Klank! - társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2018. augusztus 01. 15:30
Klank! - társasjáték-teszt

Így ne verd fel a sárkányodat!

 img_6076.JPG

 

A pakliépítés már-már elavult műfajnak számít a modern társasjátékok világában: a Dominion tíz évvel ezelőtt megteremtette az alapokat, és ugyan néhány évig se szeri se száma nem volt az ötlet sikerét meglovagolni igyekvő klónoknak, a többségük szép lassan eltűnt a süllyesztőben. Így tehát a pakliépítés ősapja mai napig őrzi elsőségét a BGG öröklistáján, már ami a tisztán pakliépítő kártyajátékokat illeti. Ez persze korántsem biztos, hogy sokáig így marad. Van például egy játék, ami szorosan ott lohol a nyomában. Bizony, a mai cikkünk tárgyáráról, a magyarul is megjelent Klank!-ról van szó!

A Dominion a kedvenc játékom (még mindig). Éppen ezért egyszerre van könnyű és nehéz dolga egy pakliépítőnek, ha a szívembe akarja lopni magát, hiszen a stílust magát nagyon szeretem, de a műfajteremtő olyan magasra tette a lécet, amit eddig egy kihívónak sem sikerült még megugrania (legalábbis nálam). Vajon a Klank!-nak sikerül?

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Dragon Quest Heroes 2 – Játékteszt

Varga Bálint Bánk 2017. július 11. 21:50
Dragon Quest Heroes 2 – Játékteszt

avagy egy igazán Hősies folytatás megéneklése

A Dragon Quest sorozat egy igazán terjengős, részletes és önálló cikket érdemelne és még az is lehet, hogy ha időnk és energiánk engedi, nemsokára előrukkolunk egy ilyennel. (viszont a közeljövőben megjelenő Dragon Quest XI-ről biztos, hogy írni fogunk!)

Tovább
Megosztás:
1 komment

Az ötödik évszak - könyvkritika

Varga Bálint Bánk 2017. február 25. 11:00
Az ötödik évszak - könyvkritika

N.K. Jemisin könyve átölel, aztán addig szorít, amíg a legféltettebb titkaid is kiöklendezed!

n_k_jemisin_az_otodik_evszak_b1_300dpi_1_2_1.jpg

Nagyon nehéz spoilermentes kritikát írni egy olyan könyvről, aminek szinte minden létező aspektusa ennyire (velőtrázóan) új és egyedi… hogy mondjam el, amit akarok, anélkül, hogy izgatottságtól fűtött elemzést tartsak egyes részekről, vagy az egész könyv történetéről?

Nem lesz egyszerű de megpróbálom a majdnem lehetetlent és kísérletet teszek egy objektív és mégis bensőséges könyvkritika megírására…

Susanna Clarke Hollókirálya (aka. Jonathan Strange & Mr.Norell) óta úgy éreztem, a fantasy műfaja nagyjából elérte a maximumát. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell több fantasy regényt írni, (SŐT!) csak egyszerűen van egy szint, ami fölé már nem lehet lőni sem elvárások, sem pedig mélységei szempontjából. (ezzel nem azt mondom, hogy Clarke regénye minden idők legjobb fantasy-je, de mégis mintha a műfaj tökéletes kivonata lenne anélkül, hogy annak bármilyen ismert kliséjét felhasználná...)
Kellenek a jó fantasy történetek és kell, hogy azok megpróbáljanak kicsit kikacsintani, sőt, olykor-olykor inkább szándékosan kiszakadni zsánerükből. Ilyen volt a Hollókirály és úgy gondoltam jó ideig nem olvashatok majd hasonlóan merész és önnön magával ennyire tisztában lévő könyvet.  

Aztán jött N.K. Jemisin Az ötödik évszak című regényével, és lenyúlt egészen a lelkem felszínes kőzetrétegei alá, megragadta annak magmáját és szó szerint kifacsarta, majd, mint egy fegyvert, egy éles, cinikus, kritikus, de halálos fegyvert tépte ki belőlem, hogy ellenem fordítsa. Igen ez a könyv képes volt elfeledtetni velem, hogy fantasy de még azt is, hogy könyv egyáltalán. Beletúrt az érzelmeim és rejtett félelmeim közé, könyörtelenül kikutatta a legveszélyesebbeket és azokat piszkálta fel, mint a szunnyadónak tűnő, belül mégis iszonytatóan forró parazsat.
Mindezt az első oldalakon megtette, majd újra és újra megkísérelte inkább több, mint kevesebb sikerrel. 

