2048 - The board game | Review

KralleKralle 2016. október 26. 12:33
2048 - The board game | Review

1e279f826cc917fee59dde91c4f6f9a7.png

Memory training exponentially

We are living in a world of rethinking old works, so we are not surprised by the motion movie based on the worthily popular Tetris game, and it is a common phenomenon as a fantasy novel from the ‘90s is adapted into the outstanding video game Witcher. So it is obvious when one the most popular mini-games of the recent years is adapted into a board game, as it has happened in the case of 2048.

LET’S THINK THIS THROUGH: 2048 - THE BOARD GAME. SUCH A WONDERFUL IDEA! OR IS IT?

At first glance it seems that the developers tried to be sure, like they were trying to milk the popular original once again. The question comes up: how can we create a multiplayer board game from a game that typically serves the purpose of a single player time killer on long bus travels and boring lectures? For example, by transforming the game’s basic idea into a two-player (or more) memory card game.

Memory cards are specifically for children, they are skilled in them and they mostly also enjoy it more than the adults do. If you were thinking that you are good at it, then challenge your six-year-old niece or boy from the neighborhood for a party of memory cards, and you can be sure that they beat you easily.

But if you challenge them for a 2048 game, then you will... no, I won’t fool you: they will still defeat you in a glance, but you will surely enjoy the loss. And if you train enough with the clunky adults like you, then it will be possible that maybe you can win against the niece/neighbor boy once or twice in a blue moon.

Because 2048 - The Board Game is a totally okay piece of work. The board game version twists the original’s idea about the exponential numbers just as much as it doesn’t kill its essence, but it still offers a quite different game.

13324421_10209459944473271_2097665303_o.jpg

The box, the board and the cards are designed to resemble the original game, which means that even the printed version looks nice. The rules differ from the original in the case if two players by the following:

According to the rules, some cards are to be taken back into the box, then every player gets their own set from 4 to 2048 which they must hold in hand or in front of themselves, but they must ensure that this hand doesn’t get mixed up with their other deck.

The Rules

At the beginning, there are only twos and fours on the board. The starter player takes a look at a card (it shall be a two or a four), puts it back and takes another one. If these two cards show the same numbers, then they take them up and put their sum from their hand on the board on one of the two empty tiles - then it’s the other player’s turn. If a player finds a pair that’s sum he has already put down, then they can take that pair, too, and fill the empty spaces up with randomly drawn cards. The first player putting the 2048 card on the board wins. As the deck runs out before any player has put down the 2048, then the player with more pairs wins.

The pairs are to be piled up in front of the players face down in a way that the other player couldn’t guess their amount. It is worth to pay attention to our opponent’s reactions and what they take up and when, and whether they put anything into its place from their hand or from the drawing deck.

Hint: We can shuffle the cards in our hand, so it will be more difficult for the opponent to keep our progress in mind.

Luck also has an important role in the game because of the randomly drawn cards, so it is possible that a player gets advantage from Fortuna’s grace. We don’t recommend it to those who cannot stand those turns, or those who are terrified by Math.

The game cannot only be played by two players, but also three or four. The difference is that in the case of three players less cards are to be taken back to the box, and none in a four-player game.

13313932_10209459955033535_514325473_o.jpg

It is an extra pleasure that the board game is developed in Hungary, and its Kickstarter project will begin soon, by which all its supporters can get their own copy. The year 2016 has been generous to the Hungarian developers so far, as the campaign of Ave Roma and Saltlands concluded successfully, and Anachrony even reached the sixfold its goals. We hope that 2048 - The Board Game will also be one of the successful projects, and it has every chance for it, as long as the world of internet is ready for a board game adaptation of 2048.

It is a small thing, but... I know that I only have a test version, but I struggled a lot to successfully store it, because the components have hardly any room in the box. Both the game and the customers deserve a larger box, or even a good insert.

Verdict:

2048 - The Board Game is certainly a good choice if you like memory card games and the original 2048 game. But it is still a good deal if you are looking for a simple, short and easily learnable two-player game.

- KralleKralle

(Translation Gergely Lajtai-Szabo)

Megosztás:
Szólj hozzá!

Korokon át - a civilizáció története

KralleKralle 2016. július 25. 13:25
Korokon át - a civilizáció története

A társasjáték, ami garantáltan meghódít.

13838351_10206631872819502_1797592007_o.jpg

- Sziasztok, Emese vagyok, gémer.

- Hello, Emese.

- Azért vagyok itt, mert utálom a hosszú játékokat.

- Ne haragudj, de mit értesz hosszú alatt?

- Hát, ami három óránál hosszabb, az nekem már szenvedés…

- Aha… Tünés innen!

korokonat.jpg

A Korokon át - bizony hosszú. Nem három óra, négy fővel inkább az öt-hat órás játékidő felé közelít a játék, tehát elvből nem kéne szeretnem.

Hangsúlyozom, nem kéne.

Nehéz elvenni a kedvem egy játéktól, de a játékidő mégis kritikus pont nálam. A hosszú játékokkal nemcsak az a problémám, hogy viszonylag nagy darabot szakít ki a szabadidőmből, hanem a komplexitással együtt állva rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy a megfelelő minőségben tudjuk őket játszani.

Furcsán hangzik, tudom, de a társasjátékokkal kapcsolatban számomra elvárás, hogy szórakoztassanak, hogy kilépőként szolgáljanak a szürke hétköznapokból. Egész egyszerűen nem vagyok hajlandó a rengeteg gyakorlásra szánt időt belefektetni a játékélménybe, inkább szórakozásra fordítom. Érzékeltetésképpen, a  lélektani határom valahol az Agricola és az Eclipse környékén ér véget.

Megértem és tisztelem azokat a játékostársaimat, akik a maratoni  játékoknak hódolnak - de én nem tartozom közéjük.

korokon_at-8409.jpg

A kivétel erősíti a szabályt

Felmerül a kérdés, hogy akkor miért is én írom ezt a cikket, amikor a hideg ráz a Korokon át hosszúságú játékoktól, és úgy tűnik, hogy nincs bennem elég türelem és alázat hozzá?

Mert ez volt az a játék, ami valamiért megfogott.

Nem a játékfejlesztő, vagyis a Fedőneveket megalkotó Vlaada Chvatil üdvös személye miatt, és nem is azért, mert Civilization-ön, és Age of Empires-ön nőttem fel, tehát már magam sem tudom miért kezdte el piszkálni az agyam.

Ezelőtt is hallottam a legendákat a Through the Ages-ről, egy időben érdeklődtem is iránta, de bevallom őszintén, hogy visszavetett tőle egyfelől az, hogy angol nyelvű (pedig általában nincs ezzel problémám) és hogy nagyon hosszú. Tehát, a magyar kiadás beharangozása lecsípte a kifogásaim felét és megadta a kellő lökést, totál be lettem sózva, és nagyon vártam a megjelenést .

Körökön át

A játék maga négy korszakra bomlik (antikvitástól napjainkig), ez alatt kell egy jól működő, és időnként megújulni képes motort felépítenünk ahhoz, hogy a végjáték felé közeledve az élmezőnybe jussunk. Erre a mechanikára komplett játékokat építettek fel (pl. Dominion, Thunderstone, Birodalmi Telepesek és még sorolhatnám) de a komplexebb játékokban is nagyon jól működik.

