Azul társasjátékajánló

KralleKralle 2018. június 11. 22:30
Azul társasjátékajánló

Szerintem Spiel lesz!

fokep_4.jpg

 Hosszan elmerenghetnénk azon, hogy a Spiel des Jahres jelöléssel vagy épp díjjal plecsnizett játékok valójában jó társasok-e. Vannak, akik egyetértenek magával a díjjal és a jelölésekkel, és akadnak, akik nem, de abban megegyezhetünk, a Spielre jelölt darabok körül mindig forr a levegő. Kivéve, amikor valami olyan (jellemzően német) darab esik be, ami heves bgg böngészést okoz, miközben miafenézikazember.

Amikor 2017-ben megjelent az Azul, többeknek Spielre nyílt a szája, ugyanis ez a játék abszolút hozza a szempontokat: egyszerű és egyben mély, könnyen tanulható, elegáns és nagyon kellemes a szemnek.

 

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Resistance - Avalon társasjáték-ajánló

KralleKralle 2018. február 25. 20:08
Resistance - Avalon társasjáték-ajánló

Alszik az udvar

cover.jpg

A társasos banda titkos jegyzőkönyvéből:

“-... De Zsolti, beválogattalak a csapatba, mert elutasítottad mind a két csapatot, amiben Laci is benne volt. Össze-vissza pofáztál meg meresztgetted a szemedet. Tudod, mit legközelebb akkor sem bízok benned, ha tényleg egy csapatban vagyunk! Nem hiszem el…”

Mindenkinek megvan a meme, amiben egy nagydarab srác a játékos társaira borítja a Catant? Ha igen, elevenítsük fel, ha nincs pótoljuk gyorsan be.

Ez az:

Nna, hát egy Catan parti során előfordul, hogy egy gyengébb pillanatban asztalt borogatnánk, viszont egy jó Avalon parti vége közepe felé ez abszolút természetes érzelmi reakció.

A mi kis keménymagos nyolc fős társaságunkban a The Reistance Avalon “a partyjáték” ami keretek közé szorította és ránk igazította a tábortüzes-gyilkosos (vagyis Ultimate Werewolf) estéinket

Nálunk egy laza buli Artúrnál általában így kezdődik:

Heten (amikor nem 7 Csodázunk), három gonosszal (köztük Morganával), és a jók között Percivallal.

“Alszik az udvar, minden csendes, a jó lovagok mély álomban pihennek, ám Mordred három alávaló szolgája gonosz terveket szövöget -  a bérgyilkos, Morgana és a harmadik  bérenc nyissa ki a szemét és nézzék meg jól egymást, csukjátok be a szemeteket. A jó Merlin egy kapualjból figyeli őket - nyújtsátok fel a kezeteket… jó leengedhetitek, Merlin csukd be a szemed. De úgy tűnik nem csak a vén varázsló hánykolódik álmatlanul, hanem a jó Percival is, aki aggodalmaskodva osont Merlin után, de az boltívek alatt két tovasuhanó köpönyeges alakot is látni vél - Merlin, Morgana emeljétek fel a kezeteket, rendben, most le. Vajon melyikük lehet Merlin…? Percival, hunyd be a szemed, és próbálj meg visszaaludni, de már közel a reggel. Éééés, mindenki nyissa ki a szemét, új nap virradt Artúr király udvarában.”

Én csak egy egyszerű, hű lovag vagyok

Persze, itt mindenki annak vallja magát, hiszen ez a legbiztonságosabb. Átlagos, szürke jó lovagnak lenni szinte unalmas lenne, amennyiben nem állítaná a társaság java magáról ugyanezt. Az Avalonban két tábor munkálkodik azon, hogy megnyerjék a játékot a jó és a rossz örök harca ez.

A cél egyszerű: Mordred alamuszi szolgáinak csak úgy, mint Artúr hűséges támogatóinak három küldetést kell sikerrel véghez vinniük a győzelemhez, ám az utóbbi csapat még nem lehet biztos a győzelmében, ugyanis a gonosz oldalon állók még meggyilkolhatnak egy karaktert, akit Merlinnek gondolnak. És ha valóban Merlin az áldozat, akkor hiába a három sikeres küldetés, az udvar elbukott.

img_20180225_122834.jpg

Eddig eljutni viszont elég kalandos, vannak ugyan játékszabályok, de a játék hatalmas teret enged az udvar lakóinak: bárki állíthat magáról bármit, röpködnek a teóriák és spekulációk, mindenki monitoroz mindenkit, egyesek az asztal alatt erőteljes lábmunkával jelezgetnek, vagy épp tikkelésre panaszkodva kacsintgatnak sűrűn. Hiszen, a puding próbája az evés, és bizony egy csapat valós (vagy annak vélt) összetételére úgy lehet rájönni, ha elküldjük őket kalandozni - illetve elküldenénk, mert ezt előbb meg is kell szavazni. Ennél a pontnál már mindenki gyanús, miért fogadta el, miért nem, miért cserélt, miért hezitált satöbbi.

A küldetések emberigénye játékosszámtól függően változik (és persze ettől függ a gonosz-jó karakterek eloszlása is) és küldetésenként is változik a létszám, illetve az, hogy hány sikertelen kártya kell az elbukásához.

