Dice & Sorcery

A 2014-es BlizzConon Duncan Jones rendező válasza a “Hogyan lehet ezt filmre vinni?” kérdésre szabad fordításban nagyjából a következő volt: az a kihívás benne, hogy túl sok történetet foglal magában a Warcraft, és ki kellett választani egyet, ami önmagában is megállja a helyét a filmvásznon. Megnéztük, hogy mi volt az eredeti sztori az emberek és orkok között. Ez elég rossz fényben tüntette fel az orkokat és ahogy a játékban is megválaszthatod, hogy melyik frakció mellé állsz, úgy a filmben is betekintést nyerhetsz mindkét oldal világába, és párhuzamosan követheted Anduin Lothar és Durotan sztoriját.

A következő kérdés szintén a frakciók egymáshoz való viszonyát boncolgatta: hogyan hozod egyensúlyba a kettőt, ráadásul úgy, hogy egyik oldal rajongóit sem sérted meg? Ezzel feltétetett cikkünk számára a fő kérdés, és itt kezdtem igazán hegyezni füleimet. Chris Metzen válasza nagyjából így hangzott: amikor Duncant meghallgatták, azt mondta, hogy ennek a filmnek 50%-ban a Szövetségről és 50%-ban a Hordáról kell szólnia, és hogy addigra már teljesen feladta a reményt, hogy ezt valaha hallanai fogja egy rendezőtől. Ennek folyományaként nem lesz nehéz az orkok iránt is ugyanolyan szimpátiát érezni, mint a szövetség népei iránt.

Szerintem ez mindent elmond a törekvésekről. Részemről egy jó pont, hogy nem azt vették alapnak, hogy a Szövetség jó, a Horda meg gonosz. Metzen saját bevallása szerint elálltak a szavai, mikor nézte a jelentet, (vigyázat spoiler következik!) amiben Durotant mutatják a sátrában, a világ pokollá válik körülötte, miközben a terhes asszonyát fájdalmak gyötrik, és ő csak néz bele az árnyakba és szörnyű mélység és kimerültség tükröződik a szemében. Már az elmondás alapján is szimpatikus lett a karkter. Térjünk vissza arra, hogy az orkok általában elég negatív megítélés alá esnek, ha a játék puszta történetét nézzük. Westenhofer (az effektekért felelős igazgató) szerint a vizualizációnál jól sikerült az orkok érzelmeit megjeleníteni, felszínre hozni. Ez azért jó, mert az ember jobban bele tudja magát élni a karakterbe, így kevésbé látja feketén-fehéren a két oldalt.

Sokan gondolják, hogy a film nem fogja tudni kielégíteni egyik frakció szimpatizánsainak igényeit sem anélkül, hogy megbántsák valamely oldal rajongóit, illetve azokat, akik inkább a történeti hűséghez ragaszkodnának. Az ok nyilvánvaló: bármennyire is közel hozzák a két oldal hőseit, a végén muszáj lesz állást foglalni, avagy valamelyik oldal veszít, és lehet, hogy csorbát szenved a történeti hűség is. Ez pedig szintén azzal jár, hogy lesz egy “vesztes oldal”, és ennek a rajongóinak nem biztos, hogy ez tetszeni fog. A magam részéről elfogult hordásként, elfogulatlan vagyok a Warcraft történetiségével szemben, hiszen egy vesztes félnek is lehet igaza, és ez nem azt jelenti, hogy gyenge, vagy hogy bármilyen szinten kevesebb a másiknál, szerintem az effajta egyszerűsítések nem szerencsések.

Ahogy ezt a mitológia ismerői is tapsztalhatták: a World of Warcraft történetei dialektikus viszonyban állnak egymással, sosincs kizárólagos győztes és vesztes. A túl sok negatív kritika elkerülésének érdekében is remélem, hogy ezt az elvet valahogy sikerül majd éreztetni a filmben is.

For the HOOOOOORDE! - bocs Ally ;-)

-masai