Lovecraft démonai

Méliusz Luca 2017. április 25. 10:20
Lovecraft démonai

A Sárga Király nyomában

truedetective.jpg

Honnan is származik Cthulhu, a földönkívüli istenség, aki a South Parkban szétloccsantotta Justin Bieber fejét? A Delta Vision kiadó könyvében betekintést nyerhetünk H. P. Lovecraft történeteinek irodalmi előzményeibe.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Aki megrajzolta az idő térképét – és a fesztivál, ahol találkozhatsz is vele

Méliusz Luca 2017. április 21. 11:00
Aki megrajzolta az idő térképét – és a fesztivál, ahol találkozhatsz is vele

Az időutazás lehetséges. Legalábbis ezzel a feltevéssel indul Félix J. Palma Viktoriánus-trilógiájának első kötete, Az idő térképe.

bdc082c88b50c6f7031104a7487fc01e_1.jpg

Valóságos izgalmak?

 

UPDATE: A legutóbbi információk szerint sajnos Félix J. Palma lemondta a Könyvfesztiválon való részvételt.

Nemcsak a karakterek kerülnek a könyvbéli izgalmak középpontjába, hanem maga az olvasó is. Palma ugyanis a Viktoriánus korabeli Angliát választotta a cselekmény helyszíneként, és az angol irodalom klasszikusaihoz mérhető bizonysággal helyezi el figuráit a 19. századi sakktáblán, hogy aztán egy fordulatokban bővelkedő játszmát vigyen színre. A regény főszereplője H. G. Wells, a zseniális író, akit a science fiction irodalom atyjaként is szokás emlegetni, mellette pedig számos olyan szereplő is megjelenik a színen, akik így vagy úgy, de hatással voltak a korabeli Angliára.

Kezdjük is rögtön Hasfelmetsző Jack figurájával, aki az 1888-as év őszén rettegésben tartotta London legszegényebbek által lakott, hírhedt Whitechapel negyedét, és brutálisan meggyilkolta a dúsgazdag Andrew Harrington szerelmét. Azonban Wells Az időgép című regényének megjelenése után valójában is lehetségessé válik az időutazás, és az író közreműködésével Andrew megpróbál visszautazni az időben, hogy megváltoztassa a sorsot, vagyis megmentse szeretőjét, és megölje a Hasfelmetszőt.

A térkép megrajzolása

De a több történet szál és Wells központi karaktere mellett szóba kerül Arthur Conan Doyle és Dickens munkássága, színre lép Henry James, és Bram Stoker (a Drakula írója) is, sőt, megismerhetjük a korabeli Scotland Yard legjobb detektívjét is. És ha ez nem lenne elég, a sikeres és sikertelen gyilkosságokon, idősíkok közötti szerelmes levelezésen, és hatalmas átveréseken kívül Palma nagyot alakít a kor levegőjében lévő hangulat megteremtésében. A tudományos eredmények (Darwin a cselekmény idején nem is olyan rég jelentette meg A fajok eredetét) és a társadalmi változások felgyorsulnak, és csak a 21. század írója és olvasója tudhatja, minek adja majd át helyét a szemérmes Viktoriánus-kor?

5333b51c5c0de36d79b7d49d17ef1c59.jpg

A fordulatok közepette a spanyol szerző rengeteg, a jövőre vonatkozó ötlettel bombázza az olvasót, melyek a cselekmény idején még valószerűtlennek hangzanak, a regény pikantériáját viszont éppen az adja, ahogyan ezek a mai olvasónak jól ismert teóriák lehetőségek formájában felvillannak egy-egy kaland között, hogy aztán újabb és újabb ilyen ironikus helyzettel találkozzon az, aki a regényt a kezébe veszi. Az egyik fejezetben például Wells, a science fiction atyja kételkedik a gépek jövőbeli öntudatra ébredésében, míg a másikban gondolatébresztő párbeszédet folytat a Scotland Yard nyomozójával a sci-fi műfajának kialakulásáról, de a párhuzamos univerzumok, sőt, a féreglyukak gondolata is utat talál a könyv lapjai közé.