Persze nem csak szájalni kell, hanem a szerepünkhöz mérten titokban tartani a valós kilétünket, szavazni, elutasítani, dönteni, siker vagy balsiker kártya közül dönteni, tehát a tettek is beszédesek.

Nagyon zanzásítva: a Mordred (gy)alázatos szolgái akkor játszanak jót s jól, ha minél több kételyt keltenek, esetleg egy-egy küldetést is meghiúsítanak és a ha nem tudják teljesen ellehetetleníteni a játékot, legalább megölik Merlint. Artúr követői pedig akkor bravúrosak, ha nyernek is (három kék plecsni a küldetések mellett) és még a nagyhatalmú varázsló is túléli a partit.

Az utóbbihoz nem árt, ha kezdőként Percival karakterét is bevetjük, ő hozza az igazi színt a játékba. Merlin és a Bérgyilkos nélkül nincs játék, a többi karakterrel tetszőlegesen színesíthetők a partik, de Percival az, aki már az elején csavar rajta egyet, hiszen ő tudja, hogy ki Merlin és mártírkodhat helyette kedvére, persze nem árt, ha ezt ésszel teszi.

Merthogy itt szerepek is vannak:

Artúr hűséges lovagja (jó) - csak simán: jó

Mordred bérence (gonosz) - nagyon gonosz

Merlin (jó) - ismeri a gonoszokat

Percival (jó) - tudja kicsoda Merlin, ha Morgana is játékban van, tudja, hogy a két játékos közül valamelyik Merlin és valamelyik Morgana

Morgana (gonosz) - ő is Merlinnek vallja magát

A bérgyilkos (gonosz) - mezei gonosz, de a végén megölheti Merlint, az ő szava a gyilkos szó

Oberon (gonosz) - de nem tudja kik a többi gonoszok

Mordred (gonosz) - Merlin előtt ismeretlen marad

Nagyon fontos, hogy amikor egy csapat küldetésre indul és a szettnyi küldetéskártyából titkosan a vezetőnek adja döntését jelképezőt, a jók csak siker-t tehetnek, nem buktathatják el a küldetést, Mordred bérencei választhatnak siker és balsiker közül.

A lovagok, akik azt mondják: NI!

Pár játék után felmerül, hogy melyik oldalnak van könnyebb dolga, illetve nagyobb esélye nyerni. Nálunk elég kiegyensúlyozott a dolog, fele-fele arányban nyerünk, de másoktól azt hallom, hogy az alapverziókban inkább Mordred bérencei győzedelmeskednek.

Erre a problémára szolgál megoldásként a A tó hölgye és a hűségkártyák verzió, de mi nem csak ezért játsszuk így (is).

28580221_1872678022755949_1421809645_o.jpg

Ekkor bizonyos küldetések után az, akinél a Tó hölgye kártya van, megbizonyosodhat egy másik játékos hűségéről: a hölgy ad egy szett hűségkártáyát, és a kérdezett visszaadja neki aszerint, hogy ő jó vagy gonosz - ebben az esetben vallani kell, nincs helye hazugságnak, DE a hölgy nyilatkozik az udvarnak és bármit mondhat, akár hazudhat is az illető kilétéről, ami persze még több drámához vezet.

A helyzet fokozódik hűségkártyákat nem használtuk soha, pedig rengeteget Avalonoztunk, ha van tapasztalatotok, osszátok meg velünk!

Célkeresés verzióval a küldetéseket tetszőleges sorrendben lehet teljesíteni, a vezető nem csak a csapatot rakja össze, hanem a küldetést is megválaszthatja. Természetesen egy küldetést csak egyszer lehet lejátszani. Ez is egy olyan csavar, amit pár ismerkedő parti után be lehet vezetni bátran.

Verdikt

Nehéz általános ajánlást írni az Avalonról, számomra ez “a partijáték”, de tény, hogy nagyon sok múlik a csapaton. Működhet teljesen új emberekkel akár nyári táborban vagy céges csapatépítőn, de az összeszokott bandák kedvencévé is válhat. A titkos szerepek és a dedukció miatt végig izgalmas és feszült játékot eredményez, stressz is akad benne bőven, emiatt sokan nem kedvelik. A szerencse szerepe leginkább az ülésrendben, illetve a kártyák leosztásában ki is merül, itt mindenki a saját gesztenyéjét kapargatja.

A doboz szerint 5-10 játékossal játszható, de a hat játékostól válik igazán izgalmassá, és nagy előnye hogy tíz fővel (meg némi csavarral) tökéletesen működik és a játékidő nem húzódik el attól, ha többen játsszák.

Ár-érték arányban szerinte abszolút győztes, kb. 5000 forintért van benne egy pakli kártya, tokenek, küldetéslapkák amik mind jó minőségűek és rengeteg potenciális parti nagy újrajátszhatósággal.

