Mennyei ser társasjáték-kritika

Balázs AttiIa 2018. március 24. 16:00
Mennyei ser társasjáték-kritika

Sörbe mártott stratégia négy szerzetes részére.

mennyei_hero.jpg

A távoli dolgok találkozása mindig izgalmas, különleges élményekkel kecsegtet. Azt hiszem ez volt az első gondolatom, amikor a Heaven & Ale avagy Mennyei ser című játékról eljutottak hozzám az első hírek. Gamerként nagyon szeretem a mély stratégiai élményeket, nem áll távol tőlem a nyersanyagmenedzsment, a lapkalehelyezés, civilben pedig igencsak szeretem a jóféle söröket, leginkább meginni. Ezen két világ találkozása pedig tökéletesen harmonizált a fejemben, így fokozott lelkesedéssel vártam a játékot, ami egyébként a Piatnik gondozásában magyar kiadás formájában is megjelent.

A fantázia és a valóság azonban nem mindig úgy harmonizál egymással, ahogy szeretnénk, ez pedig a társasjátékok világában hatványozottan igaz.

mennyei1.jpg

Sörkorcsolyák  

Michael Kiesling és Andreas Schmidt játéka minden cseppjében magában hordozza a modern euró játékok sajátosságait. Bármennyire is erősnek tűnik a tematika, ne hagyjuk magunkat sörmámorba taszajtani; a Mennyei ser nagyon vékony szálakkal kötődik a sörfőzéshez. A játékosok szerezeteseket alakítanak, akik saját apátságukat fejleszgetve fáradoznak azon, hogy a játék végén megalkossák életük legjobban sikerült sörét, ami játékos nyelven annyit jelent, hogy a legtöbb győzelmi ponttal távozó játékosé lesz a hőn áhított mennyei ser. Jó, nem mondom, hogy nem találkoztam abszrtaktabb koncepciókkal játékos karrierem során, de mindenképp fontos volt megemlíteni, hogy a Mennyei ser tematikusan jóval kevesebb fogódzót kínál a játékosoknak, mint mondjuk egy Blood Rage vagy akár egy Pandemic.

mennyei5.jpg

A vékony sörréteg alatt azonban nagyon izmos és elegáns mechanika ketyeg, ami kellemes puzzle-élményt nyújt azoknak, akik nem riadnak vissza a matekosabb játékoktól. Bizony, a Mennyei serben nagyon sokat kell számolnunk, de ne szaladjunk ennyire előre! A játékban minden játékos rendelkezik egy saját táblával, ami apátságának madártávlati képét ábrázolja, annak napos és árnyékos oldalával, szépséges hexákra bontva. A játék során ide fogjuk pakolászni a központi tábláról beszerezhető nyersanyagokat és szerzeteseket. A saját tábla azonban más célt is szolgál: az egyes nyersanyagokat szimbolizáló hordók és a sörfőzőmester is itt található, egész pontosan a külső peremen található pontozósávon mozognak attól függően, milyen döntéseket hozunk a játék során. Minden nyersanyag más pontról indul, tehát a fejlesztésnél egyiknél-másiknál nagyobb utat kell bejárnunk, ami nagyban nehezíti az általános menedzsmentet, a sikeres végjátékhoz azonban nélkülözhetetlen, hogy ne koncentráljunk az összes hordóra, a sörfőzőmesterről nem is beszélve.

mennyei2.jpg

A végső pontozás ugyanis sörfőzőmester pontozósávon betöltött pozíciójának és a leghátsó hordójának a függvénye, ami számos nehézséghez vezethet.Tulajdonképpen maga a pontozás is furcsa élmény: a pontozósávon a sörfőzőmester végső pozíciója meghatároz egy aránypárt is, ami a hordókra vonatkozik. Ennek segítségével a legrosszabbul teljesített hordókkal araszolhatunk fölfelé a jobb pozícióban tanyázó hordókért cserébe, amelyekkel visszafelé kell lépkednünk egészen addig, amíg a sáv leghátsó hordóját nem lépjük át. Miután ezzel megvagyunk, az utolsó hordó pontértékét megszorozzuk a sörfőzőmester pozíciójából következő szorzóval és meg is van a végső pontszámunk. Nem volt könnyű követni, ugye? A gyakorlatba is furcsa volt áthelyezni, ám bármennyire különös is, mégis itt érzem leginkább a tematikai kapcsolódást, hiszen ez a pontozás valahol azt szimulálja, hogy a különböző minőségű nyersanyagok kiegyenlítik egymást egy tehetséges sörfőzőmester keze alatt.

