Photosynthesis társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2019. január 18. 15:23
Photosynthesis társasjáték-kritika

Mi fán terem a klorofil?

photosynthesis_blu34752_15377962544634.JPG

Ki ne hallott volna a természet egyik legfontosabb biokémiai folyamatáról, a fotoszintézisről? És azt gondoltátok volna valaha is, hogy ezt a témát fel lehet értelmes, nem erőltetett módon is dolgozni társasjátékos formában? Nos, a Photosynthesis ezt a célt tűzte ki maga elé.

Néhányszor már említettem a blog hasábjain, hogy jómagam nem vagyok hatalmas rajongója az absztrakt társasjátékoknak, mivel a legtöbbjük úgy szív le agyilag, hogy közben untat is. Jelentem, megtörni látszik a jég, ugyanis az utóbbi időben egyre több olyan játék jelenik meg a piacon, ami absztrakt volta ellenére nem csak valamilyen “izgalmas” logikai feladványt akar lenyomni a torkomon, hanem közben szórakoztatni is szeretne. Ékes példái ennek a trendnek az Azul és a Sagrada, de ebbe a kategóriába tartozik a mostani cikk tárgya, a Photosynthesis is.

Fényre menő küzdelem

A Photosynthesis egy 2-4 fő által játszható 30-60 perc alatt lezavarható absztrakt stratégiai játék.

A cél, hogy a játékosok az általuk pátyolgatott fafajokkal olyan módon népesítsék be az erdőt, hogy azok elegendő fényhez jussanak, melynek segítségével dominánssá válhatnak az erdőben (értsd: a legtöbb győzelmi pontot zsebelhetik be).

A játék egy átlagosnál kicsit nagyobb dobozban érkezik, ami rendkívül szépen illusztrált, szinte mágnesként vonzza a figyelmet. Szerencsére doboz fedelét levéve sem kell csalódnunk: ez a játék nem csak a borítóképen igyekszik magát szépnek eladni, a belső tartalom is hozza az elvárt esztétikai minőséget. A játékelemek kinyomókartonokból való kivarázsolásával és összeállításával elleszünk egy darabig, úgyhogy itt említeném meg halkan a tényt, hogy a játék zöld témájához híven minden elem újrahasznosított papírból készült. Ez egy NAGYON szimpatikus húzás a kiadótól, sajnos nem hiszem, hogy ez általános gyakorlat lenne, de legalább a Photosynthesis-t játszva nem kell, hogy bűntudatunk legyen: egyetlen plusz fát sem kellett kivágni, hogy az asztalra kerüljön a játék. (A kinyomókereteket azért ne felejtsük szelektíven hulladékkezelni!)

A cikk témájához visszatérve, a minőséggel nincs nagy gond, habár nem minden elem ugrik ki könnyen a tartókeretből (csekély ár ez a zöld tudatosságért!), illetve a fenyőfák összeillesztés után viszonylag könnyen szétesnek.

 photosynthesis_blu34752_1518789014832.JPG

Merthogy igen, a játék során használt fákat össze kell rakni, így nyújt a Photosynthesis egészen egyedi “háromdés” élményt az asztalon. Persze, lehetett volna sima korongokkal is operálni, talán horizontálisan még átláthatóbb is lenne a tábla, de az egyrészt sokkal bénábban nézne ki, másrészt a vertikális dimenziót így valamivel könnyebb lesz majd átlátni. Szerencsére a doboz elég nagy, hogy állandó össze- és szétszerelés nélkül is tárolhassuk a játékelemeket.

Az illusztrációk - ahogy említettem - csodaszépek, és szerencsére nem “egyenfákat” kapunk, minden elem picit különbözik a többitől. A játékot kipakolva és játszva is nagyon kellemes vizuális élményt nyújt.

Ami a játékmenetet illeti, az összvissz négyoldalas szabálykönyv is sejteti, hogy a Photosynthesis egyáltalán nincs túlbonyolítva.

A játékot minden játékos a tábla szélén kezdi egyetlen egy kis méretű fával. Minden forduló két szakaszból áll.