Rengeteg lehetőség és út áll előttünk, a játék maga pedig rá is kényszerít, hogy ne csak egy séma szerint haladjunk, szinte kiaknáztatja saját magát.

fokep_jo_1.jpg

A Korokon át komplexitását nem a szabályok bonyolultságában kell keresni, hiszen azok viszonylag egyszerűek, hanem a lehetőségek számában, szövevényességében.

A nyersanyagok, a civil és katonai akciópontok, és a készletek kezelésének elsajátítása hirtelen elrettentőnek tűnhet, de az első (I.) korszak után annyira magától értedőnek számít hogy mit, mire lehet használni, hogy az agyégetés mellett a játékosok elkezdik élvezni a játékot.

Nagyon hálás dolog, amikor a játékosok ténylegesen építenek, fejlesztenek, a saját képükre formálnak valamit a játék során, Korokonátozás közben pedig megélhető a teremtés élménye.

A játékszabályok világosan rögzítik a tudnivalókat, érdemes belemélyedni a játék kipróbálása előtt, sőt angol nyelven kiváló szabálymagyarázat érhető el a következő linken. Külön öröm, hogy a kiadó megörvendeztet minket egy próbajátékmóddal és egy hozzá tartozó külön szabályfüzettel, aminek lejátszása során szórakozva megtanulható a játék mechanikája.

Ahol a mechanika és a tematika találkozik

A játék kívülről nézve rémesen unalmasnak tűnhet, 2-3-4 ember ül egy asztal körül, három táblán tologatnak föl-le színes jelölőket, miközben kék, sárga, fehér és piros kockákat pakolásznak fejvakarva ide-oda.

A játékosok eközben egyszerre érzik magukat hadvezérnek, stratégának, és szellemi vezetőnek - és törekednek arra, hogy kiaknázzák a pillanat adta lehetőségeket, miközben próbálnak hosszú távon is gyümölcsöző döntéseket hozni.

Ugyan a játék java része abból áll, hogy a játékosok a saját tablójukat építik, és bővítik azt különböző kártyákkal, mégsem passziánsz-szerű a helyzet. Két játékos esetén 1 v. 1 harccal fűszerezett, őrült verseny alakul ki a felek között, három játékostól pedig paktumok fokozhatják a nemzetközi helyzetet.
2.jpg

A paktumok egyfajta megállapodások, amik olykor egyaránt kedveznek mind a két játékosnak, máskor pedig jobb elfogadni őket, mint elutasítani és a későbbiekben elszenvedni a bosszút.

Vagyis lehetőséget adnak arra, hogy a játékosok között meginduljon az egyezkedés, és valóban felboruljanak vagy éppen kiegyenlítődjenek az erőviszonyok.

A Korokon át ízig-vérig civilizációépítős játék, ahol a technológiák, a katonaság, a csodák mellett  karizmatikus vezetőkkel is megtámogathatjuk a népünket, és tematikusabbá tehetjük a játékot.

Gandhi például hiába termel két kultúrapontot, ha egy katonáskodó állam élére állítjuk, akkor a vezető leváltásáig csupán passzív módon háborúskodhatunk.

Civilization - Egy játék, amely kiállta az idők próbáját

Sid Meier kultikus játéksorozata, a Civilization teljességgel megkerülhetetlen, ha civilizációépítős játékokról beszélünk. A körökre osztott számítógépes stratégiai játék első része pont 25 éve jelent meg, idén pedig a hatodik részéhez érkezik a széria. Bár videojátékról van szó, a Civilization igen jelentős társasjátékos gyökerekkel rendelkezik; Sid Meierék a cím mellett többek között a technológiai fa koncepcióját az eredetileg 1980-ban megjelent Civilization című társasjátékból kölcsönözték, amely egy igazi maratoni játék volt a maga 3-12(!) órás játékidejével. A Civilization játéksorozat hatása a Korokon át-ban is érezhető, sőt, maga Sid Meier is szerepel a játékban, mint vezető. Menő kis easter egg, mi?

sidmeier.jpg    

A játék során a tudomány- és kultúrapontokat egy-egy számlálósávon követhetjük, de ez nem a rögtön leléphető győzelmi pontokat jelöli, csupán azt a célt szolgálja, hogy nyomon követhessük a “motorunk” működését. Minden kör végén le kell lépni a tudománypont és győzelmi pont sávján keletkezett pontokat, a tudománypontok száma a következő körben rendelkezésre álló kreditet mutatja, a kultúrapont pedig tényleges győzelmi pontot jelent.

A győzelmi illetve kultúra pontokat, tehát nem csak a játék végén zsebelhetjük be, hanem már egészen a kezdetektől fogva gyűjtjük őket. Ez tulajdonképpen  visszajelzésként is szolgál, hogy megfelelően építjük-e a civilizációnk motorját.

A Korokon át díjazza a  hasonló “témájú” kártyák halmozását amelyekkel sok kultúrapontra tehetünk szert, pl. ha az államforma igazodik a csodához és vezetőhöz is, az abszolút jackpotként hat. Ugyanakkor érdemes több lábon állni,  sőt figyelni kell, arra is, hogy alkalomadtán a játékostársak “kárára” építkezzünk.

Kattints a képre, hogy megtekintsd a galériát!

Verdikt

Kimondható, hogy a Korokon át a civilizációépítős társasjátékok királya, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Board Game Geek-en kivívott harmadik helyezés.

Semmiféleképpen nem nevezhető kezdőjátéknak, de egyaránt ajánlott régimotoros társas-arcoknak és a 90-es évek pc-s hardcore gémereinek. A játék gyenge pontjai mértani pontosággal esnek egybe a legerősebbekkel - elhúzódó, mély, agyégető, stratégiai játék - amiért ugyanúgy lehet rajongani, mint viszolyogni tőle.

Külön plusz pont, hogy magyar kiadás bevárta a játék külső-belső megújulását, ami rendkívül jót tett a már amúgy is népszerű darabnak.

A kártyák hangulatosak, szépek, a játék mechanizmusa pedig magától értetődő és következetes. Egy tanulójáték után már élvezetesen és taktikusan vághatunk bele a második, maratoni menetbe.

- KralleKralle

 

A játékot a Gémklub bocsátotta a rendelkezésünkre, de ez a véleményünket egyáltalán nem befolyásolta.

A fotózáshoz a helyszínt a Barcraft 2 biztosította.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Sharknado társasjáték – lecápázzák a társas piacot?

Nosfi 2016. április 07. 13:23
Sharknado társasjáték – lecápázzák a társas piacot?

A méltatlanul híressé vált trilógia társasjátékos változata sokkal nagyobb szórakozást ígér, mint a filmek, amikből készült.

Sose nyomd fullba a kretént?

Lehet valami akkora baromság, hogy az már jó lesz? Ha Uwe Boll filmjeit nézzük, akkor a válasz egyértelműen nem, de aztán jött a Sharkando, amely bebizonyította az ellenkezőjét. Természetesen mindig is megvoltak a ZS-kategóriás horror-akciófilmek rajongói, ám csak ezen szubkultúra tagjaira támaszkodva az évente új résszel jelentkező Sharknado-trilógia közel sem ért volna el ekkora sikert. Bár először mindenki hoaxnak hitte a plakátjait, de aztán hírességek és politikusok posztolgattak róla a Twitteren és Facebookon, trend volt együtt leülni és megnézni a filmet - amely egyszerűen akkora baromság, hogy látni kell.

Aki nem tudná, hogy miről szól: érkezik egy gyilkos tornádó, amelyben cápák vannak, és elpusztítják a várost… és igen, ennyi. Mindez olyan véletlenül sem hiteles akciójelenetekkel, amelyben sok a láncfűrész és még több a vér. Ráadásul ez az agymenés úgy lett teljes siker, és élt meg további két – még betegebb – folytatást, hogy az első részben a női főszereplő melleit csak az első öt percben mutogatták, pedig volt mit rendesen. Az eddigiek alapján nem kizárható a negyedik rész sem, de az már biztos, hogy a franchise alapján most társasjáték készül.

Hát persze, hogy Kickstarter!

Bár a hírt nemrég jelentették be, és még nem lehet róla sokat tudni, de az biztos, hogy Kickstarteren fogják beindítani a hype-hullámot. Nem mintha a The Asylum és a SyFy támogatásával készülő játékhoz túl sok anyagi támogatás kellene a Devious Devices-nak (amely már most háttérképe közepén hirdeti a születendő játékot), sokkal inkább azért, hogy marketingfelületként használják a közösségi finanszírozás legnagyobb oldalát. Ez nem mellékesen egy olyan egyre növekvő trend, hogy lassan nem ártana külön ikonnal jelölni a ténylegesen anyagi támogatásra szoruló projekteket, és elkülöníteni azokat, amik csak értékesítési felületet látnak a KS-ben…

De mit kapunk majd a társasban? Mivel a kiadónak nem ez lesz az első elborult játéka, méltán számíthatunk némi „minőségre”. Bizonyosan lesznek benne hatalmas, kicsi, repülő és mindenféle más cápák, némi tornádó, no meg ártatlan emberek, akiket a cápák brutálisan megesznek. A kiadó bejelentése alapján lesz még benne nem egy láncfűrész, némi bombát dobáló helikopter, és persze néhány főhős is, sok-sok vérrel - épp ahogy a filmben is. Kíváncsiak vagyunk, mit hoznak ki belőle…

-Nosfi

Megosztás:
Szólj hozzá!

Ave Roma | Review

KralleKralle 2016. április 06. 18:37
Ave Roma | Review

A lot of options while keeping luck at a minimum – in this game only your imagination limits how far you go in building your influence in Ancient Rome. If you like mid-weight strategy Eurogames take a look at Ave Roma created by Hungarian first-time

image

After Hungarian success stories of [redacted] and Trickerion here comes the freshly started Kickstarter campaign of Ave Roma. However there are a junk of mid-weight worker placement Eurogames on the hobby game market (and Kickstarter), Ave Roma provides enough unique ideas and game experience to put it on your radar. As per the designer the game were designed, balanced and tested for years which is definitely reflected on the final product.

Spoiler alert: this game is really really good!

Ab ovo

If you check Ave Roma’s page on BoardGameGeek it combines worker placement, trading and set collection mechanisms. You need to put out “your” workers on the action spaces you can find on the circle-shaped map, resolve your actions (including gathering and trading resources defined by prices printed on your personal player board) and collect cards which may also collect for their symbols to score victory points.

The box includes the above mentioned circle-shaped main board (which hopefully will be two-sided for the advanced game variant, see the relevant stretch goal on the campaign page), 5 unique player boards, 4 decks of cards, a nice amount of wooden tokens in player colors and cardboard denars.

image

On the main board you can find the action spots where you can put the workers on, the scoring track, the player order track and a final scoring aid. The game is language independent, everything is told by easy-to-understand icons.

On your player board you can manage your resources (6 basic resources in 3 colors), patrons, treasury and surplus. On the left hand side of the board you can collect your “unused” cards which you put on the right hand side when you use them, on the bottom side you can put your active patrons. Also there’s a special action space where you can send the workers to Training, this way you can modify the value of them. As your actions are restricted by the value of the worker (from 1 to 5) it’s a pretty useful option!

There are three phases in a turn: you put out the workers and resolve the actions, you refill the empty card spaces on the board and in reverse player order you collect workers from the board for the next turn and determine the new player order.

image

The most important twist on the worker placement genre (which makes this game really unique and special) is the worker value system. On the first turn every player gets five workers with values from 1 to 5. When you put out them on the board your actions and options are determined by the worker’s value (e.g. you can buy a card only if your worker values 1 – 3 or you can use area only #2 area card on the board if you put worker #2 on the action spot).

Once the first round is done in reverse order the players collect them for their next round (until everyone has 5 workers again) so your workers will probably defer from the starting hand of 1 – 5. So if you want to gather resources and also influence #3 area you can do it if you put out two #3 workers in the next round. Because of this you need to develop your strategy and think ahead. Fortunately you’re not restricted by this rule too heavily as you can send your workers to Training (for money in most cases, of course), so you can make some tactical decisions if your opponents blocks you to have the desired worker. Also, you can pass even if you still have workers in front of you and save them for the next round and you can score 1 VP for each of them.

image

The game length is determined by the cards: once you cannot refill a spot on the board the game ends and final scoring begins (and you have the option to flex the play time by adding or removing cards from the draw decks).

In Ave Roma there isn’t an only-way-to-victory as you can score point on various ways as you have several options to score points or gather resources and cards.

During our games we have never felt that we are out of options and this is the most fantastic thing about Ave Roma!

You might ask, “OK but how do you score victory points?” Of course, you need to send out the workers to the spots on the board. There are three spots where you can purchase cards:

  • At Senatus you can get patrons who provide a special power until they are in effect from one hand and also can score special victory points at the end of the game
  • At Legatus you can contribute to war efforts of the Empire to score VPs and/or provide influence points you can use later in the game
  • At Aedificator you can buy buildings which rewards you like Legatus cards

There are other spots on the board where you can interact with the Area cards:

  • At Propraetor you can get some resources from a specific area (determined by the # of the worker you sent there) and most importantly influence that specific area which can provide a good amount of VPs at the end of the game.
  • At Aedilis you can simply gather all resources from the area you selected by your worker.
  • At Mercator you can sell any of your basic resources and buy those which are available on the area card.

image

Once an area card is used for the second time two things happen: the player gets the area card (it’s replaced from the Area deck) and the maximum VP value of the spot increases, so the more you use a specific Area spot on the board the more VP you can gather from it!

There are two other places you can send your workers:

  • At Questor you can get money (depending on the number on your worker)
  • At Roma you can increase your political power (of course, it’s not free) to gain end-game VPs and allow you to use more and more patrons you can gather at Senatus

image

Advanced variant

We had the chance to play with the advanced variant and it was a relief to see in this case it does not mean overcomplicating the rules and increase the play time but increasing the pace of the game (the decks are depleting faster) and providing more options to choose from and score VPs.

