Blood Rage társasjáték-bemutató – Jó Game Night ez a halálra!

Balázs AttiIa 2017. július 18. 13:25
Blood Rage társasjáték-bemutató – Jó Game Night ez a halálra!

Az elmúlt évek egyik legnagyobb társasjátékos durranása magyarul is megjelenik… Odin legnagyobb örömére!

Az utóbbi időkben mintha a világ újra felfedezte volna a vikingeket és a hozzájuk köthető történeteket, mondákat. Ennek persze csak örülhetünk, hiszen az északi mitológia rengeteg érdekes és izgalmas történetet tartalmaz, maguk a vikingek erőszakos történelme pedig jó táptalajt biztosít mind a filmekhez, képregényekhez és természetesen a különböző asztali vagy videojátékokhoz is.

Tovább
Megosztás:
6 komment

Íme, a 2017-es Év Társasjátékai!

kovacs.lehel 2017. július 17. 21:35
Íme, a 2017-es Év Társasjátékai!

Legalábbis a német Spiel des Jahres zsűrije szerint

Spiel des Jahres 2016 - megvan az év társasjátéka

Nem egészen két hónapja számoltunk be róla, hogy mik a nemzetközileg is legelismertebbnek számító német Spiel des Jahres társasjátékos díj három kategóriájának (gyermek, gémer, családi) jelöltjei. Ahogy ígértük, most a győztesekről is tudósítunk, és bizony van, amin mi is meglepődtünk!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Glüx társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2017. június 29. 22:15
Glüx társasjáték-kritika

S lőn világosság?

Ahogy múltkori Vikingdoms-kritikámban kifejtettem, nem vagyok az absztrakt játékok feltétlen rajongója: alkalomadtán szívesen játszom velük, de magamtól szinte soha nem ezt a típust emelem le a polcról. Ettől függetlenül érdeklődve és a lehető legelőítéletmentesebben igyekeztem próbát tenni a Piatnik újdonságával, a Glüx-szel.

Szobákat bevilágításából játékot készíteni – lássuk be – bátor vállalkozás, hiszen jó eséllyel nem ez az a felvillanyozó téma, ami a potenciális gémert vásárlásra fogja ösztönözni. A Glüx pedig pontosan ezzel próbálkozik, ami kétségkívül már csak ezen egyedi témaválasztása miatt is megérdemli a figyelmet. Hogy ebből mi érvényesül a játékmenetet tekintve? Alább kiderül!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Sponsio társasjáték-kritika

ekriven 2017. június 27. 12:00
Sponsio társasjáték-kritika

Fogadás életre-halálra.

Korábban a Patchwork tesztelése kapcsán már felvetettem, hogy vajon komolyabb lenne-e a versengés, ha nem takaró varrogatásról, hanem birodalomépítésről, vagy űrháborúkról lenne szó, azonos játékmechanika mellett. A Sponsio ennek az ellenkezőjét látszik alátámasztani, azáltal, hogy teljes ártatlansággal kezeli az általa feldolgozott alapvetően brutális témát. Egy vidám, szórakoztató, helyzetfelismerésre, stratégiára (és persze reményekre) építő kártyajáték, ami közben eszünkbe sem jut, hogy tulajdonképpen a rabszolgáink életével játszunk.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Vikingdoms társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2017. június 06. 15:05
Vikingdoms társasjáték-teszt

Vikingsakk magyar módra!

Dorsonczky József napjaink egyik legsikeresebb magyar társasjáték-szerzője, Six MaKING című absztrakt játéka nem csak Romániában (az úr székelyudvarhelyi) és Magyarországon, hanem a nemzetközi piacon is megállta a helyét, olyannyira, hogy a Kingdominót is jegyző Blue Orange kiadó le is csapott a játékra. A Gémklub idén két új játékát is elhozta Magyarországra, amiket alkalmunk is volt kipróbálni: a Sponsióról hamarosan írunk, a Vikingdomsról pedig most fogunk.

