Szénre fel társasjáték-kritika

KralleKralle 2017. október 24. 22:38
Szénre fel társasjáték-kritika

Szenesnek áll a világ

22790726_1729448233745596_2098122593_o.jpg

 „Én elmegyek Essenbe meghalni. Hisz ott még meghalni is jó.” Ez, az azóta lett szállóige egy Pandemic Legacy parti közben hangzott el – a játék hevében elröhögcséltünk rajta, hiszen Essen mindenkinek fontos. Mármint társasjátékos berkekben, ahol az időszámítást is meghatározza a SPIEL. Napjainkban Essen kulturális nagyhatalom, Európa kulturális fővárosa, ahol a nagy szénbányában ma már nem bányászlámpát és kalapácsot adnak, hanem őrült nagy koncerteket, de ez nem volt mindig így.

A Szénre fel (Glück auf) a XX. század elejére kalauzol vissza bennünket, abba a korba, amikor egy ország felemelkedésének záloga az acél és a szén volt. A helyszín természetesen a Ruhr vidék éke, Essen, ahol egy szénbányában kell három műszakban bányaigazgatóként bizonyítani a rátermettségünket.

Típusát tekintve egy könnyedén elsajátítható munkás- és lapkalehelyezős, sorozat gyűjtős játékról van szó, ami abszolút belefér a családi játékok közé.

A fiúk a bányában dolgoznak

Minden játékosnak van egy-egy bányatelepe, amelyen van egy akna és egy felvonó, utóbbit az aknában lehet a tárnák közt le-fel tologatni. Ugyanitt, jobb oldalon kell tárolni a függőben lévő megrendelés lapkákat. A központi nagy játéktáblán vannak a munkaterületek (itt lehet akciózni) és a műszakóra, ami az idő múlását követi és a pontozást vezényeli.

Munkásainkat különböző munkaterületekre küldve más-más akciót lehet végrehajtani. A játék egyik különlegessége a munkaterületek „tarifája”. Egy üres munkaterületen való tevékenykedéshez egy darab munkás szükséges, viszont, ha már van ott legalább egy munkás (mindegy, hogy kié), akkor a munkás(oka)t át kell helyezni a kantinba és az imméron felszabadult területre eggyel több munkást kell feltenni, ezt követően pedig lehet akciózni.

  • Tárnabővítés: A csillekínálatból (vagy a vakon húzott 3 csille közül) egyet lehet megvásárolni a sárga 1, a barna 2, a szürke 3, a fekete 4 márkába kerül, a lapkákon 1 vagy 2 csille szerepel ( a dupla csille, kétszer annyiba is kerül). Vakon húzás esetén tetszőleges sorrendben vissza lehet tenni a lapkákat a pakli tetejére vagy aljára.
  • A megvásárolt csillét attól függően, hogy égnek-e rajta a fáklyák vagy sem, a tárna világos/sötét oldalára kell helyezni. Majd fel kell tölteni őket a megfelelő szénkockákkal, mivel a szén nem megújuló energiaforrás, így ha arról a csilléről egyszer kibányásztuk, akkor végérvényesen kifogyott, vagyis az újbóli bányászat feltétele az új csille.
  • Bányászat: Ezzel az akcióval lehet a tárnáinkból felhozni a szenet a megrendelések teljesítéséhez. 4/6/8/10 mozgáspontos akciót lehet végrehajtani attól függően, hogy mennyire van szükségünk (vagy épp mi éri meg).A felvonónak a le vagy fel mozgatása, és a szén kockánként való ki- és berakodása mind 1 akciópontnak minősül.
  • Szállítmányozás: A teljesített megrendeléseket el is kell szállítatni a bányából ehhez négyféle eszköz áll a rendelkezésünkre, amik mind más teherbírással rendelkeznek: taliga, szekér, teherautó, gőzmozdony. A megrendeléskártyán lévő szállítóeszköz ikonnak megfelelő munkaterületre kell helyezni a munkásunkat, így szállítható el a teljesen betelt megrendelésünk, amiért győzelmi pont jár.
  • Pénzszerzés: A munkaterületre lépő játékos annyi márkát kap a bankból, amennyi szerepel a területen.
  • Rendelésfelvétel: A munkaterülethez tartozó megrendeléskártyát a játékos maga elé veszi, vagy a különleges mezőt választja, ekkor vakon húz 5 kártyát és ebből választ egyet, de akár mind az ötöt is visszateheti tetszőleges sorrendben a pakli tetejére vagy aljára.

Szénegetőnek tőkén a szeme

Mint a legtöbb kompetitív játékban a Szénre felben is a győzelmi pontok szerzése a cél, pontokat a játék közben a teljesített megrendelésekkel lehet szerezni, illetve minden műszak végén, a műszakóra hathatós segítségével bányászhatjuk ki a pontjainkat.

A haszon érdekében a termelés soha nem állhat le, és bizony itt is három műszak van, amiből az utolsó a legkeményebb.

A műszakóra háromszor négy cikkelyre van osztva, az első műszakban négy (szenek), a másodikban nyolc (szenek és szállítóeszközök), a harmadikban pedig mind a tizenkettő (szenek, szállítóeszközök, üres csillék) cikkely kiértékelésre kerül.

A legegyszerűbb szén/eszköz/csille értelemszerűen a legkevesebb pontot éri, minél értékesebb, annál több pont jár érte- a Játék az első két helyezettet díjazza, a többiek bizony hoppon maradnak.

Minden 5 márka után 1 pont jár, színétől függetlenül 3 szénkocka ér 1 pontot.

A bányászok élete tényleg nem habos torta, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ha óvatlanok voltunk, akkor a kemény munkával megszerzett pontjainkból el is veszíthetünk párat. Mínuszpont jár a teljesítetlen megrendelések darabjáért, és az instabil bányatelepekért. Egy bánya akkor instabil, ha sötét és világos oldal tárnái nincsenek egyensúlyban. Amennyiben mind a két oldalon ugyanannyi tárnalapka van, nem jár levonás.

A játék kezdetén mindenki kap az összes szénből egy-egy darabot, illetve játékosszámtól függően némi készpénzt és munkásokat.

A játékmód maga nagyon egyszerű, az első játéknál sincs szükség a szabálykönyv bújására (persze előtte nem árt elolvasni), nem kell ikonrendszert fejtegetni és segédletre sincsen szükség. Minden műszakban szinte ugyanazokat köröket futjuk végig. A játékostársakkal való interakció igazából nulla, mindenki építgeti szépen a maga szerencséjét. Ez alapján vérunalmasnak is tűnhet a játék, de szerencsére nem az.

A játék motorját a munkáslehelyezős rész adja – és ebben a játékban a maga kis csavarjával nagyon-nagyon jól működik. Fentebb is említettem, hogy ha egy terület üres, nincs vele különösebb dolog egy munkás fejébe már használatba is vehető. Viszont, ha már vannak ott munkások, akkor már nagyobb erőt kell kifejetni, hogy kinyerhessük az akciót, vagyis legalább eggyel többet kell oda küldenünk.

Tehát nem csak az akciók számával, hanem az idővel is számolnunk kell a munkaterületek használatakor. Ugyanis, ha nincs több bevethető munkás, akkor számunkra véget ért a műszak.

Hmm… El kéne szállítani a kordéval az árut? Hohó, Jakabnak is kordéja van, nyomjuk csak feljebb a szállítás „emberköltségét”!

A játék során folyamatosan mérlegelni kell, hogy mi a legjobb döntés az adott körben, vagy éppenséggel kivárni a megfelelő pillanatot egy-egy akcióra. És habár nincs interakció a játékosok között, figyelni kell a másikra, ki milyen megrendelést teljesít éppen, vagy épp melyik csillére van szüksége.

Szerencse fel!

A játék eredeti címe valójában egy német bányászköszöntés Glück auf! ami annyit tesz: Szerencse fel!. Ez a kifejezés a magyar bányász életbe is átgyűrűzött, a bányászhimnusz is így kezdődik: ” Szerencse fel! Szerencse le! / Ilyen a bányász élete.”. A magyar cím nem lett feltétlenül rossz, megúsztuk a Szerecsen fel! és hasonló címförmedvényeket, ugyanakkor én úgy érzem klasszabb lett volna, ha az eredeti cím kerül magyar fordításra. Egész egyszerűen jó a hangulata és a tartalma.

Ha már a szerencsénél tartunk, a játékban van ugyan szerepe, de éppen jó arányban – izgalmassá teszi a játékot, hogy mikor milyen tárna/megrendelés jön fel.

Verdikt

A Szénre fel! Egy nagyjából egy-másfél óra alatt lejátszható nyelvfüggetlen, családi, stratégiai játék, világos szabályokkal és informatív ikonokkal. Remekül működik kettő, három vagy négy játékossal is. Nem konfrontatív, de érdemes figyelni arra, hogy mit termelnek/gyűjtenek az ellenfelek, emiatt is jó választás, ha családi játékot keresünk. Az illusztrációk és a tárnaliftek miatt nagyon hangulatos, ugyanakkor nem túl színes (témájából adódóan) játék.

Úgy érzem, hogy a játékban nincsen hiba, nem húzódik el hosszan és nincs olyan helyzet, amikor a játékosok vesztegelnek, mert épp nincs mit csinálni. Újrajászhatóság szempontjából még nem tudok relevánsan nyilatkozni (hiszen nincs mögöttem rengeteg parti), de _talán_ itt lehet a játék apró hibája. Habár a tárnalapkák, megrendelések véletlenszerűen jönnek fel, egy idő után biztosan rá lehet unni (de ez a játékok elég nagy részére igaz), hiszen nagyjából minden alkalommal ugyanazt kell csinálni benne. Bár, ha az ember az egyszerűbb stratégiai játékok világában megtalálja a kedvencét (mint mondjuk én a Takenokot), akkor képes rongyosra játszani, anélkül, hogy ráunna.

szen.png

Megosztás:
5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr8012958275

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.10.25. 20:23:56

Azt jól értem, hogy a munkások kihelyezése mégiscsak interakció? (Mármint hogy az ellenféltől happoljuk el a melót több a munkás kihelyezésével.)

KralleKralle 2017.10.25. 21:44:59

@Madnezz: Nem egészen, hanem pl. így a sárga játékos odaküld 1 munkást, a következőnek ugyanazért az akcióért 2 melóst küldenie, a következőnek már 3 főt.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.10.25. 22:12:25

@KralleKralle: Köszi! Az izgatott, hogy ki lehet-e tolni a másikkal? :D Így akkor egy kicsit lehet nehezíteni, de nem lehet ellehetetleníteni.

Aranytorkú Károly Művész Úr 2017.10.27. 12:26:39

A cím egy kicsit béna. Jobb lett volna a magyar Jó szerencsét köszönés, mint fordítás.

KralleKralle 2017.10.27. 16:34:07

@Aranytorkú Károly Művész Úr: Fordításnak sem mondható, én is a címét nehezményezem.
süti beállítások módosítása