Marco Polo társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2017. július 30. 15:30
Marco Polo társasjáték-teszt

Eurogames: The Greatest Hits

Nincs könnyű dolga manapság egy társasjáték-tervezőnek, ha valami kiemelkedőt szeretne alkotni. A hobbi aranykorát éli, a piac ennek megfelelően rettenetesen telített, a nagy számok törvénye alapján pedig a legtöbb játék jó esetben is csak a középszer szintjét üti meg. Így két járható út marad: vagy valami igazán innovatívat alkotni, vagy a már ismert elemekből valami izgalmasat kihozni. Előbbi értelemszerűen a ritkábbik eset (lásd: a Dominiont annak idején), de ez nem jelenti azt, hogy másik út könnyebben jártható lenne, sőt! A Marco Polo – melyet a Piatnik most magyarul is kiadott – ezen utóbbival próbálkozik, a cikkből kiderül, milyen sikerrel!

Simone Luciani és Daniele Tascini nevét 2012-ben ismerhette meg a társasjátékos közösség, amikor a Tzolk’in: The Mayan Calendar c. játékukkal sikerült a munkáslehelyezős társasok világába egy merően új elemet csempészni: egymásba fonódó fogaskerekekre kellett a munkásokat felhelyezni, melyek körről körre más akcióhelyszínek aktiválását tették lehetővé. A szakma és a közönség szerette a játékot, rengeteg díj, jelölés és ajánlás mellett a BGG-n a top 10-es lista közelébe is eljutott, jelenleg a 32. helyen tanyázik.

Ehhez képest a szerzőpáros új játéka azzal okozott meglepetést, hogy nem okozott meglepetést: a Marco Polo jól ismert játékelemeket vegyít, szinte már veszélyes mértékben. A legtöbb ilyen próbálkozás a fent említett középszerűség sorsára szokott jutni, de a Marco Polo közel olyan sikeres lett a gémervilágban (jelenleg BGG 39. helyezett), mint az olasz urak maja naptáras elődje. Úgyhogy ugorjunk be képzeletbeli időgépünkbe, utazzunk a 13. század végére, és kereskedőkaftánunkat magunkra öltve vágjunk neki a Velence – Peking viszonylatnak!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!