Village társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2017. szeptember 30. 11:45
Village társasjáték-kritika

Nemzedéknyi kockatologatás

Inka és Markus Brand kifejezetten elismert társasjáték-szerző párosnak számít: kétszer is elhozták már az egyik legrangosabbnak számító, összetettebb játékoknak járó Kennerspiel des Jahres díjat: 2012-ben a Village: Nemzedékek játéka, majd idén az Exit nevű (hamarosan magyarul is megjelenő) szabadulószobás játékuk érdemelte ki A Plecsnit. Ezen cikkünk tárgya az előbbi játék, mely a Delta Vision gondozásában magyar nyelven is elérhető.

Gyakran elhangzó közhely, hogy manapság nehéz már igazán újat mutatni, és ez bizony így van a társasjátékokkal is. Se szeri se száma az egymásből „ihletet merítő” alkotásnak, ami persze nem feltétlen baj (láttuk ezt a Marco Polo esetében is), mégis üdítően friss élmény néha az unalomig ismert játékmechanikák után valami egyedivel is játszani. A Village pedig pont ilyen darab – ahogy látni fogjuk –, elég sajátos módon közelíti meg az erőforrás-gazdálkodást, olyannyira, hogy ez Kennerspiel-t is ért 2012-ben. Ez azonban elég ahhoz, hogy tényleg jó és élvezetes legyen egy társasjáték? Meglátjuk.

Falusi romantika

A Village: Nemzedékek játéka egy 2-4 fő által játszható, nagyjából egy-másfél óra hosszú összetett stratégiai társasjáték.

A játék sztenderd négyzet alapú dobozban érkezik, ami tartalmaz egy normál méretű játéktáblát, négy játékostáblát, rengeteg fából készült jelölőt és kockát, egy matricaívet, két vászon húzózsákot és további kartonból jelölőket. A komponensek minősége abszolút hozza az iparági átlagot, az ár tekintetében sem erre, sem a mennyiségükre nem lehet panasz.

A Village megjelenése kifejezetten szép, és nem csak azért, mert minden alkatrész színes, és az illusztrációk abszolút visszaadják a falusi életérzést. A táblák, az ikonrendszer nem csak ízlésesek, de rendkívül informatívak is, tehát ha képbe kerültünk a játék menetével, minden szükséges információ ott lesz az orrunk előtt (bár elsőre furcsák lehetnek pl. a háztetők perspektívájában lévő feliratok).

Egyetlen problémája van viszont ebből a szempontból játéknak:

sajnos nem gondoltak a színtévesztőkre.

A játék erőforrásait megjelenítő fakockák közt van zöld és barna, amiket adott fényviszonyok közt könnyen összetéveszthetnek az arra hajlamosak, ez pedig kicsit szerencsésebb színválasztással kiküszöbölhető lett volna.

Előkészületek után (2 fős játék)

A Village-ben célunk nem meglepő módon győzelmi (itt presztízsnek hívott) pontok gyűjtögetése lesz. Ehhez saját családunkat kell négy generáción keresztül menedzselnünk (lásd: felmatricázott fafigurák), viszont pontokra több úton-módon is szert tehetünk, tehát ebből a szempontból a játék a „pontsaláta” kategóriába esik.

A játék első ránézésre (családtagokat szimbolizáló felmatricázott fafigurák + táblán lévő akcióhelyek) munkáslehelyezősnek tűnhet, de szerintem itt nem egészen erről van szó.

A táblán lévő akcióhelyekre minden forduló elején játékosszámnak megfelelő módon ún. befolyáskockák (narancs = ügyesség, zöld = meggyőzőerő, barna = hit, rózsaszín = tudás; ezek gyakorlatilag erőforrások) és fekete pestiskockák kerülnek. Amikor ránk kerül a sor, el kell vennünk egy lent lévő kockát valamelyik helyről, és végrehajthatjuk a helyszínhez tartozó akciót. Ehhez nem lesz szükségünk feltétlenül a családtagok lehelyezésére, az ő szerepük picit más lesz a játékban. Ily módon tehát itt nem klasszikus értelemben vett munkáslehelyezésről, sokkal inkább akcióválasztásról és az erőforrásokkal való gazdálkodásról van szó.

Annál is inkább, mert a fentieken kívül van még egy nagyon fontos erőforrás:

az idő.

Játékostábla és idősáv (valamint az eljövendő generációk)

Időre egyrészt szükségünk lesz bizonyos akciókhoz, illetve olykor befolyást spórolhatunk vele, viszont bizonyos mennyiségű idő „elköltése” után mindig búcsút kell intenünk egy öregebb (kisebb sorszámú) családtagnak. Időt költeni nem mindig szabad akaratunkból fogunk, a pestiskockák elvétele ugyanis szintén időköltésnek számít (azon kívül, hogy másra nem is használhatóak).

Hogy mindez értelmet is nyerjen, a következő akcióhelyszínek állnak rendelkezésre:

  • Aratás: Ha van családtag a farmunkon (értsd: máshol fel nem használt fabábu), akkor gabonát (újabb erőforrás!) kaphatunk. Gabonabevételünket tovább növelhetjük, ha rendelkezünk ekével és valamilyen haszonállattal (ló, ökör)
  • Család: Új családtagot hozhatunk játékba (értelemszerűen mindig a lehető legkisebb számmal rendelkező játékon kívüli bábut tehetjük a tanyánkra), illetve visszahívhatunk egy máshova lehelyezett családtagot.
  • Gyárépületek: Itt állíthatjuk elő a többi helyszínen felhasználható eszközöket (eke, szekér), haszonállatokat (ló, ökör), tekercset és gabonát. A malom kivételével minden műhelyben kétféleképpen tehetünk szert árura: családtagot (kvázi véglegesen) lehelyezve és időt elköltve VAGY befolyásunkat/gabonánkat elköltve.
  • Utazás: Itt egy vagy több családtaggal bejárhatjuk a „nagyvilágot”, ehhez pedig szekérre, befolyásra és időre lesz szükségünk. Jutalmunk minden új helyszínen más és más lesz (pontok, befolyáskockák, érmék stb.), illetve minél több helyen jártunk, annál több pontot kaphatunk a játék végén.
  • Piac: A piacon lévő vevők kívánságának teljesítésével pontokat szerezhetünk. Az első vevői megrendelés teljesítését leszámítva zöld befolyáskockát és időt is fizetnünk kell.
  • Tanácsháza: Ide családtagokat delegálhatunk, illetve léptethetünk feljebb a hivatali ranglétrán, ami által a helyszín aktiválásakor egyre több és jobb kiváltságokhoz juthatunk (pl.: kezdőjátékosok lehetünk; áruk, befolyás és pénz szerzése). Ehhez időre, befolyásra és tekercsekre lesz szükségünk. A játék végén pontot kapunk az itt lévő családtagokért is.
  • Templom: Hasonlóan a tanácsházához, ide is családtagokat delegálhatunk, hogy előrébb kerüljenek a ranglétrán, viszont ennek eléggé más menete van. Emberünk egy húzózsákba fog kerülni, és minden forduló végén (ez az ún. mise fázis) húznunk kell a zsákból. Ha spórolósan akarjuk megúszni, akkor a vak szerencsére bízzuk, hogy vajon sikerül-e a saját emberünket kihúzni, viszont ha hajlandóak vagyunk pénzt költeni, akkor egyszerűen kivehetjük családtagunkat a zsákból. Ezután gabona befizetésével a bent lévő családtagjainkat előrébb mozdíthatjuk a ranglétrán, illetve a többségben lévő játékos pontokat kaphat. A játék végén itt tartózkodó családtagok szintén pontot érnek.
  • Kút: Itt nincsenek kockák, ellenben három ugyanolyan befolyáskocka elköltésével bármelyik akcióhelyszínt használhatjuk.

Az egyik fő pontbevételi forrás: a piac

Ahogy láthatjuk, a családtagjaink nem igazán munkásként működnek (az akciókat nem a lehelyezésükkel hajthatjuk végre), szerepük inkább az adott helyszíntől függően változik, ilyen értelemben ők is erőforrásnak tekinthetőek. Attól függően, hogy hol éri őket a vég időköltéseink nyomán, foglalkozásuknak megfelelően bekerülhetnek a falu krónikájába, ami – dobpergés – szintén pontot fog érni a játék végén. Ha szerencsétlen módon a krónikában már nem jut nekik hely, akkor a templom mögötti jelöletlen sírba kerülnek, amiért semmiféle jutalom nem jár.

Egy forduló addig tart, amíg van fakocka a táblán (beleértve a pestiskockákat is), a játék pedig akkor ér véget, ha vagy a krónika vagy a többi sírhely teljesen betelt. A legtöbb presztízst szerző játékos lesz a játék győztese.

Falusi lét unalom ellen?

Talán a játékismertető rész is kellően érzékelteti, hogy egyáltalán nem pehelysúlyú játékról van szó, ami nem mellesleg tényleg elég egyedi a maga nemében.

A körünk során két dolgot kell szem előtt tartanunk: milyen színű befolyáskockára van szükségünk, és milyen akciót szeretnénk végrehajtani. A kockák felkerülése fordulónként véletlenszerűen változik, de ettől még nem lesz a játék pusztán taktikai jellegű. Sőt, mivel az akciólehetőségek adottak, a Village megkívánja a stratégiai szemléletet is.

Ahhoz, hogy jól játsszuk a játékot át kell látni, hogy egy adott helyzetben milyen erőforrás-átalakítás láncolat hozhatja hosszabb távon a legtöbb pontot a konyhára. Ily módon a Village egy

kőkemény erőforrás-menedzsment játék,

ahol elsőre nem túl könnyű átlátni, hogy pontosan milyen utat is érdemes követni. A különböző befolyáskockák, áruk, gabona és pénz minden helyszínen másra és másra használható, és akkor még nem is beszéltünk a játék két legegyedibb vetületéről: a családtagokról és az időről.

A falu „hírességei” versenyben a pontokért

Végső soron a családtagok hosszú távú befektetésként is értelmezhetők: megfelelő akcióhelyszínre küldve vagy az erőforrásokhoz való hozzáférést segíthetik, vagy a pontszerzést. Nem csak ezt kell azonban velük kapcsolatban szem előtt tartani, hanem az időzítést is. Az első generációkba tartozó családtagok szinte biztosan nem fogják megélni a játék végét, tehát az általuk elérhető bónuszokkal sem rendelkezhetünk az utolsó pillanatig. A másik oldalról viszont verseny zajlik a krónikába való bekerülésért is, itt pedig a helyek gyorsabban elfogynak, mint gondolnánk.

A játék tehát a különböző pontszerzési lehetőségek közti egyensúly megtalálásáról és a lehető legoptimálisabb erőforrás-gazdálkodásról szól, olyan módon, ahogy azt nem sok játékban láthattuk eddig.

Van azonban egy „aprócska” problémám a játékkal, mégpedig hogy

végtelenül unalmasnak

éltem meg minden egyes Village partit, és egy kicsit sem találtam végső soron izgalmasnak a fentieket.

Lehet velem van a probléma, de a viszonylag egyszerű játékmenet (vedd el – csináld meg) és a vizuális körítés ellenére nem fogott a játék, és magam sem tudom pontosan megfogalmazni, miért, de azért megpróbálom.

Az érezhető, hogy jól átgondolt és összerakott darabról van szó, de végig az volt az érzésem, hogy egy kelleténél jobban megbonyolított és végtelenül száraz erőforrás-átalakító játékot játszok, ahol különböző színes kockákat veszek fel, hogy aztán különböző színes kockákat és kartonjelölőket költsek el más színes kockákra, kartonjelölőkre és pontokra, miközben igyekszem az embereim segítségével mindezt a legoptimálisabb módon véghezvinni, hogy aztán a legjobb helyen és időben alulról szagoltatassam velük az ibolyát.

A templomba bekerülni igazi kihívás, jelöletlen sírba annál kevésbé…

Az én ízlésemnek kicsit túl szerteágazó az erőforrások láncolata, így a játékot nem izgalmas megoldandó feladványként, hanem fárasztó feladatként éltem meg. A kevesebb érzésem szerint több lett volna, egy kicsit elegánsabb és áramvonalasabb rendszerrel talán jobban belopta volna magát a Village a szívembe.

Így viszont kicsit lélek nélküli eurójátéknak tartom, pedig alapvetően nem szokott bajom lenni, ha egy játékot nem a tematika viszi el a hátán (lásd: Dominion, Five Tribes, Castles of Burgundy), de itt a jól összerakottságot és komplexséget kevésnek éreztem önmagában ahhoz, hogy élvezhető darab legyen számomra.

Végszó

Nem akarom tovább szaporítani a szót, minden előzetes reményem ellenére nekem a Village sajnos nem jött be, pedig még csak azt sem tudnám rá mondani, hogy rossz játék lenne (nem az), csak személy szerint egyszerűen unatkoztam a vele játszott partik alkalmával.

Emlékszem, kezdő gémerként egyszerre szemeztem a Kennerspiel-nyertes Village-dzsel, illetve a komplexebbnek tűnő, szintén a falusi létet feldolgozó Agricolával. Végül akkor ajándékként az utóbbi került be a gyűjteménybe, és így utólag is örülök, hogy így alakult. Bármikor szívesebben ülök le akár az Agricolához, akár a szintén Uwe Rosenberg által jegyzett (és sajnos magyar kiadással nem rendelkező) Le Havre-hoz. Ez utóbbi egyébként pont a szövevényes erőforrás-átalakításokról szól, de azt sokkal elegánsabban és intuitívabban teszi, és ez nekem rettenetesen hiányzik a Village-ből. Ha más oldalról közelítem a kérdést, és hasonlóképp egyedi, komplex, „pontsaláta” élményre vágyom, akkor inkább például a Great Western Trail-t emelném le a társasjátékos polcról.

Természetesen ez csak magánvélemény, hiszen egy Kennerspiel-nyertes és viszonylag népszerű (jelenleg a BGG-n még mindig erősnek számító 7.6-os átlagértékeléssel a 102. helyen tanyázik) játékról van szó, aminek ugyan én is elismerem néhány erényét, mégsem tudtam azt megszeretni.

Persze ettől még lehet, hogy neked be fog jönni a játék, így mindenképp azt javaslom, hogy ha így is érdekesnek tűnik a Village, tegyél vele egy próbát. Ha bejött, még a kiegészítőket is be tudod szerezni magyar nyelven!

A játékot a Delta Vision bocsátotta rendelkezésünkre.

Megosztás:
2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr5212893594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jones5555 2017.09.30. 15:14:58

Jó, cikk, köszi! Nekem nagy kedvenc, én nem unatkozom közben. De ízlések és pofonok.

Gönczi Márton 2018.10.05. 11:14:00

Meglepő volt olvasni, hogy valaki másnak is szóról szóra ugyanaz volt a problémája a játékkal, mint nekem, igaz én csak egyetlen egyszer játszottam, de brutálisan leterhelt. Dettó elismerem, hogy a Village egy jó játék, de pont ez a szárazsága, szerintem is felesleges túlbonyolítottsága és a kockapakolgatás, családtagkinyírás aspektusa miatt nem jött be annyira, mint ahogy gondoltam, hogy be fog. Mondjuk az az egy játék egy olyan kaliberű ellenfél ellen történt, akivel a játék olyan volt, mint ha a sötét anyag rejtélyét kellene megfejtenem, hogy esélyem legyen a játékban maradáshoz (aztán a végén kiderült, hogy 1 ponttal nyertem, de már a felénél fel akartam adni, az volt az érzésem, hogy nekem itt esélyem sincs). Kicsit sajnálom. Máshogy indultam én is neki. Nem ismerem a Terra Mysticát, de valahogy még annál is szárazabbnak tűnik. Ilyen Azul szintű, amit - bár szintén elismerhető, hogy jó és egyben gyönyörű játék - de nem sikerült megszeretnem.