In this mode there are secondary actions on each of the spots you can use by spending sets of symbols on the cards on your active card pool. For example this way you can make certain cards cheaper by using those cards as well which were not usable on the basic variant (Area and VP-only Legatus and Aedificator cards).

Verdict

Ave Roma is much more a gamers’ game so we recommend it highly to more experienced players who enjoy Stefan Feld-style games (e.g. The Castles of Burgundy, Macao, Notre Dame). The game requires constant focus on your and your opponents play as well and sometimes you need to re-plan your actions as quick as possible. This is not a game which allows you to chat during the game.

image

So, apart from the round-shaped board, the unique gameplay, the tricky trading, the twisted gathering, flexible playing time, the charismatic patrons what has Ave Roma ever done for us? You might answer, if our review rose interest in you towards this game and you support the project on Kickstarter to get a copy of it.

-KralleKralle, Mr. Lehel

The game prototype was provided by A-Games to us but our opinion is not influenced by them. Thanks for the opportunity to play this game and we cross our fingers for the successful KickStarter campaign!

Megosztás:
Szólj hozzá!

Ave Roma | játékajánló

KralleKralle 2016. április 06. 16:44
Ave Roma | játékajánló

Rengeteg lehetőség, minimális szerencsefaktor - ennek a játéknak csak a benned élő hadvezér szab határt. Ha szereted a stratégiai játékokat, vesd bele magad a magyar fejlesztésű Ave Romá-ba!

Az ókori Rómát járva soha nem szorított még ennyire a szandál az idő.

A magyar társasjátékos világot minden egyes hír megrengeti, ami arról szól, hogy újabb magyar fejlesztésű játék kerül a piacra. A Kickstarteres játékok környékén pedig még nagyobb az izgalom, hiszen a Kickstarter pont erről szól, a hype-ról.

Szőgyi Attila társasjátéka, az Ave Roma egy picit más tészta. Habár csak tegnap robbant be a köztudatba a KS-en keresztül, a játékot már hosszú évek óta csiszolgatták, tökéletesítették, tesztelték, és azt kell mondanunk, hogy ez bizony meg is látszik rajta.

Ugyanis ez a játék nagyon-nagyon jó.

Ab ovo

A játék Board Game Geek-es adatlapja szerint három játéktípus jegyeit hordozza magán: a worker placement ‘munkáslehelyezős’, a set collection ‘sorozatgyűjtögetős’ és a trading ‘kereskedős’. Ez így igaz, a játékban mind a három népszerű típus jellemzői erősen jelen vannak.

A játék dobozában helyet kap egy kör alakú játéktábla (KS verzió egyik csomagjában a hátoldalán egy haladó játéktáblával), öt játékostábla, négy pakli kártya, egy rakás jelölő és pár marék jófajta dénár. Magán a kör alakú táblán találhatóak az akciók helyszínei, a pontozósáv, a körsorrendjelző és a pontozási segédlet. Az egész tábla el van látva ikonokkal, amik segítenek észben tartani az akciókat és a játék adta lehetőségeket.

Minden játékosnak jut egy játékostábla, amin kezelheti a nyersanyagait, a pártfogóit, a kincstárát és a többletét. A táblánk egyik oldalán a használni kívánt kártyákat van lehetőségünk gyűjteni, majd miután használtuk őket, a tábla másik oldalára kerülnek. A tablón helyet kap egy iskola nevű akció is, amivel a munkásaink értékét tudjuk némi tandíj befizetése ellenében megváltoztatni, hogy minél változatosabban tudjuk őket felhasználni a fő táblán.

A játék menete három fázisból áll: először a munkásokat helyezzük le (sorban minden játékos körönként egyet) és végrehajtjuk ezeknek az akcióit, ezután feltöltjük kártyákkal az akcióhelyeket, majd a munkások visszavétele következik, végül a munkások értékeinek összeadása után megállapítjuk az új körsorrendet - ez után kezdődhet is az újabb forduló.

Az Ave Roma üde színfolt a worker placement játékok palettáján, mert a munkáslehelyezős rész alaposan meg lett csavarva. Az első körben minden játékos öt munkást kap, amik 1-5-ig meg vannak számozva - az első körben velük lehet számolni, de a kör vége után a játékosok a körsorrend szerint visszafelé haladva felvehetik a munkásokat, így a következő kört már az általuk választott számozású munkásokkal kezdhetik meg, vagyis nem kell ragaszkodni az 1-5-ig tartó sorozathoz. Így, ha szeretnénk pl. a hármas számmal jelölt területi egység nyersanyagait megszerezni, majd ugyanazon a területen befolyást szerezni, ezt megtehetjük két hármas értékű munkás megszerzése után.

Mivel az akcióhelyek is meg vannak számozva, tehát bizonyos akciókat csak ugyanolyan számú munkással lehet végrehajtani, ezért a játékban folyamatosan előre kell tervezni. Ez szerencsére nem határolja be annyira a játékosokat, mint ahogy első pillantásra tűnik, mert a rengeteg akcióhelynek és az iskolának hála bőven van lehetőség a játékban. Külön öröm, hogy ha a társaink annyira keresztül húzták a számításainkat, hogy nincs is kedvünk/lehetőségünk valamit megcsinálni, akkor “átmenthetjük” a munkásunkat a következő körre, amiért még pont is jár.

A játékidő nem fix, hanem dinamikusan alakul a játék során: a játékosok befolyásolhatják a játék hosszát, ugyanis a játék véget ér akkor, amikor bármelyik pakli kártya elfogy, vagy ha a kör végén nem tudjuk csurig tölteni a táblát.

Az Ave Roma-ban a győzelemnek nincsen bombabiztos receptje, sőt, mi úgy vettük észre, hogy a győzelemhez vezető út számtalan lehetőséggel van kikövezve. Többféleképpen juthatunk nyersanyaghoz, pénzhez, és győzelmi pontokhoz is.

Sosem éreztük magunkat úgy a partik során, hogy meg vagyunk lőve - és ez a legfantasztikusabb ebben a játékban.

A táblán lévő akcióhelyekkel szerezhetjük meg a győzelmi pontok nagy részét. Három helyszínen kártyákat vásárolhatunk meg, természtesen mind a három típushoz másféle nyersanyagok szükségesek: 

  • a Senatusban pártfogókat fogadhatunk magunk mellé, akik valamiféle engedményt, vagy éppen győzelmi pontot biztosítanak,
  • a Legatusnál háborús eszközöket vehetünk, ezek általában befolyáspontokat adnak, vagy győzelmi pontot
  • az Aedificatornál épületeket vásárolhatunk, amik a Legatushoz hasonlóan adnak pontokat.

A Propraetor akciónál amellett, hogy nyersanyaghoz lehet jutni a játékosoknak lehetősége van az adott területen lévő befolyását növelnie, amiért szintén tetemes mennyiségű győzelmi ponthoz lehet szerezni.

Ezenkívül a Quaestor nevű akcióval pénzt szerezhetünk, az Aedlis-szel nyersanyagot kaphatunk, a Mercator kereskedésre ad lehetőséget, a Roma című akcióban pedig a Colosseumban körbe-körbe lépegetve különböző javak befizetésével a befolyásunkat növelhetjük, aminek következtében egyre több pártfogó segítségét kérhetjük (minél több a pártfogó-kapacitásunk, annál több pontot ér a játék végén).

A haladó játékról

Számunkra külön öröm, hogy kipróbálhattuk a játék haladó verzióját is - először kicsit tartottunk tőle, teljesen feleslegesen. Az Ave Roma esetén a haladó játék nem kibogozhatatlan szabályrendszert és hosszan elhúzódó partit takar, hanem egy olyan játékot, ami még pörgősebb, és amiben még több a lehetőség a pontszerzésre.

Ebben a játékmódban lehetőség van “kísérőakciók” kijátszására, illetve a kártyák sarkán szereplő ikonok gyűjtögetése plusz pontot adhat.

A kísérőakciók lehetőséget adnak, hogy olcsóbbá váljanak bizonyos lapok - ekkor a passzív kártyák (eredetileg csak pontot adó, vagy sima területlapka) újra felhasználhatók.

Verdikt

Az Ave Roma-t mindenképpen tapasztaltabb játékosok, főleg Stefan Feld-rajongók (The Castles of Burgundy, Macao, Notre Dame) figyelmébe ajánlom. A játéktempója feszített, árgus tekintetet és gyors újratervezési képességet kíván. Ez nem az a típusú játék, ami közben a társaság kedélyesen beszélget egymással, az Ave Roma inkább a halk szitkozódások és magvas bölcseletek játéka.

És hogy mit adtak nekünk a rómaiak?

A kör alakú táblán, az egyedi játékmódon, a furfangos kereskedésen, a csavaros gyűjtögetésen, a rugalmas játékidőn kívül, a karizmatikus pártfogókon és az ingyenes magyarországi szállításon kívül - kérdem én - mit adtak nekünk a rómaiak?

-KralleKralle

Ha tetszett az ajánlónk, és szívesen támogatnád a készítőket a Kickstarteren keresztül, vagy épp szeretnéd magadénak tudni a játékot, akkor kattints ide.

A játékot az A-Games bocsátotta a rendelkezésünkre, de ez a véleményünket nem befolyásolta. Ezúton is köszönjük a játékot, és szurkolunk a KS kampányért.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Ave Roma - elindult a Kickstarter-kampány

Balázs AttiIa 2016. április 05. 15:25
Ave Roma - elindult a Kickstarter-kampány

A közösségi finanszírozásra indulók köszöntenek téged.

image

2016 különösen fontos év lehet a magyar társasjáték-fejlesztők számára. A Saltlands mellett ugyanis az A-Games játéka, az Ave Roma is a közösségi finanszírozás útját választotta a megvalósuláshoz; a kalapozás ma kezdetét is vette. A játék megvalósulásához 30 ezer euróra van szükség, és még 35 nap áll rendelkezésre, hogy össze is gyűljön az összeg.

Ha kíváncsiak vagytok az Ave Romá-ra, mindenképp figyeljétek a blogot, ugyanis holnap fellövünk egy szemtelenül exkluzív játékbemutatót, amelyből minden fontos dolgot megtudhatsz.

Minden okunk megvan egyébként a bizakodásra, emlékezzünk csak a Trickerionra, amely tavaly aratott elképesztően nagy sikert a Kickstarteren. Bízunk benne, hogy idén is szép sikerek elébe néznek a magyar fejlesztők.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Trickerion: Legends of illusion | kritika

KralleKralle 2016. április 03. 14:39
Trickerion: Legends of illusion | kritika

A Trickeriontól csodát vártam, de csak félig kaptam meg.

image

Nem vagyok egy Kickstarteres típus, de annak idején valahogy beleakadtam a Trickerionba, még a KS-projekt kezdetén. Az első gondolatomat elég nehéz lenne verbálisan kifejezni, de valamiféle „Húúú… Azta! Neeeeeee… Kell. De gyönyörű… KELLKELLKELL!!!” volt, amit az izgalomtól elfúló, egyszerre rekedt és sivító hangon adtam elő.

Követtem a kampányt, de nem rendeltem meg a játékot, hiszen kicsit idegenkedtem a KS-től, csak vártam az alkalmat, hogy megjelenjen itthon is, és végre kipróbálhassam Ámann Richárd és Péter Viktor játékát, a Trickeriont. Megtörtént, de úgy érzem, hogy ez játék nem nekem szól, sajnos nem is a nagy tömegeknek, hanem a hardcore munkáslehelyezős játékokért rajongó gémereknek.

Nagyon szerettem volna, hogy a Trickerion legyen „a magyar társasjáték”, ami örökre beírja magát  a köztudatba, de úgy érzem, nem lett az.

Lélegzetelállító külcsín

A játék művészeti vezetője, Farkas Villő csodálatos munkát adott ki a kezei közül – tábla, a lapok, a tokenek – egész egyszerűen minden gyönyörű, ami a dobozban helyet kapott, nem is csoda, hogy jelölték a BoardGameGeek-en a Golden Geek Artwork kategóriájában.

Amíg a saját körömre vártam - a mérlegelés miatt sajnos elég nagy a holtidő - addig Magoria városát csodáltam. Bejártam a szemeimmel az egész várost, kilestem a városiak mindennapjait, bepillantottam a sikátorokba, még a macskákat is megszámoltam.

image

Ha másért nem, már csak azért is megéri megvenni a Trickeriont, hogy az ember üveglap alá szorítsa a táblát, és a lapokkal kitapétázza a nappaliját,

mert ez az egyik legszebb játék, ami valaha a kezeim közé került. 

A játékostábla nagyon jól van megszerkesztve, a jelölések egyértelműek és esztétikusak, mindennek megvan a helye, ugyanakkor nem válik kaotikussá a gazdag dizájn ellenére sem.

A pontozósávot nagyon ötletes módon a színházban lévő nézőtér székei szolgáltatják. A témaválasztás is elbűvölő, a szó legszorosabb értelmében.  A bűvészek élete egyszerre vonzó és titokzatos, gyermek és felnőtt egyaránt meg akarja tudni a titkot, fel akarja fedni a trükkök mikéntjét, ugyanakkor azt is szeretné, hogy a csoda megmaradjon csodának. A Trickerionban a bűvész köpenyébe bújva bárki része lehet ennek a lenyűgöző világnak.

A színfalak mögött

A játékot a Dark Alley kiegészítő nélkül játszottuk, sajnos csak ketten. Az első partit rosszul játszottuk, emiatt nagyon vontatott volt, úgy éreztem, hogy a játék ott akadályoz minket, ahol tud, holott csak mi büntettük magunkat.

A szabályok újbóli átrágása és tisztázása után már jól játszottunk, így jelentősen növekedett a játékélmény, de olykor így is nagyon elhúzódónak éreztem. A szabálykönyv rendezett, a benne lévő példák sokat segítenek a játék elsajátításában, bár egy-egy dolgot így is elnéztünk, de ez Tom Vasell-lel is megesik, mint tudjuk.

image

A Trickerion egy mély, gémer játék, ahol egyszerre kell saját magadat menedzselned, és a riválisaidat kordában tartanod, miközben versenyt futsz az idővel. Azt vettem észre, hogy

játszunk, játszunk, de nem tudom élvezni a játékot, mert az energiámat felőrölte az „odafigyelés”.