Megosztás:
2 komment

Robinson Crusoe | társasjáték-ajánló

kovacs.lehel 2017. december 21. 13:54
Robinson Crusoe | társasjáték-ajánló

Túlélőparti a nappaliban

Robinson Crusoe neve egyet jelent a lakatlan szigeten való túléléssel. Daniel Defoe hőse hatalmas hatással van mai napig a popkultúrára, elég csak a tévékben futó különböző túlélési helyzeteket szimuláló valóságshow-ra és docureality műsorra gondolni. Ha jobban belegondolunk hajótörést szenvedni, és egy civilizáción kívül eső helyen tengődni nem lehet éppen mókás elfoglaltság, mégis van a műfajnak valamilyen egzotikus bája, ami miatt évszázadokon keresztül népszerű tudott maradni. Ezt a témát dolgozza fel Ignacy Trzewiczek Robinson Crusoe: Kalandok az elátkozott szigeten c. játéka is, amely frissen kapott magyar kiadást. Ja, és mellesleg a világ egyik legjobb társasjátéka.

A Robinson nem mai darab, első kiadása immáron 5 éve, hogy megjelent, és gyorsan meg is hódította a BGG öröklistájának felsőbb szféráit. Hiába a játék kifejezetten összetett szabályrendszere – amit az első kiadás egy szörnyen megírt és megszerkesztett szabálykönyvvel „támogatott meg” – és extrém nehézsége, ennyire pontosan és élethűen még egy játék sem idézte meg egy túlélős kaland viszontagságait, ezt pedig a gémerek szemmel láthatóan díjazták.

A játéknak azonban nagyon kellett egy második kiadás, ami kisebb dobozban, jobb komponensekkel és lényegesen jobban szerkesztett szabályfüzettel érkezik, és immáron a Gémklub gondozásában magyarul is elérhető.

Tovább
Megosztás:
3 komment

Álomház társasjátékajánló

KralleKralle 2017. november 12. 12:00
Álomház társasjátékajánló

Rendezd be okosan!

 

A Sims generáció gyermeke vagyok, esténként lecóírás után helyett rengeteg időt töltöttem a családommal. Illetve családjaimmal, sőt valójában a házaimmal, vagyis inkább azok építésével.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Magic Maze – Fogd és fuss! | társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2017. szeptember 06. 09:30
Magic Maze – Fogd és fuss! | társasjáték-teszt

Lopni, megyünk lopni!

Boltok polcairól elemelni cuccokat nem éppen szép és erkölcsös dolog, ezt eddig is tudtuk. Azt viszont, hogy ez a fajta bűnbeesés mégis milyen mókás lehet, nem is sejtettük egészen addig, amíg ki nem próbáltuk a – magyar nyelven a Gémklub gondozásában megjelenő – Magic Maze nevű („Fogd és fuss!” alcímmel érkező) társasjátékot. Mindig is szerettél volna legatyásodott fantasy hősöket mozgólépcsőztetni a plázában? Most megteheted!

Amikor pár hónappal ezelőtt a Gémklub a magyar Társasjáték Facebook-csoportban bejelentette, hogy kiadják itthon a Magic Maze-t, valamiért nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet, pedig a kiadó még meg is szavaztatta csoporttal a lehetséges magyar alcímeket (érdekesség: a közösség eredetileg „Kuss és fuss!” alcímet látta volna legszívesebben a dobozon, de valljuk be, nem lett volna túl kereskedelem-barát ez a megoldás). Aztán a hobbi nemzetközi keresztapjának számító Tom Vasel lelkendező videójába belefutva már jobban elkezdett érdekelni a játék, amit tovább fokozott a Spiel des Jahres jelölés. Ez utóbbi díjat végül a szerintünk is nagyszerű Kingdomino vitte el, de ez kicsit sem szegte a kedvem, hogy kipróbáljam a Magic Maze valós időben és (majdnem) síri csendben játszódó bolti szarkás őrületét.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Kingdomino társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2017. május 05. 17:00
Kingdomino társasjáték-kritika

Dominózni nem gyerekjáték!

Bruno Cathala neve ismerősként csenghet blogunk rendszeres olvasói fülében: a francia társasjáték-tervező több játékáról is írtunk már (7 Csoda: Párbaj, Five Tribes, Yamatai), mégpedig kivétel nélkül pozitívat. Amikor megtudtuk, hogy 2016-os újdonságát, a Kingdominot a Gémklub elhozza Magyarországra is, örömmel vetettük bele magunkat a dominózásba. A látszat ellenére közel sem gyerekjátékról van szó!

Őszintén szólva, mikor először megláttam a Kingdomino dobozát, egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Na nem azért, mert ne lenne elég szép – kivételesen színes a borító –, egyszerűen túl gyerekjátékosnak tűnt a megjelenése. Ami mégis kíváncsivá tett, az a szerző kiléte. Ahogy azt a címéből sejteni lehet, Bruno Cathala ismét egy klasszikus játék alapjaihoz nyúlt, és kíváncsi voltam, hogy a Five Tribes mankalája után mit hoz ki a szerző a talán még szélesebb körben ismert dominóból.

Tovább
Megosztás:
1 komment

Pandemic Legacy 1. évad II. rész - szerkesztőségi élménybeszámoló

KralleKralle 2016. december 17. 09:30
Pandemic Legacy 1. évad II. rész - szerkesztőségi élménybeszámoló

Mi így mentettük meg a világot

dscn1615_1.JPG

 

Számunkra már novemberben véget ért az év, már ami magyar társasjátékos paletta idei legnagyobb dobását illeti - vagyis megtettünk mindent az emberiségért, amire képesek voltunk. A Pandemic Legacy 1. évada számunkra véget ért, csalódással a szívünkben söpörtük össze a maradványokat, majd tettük fel a dobozt a polc tetejére - amit innentől kezdve csak akkor emelünk majd le, ha nosztalgiázni támad kedvünk.

S hogy miért a csalódás, a szomorúság, a nyomor?

Közhelyes, de…

2016-12-17_00_42_42-ne_sirj_mert_vege_lett_mosolyogj_mert_megtortent_1.jpg

Oké, a viccet félre téve - a Pandemic Legacy tényleg képes volt arra, hogy érzelmeket váltson ki belőlünk a játék során, többször is. Nem, nem a sztorin érzékenyültünk el, de mégis van köze hozzá, ugyanis ebben a játékban nyakig benne vagyunk.

A játék alaptörténete izgalmas, ugyanakkor kissé kiszámítható, de ennek ellenére ténylegesen élmény végigjátszani. Habár a történet ugyanaz, a Legacy hatásnak köszönhetően minden csapatnál kissé másképp alakul a játék, a mi csapatunk péládul megkreálta a maga héroszát: Jamal Johnsont - az orvost, akit a 17 alkalomból 14-szer vetettünk be, sokszor épp abból a célból, hogy mentse a menthetőt. Ez a játék nem szerepjáték, de operál annak lehetőségeivel, mondhatni nyitva hagyja az ajtót a játékosoknak, ha szeretnék kissé kiszínezhetik a történetet, de csak simán a Legacy adta elemeket felhasználva is szagossá válik a játék. Példa erre a karakterkártyákon szereplő üres rubrikák, miszerint: név, kapcsolat, fejlesztés, sérülés vagy épp az a játéktáblán lévő hívogatóan nagy üres hely a vírustörzsek alatt.

Egy évadnyi izgalom kér éltet vagy halált

A Pandemic Legacy 1. évadában nem csak maga a hónap lejátszása okoz izgalmat, hanem az előkészületek, majd a játékot követő lezárás is a játékvégi fejlesztések miatt. A játékosok folyamatosan interakcióban vannak egymással, mindig van mit megbeszélni, legyen az taktika, vagy épp az előző döntések, hónapok kielemzése, illetve a közös találgatás, hogy mi jöhet még.

Még mielőtt a fix csapattal belevágtunk volna felmerült hogy nem lesz-e nehéz megszervezni kb. 15-20 rendszeres játékalkalmat úgy, hogy mindig ugyanaz a négy ember üljön le az asztalhoz. Mivel hajtott minket az izgalom, így egészen könnyű volt összehozni a dolgot, de úgy gondolom, hogy a legjobb dolog, ami egy Pandemic Legacyvel történhet, az az hogy egy négy tagú család asztalán landol. Probléma megoldva. (Sőt, ha mélyebben belegondolok, akkor ez a tökéletes karácsonyi [igazából bármilyen] ajándék, amivel az egész családot le lehet tudni, tuti nem mellényúlás, élmény és program egyszerre - és még az ajtón sem kell kilépni.)

A vírusok, az idő, a komplett játék ellenünk dolgozik (ahogy azt már alapjátéknál is megszokhattuk), és ugyan van némi beleszólása a szerencsének is - de itt minden rajtunk múlik. Az apró döntéseken, hogy mikor, mit helyezünk előtérbe, vagy szorítunk hátrébb, hogy kockáztatunk-e vagy inkább a biztonságosabb módszereknél maradunk. És ez az, ami különleges ízt ad a Legacy-nak.

Volt olyan pillanat, amikor bedühödtünk, mert egy bravúros játékot buktunk el a járványkártyák szerencsétlen keveredése miatt, és akadt olyan pillanat is, amikor elismerően lapogattuk egymás vállát, ha bejött a mélyen átgondolt stratégiánk.

 

0d4dc293db0b7f13079af1b322ce1c19.jpg

A játék gerince az Örökség pakli ez a kalandkönyvünk, ez szolgál időzítőként, utasít a megfelelő lépésekre és megadja a történet ízét - 17 alkalomnyi játék alatt többször is szóba került a sztori. Nem rossz, de azért ne számítsunk agyeldobós végkifejletre, előbb-utóbb szépen lassan mindenkinek leesik, hogy merre tart a játék - de ez egyáltalán nem okoz csalódást.

Nem árulok el nagy titkot vele, hiszen ez játék közben is érezhető (sőt, nyilván is kell tartani), hogy mennyire megy jól a csapatnak a vírusokkal és egyéb katasztrófákkal történő hadakozás, vagyis, hogy mennyire vagyunk sikeresek. A Pandemic Legacy 1. évada pontozással zárul, a következő szempontok szerint:

Üdvös lenne tudni, de ezzel csak rontanám a játékélményeteket. Tehát pontozással zárul, de a szempontokat fedje homály addig, amíg végig nem rágtátok magatokat a kampányon.
Ledöntött-e lábunkról a Legacy?

Az én Legacym | KralleKralle

A klasszikus Pandemic számomra sokáig “muszáj játék” volt, vagyis ha mindenki azzal akart játszani, hát leültem mellé. Általában egy idő után élveztem, de magamtól nem vettem le a polcról sosem. Ezidáig. A Pandemic Legacy legnagyobb hozománya nekem az, hogy megszerettem a Pandemicet, bár ez a két januári vereségünk után egyáltalán nem volt borítékolható. Igen, az öt (6! azaz HAT) vereségünkből kettőt (2! igen KETTŐT!) a játék legelején, vagyis egy (illetve KETTŐ) teljesen sima, alap Pandemic party során vesztettünk el. Ha vannak még hasonló szerencsétlenek, kérem jelentkezzenek kommentben. :D

Amit imádtam az évad során:

Idilli játékalkalmak - de tényleg! Nincs huza-vona, teljesen kikerülhető lett a Mit játszunk? Hányan vagyunk? Beeshet még valaki? És az ehhez hasonló, first world gémer problémák - Legacyzni jöttünk, tehát Legacyzni fogunk, fixen.

Bepillantás az amerik világába - (játékfilozófiai fejtegetés következik) ha létezik a két kategória, akkor én bizony eurós vagyok, ízig-vérig, ez pedig egyelőre a legameribb játék, amivel valaha játszottam. Bár a JEM, illetve Dani szerint meg pont, hogy el van eurósítva, tehát csapdába kerültem.

Bontogatás, kaparás, tépés, matricázás - vágd taccsra játékod! Visszavonhatatlanul végleges dolgok ezek, nem lehet őket nem élvezni. Aki azt mondja, nem élvezte az füllent.

És ami lehetett volna jobb:

Hangulatfestés - tényleg ennyire futotta? Több. Kellett. Volna. Belőle. Tudom, nehéz lehet egyszerre általánosan, titokzatosan de ugyanakkor érzékletesen vezetni a játék fonalát, hiszen minden csapattal más történik, de akkor is. Szerencsére mi megtettünk mindent azért, hogy hangulatos legyen a kampány. Illetve Jamal megtett mindent.

Tengernyi szabály - el ne feledkezz soha semmiről! Alap, hogy tudnod kell, vagy megtanulod a Pandemic szabályait, és puskázol a kártyádról. De ez egy dinamikus játék, szabályok jönnek, szabályok mennek, sőt szabályok változnak. Mindennek megvan a maga helye, ami az emléjeztetőket illeti, de még így is nehéz őket olykor mind észben tartani. Ez nem a játék hibája konkrétan, de olykor nagyon zavaró volt, főleg a játék vége felé. Akadt egy olyan szereplő-akció párosítás, ahol minden egyes alkalommal hangosan gondolkodtam (rosszul persze) és együtt raktuk össze a karakterem lépéseit, hogy szabályosan játszhassak. :/

Az én Legacy-m | Kürtös

A Pandemic: Legacy egy különleges társasjáték, teljesen egyedi élményt nyújt, és élvezet volt a kis fix csapatunkkal nagyjából két hónap alatt végigpörgetni ezt a kilátástalan egy évet (szándékos képzavar!). Hogy ez lenne a jelenleg ismert világ legjobb játéka? Ezt azért így nem merném kijelenteni, a játék messze nem tökéletes, de mindenképpen egyedülálló darab, amit nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, aki hajlandóságot mutat elköteleződni egy ilyen játék mellett.

Amit szerettem:

Folyamatos újdonságok: Ahogy haladtunk a sztorival, alig vártam, hogy új játékelemek legyenek elérhetőek. Olyan ez, mint amikor ott van már a karácsonyi ajándék a fa alatt, de még meg kell várnunk, hogy befusson a nagyi az otthon sütött mákos bejglivel. Mindezek mellett persze az állandóan változó játéktábla, a cserélődő küldetések mindig új és izgalmas kihívások elé állították a csapatot.

Enyhül az alfajátékos-hatás: A sima Pandemic (és úgy általában a legtöbb kooperatív játék) egyik legnagyobb betegsége (haha!), hogy egy tapasztalt játékos könnyen átveheti az irányítást, ahelyett, hogy közösen hozná meg a csapat a döntéseket. A Legacy módnak hála itt ez jóval kevésé érvényesül, mivel egyrészt senki sem tudja, hogy mire készüljön a jövőben, másrészt a megoldandó feladatok helyenként jelentősen eltérnek a sima Pandemic ellenszerkifejlesztős céljától.

Kampányjelleg: Tartozom egy vallomással: kampányszűz gémer voltam, mielőtt belevágtam a Legacy-kampányba. Ez ebben a játékban esszenciális, és rettenetesen élveztem, hogy nagyobb súlya volt a döntéseinknek. Szintén tök jó volt megalkotni a karaktereket, akik egyre jobban hozzánőttek a szívünkhöz, ebből a szempontból nagyon jól működött a játék tematikus oldala (ehhez azért kellett, hogy mi is így álljunk a játékhoz).

Az Örökség-pakli: Zseniális! Tényleg, hihetetlen, milyen jól működik egy pakli kártya, és mennyire jól működik együtt a játék többi elemével. Emelem süvegem!