Jemisin regénye hat ránk az első mondatától fogva, nem is tagadja, hogy nagyon is hatni akar, de amikor kell, mégis tökéletesen rideg és tárgyilagos tud maradni. Nem részrehajló, és nem akar semmit belebeszélni a fejünkbe, helyette inkább megpróbál egy végletekig kidolgozott és nagyon idegennek tűnő világot minden szépítés és erőltetett túldramatizálás nélkül elmesélni nekünk. Ne számítsunk epikus csatákra és klasszikus hősökre, vagy hősökre úgy egyáltalán...
Lehet, hogy nem ez az a mese, amit hallani szeretnénk, de az első szavak elhangzása után mégis követelni fogjuk a többit, tudni akarjuk majd, hogy ér véget a történet. Nagyon könnyű megrészegülni Jemisin történetmesélési stílusától, amiben éppúgy felfedezem Cormac McCarthy minimalizmusát, mint Neil Gaiman játékos, nyers erejét. 

Amit a történetről elmondhatok – nagyjából spoilermentesen – az körülbelül a könyv marketingszövegeiben is elolvasható: Egy Rezdületlen nevű világban járunk, ami talán a mi Földünk volt valamikor, talán nem. Egy világban, ahol pár emberöltőnként a földapa, azaz a bolygó maga megpróbálja elpusztítani az emberiséget és a civilizáció utolsó morzsáit is, ahogy lázas test küzd a baktériumok ellen. Ennek okán a jelenlegi civilizációk holtcivek (azaz régi holt civilizációk) romjain élnek és próbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, hogy kihúzzák a következő „évszakig”, és hogy túl is éljék azt, azaz a következő világvégét.

 Mindeközben az emberek mellett két másik „faj” is járja a világot, a föld hatalmas erőit manipulálni tudó orogének, valamint a titokzatos kőfalók. Az előbbiek az emberiség szolgálatába állították erejüket, az emberek pedig egyszerre tisztelik és gyűlölik őket. Jemisin egészen érzékenyen és mégis kíméletet nem ismerve mutatja be a gyűlöletkeltés eszközeit, a faji elnyomást, kirekesztést, anélkül, hogy művét politikai eszmék mérgeznék vagy elfogult világlátás jellemezné. Egyszerűen bemutatja a világ ezen aspektusát, mi pedig néha már szinte szégyelljük is magunkat olvasás közben… immersion_items_13761.jpgA kőfalók a történet talán legérdekesebb és legegyedibb szereplői, de róluk tényleg szinte lehetetlen bármit is mondani anélkül, hogy elárulnánk a történet pár titkát. Ezek a felszínen mozogni is alig tudó, félistenszerű szoborlények képesek eggyé válni a földdel, és a talajban, falakban és hegyekben közlekedni – mindezt pedig játszi könnyedséggel és elképzelhetetlen sebességgel teszik. Ősi tudásuk több tízezer éves, céljaik viszont ismeretlenek előttünk.

A könyvben tehát bőven van természetfeletti, bőven van "mágia" még ha az nagyon messze is áll attól, ahogy azt nagyjából már megszoktuk a zsáner klasszikusaitól. Jemisin képes egyszerre rendkívül jelentékenynek lefesteni a világa ezen aspektusát, miközben egyértelművé teszi, hogy a az embert ennél sokkal egyszerűbb érdekek, célok, ösztönök vagy akár érzelmek irányítják. Minél távolabb sodorja Rezdületlent a saját, ismert világunktól, annál közelebb hozza hozzánk annak lakóit...   

Jemisin mindeközben mesterien játszik az idővel. Három történetet kapunk három nőről, akik Rezdületlen egymáshoz közel eső, ám mégis jól elkülöníthető idősíkjában élnek. Megtapasztaljuk egy, a családjától elszakított rogga (azaz orogén, a rogga a káromkodás szinten használt csúfneve ezeknek a különleges hatalmú embereknek) útját és felcseperedését, egy ambíciózus orogén nő az egész világ sorsára hatással lévő küldetésre indul, miközben egy őrült tízgyűrűs (azaz szinte végtelen hatalommal bíró) mester tenyészévé teszik, és végezetül bepillantást nyerünk egy gyermekét vesztett, bosszúszomjas anya útjába, miközben körülötte a világ szó szerint kettéreped, és egy újabb (és egyúttal az utolsó…) ötödik évszakba lépve gyors és kegyetlen pusztulásnak indul.