Több pillanat is volt, amikor annyira kizökkentem a játék sodrásából, hogy elkezdtem magát a mechanizmust elemezni,: „Jó ez, értem én, hogy mi lehetett vele a cél, de biztos, hogy muszáj volt ennyire megcsavarni?”

A játéktáblán több helyszín van, ahova akciózni küldhetjük a munkásainkat: belváros, piactér és a színház. A játékban pontokat szerezni szinte csak a színházban tudunk (azért csak szinte, mert hirdetéssel illetve a szilánkokkal, pénzekkel is gyűjthetünk pontot, de ezek elenyészőek), viszont ennek alapfeltétele az, hogy hosszasan akciózzunk az előadás előtt a város többi részén.

A téma nagyon jól átjön ennél a résznél, hiszen alaposan fel kell készülnünk az előadásra, be kell szerezni a hozzávalókat a piacon, segédeket kell felfogadni, esetlegesen pénzt szerezni a bérekre, trükköket tanulni és bekészíteni - tehát nem lehet csak úgy kettészelni a csinos asszisztensnőt oszt’ kezit csókolom.

Ízlés kérdése, tudom, de nekem ez nem tetszik. Szeretem, ha egy játékban többféle módja van a pontszerzésnek, itt viszont csak ez az egy, ami azt jelenti, hogy nagyjából mindenki ugyanazt szeretné csinálni, amitől elég zsúfolt lesz a játék.

image

A játék során négyféle munkással dolgozhatunk: az asszisztenssel, a trükkmesterrel, a menedzserrel és magával a bűvésszel. A munkásokhoz különböző akciópontok társulnak, amiket a tudásukhoz mérten ki is kell fizetnünk a kör végén - ez alól csak a bűvész a kivétel (vagyis saját magunk), akinek nem kell külön fizetnünk. A bűvész éri a legtöbbet, hiszen neki van a legtöbb akciópontja, és nem “eszik”, de a játék során elég sokszor be kell áldoznunk, amikor előadást tartunk, ilyenkor igazából az ő akciópontjai elvesznek.

A játék fintora ez, hogy pont azt a karaktert vonjuk ki a forgalomból a pontszerzés érdekében (ami elég passzív foglalatosság) akinek a legtöbb hasznát tudnánk venni a játéktábla más területein.

image

A trükköknek négy fajtája van: mechanikai, spirituális, szabadulós, és optikai - ezek felelnek a változatosságért, hogy a játék ne váljon tipikus lóversennyé. Nagyon jól lehet a különböző típusú trükkökkel taktikázni, például hasonló hozzávalójú trükkökkel spórolhatunk, illetve a színházi előadás során a trükkláncért plusz pontok is járnak.

A trükkkártyáknak két szintje van: az egyszerű és a haladó trükk, ezeket adhatjuk elő a színházban. Miután a pontozósávon elérjük a bűvös 16-ost, lehetőségünk van a haladó trükkök elsajátítására, és előadására.

image

A Trickerionban rengeteg egyedi mechanika és jó ötlet van, az egyik kedvencem az előadáshoz szükséges kellékek beszerzése. A kellékek egyfajta nyersanyagként szolgálnak, amit a saját kelléktáradba gyűjtögethetsz. A kellékeket a piacon lehet beszerezni, egy-két egyszerűbb darab már a játék elején elérhető, de utána muszáj rendelni, ami tök nagy móka.

Van egyszerű rendelés, amikor megrendeled a terméket, előkészíted, majd a következő körben átcsúszik a megvásárolhatóak közé - de ha nem sietsz más is lecsaphat rá. Bebiztosíthatod magad gyors rendeléssel, ami jóval többe kerül, de ha fájdalmasan magasak az árak, akkor alkudhatsz is belőlük bármelyik rendelési módszernél. Érdekessége a játéknak, hogy igazából a pénzen felül szintén fizetőeszköznek számítanak az akciópontok is. Nagyjából ugyanúgy kell gazdálkodni mind a kettővel, alapos mérlegelés után lehet elkölteni őket, hiszen tulajdonképpen egymás értékét módosíthatod velük. Fizethetsz, hogy több akciópontod legyen, illetve egyes dolgok olcsóbbá válnak, ha akciópontot is költesz rájuk.

image

Számomra fájdalmas hátránya a játéknak, hogy két fő esetén nem működik jól.

Ebben az esetben annak, aki először helyezi le a munkásait, túl nagy hatalom van a kezében, mert egész egyszerűen a második játékosnak hirtelen minden extrém drágává válik. Mivel minden drágább, így kénytelen több pénzt költeni, vagyis folyton hátrányban marad, ami először az akciók, majd az előadás kárára megy.

Verdikt

A Trickerion egy nagyon eredeti mechanikájú, mély, stratégia játék csodaszép dizájnnal. Megfelelő választás azoknak, akik szeretnek céltudatosan, lineárisan játszani, és azoknak, akik kedvelik a részletes, kissé szöszölős játékokat, ahol figyelemmel kell kísérniük a riválisaikat is.

Szeretném szeretni a Trickeriont, de nem könnyű. Úgy vagyok vele, mint Woody Allen Annie Halljával: elismerem, csodálom, megértem, néha még nevetek is rajta – de nem szeretem.

-KralleKralle

image

Megosztás:
Szólj hozzá!

Magyar Népmesék - A társasjáték | kritika

Balázs AttiIa 2016. március 24. 17:11
Magyar Népmesék - A társasjáték | kritika

Az Üveghegyen túl a nyolcoldalú dobókocka is cool.

image

A Magyar népmesék című rajzfilmsorozat egy csoda. Tökéletesen bizonyítja, hogy a néphagyomány történetei a mai napig képesek minket szórakoztatni, megnevettettni vagy éppen elgondolkodtatni. Persze ehhez kellett Jankovics Marcell is, aki jó ízléssel, értő kézzel ültette át az eredetileg főleg szájhagyomány útján terjedő történeteket egy új médiumra.

Talán nem is túlzás azt állítani, hogy a Magyar népmesék sajátos esztétikája, motívumrendszere, játékossága és nyelvezete valami olyasmit teremtett, amivel újabb és újabb nemzedékek számára teszi elérhetővé saját kultúránk egyre nehezebben fellelhető kincseit, de ami még ennél is nagyobb érdem, hogy ezeket sikeresen be is építette és építi a köztudatba. Ezt a jelleget tökéletesen szemlélteti Márton Ádám Márton nagyszerű Star Wars - Magyar népmesék mashupja, ami néhány hónappal ezelőtt az egész magyar sajtót bejárta.