Verdikt

Palma minden kétséget kizáróan mesterien csűri-csavarja a cselekményt és helyezi el a sakktáblán a történelem szereplőit, így azokat, akik odavannak a klasszikus és a modern sci-fiért egyaránt, vagy netalántán érdekli őket a 19. század és a kor irodalma, biztosan be fogja szippantani Az idő térképe. Ahogy azt említettem, a regény rengeteg, jól adagolt fordulatot tartogat az olvasó számára, hogy amikor már azt hisszük, biztos talajon járunk, hirtelen kirántsák alólunk az irodalmi sablonok szőnyegét, és egy eddig ismeretlen vidéken találjuk magunkat. Nem vállalkozom arra, hogy pontot tegyek az időutazás lehetségességének kérdésére, de az biztos, hogy a Viktoriánus-trilógia szerzője zseniálisan repíti vissza az olvasót a múltba.

Szerencsére 2016-ban megjelent Az ég térképe, a trilógia második kötete magyar nyelven is, így az időutazás szerelmesei biztosan nem maradnak olvasmány nélkül. És hogy hol találkozhatsz Palmával? Ahogy már korábbi cikkünkben említettük, a spanyol író idén a Könyvfesztivál vendége lesz, így aki szeretne vele találkozni, április 23-án megteheti, mert délután 2 és 3 között fogja dedikálni műveit.

Megosztás:
2 komment

Vajákosok a Könyvfesztiválon

Méliusz Luca 2017. március 27. 09:00
Vajákosok a Könyvfesztiválon

Andrzej Sapkowski, a Witcher-könyvek írója saját maga mutatja be a sorozat hatodik részét

witcher.jpg

A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Visegrádi Négyek szekciójának díszvendégei között lesz a Andrzej Sapkowski, a Witcher játékokat ihlető Vaják című fantasy sorozat alkotója, akivel április 22-én találkozhat a nagyérdemű, a sorozat folytatására szomjazó közönség. Ugyanis – amellett, hogy öt és hat óra között dedikálni fog – négy órakor saját maga mutatja be a legújabb kötetet a Lengyel Intézet és a PlayON kiadó szervezésében.

Bár Sapkowski neve már önmagában is elég nagy vonzerő a hazai fantasy-rajongók számára, nem árthat tudni, hogy Félix J. Palma, Az idő térképe című regény alkotója is a meghívottak között van. Az úgynevezett Viktoriánus-trilógia köteteiben a klasszikus sci-fi műveit írja át és gondolja újra, és teszi mindezt mesterien.

Továbbá a magyar írók táborát is rengeteg remek író képviseli, a teljesség igénye nélkül: Dragomán György (akinek A fehér király című könyvéből készült film nemrég jelent meg a mozikban), Szabó T. Anna, Bodor Ádám, Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Háy János és Nádas Péter.

A Visegrádi szerzők között is számos olyan alkotó van még, akik miatt érdemes ellátogatni a fesztiválra, ilyen példának okáért a lengyel Ignacy Karpowicz, a cseh Jan Němec, illetve Petr Stančík is.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Eldritch Horror társasjáték | kapuzárási pánik

Balázs AttiIa 2017. március 25. 12:20
Eldritch Horror társasjáték | kapuzárási pánik

Cthulhu és a haverok világkörüli turnéra indultak, mi pedig nem győzünk csápolni nekik.

untitled_design.png

A Fantasy Flight Games már évek óta bizonyítja, hogy kiválóan tudják a lovecrafti kozmikus horrort az asztali játékok világába ültetni. Van is benne gyakorlatuk, hiszen majd’ minden alkalmat megragadnak, hogy összecsápozzák dobozaikat, legyen szó kártya- vagy társasjátékokról. Egyik legsikeresebb randijuk a Mérhetetlen Vénekkel a 2005-ös Rettegés Arkhamban volt, amely a kooperatív játékélményt, a nyomozás izgalmát és a kalandot öntötte nyakon a Cthulhu-mítosz zölden fortyogó páclevével, ez a recept pedig - bár koránt sem volt hibátlan - sokak számára meghatározó élménynek bizonyult a társasjátékos világban. Ennek a játéknak a szellemi örököse a 2013-as Eldritch Horror, amelynek magyar változata éppen idén jelent meg a Delta Vision gondozásában.