Az ötödik évszak világa idegen és mégis nagyon ismerős. Jemisin példaértékű világépítő, aki mégsem dagonyázik a saját maga kreálta részletekben, ahogy sok más fantasy-történetteremtő kollégája előszeretettel teszi. Egyszerűen jelen van a saját világában és ezáltal mi magunk is jelen leszünk. Szereplőivel együtt gyűlöli és szereti szívből Rezdületlent úgy, akár egy áruló gyermeket (vagy gyermekét az anya, akiről kiderül, hogy rogga…). Mindeközben Jemisin mélyrehatóan ismeri és éli meg saját karaktereinek érzelmi világát, egyedülálló empatikus készséget mutatva, ezt mégis képes nyersen és sokszor orrfacsaróan valóságos valójában előadni nekünk.

A könyv nyelvezete egyszerű, Jemisin csak ritkán bonyolódik érzelmektől túlfűtött körmondatokba, ritkán ecsetel hosszasan egy helyszínt, hisz ezek mind elidegenítő hatással lennének. Ez a könyv egyik legnagyobb erénye, az írónő megtalálta a történetéhez tökéletesen illó elmesélésmódot és nyelvezetet. Mindezek mellett tökéletesen alkalmaz konkrét és szellemes nyelvi játékokat és a káromkodásokat is példaértékűen használja a dialógusaiban. Ez már csak azért is fontos (és nagyon ritka), mivel még a legnagyobb írók sem mindig tudják kezükben tartani a gyeplőt, és vagy túlságosan prűden, vagy pedig a valóságtól teljesen elrugaszkodva kezelik ezeket, vagy az olyan kényes témákat, mint például a szexualitás csontig lecsupaszított, nyers valója. Jemisin szerencsére nem görcsöl ilyen apróságokon, ahogy tulajdonképpen semmin sem és képes a "kúrás" szót is bárminemű csinnadratta nélkül piedesztálra emelni, magát az aktust pedig természetes és mégis zavarba ejtően kényes témaként lefesteni. Ez is egy a könyv gyönyörű paradoxonai közül.
 
Mindezekhez persze egy nagyszerű magyar fordítás is kellett, nem is mehetünk el szó nélkül Ballai Mária munkája mellet!

A könyv nyitottan ám mégis végletesen zárul. Azt azonban már tudjuk, hogy egy tervezett trilógia, a Megtört Föld ciklus első kötete, amivel az írónő egyébként a Hugo-díj legjobb regény kategóriájában is győzedelmeskedett, ez pedig nagyjából megfeleltethető a fantasy műfaj Oscar-díjának. A ciklus második kötete a The Obelisk Gate 2016 augusztusában már megjelent, és mi alig várjuk, hogy hazánkban is napvilágot lásson.

Az ötödik évszakot nem csak a fantasy és dark-fantasy műfaj kedvelőinek ajánljuk, hisz történetének nyers érzékenysége és emberközelisége egyetemes és megkerülhetetlen, műfajától függetleníthető irodalmi remekművé teszi.

A szomorú csak az, hogy hazánkban képesek ilyen horderővel bíró könyvek is szép csendben megjelenni, majd lassan de biztosan eltűnni a süllyesztőben. Pedig rohanó, elmebeteg életünkben kell néha egy-egy olyan jó, kérges tenyerű, kijózanító pofoncsapás, amilyen számomra Az ötödik évszak volt.
Reméljük, az Agave kiadó folytatja a trilógia köteteinek kiadását. 

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
2 komment

Hamarosan érkezik a Terra Mystica mobilos verziója

Balázs AttiIa 2016. október 25. 20:05
Hamarosan érkezik a Terra Mystica mobilos verziója

Az utóbbi idők egyik legjobb társasjátéka is digitalizálódik.

cvtbc_wxyaeh9gl.jpg

A társasjátékok manapság a digitális eszközökön is nagyon jól érzik magukat, a legmenőbb címekhez gyakorlatilag már kötelező jelleggel érkeznek a mobilos és tabletes verziók is, ráadásul meglehetősen sikeresek is, elég csak a Ticket to Ride-ra gondolni. Erre a sorsa jutott a Terra Mystica című stratégiai játék is, amely jelenleg a BoardGameGeek 100-as listájának negyedik helyén trónol. 

