Világvégi mesék – képregény-antológia kritika

Varga Bálint Bánk 2017. március 17. 18:00
Világvégi mesék – képregény-antológia kritika

Posztapokaliptikus képregénycsokor színesen, szagosan.


kep2.jpg

A Világvégi mesék egy sajátos trashképregény-antológia, amiben a trash nem feltétlenül azt jelenti, mint a trash-filmek esetében jelentené, de valahol mégis…

A kötetben szereplő három történet egyszerre akar B-lenni, (B-filmesen klasszikus) és próbál a maga módján önálló értéket adni, trashességére büszkén és alázattal építkezni. Magyarán egyrészt pofátlan Mad Max és Fallout ripoff, másrészről viszont - nem túltolva azt a bizonyos szekeret - saját történetet és világot épít. Csak úgy módjával... Biztonságosan.

Szóval, hogy kissé zaklatott és zagyva gondolataimat összegezzem: nehezen tudtam hová rakni a kötetet, mert bár egyik történethez sem volt korábban szerencsém, mindegyiknél úgy éreztem (egyedül talán a Speed Limit 50 kivételével) hogy már ezerszer olvastam őket. A baj ezzel csak az volt, hogy nem volt számomra nyilvánvaló, hogy a kötet akar-e egyáltalán ennél többet adni, vagy csak simán erre építve egy laza, könnyed bőrlehúzásnak készült. A cél és szándék volt számomra kérdéses…

17355115_1474498495918313_906662573_n.jpg

A borító és az egész kötet külcsínje ugyanis komolyabb, összetettebb dolgot sejtet, de hamar rá kellett jönnöm, hogy itt egy könnyed, esti, Film+-os szórakozásról van csupán szó. Szóval semmi, de semmi bajom nem lett volna az antológiával, ha valahogy első ránézésre tudom mit kapok majd. (ahogy például a hasonló témájú és más módon is közös érdekeltségű Café Postnuclear esetében rögtön tudni lehetett.)

Külön örültem a Saltlands epizódnak, mert a társasért nagyon szurkoltunk, amikor Kickstarter kampányuk futott, de igazából a történet – bár látványos, értsd: szép a rajza – súlytalanul puffan a sóban, olyan se eleje, se vége, ami tökéletes lenne egy kötet kezdésének vagy éppen lezárásának, de önmagában valahogy… kevés. (persze ez valójában a társasjáték promója, de ahhoz meg szintén keveset mutat meg magából vagy a játék teljes szellemiségéből) Ez nem azt jelenti, hogy nem jó, félreértés ne essék, sőt a rajz vérprofi, csak egyszerűen miután elolvastam nem éreztem magam többnek, sem kevesebbnek, nagyjából érzelmeket sem tudott kiváltani belőlem.

17352962_1474498295918333_1480126388_n.jpg

Lakatos István aztán mintha szart volna az egészre – de ezt abszolút pozitívumként mondom, hisz a műfaj továbbra is trash – egy elképesztő pár képkockás őrületet vág elénk, amiben van édes kutyus és szétrobbanó zombifej. Szóval szó szerint „telitalálat.” Nem is kell több! Illetve… sajnos végtelenül rövid és ugyan értem én hogy szatirikus humora pont ettől üt, de olvastam volna tovább akkor is…

17352815_1474498312584998_2029642605_n.jpg

A végére hagytam a Paneldzsungelt, a kötet nagyágyúját, illetve inkább a kötet nagy részét. Szépen megírt, szépen kitalált történet, ami az 56 oldalas kötetből súlyos 40 oldalt elfoglal. Ezzel két baj is van. Az egyik, hogy mintha nem is antológia lenne ez, inkább csak a Paneldzsungel két apró szösszenettel kiegészítve, a másik pedig, hogy magában ez a képregény is túl lett nyújtva. Szépek a dialógusok szép és értelmezhető a rajz is, nagyon jó poszt-apokaliptikus horror feelinget kapunk, de sehol nincs az a feszesség és dinamika, amit a történet megkövetelne magának. Ugyanezt megvágva, 25-30 oldalban bitang erősen el lehetett volna mesélni. Ez azonban nem vesz el a történet értékéből, csak, mint képregény lett kicsit soványka "fárasztó a szemnek", legalábbis önnön ambícióihoz képest.

17328227_1474498302584999_111920434_n.jpgÖsszességében tehát a Világvégi mesék egy furcsa, posztapokaliptikus zombi-öszvér, ami kicsit elgondolkodtatna, de aztán inkább mégis az arcodba ordít, aztán meg egy sokat(semmit)mondó tételmondatot felböfögve jelentőségteljesen ellovagol a naplementébe. Ez most akkor egy negatív kritika? Nem. Egyáltalán nem. Háromból két képregényt élveztem, egytől többet vártam, az egyiken kicsit unatkoztam, és az egyiket simán olvastam volna tovább. Szóval ugyan kicsit értetlenül vakarom a fejem és számomra ez a tökéletes "mineknevezzelek" képregény megtestesülése, de akkor sem bántam volna meg a vételt, ha amúgy nem kaptam volna ingyen sajtópéldányt belőle! (lol, wink, like!)

Ja, és azt még nem mondtam, a kötet megvásárolható lesz a 34. Képregénybörzén!
Ez fontos!
Menjetek el és vegyetek sok szuper képregényt! 

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
Szólj hozzá!

A kínai Mad Max-koppintás már-már befogadhatatlanul csodálatos

Balázs AttiIa 2016. november 23. 22:15
A kínai Mad Max-koppintás már-már befogadhatatlanul csodálatos

Erre nem voltunk felkészülve.

mad_sheila_hero.jpg

A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése kétségtelenül a Mad Max: A harag útja volt. Bár sokakban dolgozott a szkepticizmus, George Miller posztapokaliptikus víziója elképesztően sikeresnek bizonyult a mozikasszáknál, aminek köszönhetően borítékolható, hogy hamarosan újabb filmek is érkeznek, arról azonban álmodni sem mertünk, hogy

a kínai filmipar is legyártja a saját országúti harcosát Mad Shelia képében. 

Bizony, Kínában szégyentelenül lekoppintották az új Mad Max-filmet, nemrég pedig egy kellően sajtszagú előzetes is befutott hozzá: 

Bárki bármit mond, az mindenképp elismerésre méltó, hogy a készítők szemmel láthatóan a legkisebb mértékig sem próbáltak kibújni a koppintás gyanúja alól. 

Egyébként a film plakátjával sem erőltették meg magukat a srácok: 

mad_sheila_plakat.jpg

Ismerős, ugye? 

mad_max_poster.jpg

Megosztás:
4 komment

Ha bírtad a Mad Max-ben a lángoló ikernyakú gitárt, akkor ezt imádni fogod

Balázs AttiIa 2015. június 10. 09:08
Ha bírtad a Mad Max-ben a lángoló ikernyakú gitárt, akkor ezt imádni fogod

A 2015-ös év eddigi legnagyobb dobása a Mad Max: A harag útja volt, amelyben többek között ehhez hasonló szimpatikus figurák gondoskodtak a szórakozásunkról:

Caleb Kraftra, a Make munkatársára is nagy hatással volt a lángszóróval súlyosbított ikernyakú gitár, ezért ő maga is készített egy hasonló extra funkcióval ellátott hangszert azzal a csavarral, hogy nem egy gitárt alakított poszt-apokaliptikussá, hanem egy ukulelét. Meghívnánk egy sörre!

A lángoló ukulelét itt nézheted meg:

Megosztás:
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása