Az élet utat tör - Evolúció társasjáték

Balázs AttiIa 2015. július 19. 19:51
Az élet utat tör - Evolúció társasjáték

It’s evolution, baby!

image

Azok közé tartozom, akik meghívnák Richard Dawkinst egy sörre. A brit etológust lehet szeretni vagy utálni, de az tuti, hogy manapság kevés olyan ember van, aki nála nagyobb szenvedéllyel képes osztani az észt Darwin zseniális evolúcióelméletéről. Majdnem minden könyvét olvastam, tulajdonképpen neki köszönhető a téma iránti rajongásom és érdeklődésem. Egyszerűen megrendítőnek és borzasztó érdekesnek tartom a természetes szelekció és az egyedfejlődés gondolatát, ráadásul a téma - eddigi tapasztalatimból kiindulva - kiváló táptalajt biztosít a nyáresti italozásokkal egybekötött beszélgetéseknek is.

Éppen ezért óriási érdeklődéssel vártam az Evolúció című stratégiai társasjátékot, amelyben a játékosok a darwini gondolat által ihletve versenyeznek egymással a konyhaasztal mellett.

image

A darwini gondolat azonban nem túl megnyugató. A túlélésért vívott harcról szól, amelyben csak azok az egyedek maradhatnak fent, amelyek megfelelően képesek alkalmazkodni a folyton változó ökoszisztémához. Az élet kegyetlen tánca ez, és valami ilyesmiről szól az Evolúció is.

A játék lényege pofonegyszerű: teremts olyan fajokat, amelyek hatékonyabban boldogulnak a többinél. A siker mérőszáma itt az elfogyasztott élelem mennyisége, ami lehet növényi vagy állati eredetű, minden attól függ, hogy a játékosok milyen taktikát választanak, illetve, hogy hogyan reagálnak egymás cselekedeteire. Nem atomfizika ez, mégis zseniális. Azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy a North Star Games csapata olyan játékrendszert pakolt össze, amely példaértékű a modern társasjátékok világában.

image

Ugyanis az Evolúció egy végtelenül egyszerű és elegáns játék, rengeteg lehetősséggel és stratégiai elemmel. Nincs két egyforma játékülés és mindig működő győzelmi taktika. Az nyer, aki okosabban reagál a többi játékos akcióira, és előre gondolkodva képes létrehozni egy fenntartható ökoszisztémát, ahol senki nem marad éhes. Nem túl bonyolult a feladat, ugye? Pedig sokan nem fogják túlélni.

A játék elején mindenki egy fajtáblával indul, amelyen az adott faj mérete, és a populációja követhető nyomon. Ezeken a táblákon nem szerepel semmiféle egyedi tulajdonság vagy jellemző, tényleg csak a folyton változó statisztikai adatok. A fajok formálása és egyedivé tétele a tulajdonságkártyákkal történik, amelyekből minden kör során hármat kapunk, illetve egy-egy további kártyát minden általunk irányított fajért. A kezdetekkor tehát négy kártyával indul mindenki, és innen kezdődik az igazi evolúciós móka.

Minden kör elején minden játékosnak be kell dobnia egy kártyát az itatóba, ahol a táplálékszerzés folyik. Ezeknek a kártyáknak az összértéke fogja meghatározni, hogy az adott körben mennyi élelem jut az itatóba, amelyből növényevő teremtményeink lakmározhatnak kedvükre. Eleinte nem fog gondot okozni állataink etetése, ám ahogy haladunk előre a játékban, úgy lesz egyre több éhes száj, és ilyenkor bizony előbb-utóbb megjelennek a ragadozók is, akik nem az itató étlapjáról szoktak rendelni.