A fotoszintézis fázis során elkölthető fénypontokat (ez a játék fizetőeszköze) kapunk attól függően, hogy mekkora fáink vannak az erdőben (nagy fa = több fénypont), illetve hogy más fák árnyékot vetnek-e rájuk vagy sem. Ez utóbbi a játék minden egyes fordulója során változni fog, hiszen a tábla szélén körbejáró napsablon mindig más szögből világítja meg az erdőt. Értelemszerűen a nagy fák itt is előnyben vannak, mivel nem olyan könnyű őket leárnyékolni, ellenben ők maguk elég hosszú árnyékot vetnek.

A fénypontok begyűjtése után a növekedési fázisban a játékosok végrehajtják egymás után az akcióikat, amikhez… igen, fénypontokra lesz szükség.

Egyik lehetőségünk, hogy a játékostáblánkról vásárlás útján elérhetővé tesszük a későbbiekben a táblára helyezendő magokat/fákat, melyek a fa különböző életciklusait hivatottak jelképezni (mag -> kis fa -> közepes fa -> nagy fa).

Fákat értelemszerűen nem rakosgathatunk csak úgy az erdőbe, először magot kell vetnünk, amihez nem árt (értsd: kötelező), ha egy már lent lévő fánkat használjuk. Ismét érvényesül a darwini elv - minél nagyobb a fa, annál messzebbre “dobhatjuk” a magot.

A magból aztán szépen lassan elkezdhetünk fát növeszteni. A hangsúly itt a lassú szón van: hűen a természet törvényeihez nem lehet orrba-szájba egy kör alatt elkölteni az összes fénypontot, hogy egy fát többször növesszünk, így szükség lesz néhány körrel előre gondolkodni. Fákat gondozni hosszútávú befektetés!

Ha egy számunkra kedves saját nevelésű fa elérte a maximális méretet, dönthetünk úgy, hogy némi fényt felhasználva levesszük a tábláról, és bezsebeljük az érte járó győzelmi pontokat. Ilyenkor fontos a fa erdőben elfoglalt helye: a külső peremen szerényebb jutalom ütheti a markunkat (könnyű ott nagy fát nevelni, ahol mindig sok a fény), ellenben az erdő sűrűjében már szaftosabb pontjelölők várják, hogy új gazdára leljenek.

Fontos szabály, hogy akárhányszor leveszünk egy fát (akár növesztés, akár pontgyűjtés ürügyén), alapvetően a játékostáblánkra kerül vissza. Ha nincs hely, kikerül a játékból.

A nap hat forduló során tesz meg egy kört az erdő körül. A játék választott hosszától függően három vagy négy napfordulón keresztül tart, aminek a végén mindenki összeszámolja a korongokon gyűjtött pontjait, valamint a megmaradt fénypontokat, melyek után hármasával jár még némi pluszpont. A legtöbb pontot szerző játékos nyeri a partit.

photosynthesis_blu34752_15191192817484.JPG

Fakultatív szórakozás

Meg kell valljam, az absztrakt-fóbiám ellenére alig vártam, hogy kipróbálhassam a Photosynthesis-t, mert a téma, a küllem, és a kellően áramvonalas játékmenet finoman szólva is felkeltette a figyelmem.

Láthatóan a tervező mindent elkövetett, hogy minél inkább tematikusnak érezzük a játékot, és szerintem ki lehet jelenteni, teljes sikert ért el. Nagyon ritka a zsáneren belül, hogy a különböző játékmechanikai elemek téma szempontból is átélhetőek legyenek, de ez itt nagyon jól működik. A magok elvetésétől, a fa nevelésén át a fényért folytatott küzdelemig (az árnyékvetés működéséről és következményeiről nem is beszélve) minden indokoltnak tűnik, hiszen a természetben is nagyjából hasonló folyamatok játszódnak le. Persze, a játék egyszerűsít és absztrahál, csomó egyéb tényezőt figyelmen kívül hagy, de szerencsére nem egy tudományos modellről, hanem egy családi társasjátékról beszélünk. Ebben a minőségében pedig nagyon tisztességes módon összerakott és kivitelezett darab a Photosynthesis.