Sörben az igazság

A pontozásig azonban el is kell jutni, ez pedig a Mennyei serben egy roppant addiktív, szórakoztató és pörgős folyamat. A játékosok egymás után haladnak a központi táblán, ahol nyersanyagokat, szerzeteseket és pontozókorongokat vehetnek fel. A táblán való haladás viszonylag egyszerű, csupán annyi a megkötés, hogy folyamatosan előre kell lépni, ennek mértéke azonban nem korlátozott, annyit haladunk, amennyi jól esik. A nyersanyagokat meg kell vásárolni, áruk pedig a hozamukból (a lapkán látható számokból), illetve abból következik, hogy hova kívánjuk lehelyezni őket apátságunkban. Amennyiben a napos oldalt választjuk, a hozam dupláját kell befizetnünk, míg ha az árnyékos oldalt, csupán a feltüntetett hozam mértékétől kell megválnunk. Adódik a kérdés, hogy mi a különbség a kettő között. A napos oldalon található lapkák aktiválása nagyon értékes, ugyanis ezek segítségével haladunk előre az egyes hordókkal a pontozósávon, ezzel szemben az árnyékos oldalon lévő lapkák aktiválása pénzszerzéssel kecsegtet. Ebből következik, hogy ügyesen kell menedzselni a vásárlásokat, hiszen a napos oldalra történő építkezés nagyon drága, pénz nélkül pedig nem igazán tudunk haladni. Az első játékok során ennek kitapasztalása lesz a fő házifeladat.

heavenandale.jpg

A nyersanyagok mellett szerzeteseket is pakolászhatunk saját táblánkra, az ő esetükben is hasonló módon történik a lehelyezés, mechanikai szempontból azonban másképp működnek. Amennyiben aktiválunk egy szerzetest, a velük szomszédos lapkákat is aktiváljuk, tehát ügyesen kell kitalálnunk, hova helyezzük őket. Hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a szerzetesekkel szomszédos szerzetesek másképp működnek aktiváláskor, ilyen esetben a sörfőzőmesterrel haladunk előre a pontozósávon.

Bár nehéznek hangzik, a Mennyei ser játékmenete egyáltalán nem az, inkább szokatlan a ritmusa, ugyanis a lehelyezett lapkák nem azonnal aktiválódnak, hanem akkor, amikor az aktiválókorongok segítségével kiválasztjuk a megfelelő nyersanyagokat. Ez eleinte nagyon nyűgös dolog, a tapasztalat azonban sokat segít, ráadásul mélyíti a stratégiai lehetőségeket, de az tény, hogy hozzá kell szokni ehhez a sajátos ritmushoz, amit a játék, illetve játékostársaink kínálnak.

A Mennyei ser egyébként nagyon szépen skálázódik, volt alkalmam kipróbálni minden lehetséges módon, és egyik esetben sem kellett csalódnom. Kiválóan működik két játékossal, de a legjobb élményt talán három játékossal tapasztaltam.

Az első korsó keserűsége

A Mennyei ser nehezen adja meg magát. Ismerős ízekkel dolgozik, az élmény azonban más a megszokotthoz képest, ami a gyakorlottabb játékosok számára is okozhat nehézségeket. Éppen ezért fontos a türelem (magunkkal és társainkkal szemben egyaránt), mert ha sikerül legyőznünk az első próbálkozások keserű mellékízét, a következő kortyoknál egyre kellemesebb, zamatosabb élményben lesz részünk. Ehhez persze rá kell éreznünk a játék ritmusára, a mechanizmusok harmóniájára és játékostársaink stílusára is. Bár kegyetlennek tűnik a játék pontozása, számos lehetőségünk van gyarapítani pontjainkat. A központi táblán tulajdonképpen egy miniverseny van a játékok között, amit a középen elhelyezkedő hordókért folytatnak. Ezek a hordók jutalompontokat rejtenek, amit a játékban elért haladásért, fejlesztésekért kaphatunk meg.

A hordó vége

A Mennyei ser nem kifejezetten nehéz játék, mégsem adja meg magát könnyen. Az első játékoknál tapasztalható mechanikai vakság játékról játékra oszlik el, aminek köszönhetően minden parti egyre élvezetesebb, gazdagabb élményt kínál, a vékony tematika és a lassú tanulási ív azonban sokakat elriaszthat attól, hogy komolyabban elmélyedjenek ebben a nagyszerű játékban. Én mindenképpen ajánlom a próbálkozást, mert ha sikerül magunkat hozzászoktatunk ehhez a különös ízhez, azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra el akarunk benne merülni, és mi alkothassuk meg azt a pontszámokba kódolt mennyei nedűt, amire még a legszigorúbb szerzetes is elégedetten csettint.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Exit: A játék társasjáték-bemutató