A fentiekből egyértelműen kisejlik, hogy a magyar népmesék kiváló alapanyag, amit a játékok világában is érdemes lehet felhasználni. Lenhardt Balázs, a nagy sikerű Kard és Korona társasjáték fejlesztője pedig élt a lehetőséggel, és be is vezette népmeséinket az asztali játékok világába. Nézzük meg, milyen is lett a Magyar népmesék - A társasjáték!

image

Hozott is, meg nem is

A Magyar népmesék - A társasjáték esztétikai szempontból a Jankovics-féle rajzfilmsorozatra épül, ami több szempontból is nagyszerű döntésnek bizonyult. Egyrészt olyan vizuális markerekkel dolgozik, amelyeket jól ismerünk és szeretünk, és alapvetően rendelkeznek azzal a játékossággal, ami egy fiatalabb korosztály számára készült társasjátéknál elengedhetetlen jellemző.

image

Ugyanezek a képek azonban nemcsak a gyerekekkel, hanem azok szüleivel és a fiatalabb felnőttekkel is hatékonyan kommunikálnak: A Magyar népmesék - A társasjáték illusztrációi egyszerre frissek, élénkek, de kellően nosztalgikus benyomást is keltenek, Gracza Balázs fantasztikus munkát végzett; mind a tábla, mind a komponensek nagyszerűen mutatnak. A doboz tartalma

dizájn szempontból tehát kifejezetten ízléses, simán felveszi a versenyt a legnagyobb külföldi gyártók játékaival is.

A régi és új kettőssége egyébként a játékmechanikán is tetten érhető. A Magyar népmesék - A társasjáték egy egyszerű “dobok és lépek” mechanikára épül, ami egy igen erős retro ízt kölcsönöz az élménynek, de Lenhardt ezt megbolondította a modernebb játékokra jellemző elemekkel is, amivel ügyesen sikerült csavarni a klasszikus és egyben egy picit öregecske formulán.

Kezdődik a mese

A játékban a magyar népmesékből ismert szereplőket irányíthatunk, akik amellett, hogy reprezentálnak minket a játékban, különböző speciális képességekkel is rendelkeznek, amelyek természetesen segítenek minket a kaland során, így nem pusztán szimpátia alapján érdemes kiválasztani a nekünk tetsző hőst. Minden szereplőnek van saját karakterlapja, aminek segítségével a nálunk lévő tárgyakat rendszerezhetjük, illetve kapunk egy kis leírást is az általunk választott hősről.

image

A játék megnyerése minden játékos számára más és más feltételhez kötött, ugyanis mindenkinek húznia kell egy küldetéskártyát (vagy mesekártyát), ami jellemzően eltérő feladatokat is jelent. Itt persze nem kell túl nagy különbségekre gondolni, az alapvető séma mindig ugyanaz: keresd meg x varázstárgyát, vidd el y-nak/küzdj meg z-vel, majd juss be a várba. Nem túl bonyolult, de tekintettel arra, hogy a fiatalabb korosztály számára készült a játék, tökéletesen jól működik és kellő változatosságot ad, ami mindenképpen pozitívum, ráadásul ez egy

igen jelentős újdonság is azon játékosok számára, akik eddig a Rizikó-Monopoly-Scrabble szentháromságában mozogtak.

Mindezek mellett a küldetéskártyás megoldás tök jól rájátszik népmesei alapanyagra, hiszen a játékosok tulajdonképpen egy-egy mesét “játszanak végig”. A küldetéskártya húzása után mindenki megtölti batyuját az indulókészlettel, ami két pogácsát, egy-egy jó tanácsot és aranypénzt jelent, illetve mindenki választ egy induló tárgyat, és kezdődhet is a kaland!

Mese, mese, mátka

A mesékhez begyűjtendő tárgyakat a táblán szétszórva találhatjuk meg; egy-egy küldetés során szinte teljesen be kell járnunk a játék világát, ami a fent említett kockadobások segítségével történik. Itt is van egy kellemes csavar, nevezetesen az, hogy alapesetben egy speciális hatoldalú dobókockát használunk a mozgáshoz, amelynek a 6-os oldala üres. Amennyiben üreset dobunk, magunk választhatunk, hogy 1-től 5-ig mennyit lépünk. Ez mindenképp jópofa dolog, ráadásul ettől kevésbé uralkodik el az emberen az az érzés, hogy pusztán a szerencsének köszönheti az előrehaladását. Utóbbi jelleget erősíti, hogy a dobások mellett pogácsák elfogyasztásával is változtathatunk a lépések számán, amit fontos figyelembe venni, hiszen általában a tábla meghatározott pontjait kell elérnünk, ami igen nehézkes lehet, ha pusztán a dobásokra apellálunk. A pogácsa azonban fogyóeszköz, ugyanis útközben, amikor átlépünk egy-egy piros mezőn, el kell dobnunk egyet. A játék ezzel szimulálja az idő múlását és a befektetett energiát, hőseink néha megéheznek, ha túl sokat mászkálnak. Nagyon tetszett ez az ötlet, mert ad egy plusz izgalmi faktort a játéknak, és egy picit rákényszerít minket, hogy ne ész (és finom pogácsa) nélkül mászkáljunk a nagyvilágban, ugyanis akinek kifogy a készlete, negatív módosítókat kap a lépéseire.

image

Van egy kék színű, hagyományos hatoldalú dobókocka is, amivel szintén léphetünk, ám ezt csak akkor használhatjuk, ha a táblán kék mezőre lépünk. A lépéseink számát még befolyásolhatja az is, hogy épp merrefelé járunk a világban, így néha kaphatunk negatív módosítókat is, ám különböző varázstárgyakkal ezeket orvosolhatjuk.

A táblán persze nem csak varázstárgyak vannak szétszórva: néha a játékosoknak szerencsét kell próbálniuk, jellemzően olyan helyeken, ahol valamilyen mesebeli lény, szereplő található.

image

Ekkor egy nyolcoldalú dobókockával kell dobnunk, amelynek eredményét az is befolyásolja, hogy az adott lény milyen módosítóval rendelkezik (ez lehet negatív és pozitív egyaránt). A dobás pogácsát, jókívánságot vagy varázstárgyat is eredményezhet, de alacsony érték esetén lehet, hogy ki kell maradnunk a következő körből, vagy súlyosabb büntetést kell elszenvednünk. A szerencsedobás értékét is befolyásolhatjuk meglévő varázstárgyainkkal, illetve jó tanácsainkkal, így aki nincs jóban Fortunával, valamelyest tudja kompenzálni a dobásait, tehát érdemes spájzolni és jól meggondolni, hogy használjuk fel eszközeinket.

image

Miután rendesen bejártuk a világot, és összegyűjtöttünk mindent, ami szükséges a győzelemhez, elindulhatunk a várba, ahová csak akkor léphetünk be, ha 8-ast dobunk a szerencsekockával. Szerencsére tárgyainkat és jó tanácsainkat ezeknél a dobásainknál is használhatjuk, így az áhított 8-as kidobása egyáltalán nem lehetetlen küldetés, ráadásul minden sikeretlen próbálkozás után újabb jó tanácsokat kapunk, amivel körönként jelentősen növeljük a bejutási esélyeinket. Értelemszerűen az nyer, akinek elsőként sikerül bejutnia a várba. Dióhéjban tulajdonképpen ennyi lenne a játék.