Szintén a családi jelleghez kapcsolódik, hogy a szabályok rövidek és egyszerűek, és szerencsére a szabálykönyv is sokat segít a megértésben, az első próbaparti után talán a kevésbé gyakorlott játékosoknak sem kell már állandóan a füzetet bújniuk. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a Photosynthesis könnyű játék lenne, mert korántsem az.

A játékban zéró szerepet játszik a szerencse, minden csakis a saját és ellenfeleink döntésén múlik. Ráadásul a témából és a fentebbi ismertetőből is kiviláglik, hogy itt sokkal inkább a hosszú távú stratégiára helyeződik a hangsúly a gyors taktikai lépések helyett. Természetesen az ellenfelek egy-egy lépése néha megköveteli a helyzet gyors átértékelését, de pontokat szerezni csak több kör kitartó munkája után lehet. Éppen ezért ha nem is egy agyégető, de mindenképp a több gondolkodást igénylő játékok családjába tartozik a Photosynthesis.

Egyrészt nagyon sok áll vagy bukik azon, hogy mennyire hatékonyan használjuk fel a rendelkezésre álló fénypontokat, hogy hogyan építjük ki a “fényevő” fahálózatunkat. Emellett nagy körültekintést igényel, hogy csak a tényleg szükséges mennyiségű magot és fát “vásároljuk” meg a saját táblánkról, és hogy mindig legyen elég üres helyünk, amikor azok a növesztés során lekerülnek az erdőtábláról. Közben persze végig figyelnünk kell, hogy a többiek mit csinálnak, a békés “simsezés” egyszerűen nem opció (erről lentebb még picit bővebben). Mivel sok mindent kell mérlegelnünk, fennáll annak a veszélye, hogy a sokáig gondolkodó játékosok hosszú percekre megakaszthatják a játék menetét (v.ö.: analízis-paralízis).

Fentebb ugyan említettem, hogy a bonyolultságból és a szabályok viszonylagos egyszerűségéből adódóan a játék bőven a családi kategóriába esik, két dolog miatt azonban picit kilóg ebből a kategóriából: egyrészt a fent említett “agyalós” természete, másrészt a kifejezetten konfrontatív mivolta miatt.

Persze ha jobban belegondolunk nincs ebben semmi meglepő, hiszen a darwini szellem átjárja a Photosynthesist, ennek megfelelően a játék egy bizonyos (igen hamar elérkező) pontjától kezdve nem igazán tudunk fejlődni anélkül, hogy egymás lábára gyökerére ne taposnánk. Sőt, néha kifejezetten kifizetődő direkt oda vetni a magunkat, amit láthatóan az ellen már 2-3 kör óta kinézett magának. Emiatt a játékot sértődős társaságnak semmiképp sem ajánlanám.

Ami a játékosszámot illeti a Photosynthesis tipikus háromfős játék. Ez nem jelenti azt, hogy kettő vagy négy játékossal ne lenne élvezhető (mert az), de talán így nyújtja a legkiegyensúlyozottabb játékélményt. Két játékosnál eleve kiesik az erdő központi mezője mint sok pontot erő helyszín, illetve a tábla is picit szellősebb ebben az esetben; négy játékosnál pedig egyrészt nagyon sűrűvé tud válni a tábla (ez valakinek lehet ám pozitívum is), illetve a játékidő a játékosok számával egyenes arányban növekszik. Ez ebben az esetben gyakorlott játékosok esetén is kb. egy órát jelent, ami a modern absztrakt játékoknál kifejezetten hosszúnak számít - arról nem is beszélve, hogy egy agyalósabb darabnál még hosszabbnak is érződik.

Ennek ellenére az első próbajáték kivételével mindenképp a hosszabb, négy napfordulós változatot ajánlanám mindenkinek. A három forduló során egyszerűen nincs elég idő arra, hogy a hosszan felépített tervünk beérjen, és igazán beinduljon a pontszerzés a játék hajrájára.

Összegzés

Furcsa helyzetben vagyok, mert nem igazán tudok érdemben belekötni a Photosynthesisbe, mégsem merném a tesztelés után kijelenteni, hogy kiemelkedő játékélményt nyújtott számomra (ez ha nagyon pontoznom kéne kb. egy 7/10-es értékelésnek felel meg).

photosynthesis_blu34752_15191192777115.JPG

Pedig kifejezetten egyedi, ötletes és hangulatos játékról van szó, de mintha hiányozna belőle az a kis szikra vagy (csúnya szóval élve) flow-élmény, ami többet adna számomra a többi egy órán belül lejátszható családi játékokhoz képest (bezzeg az Azul!).