kovacs.lehel 2017. november 30. 12:00
Exit: A játék társasjáték-bemutató

Vészkijárat a konyhaasztalon

Nem túlzás azt állítani, hogy napjaink egyik legfelkapottabb csoportos szórakozási formája a szabadulószobázás: elég csak arra gondolni, hogy Budapest belvárosában lassan nem lehet úgy végigsétálni egy utcán, hogy ne botoljon az ember egy ilyen jeles intézménybe. Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy mint oly sok más játékműfaj, ez is hatással van a társasjátékokra, ugyanis egyre több, a szabadulós játékok hangulatát megidéző doboz jelenik meg a szakboltok polcain is. Ezúttal az idén Kennerspiel des Jahres díjjal is jutalmazott Exit: A játék egyik kalandja, a magyarul is kapható A fáraó sírkamrája járt nálunk.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Marco Polo társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2017. július 30. 15:30
Marco Polo társasjáték-teszt

Eurogames: The Greatest Hits

Nincs könnyű dolga manapság egy társasjáték-tervezőnek, ha valami kiemelkedőt szeretne alkotni. A hobbi aranykorát éli, a piac ennek megfelelően rettenetesen telített, a nagy számok törvénye alapján pedig a legtöbb játék jó esetben is csak a középszer szintjét üti meg. Így két járható út marad: vagy valami igazán innovatívat alkotni, vagy a már ismert elemekből valami izgalmasat kihozni. Előbbi értelemszerűen a ritkábbik eset (lásd: a Dominiont annak idején), de ez nem jelenti azt, hogy másik út könnyebben jártható lenne, sőt! A Marco Polo – melyet a Piatnik most magyarul is kiadott – ezen utóbbival próbálkozik, a cikkből kiderül, milyen sikerrel!

Simone Luciani és Daniele Tascini nevét 2012-ben ismerhette meg a társasjátékos közösség, amikor a Tzolk’in: The Mayan Calendar c. játékukkal sikerült a munkáslehelyezős társasok világába egy merően új elemet csempészni: egymásba fonódó fogaskerekekre kellett a munkásokat felhelyezni, melyek körről körre más akcióhelyszínek aktiválását tették lehetővé. A szakma és a közönség szerette a játékot, rengeteg díj, jelölés és ajánlás mellett a BGG-n a top 10-es lista közelébe is eljutott, jelenleg a 32. helyen tanyázik.

Ehhez képest a szerzőpáros új játéka azzal okozott meglepetést, hogy nem okozott meglepetést: a Marco Polo jól ismert játékelemeket vegyít, szinte már veszélyes mértékben. A legtöbb ilyen próbálkozás a fent említett középszerűség sorsára szokott jutni, de a Marco Polo közel olyan sikeres lett a gémervilágban (jelenleg BGG 39. helyezett), mint az olasz urak maja naptáras elődje. Úgyhogy ugorjunk be képzeletbeli időgépünkbe, utazzunk a 13. század végére, és kereskedőkaftánunkat magunkra öltve vágjunk neki a Velence – Peking viszonylatnak!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Glüx társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2017. június 29. 22:15
Glüx társasjáték-kritika

S lőn világosság?

Ahogy múltkori Vikingdoms-kritikámban kifejtettem, nem vagyok az absztrakt játékok feltétlen rajongója: alkalomadtán szívesen játszom velük, de magamtól szinte soha nem ezt a típust emelem le a polcról. Ettől függetlenül érdeklődve és a lehető legelőítéletmentesebben igyekeztem próbát tenni a Piatnik újdonságával, a Glüx-szel.

Szobákat bevilágításából játékot készíteni – lássuk be – bátor vállalkozás, hiszen jó eséllyel nem ez az a felvillanyozó téma, ami a potenciális gémert vásárlásra fogja ösztönözni. A Glüx pedig pontosan ezzel próbálkozik, ami kétségkívül már csak ezen egyedi témaválasztása miatt is megérdemli a figyelmet. Hogy ebből mi érvényesül a játékmenetet tekintve? Alább kiderül!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Port Royal társasjáték – A Karib-tenger szerencsevadászai

Balázs AttiIa 2017. április 24. 10:45
Port Royal társasjáték – A Karib-tenger szerencsevadászai

Nem, nem egy újabb kalózos játék. Vagy mégis?