Nem vagyok az absztrakt játékok rajongója. Nem arról van szó, hogy kerülöm őket, vagy nem játszom velük szívesen, de magamtól szinte soha nem ülök le melléjük. Számomra a társasjátékos hobbi csak részben szól az agytornáról, legalább olyan fontos, hogy ki tudjak szakadni a hétköznapokból, így magáért az élményért is játszom. A színtiszta absztrakt játékok általában egy adott logikai probléma megoldásáról szólnak (és semmi másról), így közben kicsit úgy érzem magam, mintha dolgoznék, nem pedig kikapcsolódnék. Emiatt viszonylag kevés absztrakt alapokon nyugvó játék van a gyűjteményünkben, a legközelebb talán a Five Tribes vagy a Neuroshima Hex áll ehhez a stílushoz (igaz, mindkettő nagy kedvencem), de ezek is kaptak némi körítést az elvont alapok mellé.

Ilyen előélettel tehát kissé féltem a Vikingdomstól, de egyben kíváncsi is voltam: vajon ez a magyar fejlesztésű játék tud-e változtatni az absztrakt játékokról alkotott képemen?

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Kihirdették a legrangosabb társasjáték-díj 2017-es jelöltjeit!

kovacs.lehel 2017. május 22. 13:00
Kihirdették a legrangosabb társasjáték-díj 2017-es jelöltjeit!

Társasjátékos berkekben számos szervezet és/vagy közönség oszt díjakat, mégis a német Spiel des Jahres számít továbbra is a legrangosabb elismerésnek. A díjat három kategóriában osztják: a Spiel des Jahres az év családi játékát, a Kinderspiel des Jahres az év gyerekjátékát, a Kennerspiel des Jahres pedig az év gémer játékát illeti. Ezen kívül a német bizottság hagyományosan tesz jónéhány ajánlást ezekben a kategóriákban (ezek a játékok valamilyen kritérium miatt nem lehettek jelöltek, de vannak annyira jók a zsűri szerint, hogy ajánlva legyenek). Lássuk, mit hozott az idei év!

Tovább
Megosztás:
1 komment

Virágoskert – társasjáték ajánló

KralleKralle 2017. május 09. 11:15
Virágoskert – társasjáték ajánló

Tetriszezés a virágágyásban

A Virágoskert és én először a 2016-os Társasjátékok ünnepén találkoztunk. Rögtön kiszúrtam a tömegben, félszegen rámosolyogtam, majd kerülgettük egymást egy darabig. Hol én voltam elfoglalt, hol ő volt éppen játékban, de végülis sort kerítettünk a közös játékra.

Őszintén bevallom, kissé tartottam tőle, hiszen Patchwork nevű testvérével sem volt a felhőtlen a kapcsolatom. Amíg fél füllel hallgattam a játékostársaim szabályértelmezését addig Ekrivennel macskás wargamet játszottunk a komponensekkel. Meglepően jól kidolgoztuk a szabályokat pár perc alatt, és elkezdtem attól tartani, hogy a bugyuta cicaharcunk szórakoztatóbb, mint a társasjáték maga.

Szerencsére tévedtem.

Kertészkedem, tehát vagyok

A Virágoskert sztorija témája elég egyszerű: a játék során virágágyásokat kell beültetnie a játékosoknak úgy, hogy minél több pontot kapjanak érte. A pontokat az ültetőtáblán kell vezetni a kék (üvegbúra) és a narancssárga (cserép) kockák segítségével.

Minden játékos kap két virágágyást, a győzelmet hozó cserepek és üvegbúrák erre vannak rányomtatva, a feladat pedig az, hogy minél gyorsabban beültessék virágokkal az ágyást úgy, hogy a lehető legkevesebb búrát és cserepet takarjanak le velük. Illetve a táblára letehető plusz virágcserép/búra is.

A virágokat a központi kertészetből vehetik el a játékosok, és úgy ahogy azt Uwe Rosenbergtőltől már megszokhattuk tetrisz-szerűen kell a virágágyásba beillesztenünk úgy, hogy az ne lógjon túl és ne takarjon le már meglévő virágokat. Egy ágyás akkor kerül kiértékelésre, amikor egy talpalatnyi üres hely sincs már rajta. Ekkor kell lelépni az ültetőtáblán a pontokat, ezután pedig egy új üres ágyást vesz maga elé a játékos, a leszedett virágokat keverve a kerti ösvényhez illeszti.

