezetni. Az alapár 18 dollár, ami igen szerénynek mondható, de sajnos ehhez az összeg növelésével nem jár sokkal több tartalom, maximum mi is összerakhatunk pár mutációt - ha csak a mangafanok számára kötelező macskakutyamongúz füleket ide nem vesszük.

Niche - egy biológus elmagyarázza

A niche olyan élettér, amelyet valamilyen formában betölt az élőlény. Pl.: miket fogyaszt, milyen hőmérsékleten van, a térben hol helyezkedik el, hol van a búvóhely, hol van a territóriuma stb. Szóval ez egy n-dimenziós tér, amin belül az adott élőlény helyet foglal. Ott van sokféle élőlény ahol sok betölthető niche van, de ritkán kerülnek a teljesen ideális helyre, mivel ott van a többi faj is...

Ha tetszett a Creatures, a Don’t Starve, Vagy a Spore (amelyek az alkotó csapatnak is ihletül szolgáltak), akkor biztos be fog jönni a Niche is – ha pedig kihívásra vágysz, ess neki a demónak!

Megosztás:
Szólj hozzá!

Itt az anti-Pandemic

Nosfi 2016. május 17. 14:00
Itt az anti-Pandemic

Avagy fertőzd meg a világot!

plague_inc_20160517.png

Több mint kilencmillióan akarták eddig elpusztítani a világot a Plague Inc. segítségével, és most újabb milliók számára nyílik meg ezen élmény lehetősége - ezúttal társasjáték formáját öltve.

A piac törvénye

A Pandemic eszméletlen sikereit látva törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb jönnie kell egy anti-Pandemicnek, ahol nem megállítani kell a világjárványt, hanem annak bőrébe bújva kell kiirtani az emberiséget. Persze az sem árt, ha egy kiadott játék nem egy másik társas rajongóira (esetleg ellentáborára) apellál, hanem van már egy 9 millió példányban értékesített számítógépes játék is van mögötte. Anélkül le lehet vezetni miről szól a játék, hogy a Pandemic nevét egyszer is leírnánk – mégis minden boardgame geeknek egyértelmű a párhuzam. Így született meg a Plague Inc., a hasonló nevű, nagy sikerű számítógépes játék asztali verziója.

a_jatek.png

Játékélmény

A megjelenést nem siették el: három designer és egy grafikus két évet töltött a fejlesztésével, több száz tesztjátékkal teremtve meg az egyedi és kiegyensúlyozott játékrendszert, letisztult szabályokat, és a hangulatos vizuális körítést. A játék alapja nem a Pandemic visszájára fordított verziója, vagyis nem közösen kell küzdenetek az emberiség ellen, hanem azon versenyeztek, hogy ki képes hamarabb kinyírni a homo sapiensként emlegetett fajt, akiknek a leghalványabb esélyük sincs a győzelemre.

Mindezt úgy tehetitek meg, hogy vírus jelzőket pakoltok a különböző régiókra, és ha egy régió eléri maximumot, akkor egy kockadobás eredményétől függően akár azonnal ki is halhat. Terjeszkedni nem egyszerű: a kezdetben nem túl fertőző, nem túl halálos vírusoknak nem lenne sok esélye az emberiség ellen. Azonban DNS, vagyis győzelmi pontokból hamar evolválódhatnak: légi vagy vízi terjeszkedés, nagyobb halálozási esély, meleg vagy épp hidegtűrés, stb. Így az idő előre haladtával mindenki más stratégiát fog építeni az emberiség kiirtására. Helyszín és fejlődés lapokon kívül vannak még eseménykártyák is, amellyel a többiek orra alá törhetünk némi borsot, vagy javíthatjuk nyerési esélyeinket.

kartyak.png

Hol máshol mint a Kickstarteren?

A projekt, mint oly sok másik, közösségi finanszírozás útján valósul meg, a Kickstarteren. Majd két hét van még hátra, és már 140 ezer dollárt gyűjtöttek, ami nagyjából négyszerese a kitűzött célnak. Így számos plusz tartozék is azoké lesz, akik úgy döntenek, áldoznak érte némi pénzt – és az ennyire minőséginek ígérkező játékokhoz képest, nem is túl sokat. A boltokban biztos többe kerül majd, mint a 30 dolláros (5 játékos verzió esetén 36 dolláros) kikiáltási ár, és az biztos, hogy ott nem kapunk hozzá olyan különleges esemény és tulajdonság lapokat, amiket csak a kampány során lehet megszerezni.