Tovább
Megosztás:
1 komment

Világvégi mesék – képregény-antológia kritika

Varga Bálint Bánk 2017. március 17. 18:00
Világvégi mesék – képregény-antológia kritika

Posztapokaliptikus képregénycsokor színesen, szagosan.


kep2.jpg

A Világvégi mesék egy sajátos trashképregény-antológia, amiben a trash nem feltétlenül azt jelenti, mint a trash-filmek esetében jelentené, de valahol mégis…

A kötetben szereplő három történet egyszerre akar B-lenni, (B-filmesen klasszikus) és próbál a maga módján önálló értéket adni, trashességére büszkén és alázattal építkezni. Magyarán egyrészt pofátlan Mad Max és Fallout ripoff, másrészről viszont - nem túltolva azt a bizonyos szekeret - saját történetet és világot épít. Csak úgy módjával... Biztonságosan.

Szóval, hogy kissé zaklatott és zagyva gondolataimat összegezzem: nehezen tudtam hová rakni a kötetet, mert bár egyik történethez sem volt korábban szerencsém, mindegyiknél úgy éreztem (egyedül talán a Speed Limit 50 kivételével) hogy már ezerszer olvastam őket. A baj ezzel csak az volt, hogy nem volt számomra nyilvánvaló, hogy a kötet akar-e egyáltalán ennél többet adni, vagy csak simán erre építve egy laza, könnyed bőrlehúzásnak készült. A cél és szándék volt számomra kérdéses…

17355115_1474498495918313_906662573_n.jpg

A borító és az egész kötet külcsínje ugyanis komolyabb, összetettebb dolgot sejtet, de hamar rá kellett jönnöm, hogy itt egy könnyed, esti, Film+-os szórakozásról van csupán szó. Szóval semmi, de semmi bajom nem lett volna az antológiával, ha valahogy első ránézésre tudom mit kapok majd. (ahogy például a hasonló témájú és más módon is közös érdekeltségű Café Postnuclear esetében rögtön tudni lehetett.)

Külön örültem a Saltlands epizódnak, mert a társasért nagyon szurkoltunk, amikor Kickstarter kampányuk futott, de igazából a történet – bár látványos, értsd: szép a rajza – súlytalanul puffan a sóban, olyan se eleje, se vége, ami tökéletes lenne egy kötet kezdésének vagy éppen lezárásának, de önmagában valahogy… kevés. (persze ez valójában a társasjáték promója, de ahhoz meg szintén keveset mutat meg magából vagy a játék teljes szellemiségéből) Ez nem azt jelenti, hogy nem jó, félreértés ne essék, sőt a rajz vérprofi, csak egyszerűen miután elolvastam nem éreztem magam többnek, sem kevesebbnek, nagyjából érzelmeket sem tudott kiváltani belőlem.

17352962_1474498295918333_1480126388_n.jpg

Lakatos István aztán mintha szart volna az egészre – de ezt abszolút pozitívumként mondom, hisz a műfaj továbbra is trash – egy elképesztő pár képkockás őrületet vág elénk, amiben van édes kutyus és szétrobbanó zombifej. Szóval szó szerint „telitalálat.” Nem is kell több! Illetve… sajnos végtelenül rövid és ugyan értem én hogy szatirikus humora pont ettől üt, de olvastam volna tovább akkor is…

17352815_1474498312584998_2029642605_n.jpg

A végére hagytam a Paneldzsungelt, a kötet nagyágyúját, illetve inkább a kötet nagy részét. Szépen megírt, szépen kitalált történet, ami az 56 oldalas kötetből súlyos 40 oldalt elfoglal. Ezzel két baj is van. Az egyik, hogy mintha nem is antológia lenne ez, inkább csak a Paneldzsungel két apró szösszenettel kiegészítve, a másik pedig, hogy magában ez a képregény is túl lett nyújtva. Szépek a dialógusok szép és értelmezhető a rajz is, nagyon jó poszt-apokaliptikus horror feelinget kapunk, de sehol nincs az a feszesség és dinamika, amit a történet megkövetelne magának. Ugyanezt megvágva, 25-30 oldalban bitang erősen el lehetett volna mesélni. Ez azonban nem vesz el a történet értékéből, csak, mint képregény lett kicsit soványka "fárasztó a szemnek", legalábbis önnön ambícióihoz képest.