Ettől függetlenül bármikor szívesen leülnék vele játszani, de sokat látott gémerként valószínűleg nem ezért a játékért nyúlnék elsőként a házi gyűjteményben. Családi, viszonylag rövidebb játéknak kicsit túl sok töprengést és konfrontációt követel, összetettebb játéknak viszont túlságosan “családi”.

Ez persze ne tántorítson el senkit, akit vonz a téma, és nem retten meg az intellektuális kihívástól és a konfrontációtól: bátran beruházhat egy Photosynthesisre, nem hiszem, hogy csalódást fog okozni.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Downforce társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2018. november 20. 14:31
Downforce társasjáték-kritika

Kanyarban sem vagy!

a0.JPG 

Leszorítóerő. A hozzám hasonló motorsport-analfabétáknak ez a fogalom elsőre nem sokat mond, de aki kicsit is jártas ebben a világban (vagy szán néhány percet a guglizásra) tudja, hogy lényegében arról az erőhatásról van szó, ami akkor keletkezik, amikor az autót nagy sebességnél a felette áramló levegő leszorítja az aszfaltra. Hasonló az az erő is, ami minket szorított le a székre, miközben retrótól párás tekintettel a Downforceszal játszottunk.

A Restoration Games igen nemes feladatot vállalt magára: napjaink egyik legsikeresebb tervezőjével, a Legacy játékstílus atyjával (lásd: Pandemic: Legacy), Rob Daviau-val karöltve rég elfeledett játékokat öntenek mind vizuálisan, mind tartalmilag modern formába, ezzel őrizve meg őket az örökkévalóságnak. Ennek a projektnek az egyik első, és máig legsikeresebb alanya a több kiadást és változatot megélt, több mint 40 éves (!) Wolfgang Kramer-klasszikus Tempo (későbbi nevén Top Race) újragondolt és átkeresztelt változata a Downforce, ami a Reflexshop gondozásában magyar kiadást is kapott.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Az ólomszépségű kockalehelyezős

KralleKralle 2018. november 06. 14:36
Az ólomszépségű kockalehelyezős

Sagrada társasjáték-kritika

 fokep_2.png

 

Építésznek lenni az Ibériai-félszigeten menő. Legalábbis erre a következtetésre juthattak néhány társasjáték-kiadónál, ugyanis tavaly két nagyon népszerű absztrakt játék is e téma köré épült. A Spiel des Jahres díjat is elnyert Azulról már írtunk egy lelkendező cikket, de úgy éreztük, hogy a Sagrada legalább ugyanannyira megkerülhetetlen darab, főleg hogy a Reflexshop gondozásában ez is kapott magyar kiadást.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Concordia társasjáték-ajánló

kovacs.lehel 2018. október 26. 14:55
Concordia társasjáték-ajánló

Fortuna helyett szolgáld inkább Concordiát!

_concordia_00_doboz_1.jpg

Ormótlan nagy alakú, de lapos doboz, végtelenül unalmas témával (rómaiak kereskednek a Római Birodalomban - really?), és az egyik legcsúnyább dobozborító, amivel addig valaha találkoztam. Nagyjából így írhatóak le az első benyomásaim a Concordiáról. Ennek már több éve, zöldfülű társasjátékos voltam, és az egyik szakbolt polcait böngésztem új játékokat keresve. Persze már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy jó játékról van szó, hiszen ott virított rajta a Kennerspiel-jelölt plecsni, és a BGG-n több évig a top 20-as mezőnyben tanyázott (most épp 22.). Aztán valamiért évekkel később (tavaly) magam sem tudom pontosan miért, de felkerült a bakancslistámra, és egy csehországi út alkalmával nagyon akciósan sikerült az angol/német verzióra lecsapnunk Emesével. És mennyire nem bántuk meg!

Tapasztalt gémerként az embernek egyre ritkábban vannak “wow” pillanatai, ha új játékot próbál ki. Ez nem azt jelenti, hogy a játékok többsége rossz lenne, egyszerűen csak ritka, amikor egy darabtól az első parti után úgy állsz fel, hogy tudod, valami különlegesen kiemelkedővel játszottál, és már alig várod a következő alkalmat. Na, a Concordia pontosan ilyen játék, és szerencsére nemrégiben a Gémklub is megörvendeztette a hazai közönséget a magyar nyelvű kiadással!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Társasjátékok Ünnepe 2018

KralleKralle 2018. október 16. 09:30
Társasjátékok Ünnepe 2018

Töltsd meg a rövid hétvégét játékkal!

csaladi_gemklub-dsc08992.jpg

A ledolgozós hétvége nem is igazán hétvége, és ahogy közeledik úgy csökken az ember kedve bármihez, kivéve…

Ha épp erre a kurta hétvégére esik idén a Társasjátékok Ünnepe, mert akkor egészen más a helyzet. Lebegjen szemetek előtt célként, hogy elgyertek munka után, vagy szabadnapot kivéve munka helyett a Lurdy konferencia központba és társasozzatok két napon keresztül!

2018 november 10-11-én közel 400 asztalon, 7 teremben, majdnem 3000 m2-n játszhattok hazai és külföldi társasjátékokkal, minden korosztály és súlycsoport megtalálhatja az ínyére való játékokat.

Ami idén is lesz:

  • társasjáték bemutatók
  • Mini Essen – a nagy német vásár üdvöskéi megtekinthetők és kipróbálhatók
  • helyi versenyek
  • játékoktatás szakértő játékmesterektől
  • társasjátékfejlesztők és játékaik
  • óriási társasjátékvásár

A rendezvényen kerül megrendezésre a megújult Társasjátékos Olympia, ahol 9 versenyszámban mérhetik össze tudásukat az ország legjobb társasjátékosai: Ticket to Ride: Európa, Kingdomino, 7 Csoda: Párbaj, Dice Forge: A sors kovácsai, Glüx, Century: Fűszerút, Cartagena, Carcassone, Évszakok. Ehhez idén a GameRelation készítette az applikációt, az elődöntők ezen keresztül zajlottak illetve zajlanak most is. A GR egy kihívással is készült a versenyben résztvevőknek, a dobókockától a társasjátékig széles palettája van a nyereményeknek.

Mi ott leszünk, sőt, addig is készülünk nektek egy kis meglepetéssel nektek, igaz, csak online!

tju_2018_szorolap.jpg

 

Társasjátékok Ünnepe

2018 november 10. 10-21 óráig, november 11. 10-18 óráig a Lurdy Rendezvényközpontban (Budapest, Könyves Kálmán krt. 12-14., 1097)

Jegyinformáció itt.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Century – A kelet csodái társasjáték-ajánló

KralleKralle 2018. október 13. 15:15
Century – A kelet csodái társasjáték-ajánló

A Fűszerút folytatása van-e olyan csodás, mint az elődje?


c.jpg

Emerson Matsuuchi ezúttal a Távol-Keletre a Felfedezések korába kalauzol minket, ahol a tengeren utazva, felfedezve kell kereskednünk az aranynál is drágább új fűszerekkel. A tervező neve, illetve a játéksorozat címe nem véletlenül ismerős, A Kelet csodái a Century sorozat nagyon várt második darabja, ami a Piatnik Magyarország gondozásában jelent meg idén. Sikerült-e olyan jól, mint az első? Lássuk!

Évszázadok

Ezúttal fordítok egy picit a cikk szerkezetén, hiszen olvasóink nagy része már játszott az első résszel, így nekik kedveznék. A cikk végén a játék leírása, ám most alább  a _vélemény_ és üzenet a gyakorlottabb játékosoknak:

A Kelet csodái ugyanolyan szép grafikával, profi inzertes dobozzal érkezik, mint ahogyan az elődje is. A lapkák vastagok, jó minőségűek, a játékos táblák vékonyabb kartonlapból készültek, és jó euró játékhoz híven ez is tele van színes fakockákkal és egyéb jelölőkkel.