A választható extrák felhozatala igen sivár: csupán a díszdoboz van, az is drága. Ellenben a játék kézhez kapását már novemberre ígérik a készítők, és ha minden így halad tovább, akkor még jó néhány extra lappal hízik a kiadás, ahogy egyre több al-célt ér el a kampány.

A játék Pandemic- és embergyűlölőknek éppúgy javallott, mint az erőforrás-pakolgatós játékok szerelmeseinek, de azoknak is,akik épp nem káosz istenek segítségével kívánják kiirtani a világot.

-Nosfi

Megosztás:
Szólj hozzá!

A Sóságon kegyetlen az élet

KralleKralle 2016. május 16. 16:00
A Sóságon kegyetlen az élet

Töredelmes vallomás arról, hogy ízlett-e a Saltlands társasjáték, vagy sem.

saltlands_fokep.jpg

Őszintén szólva kedvelem a befutott, kipróbált játékokat. Illetve úgy is fogalmazhatunk, hogy utálok lyukra futni, ha társasjátékokról van szó.

Ha toplistát kéne írnom arról, hogy mik tudnak felidegesíteni igazán, akkor a rosszul szerkesztett játékok előkelő helyet foglalnának el rajta. Éppen ezért próbálom kerülni őket, kinek kell a stressz, ugyebár. Amikor új játékot vásárolok, vagy egyáltalán csak eljutok odáig, hogy valamit kipróbáljak, előtte mindenképpen utánaolvasok, vagy legalább megnézek róla egy videót.

Mondhatom, hogy óvatos gamer vagyok. Szeretek újra és újra a jól bevált játéktervezőkhöz és kiadókhoz nyúlni, illetve szívesen veszem egy-két guru véleményét a friss játékokról, mielőtt kipróbálnám őket.

Nem vagyok szurkoló típus, persze szívesen megnézem az olimpián a magyar számokat, ugyanakkor soha nem dobbant meg igazán a szívem a magyar csapatért, de... Egyetlen gyengém van, a magyar fejlesztésű játékoknak nem tudok ellenállni.

saltlands1.jpg

Úgy jártam most a Saltlandsszel is, mint korábban az Ave Romával, vagy épp a Trickerionnal  bevállaltam, hogy úgy játszom vele, hogy szinte semmit sem tudok róla.

Figyelemmel kísértem a játék web- és Facebook-oldalát és a Kickstarterüket, ami már a kampány előtt várta a látogatókat. Ezekből nagyjából annyit tudtam meg, hogy

  • a játék baromi jól fog kinézni
  • nyelvfüggetlen és kooperatív
  • eszeveszettül hangulatosnak ígérkezik
  • szélerővel hajtott sivatagi hajókkal lehet benne menőzni

Az élet sója

Dióhéjban a Saltands egy posztapokaliptikus világban játszódó kooperatív játék, ahol főként a szél ereje és iránya határozza meg a játékosok lehetőségeit. A játékosok különböző karaktereket irányítva gyűjtögetik a felszerelést, járműveket és a “kulcsokat”, amelyeknek segítségével győzelemre lehet jutni. Ellenség is akad bőven, egyfelől a gyilkos szándékú horda, és a kegyetlen idő, ami kérlelhetetlen gyorsasággal jár el a fejünk felett.

saltlands2.jpg

A legfontosabb és egyben legnehezebb a játék során: életben maradni. Amikor sérülést szenved a karakterünk, akár a pajzsa ellenére is, az orvosolható lehet, amennyiben van nála elsősegély készlet, de második sebzés után egyszerűen porrá lesz. Ekkor az összes kártyánkat el kell hogy dobjuk, és elveszítjük a különleges képességünket is, és elölről kell “kezdenünk” a játékot, szinte csupaszon.