A mobilos verziót a német Digidiced hegeszti, akik olyan társasokat ültettek már át okosgépekre, mint az Agricola: All Creatures Big & Small, a Le Havre vagy a Patchwork.

A Terra Mysticában 5 játékos küzdhet a győzelemért a 14 fantasy faj/nép valamelyikével (a sellőktől az óriásokig terjed a skála), építhet, gyűjtögetheti a nyersanyagokat, mindezt egy igazán élvezetes, gazdag játékélménybe burkolva, ami nem ritkán lépi túl a 2-3 órás játékidőt.

A játék iOS-re és Androidra érkezik.  

Megosztás:
Szólj hozzá!

Már bujálkodó sárkányokat ábrázoló falinaptárral is hozzá lehet járulni a kultúrához

Balázs AttiIa 2016. október 03. 19:00
Már bujálkodó sárkányokat ábrázoló falinaptárral is hozzá lehet járulni a kultúrához

A sárkányszex vajon mi?

dragon-calendar-5.jpg

Minden kétséget kizáróan léteznek olyan emberek, akik a szokásosnál jóval nagyobb érdeklődést mutatnak a különböző fantasztikus teremtmények szexuális szokásai iránt, ami ugyan jó néhány kérdést felvet, most mégsem fogunk ezzel túlságosan mélyen foglalkozni.  

Akik ezen különös érdeklődéssel megáldott embercsoportba tartoznak, bizonyára örömmel fogadják, hogy már rendelhető a Dragon Sex falinaptár 2017-es kiadása, amelyben neves és kevésbé neves művészek munkáin keresztül ámuldozhatnak a sárkányok szerelmi életén. Bizony, ez egy olyan falinaptár, amelyben kizárólag sárkányok szerepelnek pásztoróra közben. 

A falinaptár 13 rendkívüli műalkotást tartalmaz, amelyért csupán 25 dollárt kérnek az alkotók, akik hangsúlyozzák a termék adatlapján, hogy a 2017-es kiadás még polgárpukkasztóbbra sikerült, mint az eddigiek, valamint kiváló geek ajándéknak is tartják. Mi mondjuk egy D&D kiadványt jobban értékelnék, de ugye minden ember más és más... 

A stílus maga a sárkány 

 

 

Megosztás:
Szólj hozzá!

Neil Gaiman új könyve az északi mitológiát fogja körbejárni

Balázs AttiIa 2016. június 30. 13:35
Neil Gaiman új könyve az északi mitológiát fogja körbejárni

Úgy tűnik, még várnunk kell az Amerikai istenek folytatására...

03-neil-gaiman_w750_h560_2x.jpg

Neil Gaiman végre bejelentette legújabb regényét, amely a várokozásokkal ellentétben nem az Amerikai istenek folytatása lesz. A nemes egyszerűséggel Norse Mythology (magyarul Északi mitológia) címet viselő kötet 2017 februárjában érkezik a boltok polcaira, és nem túl meglepő módon a skandináv mondavilág híres és kevésbé híres történeteinek Gaiman-féle interpretációját fogja tartalmazni. Tudjátok, Loki és a haverok, Valhalla, Ragnarök, Bifröst, elfek, törpök satöbbi. 

Valahol elkerülhetetlen volt ez könyv, hiszen az író gyermekkora óta rajong Odinékért; az északi mitológia óriási hatással volt műveire, elég csak a Sandmanre vagy a fentebb említett Amerikai istenekre gondolni.

A rajongóknak tehát folytatás helyett be kell érniük az Amerikai istenek hamarosan érkező tv-sorozat változatával, ám a Gaiman által újramesélt északi mitológia is izgalmas olvasnivalónak ígérkezik. Reméljük, a hazai megjelenésre sem kell sokat várni. 

 

Megosztás:
Szólj hozzá!

Tak - az új sakk

Nosfi 2016. május 11. 13:58
Tak - az új sakk

Egy sikerkönyvben megemlítenek egy társasjátékot mindenféle konkrétum nélkül, azt megcsinálja egy őrült játékfejlesztő, és hopp, már el is tűnt félmillió dollár a fanok zsebéből.

taktak.jpg

Kezdetek

Patrick Rothfuss egy olyan kortárs fantasy író, akit nem G. R. R. Martinnak hívnak, és mégis képes volt bestseller listákat döntögetve befutni Amerikában, és ezt a diadalt külföldre is sikerült kiterjesztenie. Epikus trilógiájának a Királygyilkos krónikák nevet adta (igen, jogos az áthallás), amelynek első része 2007-ben (A szél neve), a második rész 2011-ben jelent meg (A bölcs ember félelme), a harmadikra pedig azóta is várni kell.

A második regényben megemlített egy Tak nevű játékot, amelyet „egyszerű szabályok, és komplex stratégiai döntések” jellemeznek. Ennyi leírásból bármilyen játékfejlesztőnek (rém)álmai netovábbja lenne, hogy játékot készítsen. Mikor ebbe egy kellően elmebeteg egyén (James Ernest, a Cheapass Games vezéralakja) mégis belefutott, akkor Patrick még annyit hozzátett, hogy „a Tak az ő világa sakkja, gója megfelelője”. Vagyis azt is mondhatta volna:

haver, olyan klasszikust kell alkotnod, amely 400 év múlva is az marad, de azért a mostani világban, vagy akár egy olimpián is megállja a helyét.

A legdurvább mégis az, hogy első ránézésre úgy tűnik, megcsinálták…

Folytatás

Igazából először maga Rothfuss sem hitt a sikerben, aztán mikor elkezdett kikristályosodni a koncepció, ő is beszállt a megvalósításba. A vége az lett, hogy tényleg sikerült egy egyszerű szabályrendszerre épülő, mégis milliárd taktikai lehetőséget rejlő játékot alkotniuk, amihez épp annyi szövegértési készség kell, mint a sakkhoz, és még kevesebb fajta figurát is használ (egészen pontosan kettőt). A játék lényege hogy építs fel egy utat a saját színedből a pálya egyik feléből az ellentétes felébe. Mindezt kezdőknek egy 5x5-ös, haladóknak egy 6x6-os táblán kell megvalósítani, a nagyon hosszú és nehéz játékokat szertők pedig akár egy extra méretű, 8x8-as pályán is megpróbálhatják (az 5x5-ös és a 6x6-osat sikerült ügyesen egyetlen pályára helyezniük).

Egy körben négy opciód van: leraksz egy darabot egy üres helyre, rálépteted az egyik darabodat egy üres helyre vagy egy másik kocka tetejére (az irányítja az adott tornyot, akinek a színe a tetején van), egyik tornyot szétszórod maximum annyi sorba, amennyi hely van tőle egy irányba, vagy leraksz egy falat (ugyanaz az elem csak élére állítva, erre nem lehet semmit rakni, de nem is számít útnak). Van mindenkinek egy különleges építőköve (ezt is lerakhatja), ennek a tetejére nem lehet rakni, és ezzel szétzúzhat szomszédos, nem falnak számító köveket. A szabály ennyi, mégis ezernyi opció van már egy 5x5-ös játékban is, amely akár órákig elhúzódhat.

Biztos befutó

A játékot természetesen a Kickstarteren hirdették meg, a kampány pedig játszva lépte át a célként kiírt 50.000-es összeget, és már jóval 500 ezer dollár fölött galoppozik - de ez még közel sem a vége. 25 dollárba, vagyis majd 7000 forintba kerül a mezei alapkészlet, és 55 dollár a komoly, minőségi fából gyártott, elegáns verzió (további pénzért számos más extrát, és alapanyagot választhatunk) – ehhez természetesen a postaköltség még hozzájárul. A kiírás profi, van minden, ami szem-szájnak ingere, de ez nem is csoda, hiszen az alkotó eddig nyolc másik Kickstarer kampányt tudhat maga mögött. Az eddigi visszajelzések alapján nemcsak azért támogatják a projektet, mert a célközönség szerelmes a Rothfuss világába, hanem azért is, mert tényleg jónak tűnik a játék, ami az évszázadok alatt akár beférkőzhet a nagy elődök közé is. Még 9 napig mi is megtehetjük ezt – vagy megvárhatjuk, míg az új hullám egyszer csak eléri az országot.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Így száll be az MTV a fantasy-bizniszbe

Balázs AttiIa 2015. július 12. 12:11
Így száll be az MTV a fantasy-bizniszbe

Mármint nem a Magyar Televízió, hanem a zenecsatorna.

Terry Brooks Shannara könyveiből is TV-sorozat lesz, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Comic-Conon be is is mutatták az előzetest. Mindenképp érdekes, hogy pont az MTV készíti a sorozatot, de ez értitek, ez a 21. század. Ha TV-csatorna vagy, és nincs fantasy sorozatod, halálra vagy ítélve.

Megosztás:
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása