A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális | Játékteszt

Scottу 2017. szeptember 19. 15:00
A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális | Játékteszt

A látszat sosem csalt még ekkorát.

A Ubisoft és a Nintendo közötti partneri viszony az elmúlt években egyre szorosabbá vált, így ennek köszönhetően a Nintendo nemrégiben legféltettebb kincsét, azaz Super Mariót egy külsős cég kezeire bízta, hogy egy spéci lövöldözős stratégiai játék készülhessen el flúgos nyulakkal a mellékszerepben. És ennél jobb dolgot nem is tehetett volna.

A Mario + Rabbids Kingdom Battle címet viselő, Nintendo Switch-exkluzív játékról már jó ideje lehetett pletykákat hallani, miszerint készülőfélben vagy egy titokzatos videojáték, ami Super Mario és Raving Rabbids karakterek ötvözéséből született meg. Aztán később kiderült, hogy az egész egy fegyverekkel teli stratégia játék lesz. Mikor ez kitudódott, szinte már mindenki előre lemondott róla. Júniusban pedig hivatalosan is bemutatták a Ubisoft idei E3-as konferenciáján. És látva az elképesztően hangulatos játékmenetet, a reakciók nagyjából eképpen szóltak:

Mi a fene? Ez még akár jó is lehet??

Ám az ígéretesnek tűnő korai játékmenet-videók és az ütős trailer alapján sem lehetett előre megmondani, hogy pontosan mennyire lesz jó ez a játék. A helyzet azonban az, hogy a Ubisoftnak sikerült egy fenomenális telitalálatot összehoznia.

Játékmenet

Maga a játék első blikkre leginkább egy Super Mario franchise-ba csomagolt XCOM-ra hajaz, ám az alapvető játékmechanikai hasonlóságokat leszámítva a közös nevező itt lényegében véget is ér. Megjelenésében és hangulatában sokkal inkább a jó öreg Wormsre emlékeztet, ami nem véletlen, hiszen a készítők maguk is leginkább ebből a játékból indultak ki.

A körökre osztott játékmenet, valamint a négyzethálós játéktér a klasszikus stratégiai játékok alapvető sajátosságait idézi, és ez itt sincs másként. A Mario + Rabbids valójában egy ízig-vérig taktikai játék, ráadásul nem is feltétlenül olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk.

A 8 karakterből álló (de folyamatosan bővülő) csapatból egyszerre mindig csak 3-mal lehetünk, érdemes tehát okosan kiválasztani a legmegfelelőbb harcosokat. Karakterenként egy-egy körben egyszerre három különböző dolgot csinálhatunk: helyezkedhetünk, lőhetünk, illetve védekezhetünk, tetszőleges sorrendben.

A siker titka az, hogy ezeket a látszólag egyszerű feladatokat hogyan és milyen sorrendben végezzük el. A legkritikusabb rész mindig a megfelelő pozicionálás. Nem elegendő egyszerűen megkeresni a legközelebbi fedezéket, ahonnan már jól rá lehet látni az ellenségre. Arra is kell ügyelni, hogy az odavezető út során – kerülőutakon – szándékosan elgáncsoljuk az ellenfeleket. Egy kis sebzés is sokat ér, főleg a játék vége felé, ahol a rendelkezésre álló gáncsolások száma és a sebzés mértéke egyáltalán nem elhanyagolható, sőt, alapvető része a stratégiának.

A helyezkedést bonyolítja, hogy társunk segítségével lehet ugrani is, melynek segítségével nemcsak fizikai akadályokat lehet könnyedén megkerülni vagy magasabb szintekre helyezkedni, hanem a szokásosnál nagyobb távolságokat is meg lehet tenni. A maximálisan megtehető távolságot ugyanis nagyban megtoldhatja egy már ott lévő csapattag – vagy egy olyan, akit pont emiatt küldünk oda.

Mario pedig ráadásul még egy olyan speciális képességgel is bír, hogy egy ellenség fejére is rá tud ugrani (ezzel is sebesítve őt), hogy így még egy utolsó plusz dobbantással tudjon megfelelően helyezkedni a lövéshez.