Ami lehetett volna jobb:

Történetmesélés: A játékbemutató cikkben azt írtam, hogy a Pandemic: Legacy lehetett volna kicsit bátrabb is, ami a narrációt illeti. Ez az érzés a kampány után is megmaradt bennem, de fontos megjegyezni, hogy az utolsó hónapok fordulatai enyhítettek ezen kritikámon, egyben meg is erősítette ezt a véleményem: nyugodtan lehetett volna több történetmesélős elemmel élni. A másik dolog, ami ehhez kapcsolódik, hogy a sztori ugyan fordulatos (és tök jól oldották meg a csavarokat játékmechanikai és narratív szempontból), de kissé kiszámítható. Nem akkora gond ez, mint amilyennek hangzik, mert a játékélmény így is fantasztikus, és lebilincselő sodródni az eseményekkel, csupán egy kis apró hiányérzet maradt bennem ezt illetően.

Szabálydömping: A Pandemic: Legacy első hónapja majdhogynem sima Pandemic-partinak indul, aztán sorra jönnek az újdonságok, beleértve a szabályfüzetbe ragasztható matricákat is. Szerencsére az egyes szabályok nem bonyolultak, de a kampány végefelé annyi van belőlük, hogy kissé nehéz lett átlátni, hogy mi mindent csinálhatunk, és egy jó részüknél azt éreztem, hogy igazán mellőzhetőek lettek volna. Néha a kevesebb több.

Dr. Czukor (aka Peti) | Az én Legacy-m

Olyan 3 éve játszhattam az első Pandemic játékomat éppen szilveszterkor azt követően, hogy néhány az emberiséget elpusztító járványról szóló film és mobil játék is megjelent. A téma mindig is érdekelt, ezért izgatottan hallgattam a szabályokat (itt csatlakoznék KralleKralle írásához: az alap játék elvert minket). Sajnos azóta nem játszottam a Pandemic-kel, egészen addig, amíg meg nem hívtak negyedik tagnak a Pandemic: Legacy-hoz. Az elején furcsálltam a játék újdonságának szolgáló ötletét, hogy egyes elemeket el kell pusztítani és ha valamit félrenézel, vagy rosszul döntesz akkor lépésed végleges és nem lehet módosítani. Arra gondoltam, hogy olyan ez, mintha vennék egy tv-t majd az első rossz film után tönkre tenném a távirányítót. Aztán a játék során rájöttem, hogy ez adja a játékhoz való érzelmi kötődésem alapját, mert kicsit elrugaszkodik a számítógépes játékok világától, ahol egy rossz lépést követően majd betöltjük az előző mentésünket - itt közelebb kerülünk a való élethez, ahol mindennek súlya van, és itt igencsak nagy a teher, mert az emberiség megmentése a tét és a játék ezt jobban már nem is tudná a játékosokkal átéreztetni.

Ami tetszett:

Karakterek, karakterek, karakterek Aki kicsit járatos a PC játékok világában biztos végigjátszotta kedvenc játékát egy másik karakterrel is. A játék igaz ugyanaz marad így, de egy másik oldalról megtapasztalva megmarad az újdonság ereje is és ez a lényeg. Ez a játék a számos karakter behozatalával ügyesen hozza ezt az érzést (a karakterek neveinek megalkotása kifejezetten szórakoztató elfoglaltság). Egy új karakter érkezését azonnal annak kipróbálása követett a játékok során.

Vajon milyen lesz? Mennyire hasznos? Jobb mint az eddigiek?

Természetesen a kezdeti izgalom elmúlását követően mindig visszatértünk kedvenc karaktereinkhez, akiket már felfejlesztettünk és akikkel már számos küldetést harcoltunk végig, mert őket magunkénak éreztük, elkezdtünk kötődni hozzá. A karakterek, csak úgy mint a regényekben fejlődnek a játék során is. Tapasztaltabbakká válnak, ismeretségeket kötnek egymással, sőt még sérüléseket is szerezhetnek.  A szerepjáték jelleg és a folyamatos újdonság élményének fenntartása az újabb és újabb karakterek behozásával szerintem egy nagy pozitívuma a játéknak.

Pusztítás, tépkedés, bontás, kaparás A játék egyszeri és megismételhetetlen és ez okozza a feszültebb játékélményt, érzelmileg magához köti az embert. Amikor befejeztük a küldetés sorozatot az az érzés fogott el, mint mikor a nyaralás végén elindulok haza. A játéknak vége és nem fogjuk többet játszani és ez így van jól, ettől válik a játék picit többé.

Állandó változások és ezek motorja a Legacy pakli A változások a játék során folyamatosan következnek be és általában a játék végéig kihatnak ránk (“Bombázzuk le Limát az jó lesz!”. Eredmény: a bejutás lehetetlenné vált a játék többi részében sőt az onnan folyamatosan kitörő vírusok folyamatosan megnehezítették a dolgunkat). A változások gerincét az ügyesen kitalált Legacy pakli adja. Egy újabb Legacy kártya felhúzása egy olyan élmény, mint amikor gyerekként az Adventi naptárat nyitottuk ki a nap elején kíváncsian, hogy mi lesz majd benne. Hasonló érzést nyújtanak a paklihoz kapcsolódó titkos akták is.

Játék végi fejlesztések Itt a cím mindent elárul. Fejlesztés=jó dolog, de az, hogy mit fejlesszünk a sok lehetőség közül az már gondolkodást igényel, és ne feledjük az itt hozott döntések következményeit a játék végéig magunkkal visszük.

Ami kevésbé tetszett  

A szabályok folyamatos bővülése Szívem szerint ezt egy semleges részhez helyeztem volna, mivel az új szabályok megjelenése összességében jó, pezsdítően hat a játékra. Az alkotók ügyesen próbálták ezek megjegyzését is megkönnyíteni segítő lapkákkal, ami örömteli, de így is sikerült elfeledkeznünk néha egy-egy akcióról. Ez véleményem szerint annak köszönhető, hogy egy akció gyakran egy részéhez csatlakozik csupán a játéknak, és azt követően már nem is igazán használható. Talán jobb lett volna végig “aktívan” tartani valamilyen módon az akciókat.

Történetszál és elmesélés A történet, ahogy korábban is írták nem túl bonyolult és kicsit előre látható (főleg az ilyen témájú filmek és könyvek rajongóinak), ami talán nem is nagy baj elvileg nem ez a játék célja. Viszont a Legacy paklin olvasható üzenetek parancsok történések számomra kicsit száraznak és egyhangúnak tűntek. Nem segítettek beleélni a játék kitalált világába (míg mondjuk a karakterek neveinek kitalálása igen), pedig ez növelhette volna az élményt.

A vége felé Természetesen a mi játéktempónk nem feltétlenül követendő példa a játékhoz (persze az izgatottság biztos nem hagyja az embert nyugton, hogy vajon mi lesz a következő Legacy kártyán és ezért azonnal játszani akar tovább), de a játék vége felé sajnos kialakulhat a “legyünk már túl rajta” érzése az embernek, ha nagyon rövid szüneteket hagy a játékok között. Megint győzd le a vírusokat, megint csinálj meg küldetéseket stb., ez a kötelező jelleg enyhén ront a játékon.. Viszont nagyon jó élmény volt mikor kiderült, hogy van pontozás a játék végén és, hogy nem szabadott volna kókadnunk és nemtörődömnek lennünk egyes szituációkban, mert így a világot nehezebb helyzetbe kevertük.

Összességében szerintem ez egy nagyon jó játék. A pozitívumokat sokáig sorolhatnám itt csak párat emeltem ki. A negatívumokból pedig ennél többet nem tudtam összeszedni és ezek sem nagy problémák, inkább csak apró bosszúságok. Ezt a játékot mindenkinek ajánlom, aki szereti a társasjátékokat, de egyedibb darabra vágyik. 

Cae | Az én Legacy-m

Bár a mezei Pandemic-et nagyon megszerettem, nem voltak különösebb elvárásaim a Legacyval kapcsolatban. Lehet hogy éppen emiatt volt rám ekkora hatással ez a néhány hét, de azt is meg kell említenem, hogy ez a kampányjelleg nagyon kellemes emlékeket idézett fel bennem még a régi szerepjátékos időkből, amikor hetekig vagy néha akár hónapig tartó visszatérő játékesteket tartottunk. Bár a társasjátékoknál is létezik az állandósított game night intézménye, egy Legacy-játék esetében ez egy jóval magasabb szinten történik, és alapvetően más élmény, mint amit eddig megszoktam. Ettől függetlenül nem mondanám, hogy a Pandemic: Legacy lenne világ legjobb társasjátéka, az viszont biztos, hogy egy olyan élménnyel gazdagított, amire mindig szívesen fogok visszaemlékezni.

Ami nagyon tetszett:

A fokozatos elmélyülés A Pandemic: Legacy nem ajtóstul ront a házba. Kicsit olyan, mint a nyári nátha: lassan, de biztosan lesz úrrá a testeden, hogy aztán néhány napra ledöntsön a lábadról. A játék pont olyan mértékben változik, ami egyrészt folyamatosan ad egyfajta izgalmat, de soha nem alkalmatlankodik, azaz hagy időt ahhoz, hogy befogadd az újdonságokat.

A narratíva tovább él A Pandemic: Legacy sztorija nem egy bonyolult masni, de kellemes érzés megkötni. Körülbelül a kampány felénél tartottunk, amikor már sejtettük, hogy mire megy ki a játék, de az igazán jó sztorik mégis inkább azok voltak, amiket a játékon kívül szőttünk. Tök jó volt megbeszélni a történéseket, vicces adalékokat kitalálni kedvenc karaktereinkhez (Jamal

Ami kevésbé jött be

A káosz Egy kicsit kényelmetlennek éreztem a Legacy jelleget, de ez valószínűleg nem csak a Pandemic sajátja. Rengeteg a matrica, a kibontandó cuccok, néha kapargatni is kell, néha tépkedni, amihez nem árt egy hatalmas asztal, ha rendezett módon akarjuk csinálni. Az én lelkivilágomnak egy kicsit sok ezzel a macera, de szerencsére soha nem kellett fellocsolni a földről.

A játék vége felé már kevés az igazán szórakoztató újdonság Az utolsó játékbeli hónapok - bár ezt lehet, hogy a meglehetősen intenzív játéktempónk miatt éreztem így - már nem hatottak annyira az újdonság erejével, valahogy a játék már kevésbé tudott újítani, ami miatt az élmény egy kicsit repetitívvé vált. Ezt persze kiválóan ellensúlyozta a nagyszerű csapat és a hangulat.

 

Tehát, a mi csapatunk lázasan várja a második évadot.

-KralleKralle

Megosztás:
Szólj hozzá!