image

A többi kezünkben lévő kártyával már sokkal érdekesebb dolgokat tudunk művelni. Egyrészt a kártyákon szereplő tulajdonságokat kiszórhatjuk a teremtményeinkre, akik egyenként hármmal rendelkezhetnek, tehát viszonylag széles skálán mozognak a kombinációk, azonban mégsem beláthatatlan az egész, könnyen tudunk számolni az adott szituációk szülte eshetőségekkel. Alkothatunk intelligens, dögevő üreglakókat, falkában támadó, vastag zsírpárnás ragadozókat, vagy éppen szarvakkal rendelkező hosszú nyakú páncélosokat. Rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, ám elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott szituációban melyek azok a kombinációk, amelyek sikerre vihetik állatainkat. Egészen egyszerű példa: Teljesen hasztalan létrehoznom egy ragadozót, ha minden egyéb asztalon lévő faj rendelkezik a fára mászás képességével, az enyém pedig nem. Ha mégis így cselekszem, szörnyű árat kell érte fizetnem, ugyanis etetéskor a fára mászók elmenekülnek, a ragadozóm pedig étel nélkül marad, és csendesen kihal. Viszlát, kegyetlen világ!

image

A kártyákkal azonban nemcsak tulajdonkságokkal láthatjuk el fajainkat, hanem testméretüket és populációjukat is növelhetjük, illetve újabb fajokat hozhatunk létre. Minden eldobott kártyáért egyet-egyet léphetünk előre populációban vagy testméretben, ami több szempontból is elkerülhetelen, ha nem akarunk hoppon maradni. Egyrészt minél nagyobb egy faj testmérete, annál nehezebben támadják meg a ragadozók, másrészt minél nagyobb a populáció, annál több ételt képesek magukhoz ragadni. Új fajok alkotásával pedig több ételt szerezhetünk, mélyíthetünk a taktikánkon, bebiztosíthatjuk a pozíciónkat vagy összedolgozhatunk a többi asztalon szereplő fajjal. A populáció növekedése és a fajok gyarapodása azonban az ételszerzési kényszert is növeli, ugyanis egy faj akkor lakik jól, ha egy körben pontosan annyi élelmet tud szerezni, mint amekkora a populációja. Ha ez nem sikerül, szép lassan csökken az egyedszám, és extrém esetben bizony ki is halhat az adott faj. Világosan látszik, hogy nagyon oda kell figyelni a körülményekre, nem éri meg esztelenül felduzzasztani a fajok populációját, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy meg is tudjuk őket etetni.

image

Az Evolúció egy nagyon dinamikus játékrendszert használ, ahol kifejezetten gyorsan változnak a körülmények. Éppen ettől lesz izgalmas a játék, és újszerű minden parti. A különböző tulajdonságok kombinációi néha baromi vicces teremtényekhez vezetnek, és folyamatos kihívások elé állítják a játékosokat. Itt jegyezném meg, hogy művészeti oldalról közelítve is elképesztő teljesítménnyel van dolgunk. A kártyákon szereplő tarkabarka lények csak a gesztusok szintjén hasonlítanak az általunk ismert állatokra, ami nagyszerű ötlet volt a készítők részéről. Ez a megoldás az újszerűség erejével mozgatja meg a fantáziánkat, és akarva-akaratlanul felébreszti a bennünk szunnyadó David Attenborough-t, aki odakúszik a sziklán napozó, szivárványszínekben pompázó szarvasleguánhoz, és izgatottsággal vegyes meghatódottsággal kezdi el mondani a képzeletbeli kamerába a különböző okosságokat.

image

A kiváló játékmechanika és megvalósítás mellett az Evolúció talán legnagyobb pozitívuma azonban a rendkívül gyors elsajátíthatósága. Már az első játékülés során sem érzi magát elveszve az ember, a szabályrendszer és a mechanika egyszerűen átlátható, és nagyon flottul működik. Ez az a játék, amihez nyugodt szívvel egy asztalhoz merném ültetni a nagyanyámat, a legelvetemültebb szürkepólós hardcore gamer haveromat és a csajomat.

Az Evolúció egy igazi különlegesség, amit sokszor le fogsz venni a polcról, mert egyszerűen nem lehet megunni. Ahogy azt korábban említettem, nincs két ugyanolyan játékülés és biztos győzelmi taktika. Egyszerűen jól szórakozol játék közben, és látod, hogy a játékostársak is ugyanígy vannak ezzel. Ennél pedig nem kell több.

Az pedig külön királyság, hogy a Gémklubnak hála magyarul is játszhatjuk az Evolúciót, szóval irány a legközelebbi bolt, ha jót akartok!

-Cae

Megosztás:
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr648636570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.