A fakockák láttán, a színtévesztő Lehel rendkívül elégedett volt, hiszen ebben a játékban nem összekeverhető árnyalatokat választottak a tervezők a fűszereknek, így ez a színekkel hadilábon álló kisebbségnek sem okozhat gondot.

A gyömbér sárga, a chili paprikapiros, a tea sötétzöld, a szegfűszeg pedig fekete, és a kártyákon, lapkákon is jól meg lehet őket különböztetni. Miként a Fűszerútból, ebből a verzióból is kimaradt a playmat, amit itt is nagyon bánok.

A Kelet csodáit négy játékossal lehet játszani, így azok, akik fixen öten hódoltak a Fűszerútnak most kissé csalódottak lehetnek. Én nem vagyok az, nekem öten sokan voltunk hozzá.

A sivatagból a tengerre

Ebben a játékban előörsöket kell építeni, fűszerekre szert tenni, azokat ügyesen váltogatni, gyűjtögetni majd a kikötőben lévő győzelmi lapkára beváltani. Már ennyiből is látszik, hogy feelingre nagyon hasonlít a játék az első részhez – felmerül a kérdés, hogy na, de akkor megéri magunkénak tudni ezt is? Meg egyáltalán, hány játék ez valójában?

Én a két doboz alapján úgy gondolom, hogy nem két társasjátékról van szó, hanem egy egyelőre két tagú játékcsaládról, ami nem akar más ízlésű közönséget toborozni magának. Ha tetszett a Fűszerút, nagy eséllyel ezt is szeretni fogod, ha oltári nagy rajongója vagy, akkor a Homoktól a tengerig játékmódtól esélyesen be fogsz könnyezni az örömtől, akárcsak egy jobb csilitől. Én nem tudok két játékként tekinteni erre a két dobozra, és remélem a harmadik is ennyire jól fog illeszkedni a zsánerbe, mert…

A Kelet csodái valóban olyan, mint a Fűszerút egy kis csavarral (mozgás a lapkákon, és harc a területért – bár ez sem vérre megy). A csavar itt főképpen az, hogy a játékosok kevésbé vannak kiszolgáltatva a lapkák szeszélyeinek. Ugyanúgy igaz rá, hogy jól működő „váltogatós” motort kell építeni, de itt mindenkinek megvan rá a lehetősége, maximum egy kicsit nagyobb kiadással jár.

A játékosok között nagyobb az interakció, hiszen a mozgások és az előörsök építése miatt többször is összetalálkozunk a játéktéren, mint a Fűszerútban. Sőt, ha őszinte akarok lenni, itt _van_ interakció, ott meg nincs (csak sűrű sziszegés, ha elhúznak előled valamit).

e.jpg

Részemről: ez a játék abszolút kell a Fűszerút mellé.

De , hogy adhat-e más élményt annak, aki az előzőt valamiért nem csípte?

Ha a szerencsefaktor zavart, akkor igen – főleg a két játék keveréke - , feloldhatja benned az ellenérzéseket. A Kelet csodáiban kevésbé vagy kitéve a szerencse szeszélyeinek, de nem szabad tisztán számolgatva játszanod, hacsak nem hoz össze a sors hasonszőrű játékosokkal. Ezt a játékot is lehet érzésre játszani, bár egy-egy többszörös váltogatást érdemes alaposan végiggondolni, főleg, ha szorít az idő.

De ha pont a váltogatások okozta hosszas számolgatással akadt gondod, akkor bizony ez sem a te játékod. Sőt.

A Kelet csodái pontozása sokkal sokrétűbb, mint a Fűszerútban. A játéknak akkor van vége, ha az egyik játékos elsőként felhúzta a negyedik győzelmi pont lapkáját, ekkor ez a forduló még lemegy, de további kör nincs már. Ám győzelmi pont nem csak a „küldetésekért” jár, a játék során szert tehetünk bónuszlapkákra, ebből az egyik játékvégi pontokat jelent, a másik a betakarítási akció esetén ad egy győzelmi pontot.

GYP jár a játékostáblán felfedett helyekért is, illetve a játék végén minden nem sárga kockáért, ami a raktérben marad.