Ez elmúlt néhány évben mintha a geek társadalom újra szerelembe esett volna a kalózromantikával. Ez persze nem újdonság, hiszen évekkel ezelőtt is is szívesen bújtunk a tengeri fosztogatók és gazemberek bőrébe, elég csak Sid Meier klasszikusára, a Pirates!-re gondolni, de említhetnék Ron Gilbert fergeteges Monkey Islandjét is. Az asztali játékok terén pedig mostanában különösen forrónak számít a téma, sorra jelennek meg a kalózos tematikával súlyosbított játékok, amelyek minősége ugyan változó, pénzügyi szempontból azonban kétségtelenül megéri a dolog. Én legalábbis ezt a következtetést vontam le, amikor tavaly a 7th Sea című asztali szerepjáték második kiadása brutális rekordott döntött a Kickstarteren, de említhetném a Rum & Bonest is vagy az idén fellőtt Tortuga 1667-et is.

Benne van az egész életem

A Port Royal azonban egy kicsit más vizek felől érkezett. Alexender Pfister játékában ugyanis nem kalózok hajóira szegődünk, hanem pontosan azon kereskedők bőrébe bújhatunk, akik inkább el akarják kerülni a találkozást a karibi térség fosztogatóival. Ehhez azonban szerencsére, némi pénzre és hatékony legénységre van szükségük. Nézzük is meg, érdemes-e elutazni Port Royalba!

Mi szél hozott, koma?

A Port Royal egy halál egyszerű, gyors lefolyású kártyajáték, amelyben 2-5 játékos fáradozik azon, hogy győzelmi pontokat gyűjtögessen, egészen pontosan 12-t. Miután ez megtörtént, már csak egy kör választja el a játékosokat attól, hogy kiderüljön, ki a győztes, de egy picit talán előreszaladtunk. Az aprócska doboz 120 kártyalapot rejt, amelynek egyik oldalán különböző színű hajók, különböző képességekkel bíró személyek, néhány expedíciókártya, valamint két adókártya található. A kártyák hátoldala is fontos, ezeken egy-egy érme látható, ami tulajdonképpen a játék fizetőeszköze.

Ilyen kártyákkal lesz dolgunk

Miután alaposan összekevertük a teljes paklit, minden játékos 3-3 lefelé fordított lapot kap, azaz ennyi pénzzel kezdjük a partit. Nagyon hamar megtapasztaljuk, hogy ez roppant kevés pénz a boldoguláshoz, de szerencsére lesznek eszközeink arra, hogy gyarapítsuk kincstárunk vagyonát.

A maradék lapokból képezzük a húzópaklit, amelyre kezdőjátékos akár egyből rá is vetheti magát. Nincs más dolga, mint felhúzni legfelső lapot, majd képpel felfelé a pakli mellé helyezni, ez a lesz a kikötő, ahol üzleteket köthetünk, illetve legénységet fogadhatunk fel. A játékos a lapok felhúzását egészen addig folytathatja, amíg kedve tartja, ám vigyáznia kell, ugyanis ha két egyforma színű hajó kerül a kikötőbe, a teljes sorozatot el kell dobni, majd átadni a húzás jogát a következő játékosnak. Azonban érdemes is kockáztatni is, ugyanis ha sikerül elegendő számú különböző színű hajót kihúznunk, több laphoz juthatunk a következő fázisban.

A játék során ilyen típusú lapokkal futhatunk össze:

  • Személyek: megvásárolható/felbérelhető személyek, amelyek a kikötőben várják a játékosok ajánlatait. Eltérő képességeikkel megkönnyíthetik a vásárlásokat, a hajókkal való találkozásokat, de még győzelmi pontokat is kaphatunk tőlük
  • Hajók: a különböző típusú teknők is a kikötőbe kerülnek felhúzásuk esetén. Általuk szerezhetünk újabb aranyakat a kincsesládánkba, jellemzően annyit, amennyi az adott lapon szerepel. Felhúzásuk esetén a játékosnak lehetősége van elűzni a hajókat, amennyiben felbérelt matrózai/kalózai összesített kardértéke magasabb mint a hajólap alján szereplő érték.
  • Expedíciók: sok győzelmi ponttal és némi pénzzel kecsegtető miniküldetések ezek, amelyek a kikötő fölé kerülnek, és teljesítésükig nem kerülnek ki a játékból.
  • Adókártya: amikor ez a kártya merül fel, az a játékos, akinek 12 vagy annál több aranypénze van, szomorú lehet, ugyanis vagyona megfeleződik

A játékosok tehát ezek közül alapvetően különböző személyek és hajók közül választhatnak a kikötőből, amennyiben az éppen húzó játékos úgy állt meg, hogy nem kellett kidobnia a felhúzott lapokat – azaz nem húzott fel két egyforma színű hajót.