A Sóság törvénye

A játék szabályrendszere első pillanatra bonyolultnak tűnik, de a jól szerkesztett és képekkel bőven ellátott szabálykönyv hamar eloszlatja a fellegeket a fejek felől.

A játék hat körig tart, a hatodik kör végével a játék így vagy úgy, de véget ér, vagyis nem áll fent az órákon keresztül tartó szenvedésnek a veszélye. Az idő múlásával egyre több és erősebb ránk vadászó horda tűnik fel a táblán, ami nagyon izgalmassá teszi a játékot. A játékosok a szél irányát és erősséget kihasználva haladnak a hexákra osztott pályán, ahol lehetőségük van kártyákat felvenni, vagyis a felszerelésüket bővíteni, vagy megtámadni a horda tagjait. Ám nem lankadhat a figyelem, hiszen horda tagjai is mozognak (vagy épp támadnak, ha a kártya úgy hozza) a szél erejére fittyet hányva, mindig a hozzájuk legközelebb eső játékos felé. Ez cseppet sem kedvez az üldözési mániásoknak, ugyanis itt mindig a sarkukban lesz egy sóvárgó, akinek egyáltalán nem békések a szándékai.

Mivel a játéktábla nem egy darabból áll, hanem idővel fordulnak át a komponensei, így a játék elején nem tudhatjuk biztosan, hogy a fel nem fedezett területek mit hoznak a csapatnak, illetve, hogy a pletykajelölőket (ezek a célok) merre viszi majd a szél.

Ha a pletykajelölő a tábla szélére ér, akkor az válik a végleges helyévé, vagyis az a lapka amin áll fog célként szolgálni, vagyis oda kell eljutni a játékosoknak.

A játékosok végig azért küzdenek, hogy megtalálják a kiutat a lehetetlen helyzetükből (vagy magából a Sóságból?). Erre a recept a következő: össze kell gyűjteni a célhoz tartozó megfelelő mennyiségű pletykakártyát, majd együtt arra a mezőre kell eljutniuk, amin az adott pletykajelölő pihen, és ott még a játék vége előtt ki kell irtani az összes ellenséget. Pite, nem?

saltlands3.jpg

Egy mindenkiért, mindenki egyért?

A Saltlands egy kooperatív játék, de ez nem azt jelenti, hogy a játék végén mindenki nyer, mert bizony akadnak gyengébbek, vagy épp szerencsétlenek, akik hátra maradnak, vagy hátra hagyják őket.

Azt tapasztaltam, hogy a játék során különböző kis frakciók alakulnak ki, egyáltalán nem biztos az, hogy valóban az a két-három játékos fog nyerni, akik már az elején szövetkeztek egymással. Mind tudjuk, hogy a szél szeszélyes és szerencse forgandó, ám nem érdemes összeveszni játék közben, de szem előtt kell tartani, hogy a Sóság törvényei kegyetlenek.

Amikor a játékosok karakterei egymás mellé kerülnek, akkor lehetőségük van bármit átadni a másiknak, ez egy-egy rizikósabb helyzetben nagyon hasznos dolog.

Egy kilátástalan parti során én például előrelátóan átadtam az összes célkártyámat az egyik társamnak, mert sejtettem, hogy hamarosan meg fogok halni. Tehát önfeláldozó voltam, majd meg is haltam, de a játszótársaim ketten szépen nyertek, aminek a túlvilágról ugyan, de én is a részese lehettem.

Ízlett-e?

Egyértelműen igen. A Saltlands élvezetes játék, az első percétől az utolsóig izgalmas, egyszerre kell merésznek és óvatosnak lenni, szövetkezni, gyorsan dönteni és olykor nemet mondani, ha valaki szeretné rád erőltetni a véleményét. A Saltlands az a játék, amit a játékosok végig beszélgetnek, és az válik gyanússá, aki hosszan hallgat. Egyszer-egyszer nagyon zavart benne, hogy hiába próbálok taktikázni a szerencse, illetve a szerencsétlenség keményen arcul csap bármennyire ügyesen is lavíroztam. Ezt a keserű pirulát sajnos le kell nyelni, és nem is olyan nehéz, mert a Saltlands egy príma játék.