A GYP lapkákat képpel lefelé gyűjtik a játékosok, így azok nem nyilvánosak, de nagyságrendileg könnyű őket megjegyezni, és eszerint nézni más GYP szerzési lehetőségek után.

Csodás Kelet

A Kelet Csodái játék előkészületei nem túl hosszúak, mindne játékos kap egy-egy fűszerraktárat aminek az egyik oldalát egyelőre kitöltik az előörsei, a másik oldalra a rakérbe majd a kezdő fűszerek kerülnek. A piaclapkákat szét kell típusonként válogatni, megkeverni, egyet-egyet eltávolítani mindegyikből, majd ezekből és a tenger lapkákból kotta alapján meg kell építeni a térképet, amin a játékosok hajózni fognak.

A Győzelmi pont lapkákat megkeverjük, képpel lefelé helyezzük és a felső öt GYP lapka közé keverjük a Zárt kikötő lapkát, a bónusz lapkákat típus szerint válogatva kell a tábla mellé helyezni. Az kezd, aki legutoljára hajózott, a kezdő fűszercsoportokat fordított sorrendben választják ki játékosok majd kezdetét veszi a játék, aminek  agerince az alábbi három akcióból áll:

  • piac: akció egy piaclapkán:   - előörs felépítése (elsőként ingyenes a további játékosoknak a díja egy kocka), majd a játékostáblájáról leveszi a sorban következő azonos szimbólumú előörsöt és azt helyezi fel a lapkára ha már van előörs iagzából is piacként funkcionál, tehát : valami(k)ből valami(ke)t készítesz
  •  kikötő: a GYP kártyával egyező színű és mennyiségű fűszert szállítasz le a saját rakteredből
  •  betakarítás: két gyömbért (sárga kockát) veszel el a készletből (bármilyen helyszínen végrehajtható)

b_1.jpg

A Century - A Kelet csodái játék több fordulóból áll, a kezdőjátékos kezd léptetheti a hajóját, majd egy akciót hajt végre, és sorban ezt teszik a játékostársak is.

A hajóval a szomszéd lapkára ingyenesen át lehet lépni, minden további lépés egy bármilyen színű kockába kerül, amit arra a mezőre kell helyezni, amiről lelép. Ha a játékos olyan mezőn fejezi a be a lépését, ahol már másik hajó áll egy kockával a másik hajó tulajét is ki kell fizetnie.

Ha kockák vannak azon a mezőn, amin a lépését befejezi, azokat beteheti a saját rakterébe.

A Zárt Kikötő lapka vándorlásba kezd, ha valaki teljesíti a kikötőben a Győzelmi Pont lapkát, akkor erre a helyre kerül a Zárt Kikötő lapka, és annak a helyére az új GyP lapka.

Bónusz lapkából öt féle van, ezekre akkor tehetnek szert a játékosok, ha a játékostáblájukon kiürítenek egy oszlopot, vagyis négy különböző szimbólumú előörsöt építettek meg.

  • További egy piros kocka betakarításkor, plusz ugyanilyen típusú bónusz lapkánként 1 GYP a játék végén.
  • 1 kockát 1 szinttel felfejleszthet előörs építésekor, plusz minden ilyen lapka 2GYPt ér a játék végén
  • Hajó léptetésekor egy további lépést engedélyez
  • Kibővíti a rakteret három férőhellyel
  • 6/5/4/3 GYP a játék végén

A játék akkor ér véget, ha valamelyik játékos megszerzi a negyedik GYP lapkáját, az adott forduló még lemegy, majd a pontszámítás következik:

GYP lapkák pontjai + játékostábla felfedett pontjai + bónusz lapkák pontja + megmaradt nem gyömbér kockák.

d.jpg

Nem összehasonlítós verdikt

A Kelet csodái nagyon jól működik már két fővel is, ám összesen négyen tudtok felfedezni és kereskedni a Fűszer szigetek között. A játékidő maximum egy óra, így egy estébe simán belefér a visszavágó. A szabályfüzet világos és velős, a szabályok egyszerűek, bátran neki vághatnak kevésbé gyakorlott játékosok is.

Összehasonlítós verdikt

Habár nagy szerelmese vagyok azoknak a játékoknak, amiben paklit is kell építeni (ahogy a Fűszerútban is), mégis úgy gondolom, hogy A Kelet csodái élvezetesebb játék lett mint az elődje. Nálam jó pont, hogy jobban szorít az idő, ettől pörgősebb a játékmód, mint a Fűszerútban.  Külön tetszik, a Homoktól a tengerig játékmódban, hogy kártyákkal is tudunk fizetni a lépésekért, nem csak kockákkal - így még több lehetőség nyílik előttünk, hogy igazán árnyaltan játszhassuk a Century családot.

Megosztás:
2 komment

Klank! - társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2018. augusztus 01. 15:30
Klank! - társasjáték-teszt

Így ne verd fel a sárkányodat!

 img_6076.JPG

 

A pakliépítés már-már elavult műfajnak számít a modern társasjátékok világában: a Dominion tíz évvel ezelőtt megteremtette az alapokat, és ugyan néhány évig se szeri se száma nem volt az ötlet sikerét meglovagolni igyekvő klónoknak, a többségük szép lassan eltűnt a süllyesztőben. Így tehát a pakliépítés ősapja mai napig őrzi elsőségét a BGG öröklistáján, már ami a tisztán pakliépítő kártyajátékokat illeti. Ez persze korántsem biztos, hogy sokáig így marad. Van például egy játék, ami szorosan ott lohol a nyomában. Bizony, a mai cikkünk tárgyáráról, a magyarul is megjelent Klank!-ról van szó!

A Dominion a kedvenc játékom (még mindig). Éppen ezért egyszerre van könnyű és nehéz dolga egy pakliépítőnek, ha a szívembe akarja lopni magát, hiszen a stílust magát nagyon szeretem, de a műfajteremtő olyan magasra tette a lécet, amit eddig egy kihívónak sem sikerült még megugrania (legalábbis nálam). Vajon a Klank!-nak sikerül?

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Kihirdették a 2018-as év játékait

KralleKralle 2018. július 23. 15:05
Kihirdették a 2018-as év játékait

Meglepi is, meg nem is

d7f58607a09dc413214208ac52ccd588.png

Minden évben érdeklődéssel szemléli a szerkesztőség a Spiel des Jahres díjátadó gáláját, és azt azt követő kommentvihart különböző fórumokon. Az év legrangosabb díja közül mindig nagy vihar kerekedik, és ettől ez az év sem tér el egyáltalán.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Azul társasjátékajánló

KralleKralle 2018. június 11. 22:30
Azul társasjátékajánló

Szerintem Spiel lesz!

fokep_4.jpg

 Hosszan elmerenghetnénk azon, hogy a Spiel des Jahres jelöléssel vagy épp díjjal plecsnizett játékok valójában jó társasok-e. Vannak, akik egyetértenek magával a díjjal és a jelölésekkel, és akadnak, akik nem, de abban megegyezhetünk, a Spielre jelölt darabok körül mindig forr a levegő. Kivéve, amikor valami olyan (jellemzően német) darab esik be, ami heves bgg böngészést okoz, miközben miafenézikazember.

Amikor 2017-ben megjelent az Azul, többeknek Spielre nyílt a szája, ugyanis ez a játék abszolút hozza a szempontokat: egyszerű és egyben mély, könnyen tanulható, elegáns és nagyon kellemes a szemnek.

 

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Spiel des Jahres 2018 - itt vannak a jelölések és az ajánlások!

kovacs.lehel 2018. május 28. 14:40
Spiel des Jahres 2018 - itt vannak a jelölések és az ajánlások!


Igen-igen, picit megcsúsztunk ezzel a hírrel, amiért szeretnénk az elnézéseteket kérni! A díjkiosztonál már jobban résen leszünk ;)

Elég kevés szakmai díj mondhatja el magáról, hogy képes az adott hobbit űzőkön kívül a szélesebb közönség figyelmét is felkeltenie. Nincs ez másképp a társasjátékok világában sem, ahol messze a lassan 40 éve kiosztott német Év Játéka díj generálja mind a legnagyobb érdeklődést, mind a legnagyobb vitákat. Nincs ez másképp idén sem, a tovább után kiderül, miért!

Tovább
Megosztás:
1 komment