Amikor két azonos színű hajót húzol

Ha ez az ideális állapot áll elő, a húzást végrehajtó játékos kezdetével megkezdődik a kikötő „kifosztása”, azaz a lapok felhúzása és felvásárlása. Amennyiben a húzó játékost szerencsés kéz vezérelte, akár 3 lapot is felhúzhat, ám ehhez hatalmas mázli is kell, ugyanis ennek az a feltétele, hogy az összes különböző színű hajó bent legyen a kikötőben.

Egy rendkívül szerencsés sorozat

Fontos megjegyezni, hogy a kikötő lapjaiból nemcsak a húzást végrehajtó játékos, hanem a többiek is húzhatnak/vásárolhatnak, és bizony szükség is lesz a különböző lapok megkaparintására és a jó időzítésére, ugyanis eddigi tapasztalataim alapján

igen könnyedén el lehet húzni a Port Royalban, a hátrányt behozni viszont már annál nehezebb feladat.

Ebből a szempontból mindenképp jól jönnek az expedíciókártyák, amelyek megszerzése talán segíthet a lemaradt matrózokon, ám összességében az a tapasztalatom, hogy – bár nem látványos módon, de – hamar eldől egy-egy parti végkimenetele.

Hogy néz ki a hajód, Jack?!

A Port Royal illusztrációi sajnos borzasztóan távol állnak az ízlésemtől. Kicsit hasonló a helyzet, mint a nemrégiben bemutatott – szintén Alexander Pfister által jegyzett – Great Western Trail esetében: szinte kizártnak tartom, hogy a boltban megakadjon a szemem a Port Royal dobozán. Pedig alapvetően egy élvezetes és kellemes hangulatú játékról van szó, ám az első találkozáskor a doboz szinte küzdött azért, hogy egyszerűen csak átnézzek rajta.

Az esztétikai megközelítés persze érthető, hiszen egy könnyedebb, családi játékról van szó, ami ilyen közegben is aratott elsősorban sikert, de gémer körökben sem süllyedt el, ugyanakkor az utóbbi csoportokban kétségtelenül jobban működne egy komolyabb vizualitással súlyosbított változat.

Persze az is lehet, hogy a 7th Sea második kiadásának hetek óta tartó lapozgatása/tanulmányozása és a Black Sails című sorozat főcímzenéje beszél belőlem, nekem sajnos nem sikerült megbarátkozni a családbarátra hangolt illusztrációkkal. Emellett persze nyilván én vagyok helikopter, hiszen ahogy korábban említettem, egy családi játékról beszélünk, de azért na, gondolom értitek, hogy ez miért indítja be jobban a fantáziám:

Vagy ez:

A 7th Sea című szerepjáték második kiadásának borítója

Hajó, ha jó

Alexander Pfister nem újonc a Dice & Sorcery hasábjain, legutóbb a Great Western Trail című játékát boncoltuk fel, néhány hónapja pedig a Mombasa volt terítéken, a mitikus múltban pedig a Királyi áruk című játékát is teszteltük. Utóbbit leszámítva rendkívül tájidegennek hat a kis dobozos Port Royal a felsorolásban, ez azonban semmit nem von le a játék érdemeiből, egyszerűen arról van szó, hogy teljesen más műfajban utazik, és a célközönség sem a legsúlyosabb eurojátékokon edződött power gamerek közössége. Pfister tehát kreatív és sokoldalú fejlesztő, aki igyekszik új ötleteket megvalósítani, ez pedig rendkívül szimpatikus egy olyan iparban, ahol sajnos még a sztárfejlesztők is hajlamosak a folyamatos önismétlésre…

A Port Royal erősen szerencse alapú mechanikája ügyesen kacsint össze a kezdetleges motorépítéssel, ami a különböző személyek vagy karakterek megvásárlásában realizálódik, éppen ezért kiváló kezdőpont lehet a Port Royal a fiatalabb játékosok számára, akik még csak most ismerkednek a hobbival

Hajó, ha nem jó

A Port Royal azonban távolról sem tökéletes játék. Ha túltesszük magunkat a pfisteri hagyományokat követő gyengécske illusztrációkon, akkor is beszélhetünk játékegyensúlybeli problémákról, amelyek elsősorban a behozatatlan hátrányokban nyilvánulnak meg.

Kell a della

Szerencsére pörgős játékról beszélünk, ám korántsem annyira dinamikusról, mint mondjuk a Tokió királya esetében, ezért meglehetősen frusztráló tud lenni, amikor a játékos „beragad”, tudja, hogy semmit nem tehet sorsa ellen, ám azt is látja, hogy ehhez képest még messze az parti vége. Asszisztálni pedig senki nem szeret az ellenfél győzelméhez.