Virágokból takarót?

A Virágoskert 1-4 fő részére kínál szórakozást – a témától eltekintve ez a legfőbb különbség közte és a Patchwork között. Közel sem ennyire szembetűnő különbség az idő szerepe a játékban. Amíg a Patchworkben az idő egyfajta nyersanyagként szolgál (mennyi időt kell beáldozzak a győzelmi pontokért), addig a Virágoskertben az idő stabil – a játékosok a Kertész segítségével követik, hogy mennyi idejük van az utolsó körig. A Patchworkben az előre tervezést jelentősen megnehezíti az idővel való gazdálkodást, de a Virágoskertben játékosszámtól függően előre látható, hogy mikor melyik sorból választhatjuk meg a lerakható lapkákat. Az idő a Virágoskertben is fontos szerepet tölt be, minél gyorsabban és pontosabban kell beültetnünk az ágyásokat, így érdemes a minél nagyobb területet lefedő lapkákat hajtani. Ám ha nincs megfelelő lapka, akkor választhatjuk az egy terület foglaló virágcserepet – ezzel egy pontot nyerünk, de megadjuk az esélyt a többieknek, hogy elhúzzanak.

Ám vannak olyan helyzetek, ahol taktikai szempontból megéri hirtelen befejezni az ágyás(oka)t. A választott viráglapkát a két ágyásunk közül bármelyikbe letehetjük és a macskák segítségével egyszerre mind a két ágyásunkat befejezhetjük. Ekkor az ültetőtáblán van esélyünk némi máguskodásra, bónuszhoz juthatunk vagy épp a nagy hajrával célba érhetünk. Érdemes tehát résen lenni, mert az első két beérkezőnek 2 illetve 1 győzelmi pont jár a kaptártokennel.

A macskák egyébként ugyanúgy egy területet fednek le, mint a virágcserepek, csak épp pontot nem adnak (De hát mit is vártunk tőlük?).

A Virágoskert szabályai maguktól értetődőek – bár mindet fejben kell tartani, mert a játékostáblákon, illetve a főtáblán sincs segédlet.

Hatalmas előnye, hogy 2,3,4 fővel is igazán élvezetes, az egyjátékos mód pedig egyszerűen arról szól, amiről az egyszerű mobilos játékok -32 kör alatt döntsd meg a saját mindenkori rekordodat.

A Virágoskert az a típusú játék, ahol mindenki (sz)építgeti a saját kertjét, a többiekkel való interakció kimerül az átsandításokba, amikor azt csekkoljuk, hogy hol tart a másik. Esetlegesen ha pont van lehetőségünk elvenni azt a darabot, amire látványosan fáj a foga és nekünk is jó, megtehetjük, de ilyen elég ritkán adódik.

Kettesben a kertben

És akkor a kérdés, ami minden jóravaló játékost izgat: megvegyem-e a Virágoskertet, ha már a polcomon csücsül a Patchwork?

Ha csak és kizárólag ketten játszanátok vele, akkor ne. A Patchwork két játékosra lett kitalálva, ez meg is látszik rajta. A társadat hátráltathatod, kockázatot vállalhatsz, kivárhatsz, gyúrhatsz a tökéletes játékmódra, hisz magadnak osztod be az idődet. Nem mellesleg kb. 30 perc egy parti. A Virágoskertben az a sok plusz kissé sallangnak tűnik két fővel, nem véletlenül.

Ha több fős absztakt játékot keresel – akkor naná, megférnek egymás mellett. A Virágoskertben jóval több a lehetőség, mint a Patchworkben. Kevésbé kiszúrós, gyorsabban pörög. Három fővel a legtaktikusabb, néggyel könnyed versenyszerű szórakozás.