17328227_1474498302584999_111920434_n.jpgÖsszességében tehát a Világvégi mesék egy furcsa, posztapokaliptikus zombi-öszvér, ami kicsit elgondolkodtatna, de aztán inkább mégis az arcodba ordít, aztán meg egy sokat(semmit)mondó tételmondatot felböfögve jelentőségteljesen ellovagol a naplementébe. Ez most akkor egy negatív kritika? Nem. Egyáltalán nem. Háromból két képregényt élveztem, egytől többet vártam, az egyiken kicsit unatkoztam, és az egyiket simán olvastam volna tovább. Szóval ugyan kicsit értetlenül vakarom a fejem és számomra ez a tökéletes "mineknevezzelek" képregény megtestesülése, de akkor sem bántam volna meg a vételt, ha amúgy nem kaptam volna ingyen sajtópéldányt belőle! (lol, wink, like!)

Ja, és azt még nem mondtam, a kötet megvásárolható lesz a 34. Képregénybörzén!
Ez fontos!
Menjetek el és vegyetek sok szuper képregényt! 

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
Szólj hozzá!

Felvilágosítás a Kozmikus rettenetről

Méliusz Luca 2017. március 10. 10:00
Felvilágosítás a Kozmikus rettenetről

Új kinézetet kapott az egyetlen magyar Lovecraft rajongói magazin

hp.jpg

Az egyetlen hazai, H. P. Lovecraft műveivel és örökségével foglalkozó aktív rajongói közösség és magazin honlapja új arculattal várja a látogatókat.

A Black Aether ötödik füzetének megjelenésével (amely sajnos időközben elfogyott) egybeeső megújulás azért is lehet érdekes az amerikai szerző munkássága iránt érdeklődők számára, mert a Black Aether elkötelezett csapata új tartalmakkal is bővítette a honlapot. Ilyen például A kozmikus rettenetről nevet viselő kategória, amely a popkultúrában rendkívül termékenynek bizonyuló Cthulhu-mítosz lovecrafti születését, majd utóéletét, változásait mutatja be. Betekintést nyerhetünk továbbá az író szövegeinek modern feldolgozásaiba is (képregény, film, társasjáték, zene), a Novella bemutatók révén pedig bizonyos Lovecraft-novellák keletkezéstörténete is világossá válhat számunkra. Mindemellett a magyar és külföldi szerzőkkel közölnek rendszeresen interjúkat.

hp2.jpg

Ugyanakkor az oldal jelentősége abban a céljában (is) rejlik, hogy a magyar, úgynevezett bizarro fiction szerzőinek nyújtson inspirációt és megjelenési lehetőséget a Black Aether füzeteiben. Törekednek tehát a hazai alkotói közösség összefogására, és teszik mindezt elkötelezetten és igényesen, ami – úgy vélem – üdítő kivételnek számít a magyar online újságírói, blogger színtéren.

Egyébként Lovecraft nálunk is gyakori vendégnek számít; hamarosan bemutatunk egy novelláskötetet, amely az író munkásságának irodalmi előzményeit mutatja be, de az Eldritch horror társasjáték tesztje is gőzerővel készül már, úgyhogy csápokat a magasba!

Megosztás:
Szólj hozzá!

Az ötödik évszak - könyvkritika

Varga Bálint Bánk 2017. február 25. 11:00
Az ötödik évszak - könyvkritika

N.K. Jemisin könyve átölel, aztán addig szorít, amíg a legféltettebb titkaid is kiöklendezed!

n_k_jemisin_az_otodik_evszak_b1_300dpi_1_2_1.jpg

Nagyon nehéz spoilermentes kritikát írni egy olyan könyvről, aminek szinte minden létező aspektusa ennyire (velőtrázóan) új és egyedi… hogy mondjam el, amit akarok, anélkül, hogy izgatottságtól fűtött elemzést tartsak egyes részekről, vagy az egész könyv történetéről?

Nem lesz egyszerű de megpróbálom a majdnem lehetetlent és kísérletet teszek egy objektív és mégis bensőséges könyvkritika megírására…

Susanna Clarke Hollókirálya (aka. Jonathan Strange & Mr.Norell) óta úgy éreztem, a fantasy műfaja nagyjából elérte a maximumát. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell több fantasy regényt írni, (SŐT!) csak egyszerűen van egy szint, ami fölé már nem lehet lőni sem elvárások, sem pedig mélységei szempontjából. (ezzel nem azt mondom, hogy Clarke regénye minden idők legjobb fantasy-je, de mégis mintha a műfaj tökéletes kivonata lenne anélkül, hogy annak bármilyen ismert kliséjét felhasználná...)
Kellenek a jó fantasy történetek és kell, hogy azok megpróbáljanak kicsit kikacsintani, sőt, olykor-olykor inkább szándékosan kiszakadni zsánerükből. Ilyen volt a Hollókirály és úgy gondoltam jó ideig nem olvashatok majd hasonlóan merész és önnön magával ennyire tisztában lévő könyvet.  