Verdikt

Egy biztos: Alexander Pfisterre oda kell figyelni. A Port Royal egy ügyes és élvezetes kártyajáték, ami nálam sokkal nagyobbat csapott volna, ha illusztrációi az én lelkivilágomból lehívott kalózromantika ősképeivel dolgozott volna, de ugye ízlések és pofonok. Ettől eltekintve egy kellemes családi kártyajátékot rejt a kicsiny doboz, amit továbbra is szívesen elő-előveszek, ha valami könnyedebb élményre vágyunk vagy ha zömével fiatalabb gémerekkel osztozunk a játékasztalon.

A játékot a Piatnik Magyarországtól kaptuk tesztelésre.

Megosztás:
4 komment

Yangtze társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2017. január 03. 16:00
Yangtze társasjáték-kritika

Mit nyerünk a réven, és mit bukunk a vámon?

 pic3239043_lg.jpg

Vannak játékok, amelyek érkezését már hónapokkal előre irtózatos hype előz meg, kifejezetten igaz ez a világ legnagyobb társasjáték-vásárára időzített megjelenésekre. A Yangtze ugyan szintén esseni újdonság, egyáltalán nem ebbe a kategóriába tartozik, érkezéséről mi is csak a Piatnik katalógusából értesültünk, és a játék BGG oldala sem önt nyakon minket túl sok információval. Pedig a szerző az a Reiner Knizia, aki az egyik legtermékenyebb alkotóként megkerülhetetlen alakja a társasjáték-világnak, vizuális megjelenésért pedig az a Klemens Franz is felelős, akinek sajátos, rögtön felismerhető stílusa olyan játékok hangulatát határozza meg mint az Agricola vagy a Királyi áru. A párosítás tehát izgalmas, a kérdés, hogy milyen játékot sikerült tető alá hoznia ezúttal a kiadónak. Yangtze társasjáték-kritikánkból kiderül.

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Stone Age társasjáték-kritika | Nehéz napok egy kőkorszaki faluban

Balázs AttiIa 2017. január 01. 15:00
Stone Age társasjáték-kritika | Nehéz napok egy kőkorszaki faluban

Néhány napig visszatértünk a paleo diétára és a vadászó-gyűjtögető életmódra, hogy győzelmi pontokat halmozzunk.

stone_age_hero.jpg

Hatalmas túlzás lenne azt állítani, hogy a játékfejlesztők előszeretettel utaznának vissza a kőkorszakba, hogy onnan merítsenek ihletet legújabb játékaikhoz. Szemben a szokásosnak mondható középkori, fantasy vagy éppen orientalista hatásokkal operáló címekkel, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt tizenegy néhány évben hány játékban volt lehetőségünk elmerülni a vadászó-gyűjtögető életmód rejtelmeiben; hirtelen csak a Far Cry: Primal jut eszembe, illetve társasjátékos fronton Reiner Knizia Mamutvadász című játéka, pedig a korszak is rengeteg izgalmas lehetőséggel kecsegtet, én legalábbis nagyobb lelkesedéssel fogadom a neolit világ sajátosságait, mint mondjuk egy újabb középkori vagy éppen keleti tematikával súlysobított játék unalomig ismert jellemzőit.

Tovább
Megosztás:
1 komment

Kincsvadász társasjáték-kritika - hajsza a végletekig

KralleKralle 2016. december 02. 17:00
Kincsvadász társasjáték-kritika - hajsza a végletekig

Kincset érő családi társasjáték

dscn1673_1.JPG

 

Végy két faék egyszerű játékmechanizmust, legyen mondjuk a draftolás (a lapok körbeadogatása) és a hand management (optimális sorozatot alkotni a választott lapokból), majd fűszerezd meg jópofa grafikával, tálald kalandoros stílusban - és meglásd, egy fantasztikus játékot fogsz kapni!

Ez a recept a Kincsvadász esetében biztosan működő képes, de lássuk, hogy mégis mi az oka a népszerűségének amellett, hogy maga a nagy Richard Garfield keze munkáját dicséri.

A játékot Richard Garfield tervezte, aki nem kevesebbről híres, mint arról, hogy az ő nevéhez fűződik a gyűjtögetős kártyajáték műfaja. A Magic: The Gathering a mai napig a műfaj koronázatlan királyának számít, rengetegen játsszák, és a mai napig súlyos összegekért cserélnek gazdát az igazán ütőképes lapok, hogy a gyűjtök kollekcióját illetve a versenyekre szánt arzenálját erősítsék. Emellett a mesternek köszönhetjük az Android Netrunnert is, ami az egyik legnépszerűbb LCG játék.