Ha olyan játékot keresel, ami gyerekkel is élvezetes, akkor jó választás. Gyakorlatilag bármeddig könnyíthetitek a játékot mindenféle háziszabállyal, de a szabályfüzet is ad pár tippet. Színes, kedves, nagy élmény rakosgatni – és a gyerekek imádják, ha a felnőttek társasával játszhatnak.

Uwe Rosenberg nem igazán tud hibázni, ezt a Virágoskert is bebizonyította. A minőségi belbecs mellé szép külcsín társul. Vidéki, buja virágoskerthez híven a játék komponensei színesek, enyhe vintage hangulatot árasztanak, ami a szemnek különösen kellemes. A virágok gyönyörűek, a macskák cukik, a három dimenziós talicska tologatása a kerti ösvényen megalapozza a játék hangulatát.

A magyar kiadás a játék javított verzióját tartalmazza, minden szépséghiba és megalkuvás nélkül – de én a bénácska esseni kiadáson se húztam igazán fel magam.

Verdikt

A Virágoskert az, aminek első pillantásra tűnik: egy több fős, nagyon szép és szagos Patchwork, nagyobb tervezhetőséggel, és új dizájnnal, de ez teljesen rendben van így.

Egy családra szabható tetrisz alapokon nyugvó játék, ami mellé gyermekkel, nagyszülőkkel, barátokkal is el lehet tölteni bő egy órát.

Akinek nem tetszett a Patchwork, annak nagy eséllyel ez sem nyeri el a szívét.

A játékot a Compaya-tól kaptuk tesztelésre.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Kingdomino társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2017. május 05. 17:00
Kingdomino társasjáték-kritika

Dominózni nem gyerekjáték!

Bruno Cathala neve ismerősként csenghet blogunk rendszeres olvasói fülében: a francia társasjáték-tervező több játékáról is írtunk már (7 Csoda: Párbaj, Five Tribes, Yamatai), mégpedig kivétel nélkül pozitívat. Amikor megtudtuk, hogy 2016-os újdonságát, a Kingdominot a Gémklub elhozza Magyarországra is, örömmel vetettük bele magunkat a dominózásba. A látszat ellenére közel sem gyerekjátékról van szó!

Őszintén szólva, mikor először megláttam a Kingdomino dobozát, egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Na nem azért, mert ne lenne elég szép – kivételesen színes a borító –, egyszerűen túl gyerekjátékosnak tűnt a megjelenése. Ami mégis kíváncsivá tett, az a szerző kiléte. Ahogy azt a címéből sejteni lehet, Bruno Cathala ismét egy klasszikus játék alapjaihoz nyúlt, és kíváncsi voltam, hogy a Five Tribes mankalája után mit hoz ki a szerző a talán még szélesebb körben ismert dominóból.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Yamatai társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2017. április 25. 20:50
Yamatai társasjáték-teszt

Kis színes japán történelem

Himiko sámán-királynő és uradalma, Yamatai az egyik legérdekesebb és egyben legvitatottabb legendája a japán történelemnek. Sok történész szerint tőle ered a Yamato császári dinasztia, de valamiért a későbbi uralkodók (valószínűleg politikai okokból) nem tettek róla említést, olyannyira, hogy regnálására csak néhány kínai és koreai forrás hivatkozik közvetlenül. Ezt a legendát igyekszik egyedi módon feldolgozni a Bruno Cathala és Marc Paquien által tervezett Yamatai.

Szeretjük Bruno Cathala játékait (Five Tribes, 7 Csoda: Párbaj, Mr. Jack), mert ügyesen ötvözik az egyszerű játékalapokat a komplexebb gondolkodást igénylő elemekkel úgy, hogy a francia mester stílusa közben jól felismerhető marad, mégis a végeredmény mindig valami egyedi darab. Amikor kiderült, hogy a Five Tribes után ismét az ő nevével fémjelzett Yamatai lesz a 2017-es év Days of Wonder (Ticket to Ride, Quadropolis) megjelenése, egy percig nem volt kérdéses, hogy mihamarabb szert fogunk tenni rá, ahogy az sem, hogy az első néhány játékalkalom után cikk is fog születni róla. Íme!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!