Aztán jött N.K. Jemisin Az ötödik évszak című regényével, és lenyúlt egészen a lelkem felszínes kőzetrétegei alá, megragadta annak magmáját és szó szerint kifacsarta, majd, mint egy fegyvert, egy éles, cinikus, kritikus, de halálos fegyvert tépte ki belőlem, hogy ellenem fordítsa. Igen ez a könyv képes volt elfeledtetni velem, hogy fantasy de még azt is, hogy könyv egyáltalán. Beletúrt az érzelmeim és rejtett félelmeim közé, könyörtelenül kikutatta a legveszélyesebbeket és azokat piszkálta fel, mint a szunnyadónak tűnő, belül mégis iszonytatóan forró parazsat.
Mindezt az első oldalakon megtette, majd újra és újra megkísérelte inkább több, mint kevesebb sikerrel. 

Jemisin regénye hat ránk az első mondatától fogva, nem is tagadja, hogy nagyon is hatni akar, de amikor kell, mégis tökéletesen rideg és tárgyilagos tud maradni. Nem részrehajló, és nem akar semmit belebeszélni a fejünkbe, helyette inkább megpróbál egy végletekig kidolgozott és nagyon idegennek tűnő világot minden szépítés és erőltetett túldramatizálás nélkül elmesélni nekünk. Ne számítsunk epikus csatákra és klasszikus hősökre, vagy hősökre úgy egyáltalán...
Lehet, hogy nem ez az a mese, amit hallani szeretnénk, de az első szavak elhangzása után mégis követelni fogjuk a többit, tudni akarjuk majd, hogy ér véget a történet. Nagyon könnyű megrészegülni Jemisin történetmesélési stílusától, amiben éppúgy felfedezem Cormac McCarthy minimalizmusát, mint Neil Gaiman játékos, nyers erejét. 

Amit a történetről elmondhatok – nagyjából spoilermentesen – az körülbelül a könyv marketingszövegeiben is elolvasható: Egy Rezdületlen nevű világban járunk, ami talán a mi Földünk volt valamikor, talán nem. Egy világban, ahol pár emberöltőnként a földapa, azaz a bolygó maga megpróbálja elpusztítani az emberiséget és a civilizáció utolsó morzsáit is, ahogy lázas test küzd a baktériumok ellen. Ennek okán a jelenlegi civilizációk holtcivek (azaz régi holt civilizációk) romjain élnek és próbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, hogy kihúzzák a következő „évszakig”, és hogy túl is éljék azt, azaz a következő világvégét.

 Mindeközben az emberek mellett két másik „faj” is járja a világot, a föld hatalmas erőit manipulálni tudó orogének, valamint a titokzatos kőfalók. Az előbbiek az emberiség szolgálatába állították erejüket, az emberek pedig egyszerre tisztelik és gyűlölik őket. Jemisin egészen érzékenyen és mégis kíméletet nem ismerve mutatja be a gyűlöletkeltés eszközeit, a faji elnyomást, kirekesztést, anélkül, hogy művét politikai eszmék mérgeznék vagy elfogult világlátás jellemezné. Egyszerűen bemutatja a világ ezen aspektusát, mi pedig néha már szinte szégyelljük is magunkat olvasás közben… immersion_items_13761.jpgA kőfalók a történet talán legérdekesebb és legegyedibb szereplői, de róluk tényleg szinte lehetetlen bármit is mondani anélkül, hogy elárulnánk a történet pár titkát. Ezek a felszínen mozogni is alig tudó, félistenszerű szoborlények képesek eggyé válni a földdel, és a talajban, falakban és hegyekben közlekedni – mindezt pedig játszi könnyedséggel és elképzelhetetlen sebességgel teszik. Ősi tudásuk több tízezer éves, céljaik viszont ismeretlenek előttünk.

A könyvben tehát bőven van természetfeletti, bőven van "mágia" még ha az nagyon messze is áll attól, ahogy azt nagyjából már megszoktuk a zsáner klasszikusaitól. Jemisin képes egyszerre rendkívül jelentékenynek lefesteni a világa ezen aspektusát, miközben egyértelművé teszi, hogy a az embert ennél sokkal egyszerűbb érdekek, célok, ösztönök vagy akár érzelmek irányítják. Minél távolabb sodorja Rezdületlent a saját, ismert világunktól, annál közelebb hozza hozzánk annak lakóit...   