A fekete(kő)leves

A Magyar Népmesék - A társasjáték nem a világ legbonyolultabb játéka, de ezzel nincs is semmi gond. Lenhardt Balázs kihozta a maximumot a játékmechanikából és jó ízléssel gazdagította a játékot olyan elemekkel, amivel modernebbé és szavatosabbá varázsolta az élményt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Magyar Népmesék - A társasjáték ideális választás lenne a szürkepólós gamerek számára, ahhoz mindenképp túl egyszerű, de ugye nem is ők voltak a célcsoport. A játékosok közötti interakció nem jellemző, de ezt egyáltalán nem sorolnám a hibák közé, azonban mindenképp fontos megjegyezni, hogy mondjuk egy Munchkin-parti után nem feltétlen ajánlatos a Magyar Népmesékkel folytatni a game nightot.

image

A Magyar Népmesék - A társasjáték ettől függetlenül nagyon jól működik, mindegyik játékest szórakoztató volt, csak azt sajnálom, hogy a fiatalabb korsztály képviselőivel nem tudtam kipróbálni a játékot, kíváncsi lettem volna, hogy nekik hogy ízlik  a “hamuba’ sült pogácsa”.

Most viszont rá kell térnünk azokra a dolgokra, amelyek kevésbé tetszettek…

Az igazi gondok nem is konkrétan magával a játékkal vannak, hanem a szabályfüzettel, ami egyértelműen az egész doboz leggyengébb eleme lett. A kisebb-nagyobb helyesírási és szerkesztési hibák már önmagukban egy új változatért kiáltanak, ám sajnos tartalmilag is ráférne egy jelentős átdolgozás a szabályfüzetre.

A szabályfüzet nagyon nehezen használható, rosszul van felépítve, és egyszerűen nem képes jól átadni a játék lényegét, annak egyszerűségét, emiatt az első próbálkozások kicsit botladozósra sikerültek, de az is lehet, hogy csak én vagyok helikopter. Szerencsére a szabályok tisztázása könnyedén orvosolható manapság, én legalábbis nagyon örülnék egy online elérhető, javított változatnak.

image

A legfájóbb azonban az, hogy

ezek a fránya helyesírási és szerkesztési hibák sajnos a karakterlapokon is megjelennek, ami egy ilyen tematikával megáldott játéknál egyszerűen megengedhetetlen.

A vesszőhibák, hiányzó ékezetek sajnos rontanak az összképen, és méltatlanul könnyű támadási felületet teremtenek, hiszen ezeket a hibákat egy kis odafigyeléssel könnyedén ki lehetett volna küszöbölni. Az egyik karakterlapon találtam olyan mondatot, aminek konkrétan lemaradt a vége, a szabályfüzetben pedig néhány mondat rossz helyen szerepel. Ezek a hibák persze nem teszik lehetetlenné a játékot, de amikor beléjük ütközünk, talán joggal húzzuk a szánkat.

Verdikt

A Magyar Népmesék - A társasjáték egy csoda lehetett volna. Kiváló témaválasztás jellemzi, ízléses a dizájn és élvezetes a játékmechanika. Elsősorban családi körben aratott sikert, de ez jól van így. Úgy érzem, ennek a játéknak ez volt a legfőbb célja, és ezt tökéletesen tudja is teljesíti. Egyedül a szabályfüzetben és a karakterlapokon felbukkanó szerkesztési és helyesírási hibákkal akadnak problémáim, de ezekkel együtt is egy nagyszerű játékról beszélünk, amit bátran ajánlok mindenkinek. Bízom benne, hogy lesz második kiadás, és a készítők javítják a hibákat, mert akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy a Magyar Népmesék - A társasjáték valóban egy csoda.

-Cae

Nagyon köszönjük Lenhardt Balázsnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a játékot! 

A Magyar Népmesék - A társasjáték szabályai

A Magyar Népmesék - A társasjáték Facebook-oldala

image

Megosztás:
Szólj hozzá!

Jön a Keresztapa társasjáték változata

Balázs AttiIa 2016. március 18. 01:19
Jön a Keresztapa társasjáték változata

Attól tartunk, Eric M. Lang és Karl Kopinski ajánlatát nem tudjuk majd visszautasítani.

Francis Ford Coppola klasszikus maffiafilmjének csupán 44 évet kellett várnia arra, hogy társasjáték formájában szülessen újjá. A Keresztapa társasjátékot Eric M. Lang hegeszti, akinek olyan nagyszerű játékokat köszönhetünk, mint például a Chaos in the Old World, az Arcadia Quest vagy a nemrégiben Kickstarteren arató Blood Rage.

Az illusztrációkért Karl Kopinski felel, akinek a munkáit leginkább a Games Workshop különböző kiadványaiban láthattuk, de illusztrált már könyveket, készített hadtörténeti festményeket és még arra is volt ideje, hogy pingáljon néhány Magic: The Gathering kártyát is.

A Keresztapa társasjáték egy erősen kompetitív játék lesz, ahol 3-5 gengszterlelkületű játékos küzdhet majd a New York-i alvilág uralásáért. A játékban rengeteg gyilkosság és intrika vár ránk, miközben arra is ügyelnünk kell, hogy Don Corleone érdekeit ne sérüljenek miközben saját alvilági üzleteinket építgetjük. Legalábbis ezt érdemes lesz szem előtt tartani, ha nem akarunk a halakkal aludni…

Valami azt súgja, Nino Rota dallamai sok játékesten fel fognak csendülni:

A The Godfather: The Board Game a CoolMiniOrNot égisze alatt érkezik valamikor a 2016 vége táján.

És ha már Keresztapa: a filmet március 10. óta újra vetíti néhány magyar mozi, ráadásul digitálisan felújított formában, úgyhogy ha még nem láttad, itt a tökéletes alkalom, hogy pótold eme hiányosságod!

Megosztás:
Szólj hozzá!

Videóban mutatkozik be a Saltlands társasjáték

Balázs AttiIa 2016. február 15. 16:09
Videóban mutatkozik be a Saltlands társasjáték

A Kickstarter felé fúj a szél.

image

Mindig örömteli és izgalmas dolog egy-egy magyar vonatkozású Kickstarter projekt bemutatása, ráadásul abban a mázlis helyzetben vagyunk, hogy jobbnál jobb cuccokkal rukkolnak elő az ötletgazdák.

A Maze - The Angels Walk Silently után most a társasjátékok világából bukkantunk egy igazán érdekes magyar projektre. A Saltlands egy nem túl távoli jövőben játszódó posztapokaliptikus társasjáték, ahol a játékosok egymást segítve vagy éppen hátráltatva próbálnak kijutni a Sóság pusztaságából.

A Saltlands egyik sajátossága, hogy a játékosok szárazföldi vitorlás járműveket irányítva mozognak, tehát hatalmas szerepet kap a szél, illetve annak iránya, erőssége. Baromi érdekes koncepció, ráadásul taktikázás szempontjából is érdekes helyzeteket szülhet.

A srácok tavasszal szeretnék elindítani a Kickstarter-kampányt, amihez most készítettek is egy hangulatos bemutatkozó videót, amit alább tekinthettek meg.

A további hírek és fejlemények mellett már csak azért is érdemes követni minket, mert hamarosan mi is kipróbáljuk a posztapokaliptikus vitorlázást…

Részletek hamarosan!

Addig is csekkoljátok a Saltlands weboldalát és like-oljátok be őket Facebookon!

Megosztás:
Szólj hozzá!