Különben bepöccenünk - Vigyázat, vadnyugat! társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2016. december 14. 17:30
Különben bepöccenünk - Vigyázat, vadnyugat! társasjáték-kritika

Avagy az abszolút asztalra való spagetti western

pic3078440_lg.jpg

Vadnyugati ügyeskedés

A vadnyugat a társasjátékvilág egyik kedvenc témája, se szeri, se száma a különböző cowboyos játékoknak, elég csak az itthon is példátlan népszerűségnek örvendő Bang! kártya-, illetve kockajátékokra, vagy a tavalyi Spiel des Jahres győztes Colt Expressre gondolni. Ezt a tematikai tábort erősíti a nemrégiben megjelent Vigyázat, vadnyugat! névre hallgató játék is, ami az eddigiektől eltérően nem klasszikus értelemben vett társasjáték, hanem egy ügyességi, pöckölős darab. Mutatóujjakat felkészíteni, Ennio Morricone besztof válogatást elindítani, hagymás babba fakanalat belemerni, indulhat a vadnyugati kalandozás!

Tovább
Megosztás:
2 komment

Üdv az emberiség legkilátástalanabb évében! | Pandemic: Legacy (1. évad) I. rész - társasjáték-ismertető

kovacs.lehel 2016. november 07. 14:00
Üdv az emberiség legkilátástalanabb évében! | Pandemic: Legacy (1. évad) I. rész - társasjáték-ismertető

Meg tudjátok menteni az emberiséget? Egy hónap nem lesz elég hozzá.

dscn1616_masolata.JPG

Ahogy azt nemrég megjelent Pandemic-kritikánkban megígértük, beszámolunk az idei magyar nyelvű társasjáték-megjelenések talán legizgalmasabb darabjával, a Pandemic: Legacy-val szerzett tapasztalatainkról. Mivel egy különleges játékról van szó, a szerkesztőség három tagja (KralleKralle, Cae és jómagam) közösen állt neki a magyar nyelvű kiadás megjelenés előtti tesztelésének (egy barátunk vállalta el a nevető negyedik szerepét), így a témát egy cikksorozat keretében fogjuk feldolgozni, melynek első darabja ez a spoilermentes ízelítő.

dscn1615.JPG

 

Amikor az ember új társasjátékot próbál ki, a legtöbb esetben támaszt valamiféle elvárást az újdonsággal kapcsolatban. Ha az adott játékot a létező legnagyobb hype lengi körbe (BGG 1. helyezés három hónap alatt, számtalan elnyert díj, Kennerspiel des Jahres jelölés), akkor az elvárások mellé bizonyos fokú izgatottság és szkepticizmus is társul:

Vajon tényleg annyira jó a játék, amennyire mondják? Mi van, ha nekem nem fog tetszeni?

A fentiek miatt rendkívül furcsa érzés volt először leülni a Pandemic: Legacy 1. évadának magyarított verziója mellé. A játék paklijai, a bábuk, a jelölők és a tábla is (bizonyos fokig) jó ismerősként köszöntek vissza, de közben ott figyeltek a dobozban az újdonságokat tartalmazó lezárt matricaívek és dobozok, valamint a játékot irányító, és annak legizgalmasabb részének számító Örökség pakli. Még el sem kezdtünk játszani, de máris adott volt a különleges atmoszféra, hiszen fogalmunk sem volt, milyen fába vágtuk a fejszénket. Hát lássuk, miben is más a Pandemic: Legacy a nagynevű elődnél!

Tovább
Megosztás:
2 komment

Gyógyír világvége ellen - Pandemic és Pandemic: Pengeélen társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2016. október 20. 13:30
Gyógyír világvége ellen - Pandemic és Pandemic: Pengeélen társasjáték-kritika

Meg tudjátok menteni a világot?

 dscn1572_1.JPG

A kooperatív társasjátékok korát éljük, és talán nem túlzó állítás, hogy a műfaj egyik legfontosabb úttörője és egyben legnépszerűbb képviselője Matt Leacock 2008-ban megjelent Pandemic című mesterműve. Az itthoni közönség szerencséjére a játék elérhető magyarul, sőt, nemrégiben hazai kiadást kapott első kiegészítő is, mely a Pengeélen címet viseli. Ez azért elég jó apropó, hogy górcső (ha-ha!) alá vegyük, miért is olyan élvezetes víruskockákat irtva közösen megmenteni a világot, nemde?

Társasjáték-szüzek (ide nem számít a Monopolyval, Rizikóval meg Ki nevet a végén?-nel szerzett “tapasztalat”) fülében elsőre talán furcsának csenghet a kooperatív társasjátékok fogalma, pedig ha jobban belegondolunk, nincs is annál jobb móka, mint közös erővel küzdeni valamilyen magasztos cél érdekében. Na de hogyan tudhat egy hagyományos értelemben vett táblás játék igazi kihívást jelenteni a csapatnak a digitális korban, ahol megannyi eszköz és szoftver áll rendelkezésre, hogy sokkal részletesebb és pontosabb szimuláció segítségével nehezen megoldható helyzet elé állítsa a játékosat? A Pandemic válasza erre: két pakli kártyával.

Tovább
Megosztás:
3 komment
süti beállítások módosítása