Jemisin mindeközben mesterien játszik az idővel. Három történetet kapunk három nőről, akik Rezdületlen egymáshoz közel eső, ám mégis jól elkülöníthető idősíkjában élnek. Megtapasztaljuk egy, a családjától elszakított rogga (azaz orogén, a rogga a káromkodás szinten használt csúfneve ezeknek a különleges hatalmú embereknek) útját és felcseperedését, egy ambíciózus orogén nő az egész világ sorsára hatással lévő küldetésre indul, miközben egy őrült tízgyűrűs (azaz szinte végtelen hatalommal bíró) mester tenyészévé teszik, és végezetül bepillantást nyerünk egy gyermekét vesztett, bosszúszomjas anya útjába, miközben körülötte a világ szó szerint kettéreped, és egy újabb (és egyúttal az utolsó…) ötödik évszakba lépve gyors és kegyetlen pusztulásnak indul.

Az ötödik évszak világa idegen és mégis nagyon ismerős. Jemisin példaértékű világépítő, aki mégsem dagonyázik a saját maga kreálta részletekben, ahogy sok más fantasy-történetteremtő kollégája előszeretettel teszi. Egyszerűen jelen van a saját világában és ezáltal mi magunk is jelen leszünk. Szereplőivel együtt gyűlöli és szereti szívből Rezdületlent úgy, akár egy áruló gyermeket (vagy gyermekét az anya, akiről kiderül, hogy rogga…). Mindeközben Jemisin mélyrehatóan ismeri és éli meg saját karaktereinek érzelmi világát, egyedülálló empatikus készséget mutatva, ezt mégis képes nyersen és sokszor orrfacsaróan valóságos valójában előadni nekünk.

A könyv nyelvezete egyszerű, Jemisin csak ritkán bonyolódik érzelmektől túlfűtött körmondatokba, ritkán ecsetel hosszasan egy helyszínt, hisz ezek mind elidegenítő hatással lennének. Ez a könyv egyik legnagyobb erénye, az írónő megtalálta a történetéhez tökéletesen illó elmesélésmódot és nyelvezetet. Mindezek mellett tökéletesen alkalmaz konkrét és szellemes nyelvi játékokat és a káromkodásokat is példaértékűen használja a dialógusaiban. Ez már csak azért is fontos (és nagyon ritka), mivel még a legnagyobb írók sem mindig tudják kezükben tartani a gyeplőt, és vagy túlságosan prűden, vagy pedig a valóságtól teljesen elrugaszkodva kezelik ezeket, vagy az olyan kényes témákat, mint például a szexualitás csontig lecsupaszított, nyers valója. Jemisin szerencsére nem görcsöl ilyen apróságokon, ahogy tulajdonképpen semmin sem és képes a "kúrás" szót is bárminemű csinnadratta nélkül piedesztálra emelni, magát az aktust pedig természetes és mégis zavarba ejtően kényes témaként lefesteni. Ez is egy a könyv gyönyörű paradoxonai közül.
 
Mindezekhez persze egy nagyszerű magyar fordítás is kellett, nem is mehetünk el szó nélkül Ballai Mária munkája mellet!

A könyv nyitottan ám mégis végletesen zárul. Azt azonban már tudjuk, hogy egy tervezett trilógia, a Megtört Föld ciklus első kötete, amivel az írónő egyébként a Hugo-díj legjobb regény kategóriájában is győzedelmeskedett, ez pedig nagyjából megfeleltethető a fantasy műfaj Oscar-díjának. A ciklus második kötete a The Obelisk Gate 2016 augusztusában már megjelent, és mi alig várjuk, hogy hazánkban is napvilágot lásson.

Az ötödik évszakot nem csak a fantasy és dark-fantasy műfaj kedvelőinek ajánljuk, hisz történetének nyers érzékenysége és emberközelisége egyetemes és megkerülhetetlen, műfajától függetleníthető irodalmi remekművé teszi.

A szomorú csak az, hogy hazánkban képesek ilyen horderővel bíró könyvek is szép csendben megjelenni, majd lassan de biztosan eltűnni a süllyesztőben. Pedig rohanó, elmebeteg életünkben kell néha egy-egy olyan jó, kérges tenyerű, kijózanító pofoncsapás, amilyen számomra Az ötödik évszak volt.
Reméljük, az Agave kiadó folytatja a trilógia köteteinek kiadását. 

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
2 komment

Kiderült Jar Jar Binks sanyarú sorsa

Balázs AttiIa 2017. február 17. 21:20
Kiderült Jar Jar Binks sanyarú sorsa

Chuck Wendig új regényében minden idők leggyűlöltebb Star Wars karaktere is felbukkan.

jar_jar_hero.jpg

A Star Wars világa hatalmas, ám talán egy szereplő sem kapott még annyi gyűlöletet, mint Jar Jar Binks. A Baljós árnyakban feltűnt gungan gyakorlatilag 1999 óta fürdik a rajongók gyűlöletében, így talán nem is véletlen, hogy fokozatosan csökkent a szerepe az előzménytrilógia egyes epizódjaiban.

Ettől függetlenül részben az ő szenátori tevékenységének köszönhető a Birodalom rémuralma, hiszen a Klónok támadásában ő segítette hozzá Palpatine-t a különleges jogosítványokhoz. Ez pedig olyan ostobaság volt, amit a messzi-messzi galaxis lakói valószínűleg nehezen vagy egyáltalán nem bocsátottak meg.

Ezen a vonalon indult el Chuck Wendig is, a Star Wars: Utóhatás könyvek írója. A trilógia zárókötetében, az Empire's Endben egy rövid jelenet erejéig megjelenik a csekély értelmű gungan, és kiderül, hogy szerencsétlent száműzték (vagy inkább "számonűzték") balgasága miatt, az emberek megvetik, szomorú napjait pedig a Naboo-n tölti utcai bohócként. Végül is járhatott volna sokkal rosszabbul, mi legalábbis Wendigtől valami sokkal vagányabb dologra számítottunk.    

Megosztás:
6 komment

Egy sötételf szerelmei

Méliusz Luca 2017. február 12. 20:20
Egy sötételf szerelmei

Orkok, trollok, szerelmek.

drizzt_forgotten_realms.jpg

Az R. A. Salvatore által papírra vetett sötételf, Drizzt Do'Urden alighanem a legfontosabb karaktere a Forgotten Realms-könyveknek, melyeknek óriási hatása korunk fantasy irodalmára megkérdőjelezhetetlen, de az asztali szerepjátékok kedvelőiről sem érdemes megfeledkezni, hiszen a Dungeons & Dragons talán legnépszerűbb világáról van szó.

Tovább
Megosztás:
2 komment

Hétfőtől rendelhető a Black Aether magazin 4. száma

Balázs AttiIa 2016. november 19. 14:00
Hétfőtől rendelhető a Black Aether magazin 4. száma

A friss megjelenés mellett nyereményjáték-sorozat is indul.

gr4ss.jpg

Hihetetlen, hogy repül az idő, hiszen a nyomtatott Black Aether magazin a negyedik számához érkezett, amelyet november 21-től lehet megrendelni. A postázás december 5-től veszi majd kezdetét, és most érdemes lesz várni a postást, hiszen a friss számban 8 történet, Lovecraft versfordítások és egyedi illusztrációk fogják kiszolgálni a weird irodalom rajongóit. Mi még bőszen olvassuk a harmadik számot, de már alig várjuk, hogy megkaparintsuk a legújabbat is, amely egyben az idei év utolsó megjelenése is lesz. 

A borítót Vigh Dávid Gr4ss készítette, amit alább teljes pompájában is meg tudtok csodálni: 

gr4ss_teljes.png

A magazin ára 850 forint + postaköltség lesz, a rendelést pedig ezen az oldalon tudjátok majd leadni. 

A magazin friss számának megjelenése mellett egy négy hónapon át tartó nyereményjáték-sorozat is indul a Black Aether háza táján, amelynek végén a győztes egy igazi különlegességet nyerhet, de minden hónap végén értékes nyeremények várják a résztvevőket, illetve egy fotópályázaton is részt vehetnek a hazai Lovecraft-rajongók:

A nyereményeket a Fumax, a Gabo SFF, a Galaktika és a Kütyüshop biztosítja a különböző pályázatokra, de magánfelajánlások is színesítik a listát.  

Amíg várjátok a rendelését, olvassátok el a második számról írt beszámolónkat

Megosztás:
Szólj hozzá!