Ahol nincs arany középút

A játékosok célja az, hogy öt körön keresztül, körönként minél ütőképesebb kalandorokból álló keresőcsapatot hozzanak létre (felkészülési fázis), majd ezzel a csapattal (vagyis a kártyákkal) a kezükben a többi játékossal versengve megszerezzék a kincseket és egyéb javakat, és megakadályozzák azt, hogy a trollok goblinok minél inkább megkopasszák őket. A játékot az nyeri, akinek a legmagasabb pontja van (pénzből illetve kristályokból).

A felkészülési fázisban, mindenki kap kilenc lapot, ebből egyet kiválaszt magának, majd a többit a szomszédjának adja, a kapottakból szintén választ egyet, a maradékot tovább adja - ez a draftolás maga.

A kártyák között akadnak kalandorok három színben (kék, zöld, piros) akiknek az értéke 1-12 közé esik, őrzőkutyák (mancs értékkel és hűségponttal), pénzérmék, és módosítólapok, amelyek képesek befolyásolni a kártyák értékét, vagy pl. elijesztik a goblinokat.

A játék táblájára minden körben véletlenszerűen felkerülnek a varázslatos  tárgyak, helyszínenként egy a minimummal és egy maximummal jelölt helyre, ezek lehetnek valóban kincset érőek, vagy épp átkozottak (tehát amik pontot hoznak, vagy épp azt szipkázzák el tőlünk). A helyszínek szintén színekkel vannak kódolva (kék, zöld, piros): Fagyott hegy, Sűrű Dzsungel, Láva Barlang - ezekre a helyekre csak olyan színű kalandor (vagy segítő állat) játszható ki, ami megegyezik a helyszín színével.

Tehát az összes játékos helyszínenként haladva, egyszerre játssza ki a kezében tartott ( és a helyszín színével megegyező) kártyákat, majd a kezdőjátékostól elindulva sorban van lehetőségük módosítani azt a többi játékos pontszámától, döntéseitől függően.

dscn1678.JPG

A játékosoknak valójában az a dolguk, hogy legalacsonyabb, vagy épp a legmagasabb pontszámmal megszerezzék a tárgyakat. Elképzelhető, hogy akár mind a két felkerült tárgy negatív hatású, ekkor mindenki próbálja elkerülni az adott helyszínt és kártyákat. Mivel a tárgyak előbb felkerülnek a helyszínekre, minthogy kiválasztanánk a kalandorokat, így van lehetőségünk előre tervezni.

Mi kerülhet a zsákunkba?

A harc a helyszíneken minimum illetve maximum értékre feltett tárgyakért folyik, amelyek kétfélék lehetnek Kincsek és Tekercsek.

Kincsek, átkozott tárgyak

Gyönyörű grafikával ellátott kemény karton kártyák, amelyekért vagy győzelmi pont kapható (arany-bronz hátterű), illetve veszthető (türkiz-kék hátterű). A kártya mindig egyértelműen jelzi az értékét pl. 16 pont, vagy -5 pont.

Varázstekercsek

A sárga vagy szürke hátterű varázstekercsek kiértékelés első pillantásra nem olyan egyértelmű, mint a kincseké. Aki a tekercseket viszi el, annak onnantól kedzve a tekercs útmutatását követően kell a kártyákat vagy egyéb tárgyakat gyűjtögetnie, ezzel söpörve be a győzelmi pontokat.

A sárga tekercsek egy szabadon választott forduló végén válthatóak be győzelmi pontra, egyszer használható fel, utána kikerül a játékból.

A szürke tekercsekért járó pontokat a játék legvégén az értékelésnél kell lelépni.

A táblán még helyet kap három goblincsapat is, akiknek a célja az, hogy a kalandorcsapatnak minél kevesebb tallér maradjon a zsebében. A goblincsapatokkal minden játékosnak egyenként kell megharcolnia és megvédenie a javait, ha ez nem sikerül, akkor be kell fizetni a goblinok által kívánt sarcot. A legerősebb játékos legyőzi a goblinbandákat és megkapja a többiek által befizetett tallérokat is. Goblinok ellen kutyákkal lehet harcolni, illetve a goblinijesztő kártyával abszolút meg lehet úszni az összetűzést, ám ekkor a lehetséges nyereménytől is elesünk.

Az ötödik kör után a táblát megfordítva a játékosok összeszámolják a pontjaikat és lelépik a pontozósávon.

A Kincsvadász a dobozon lévő ajánlás szerint 2-6 játékossal játszható, 8 éves kortól - a kétjátékos mód valóban megoldható, kisebb szabályváltozásokkal - de igazán három főtől működik jól a játék, ráadásul a tapasztalat szerint különböző játékosszám esetén képes arra, hogy más-más arcát mutassa.

Három játékos esetén egy könnyed, ugyanakkor rendkívül nagy előretekintést kívánó játék kerül az asztalra, amiben sok a taktikai lehetőség, de a szerencse szerepe bőven megmarad. Az érdekessége, hogy így ebben a felállásban a legtöbb körnek lesz egy “abszolút vesztese”.

dscn1682.JPG

Öt-hat fővel játszva a játék jóval kiszámíthatatlanabbá válik, szinte partyjáték jelleget kap, és ennyi fővel okoznak igazán nagy felfordulást a módosítólapok, amelyek képesek nagy derültséget és izgalmat okozni.

A játék tesztelése során gyenge pontjaként felmerült, hogy könnyedségéhez képest kissé elnyúlik, hiszen öt körön keresztül draftolunk és indulunk kalandozni. Összehasonlításképpen a draftolós családba tartozó 7Csoda három korszakot ölel fel, az abszolút partijátékként funkciónáló Sushi Go! szintén. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy kisebb gyerekekkel alkalmanként játszva jogos az öt kör, hiszen így van idő ráérezni a játék mechanikájára.

A Kincsvadász grafikája igazán szépre és jópofára sikerült, a kártyákon található karakterek neve is szórakoztató, abszolút idézi a kalandoros könyvek világát - ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ezek a magyar kiadású dobozban is angol nyelven maradtak, de ennek a játék hangulatának fokozásán túl semmilyen szerepe nincs.

Verdikt:

A jópofa grafika és az egyszerű (ugyanakkor csavaros) játékmenet miatt a társasjátékoktól tartó ismerőseink is könnyedén bevonhatóak. Akár a családdal, akár a barátokkal szeretnénk egy játékos estét eltölteni, a Kincsvadász egyaránt jó választás. Kifejezetten jó belépőjátéknak is, de a sokat próbált játékosokat is képes lefoglalni a maga kb. 45 perces játékidejére.

 -KralleKralle

A játékot a Piatnik Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre, de ez a cikk írójának véleményét egyáltalán nem befolyásolta.

Megosztás:
Szólj hozzá!

Társasjátékok ünnepe 2016 - programajánló

KralleKralle 2016. november 08. 13:15
Társasjátékok ünnepe 2016 - programajánló

Ez a hétvége a gémerkedésé

tarsasjatekok-unnepe-logo-480x300.jpg

 

Régóta szemezel a társasjátékok világával? Esetleg aktív játékos, netán keményvonalas gémer vagy?

Rázd fel magad az álmos november végi hétvégén és látogass el a Társasjátékok ünnepére, ahol alaposan belevetheted magad a társasjátékos hobbi mélyébe.

2016 november 26-27. között a Lurdy Házban 4 teremben, 300 asztalon, vagyis több mint 2000 négyzetméteren várnak rád a legfrissebb hazai újdonságok, klasszikus játékok, játékfejlesztők, kiadók, különböző versenyek és persze a hozzád hasonló játékos kedvű közönség.

Pillants rá a tavalyi, és idei magyar fejlesztésű újdonságokra, tanuld el hozzáértőktől egyes játékok szabályait, nevezz be egy-egy versenyre vagy kvízre, használd ki a kedvezményes vásárlási lehetőségeket és játssz, hiszen több száz kölcsönözhető játék vár kipróbálásra.

Az eseményen zajlik a Társasjáték Olympia döntője (és egy-két elődöntő is), az Aranyásók és Wizard világbajnokság - tehát izgalmakban nem lesz hiány, sőt a helyszínen Dobble versenyre is nevezhetsz.

Ha pedig Aranyásók rajongó vagy, akkor biztosan itt a helyed, hiszen Frederic Moyersoen, a játék alkotója is jelen lesz a rendezvényen - kérj egy szignót a játékodra, vagy épp hívd ki a mestert a körre!

Mindenképp érdemes kilátogatni, hiszen a magyar fejlesztésű és kiadású játékok mellett, bőven akad hely a klasszikusoknak és a friss esseni újdonságoknak is.

Mi biztosan ott leszünk, és te?

 

Facebook esemény, további információk, programok.

Helyszín: Lurdy Ház, 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12–14.

Időpont: 2016. november 26., szombat 10.00–19.00 és 2016. november 27., vasárnap 10.00–18.00.

Jegyek vásárolhatók a helyszínen, illetve elővételben online és a Gémklub boltjaiban.

plakat_digi-01.jpg

 

Modern családi és felnőtt játékok országos fesztiválja - a Nebuló XXI. Alapítvány szervezésében, karöltve a Társas Központ Egyesülettel.

Megosztás:
Szólj hozzá!