A Saltlands nem túl hosszú, mégis kellően taktikus és magával ragadó, de nem csak a design miatt. A kártyák és a tábla is nagyon egyediek, de a játék mechanizmusa és a szabályok is azok. Abszolút érződik, hogy alaposan kigondolt és tesztelt szabályok szerint halad a játék, amik először bonyolultnak tűnnek, de a játék során abszolút egyértelművé válnak.

Tehát nem futottam lyukra a Saltlandsszel, kimondottan jó játéknak tartom, de nem is az esetem. Rengeteg játékkal vagyok így, például a szintén kooperatív Pandemic-kel. Elismerem, hogy fantasztikus játék, de ha rajtam áll a döntés hogy mivel játsszon a csapat, akkor nem veszem le a polcról, ám ha más választja, és játszani kezdünk vele, akkor baromira élvezem. Nincs rá különösebb okom, hogy ne legyek oda érte, ez egész egyszerűen csak ízlés kérdése. Nektek van hasonló élményetek?

Ezúton is gratulálok a játék alkotóinak, Kruppa Gergelynek, Drozdy Andrásnak és Gombos Gergelynek, nagyszerű játékot készítettek.

-KralleKralle

Megosztás:
1 komment

Quadropolis - a tényleg fantasztikus négyes

KralleKralle 2016. március 21. 13:25
Quadropolis - a tényleg fantasztikus négyes

Álmodoztál már valaha arról, hogy milyen lehet egy modern metropolisz polgármesterének a bőrébe bújni? Játssz Francois Gandon első játékával, a Quadropolisszal és tedd magad próbára!

image

Figyelem! A cikk írója alább megpróbálkozik a lehetetlennel és igyekszik az elkövetkező pár sort a masszív ömlengésen kívül valódi tartalommal megtölteni. A feladat nehéz, ugyanis

a Quadropolis máris a 2016-os év egyik legnagyobb durranásának tűnik, pedig épphogy csak túl vagyunk március idusán.

Téma és mechanika

A játékosok a saját metropoliszukat építik fel, amihez a közös piacról viszik el az épületeket. Az épületek elvitele és lehelyezése szigorú szabályok szerint történik.

A  közös piac egy 5*5-ös méretű tábla, a játékosok metropoliszának alapterületét jelképező tabló pedig 4*4-es méretű, négy negyedre osztva, amelynek sorait és oszlopait számok jelölik. Minden játékoshoz tartozik négy-négy építész, amelyek 1-4-ig vannak beszámozva, ezek használatával lehet elhozni a piacról az épületeket, és letenni a saját tablónkra.

image

Például a hármas számú építésszel a nyíl irányába mutató harmadik lapkát lehet felvenni, majd ez a lapka egy hármassal jelölt sorba/oszlopba tehető le, amennyiben még üres ott a hely. Az éppen felvett lapka helyére az Urbanista kerül (nagy átetsző, szürke bábu), erre a bábura a következő játékos köre során nem mutathat az építész nyila, vagyis aminek az útjában áll, azt tilos felvenni.

Ez a fajta játékmenet kissé absztraktnak tűnik első blikkre, de a pontozási rendszer, illetve az épületek működését szolgáló nyersanyagok tökéletesen alátámasztják a játék témáját. A házak aktiválásához energiára van szükség, amit például a gyárak vagy kikötők termelnek meg a játékban, ám ezek működéséhez pedig munkaerőre, vagyis emberekre van szükség - akik házakban laknak. Ravasz, ugye?

Egy doboz - két játékmód

A Quadropolis játszható klasszikus (családi) játékként, illetve haladó módon is. A két játékmód másféle gondolkodást kíván, tehát nem csupán két nehézségi fokról van szó, nagyon jól megfér egy “kollekcióban” a két játékmód, kicsit olyan, mintha két játék lenne egy dobozban.  A játék maga teljesen nyelvfüggetlen, a szabályai könnyen érthetőek, logikusak, és a pontozási segédlet is tökéletesen világos.

image

A klasszikus játék tökéletes azoknak, akik gyerekekkel együtt szeretnének játszani, vagy épp olyan játékosoknak, akik a beugró játékokon túl a komolyabb játékok felé lépnénének. A klasszikus játék négy körből áll, nagyjából egy óra alatt le is megy (négy játékos esetén). Rengetegféle stratégiával lehet nyerni, de ami legfontosabb, öröm vele játszani, még akkor is ha veszítünk.