Fegyverek

Gyakorlatilag ez az első videojáték, amiben Super Mario lőfegyvert ragad. Nem volt egyszerű a Ubisoftnak meggyőzni a családbarát Nintendót, hogy Mario puskával lövöldözhessen, ám végül előálltak egy olyan ötlettel, ami kiküszöbölte ezt a problémakört. Az ötödik elem futurisztikus ZF-1-es puskája ihlette meg a játék készítőit, így Mario kezébe is egy ehhez hasonló, fantáziavilágba illő energiatöltetes puska került:

Probléma megoldva: lehet lőni az ellent ezerrel, mégsem lett Marióból véreskezű gyilkológép. Ám az igazán fergeteges látvány az, amikor a szende hercegnő bosszúszomjasan fegyvert ragad, csak mert megpörkölték a haját. Ismerős jelenet?

A játékban pedig mindez valahogy így fest:

Látvány, hangulat

Mondani se kell, a játék lenyűgözően szép. A Ubisoft igazán kitett magáért, ugyanis olyan ügyesen nyúltak hozzá az alapanyaghoz, ahogy még a „Nagy N” se tette volna. Meseszép és hangulatos tájak, amelyeket érdemes bebarangolni két csata között, hiszen számos rejtett titok, kincs és poén lapul meg a bokrok között. Rabbid Peach pedig, aki a buta plázacica játékbeli paródiája, egyszerűen zseniális. A Vissza a jövőbe alapján készített, fluxuskondenzátoros mosógép-időgépről nem is beszélve.

Az igazán lenyűgöző dolgok tehát mindazok a gondosan kidolgozott, sok esetben poénnal tarkított ötletes részletek, amelyek alapján süt a játékról, hogy valójában az egész egy rajongói alkotás – nem csak rajongók számára.

Zene

Nem lehet véleményt írni a játékról anélkül, hogy ne említenénk meg annak zenéjét. A Mario + Rabbids zeneszerzője ugyanis nem más, mint Grant Kirkhope, akit leginkább a Banjo-Kazooie, a GoldenEye 007 és a Donkey Kong 64 játékokból ismerhet az ember. Mindez pedig felér egy garanciával egy jó kis Nintendo 64-es nosztalgiához.

Ám hiába a Nintendo-múlt a háta mögött, a mester még sosem szerzett zenét Super Mariónak. Nagy kihívás volt ez a számára, ám a korai félelmei ellenére kiválóan sikerült valamennyi háttérzenét megkomponálnia: rendkívül hangulatosak és fülbemászóak, pont olyanok, amilyenek egy ilyen játékhoz kellenek.

Tartalom

4 különböző világban, összesen 64 pályán kell legyőzni az ellenfeleket. Ám két csata között is számos teendő akad, hiszen a kijelölt főútvonal mellett számos mellékvágány és titkos rejtekhely is felfedezésre vár, melyek értékes jutalmakat őrizhetnek. Sok esetben pedig nemcsak az extra zsákmányért, hanem a puszta továbbjutásért is Zeldába illő logikai rejtvényeket is meg kell oldani. Nem vészesen nehezek, ellenben kellemesen hangulatosak.

Ha pedig egy-egy világot végigvittünk, jöhet a világonként 2 bónusz pálya, illetve 10 extra challenge is, amik speciális pályafelállításokon keresztül még inkább próbára teszik ügyességünket és stratégiai képességeinket.

A játékot végig lehet rohanni úgy nagyjából 20 óra alatt, ha csupán a végefőcím elérése a cél. Ám ha a tökéletes 100%-ra gyúrunk, akkor akár 50 órát is könnyedén el lehet vele tölteni. Tartalom tehát van bőven, senki sem fog unatkozni mellette. Ráadásul a 20 eurós Season Pass által idén és jövőre is jön még kiegészítő tartalom a játékhoz.

Verdikt

Ahogy könyvet sem szabad borítója alapján, úgy ezt a játékot sem szabad első ránézésre megítélni. A videojátékok történetében nem volt még egy olyan abszurd gondolat, mint hogy a Ubisoft kerge nyulait belerakják egy Super Mario játékba, és mindebből egy lövöldözős stratégiai játék kerekedjen ki. De amilyen különösen is hangzik mindez papíron, olyan jól sikerült a valóságban. Elvégre ha egy olasz vízvezeték-szerelő hercegnőket menthet ki óriás teknősök karmai közül, akkor bármi lehetséges. Maga a játék pedig olyan igényesen lett kidolgozva, hogy csak ámulunk-bámulunk, és máris várjuk a folytatást.

Egyszóval a Mario + Rabbids Kingdom Battle erősen ajánlott mindenki számára.

– Scotty

Megosztás:
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr8012877872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sumaksanyi 2017.09.20. 10:52:10

Remek cikk lett! :)
Már nagyon meg szeretném venni a játékot,csak switch-re kell összespórolnom kis aprópénzt... ^^'