A klasszikus játékban építhetünk: 

  • gyárat - energiát ad, működéséhez ember kell
  • boltot - vásárlókat (embereket) fogad be, működéséhez energia szükséges
  • tömbházat - embereket ad, működéséhez energia kell
  • kikötőt - energiát/embereket ad, működéséhez ember kell
  • parkot - felesleges energiát nyel el
  • középületet - győzelmi pontot érhet, működéséhez ember kell

A vén róka polgármesterek játéka abban különbözik a klasszikustól, hogy a negyedik kör után van egy ötödik is, a saját négy építész helyett öt-öt közös építészmester áll rendelkezésünkre, illetve más a tabló elrendezése (öt városrész, részenként számozva). Ehhez a játékmódhoz kissé bonyolultabb győzelmi pontrendszer tartozik, mert két új épülettípus is felkerül a piacra, ezek az irodaházak és a nevezetességek. Az irodaház működéséhez emberre és energiára van szükség, a nevezetességek aktiválásához nincs szükség semmire, a játék végén mind a két típus pontot ér az elhelyezkedésétől függően.

Ez a játékmód nagyon csavaros, jóval több szempontot kell figyelembe venni, mint a klasszikus módnál és rengeteg lehetőség van benne (többek között arra is ügyelned kell, hogy keresztbe tegyél az ellenfeleknek, ha kezdenek elhúzni). Gémereknek, építészeknek, Sim City-rajongóknak kötelező.

Azt vettük észre, hogy a haladó módnál kevésbé ragad be az ember, mint a klasszikus játéknál, mivel több a lehetőség, tágasabb a pálya, nagyobb a szabadság - lehet merészkedni, kockáztatni, nagyot álmodni.

Aktív épületek és győzelmi pontok

Miután a piacról elvettük a választott lapkát, és elhelyeztük azt a saját tablónkon, azonnal megkapjuk a lapkán szereplő nyersanyagot, akkor is, ha az épületet még nem aktiváltuk. Az energiát és embereket jelképező tokeneket a játék során bármikor lepakolhatjuk, áthelyezhetjük, ahogy nekünk tetszik, de a játék végén csak az aktív épületekért jár a pont, a maradék tokenekért, pedig darabonként mínuszpontot kapunk.

image

A játék végén, pontozásnál még erősebben átüt a téma, ugyanis például a középületekért akkor jár sok pont, ha egyenletesen helyezkednek el a városban, vagyis mind a négy negyedbe jut egy-egy. A parkok akkor érnek sokat, ha házak fogják közre őket.  A gyártelepért akkor jár pont, ha bolt, irodaépület vagy kikötő veszi körül, de mínuszpont jár azért, ha a nevezetesség környékét elcsúfítja egy gyártelep vagy kikötő.

Rengetegféleképpen lehet nyerni ebben a játékban, a sokszínű pontozás, és az épületek aktiválása miatt a játék legvégéig kétes a győztes kiléte, így az utolsó pillanatig izgalmas a játék.

Verdikt

A Days Of Wonder újabb nagyszerű játékkal állt elő, ami egyaránt kielégíti az alkalmanként játszókat és a keményebb kötésű gamereket is. A játék nagyon jól skálázódik, vagyis 2-3-4 játékos esetén is ugyanolyan jó a játékélmény, emellett egyáltalán nem macerás a más-más játékosszám esetén a setup. Az egyszerű szabályok és egyértelmű szabálykönyv segíti a játék gyors elsajátítását. Pluszpont, hogy a játék komponensei (egy vaskos pontozófüzettel együtt) egy tökéletesen szerkesztett, lötyögésmentes inzertben foglalnak helyet.

Update: Valamilyen oknál fogva, az első kiadás áttetsző, pofás figurái hajlamosak a hajszálrepedésekre. A cikk írója is így járt a saját példányával, amit szorgalmasan befotózott és elküldött a kiadónak, a Days of Wonder pedig... küldött neki új meeple-ket. :)

 

-KralleKralle

Megosztás:
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása