A Tiltott Sivatag | társasjáték-kritika

kovacs.lehel 2018. január 08. 14:45
A Tiltott Sivatag | társasjáték-kritika

Megtetszett A Tiltott Sziget című társasjáték nemrég írt kritikánk alapján? Netán meg is vetted, kipróbáltad, és túl könnyűnek találtad? Akkor van egy jó hírünk, ugyanis A Tiltott Sivatag bebizonyítja, hogy a homokdűnék fölött repülőszerencsétlenséget szenvedni sokkal nagyobb szívás, mint egy süllyedő szigetről kincseket menteni. De ez egyáltalán nem baj, sőt!

Egy sikeres társasjáték folytatásának mindig nehezebb dolga van újonc társainál, hiszen nem elég önmagában jónak lennie, illik megugrania az előd által magasra tett lécet is. Különösen igaz ez A Tiltott Sivatagra, ami A Tiltott Sziget (egyébként Spiel-jelölt játék) folytatásának tekinthető, magyarul pedig vele együtt jelent meg a Reflexshop gondozásában. Vajon tud-e úgy építkezni a jól bevált alapokra, hogy közben kellően új és friss tudjon maradni? Cikkünkből remélhetőleg kiderül (SPOILER ALERT: mi az hogy!).

Sivatagi vihar

A Tiltott Sivatag egy 2-5 fő által játszható, nagyjából 45 perces játékidővel rendelkező kooperatív társasjáték, melynek tervezője Matt Leacock (a Pandemic-család és A Tiltott Sziget atyja), kiadója pedig a Gamewright.

A játék a kiadótól megszokott módon fém dobozban érkezik, ami némileg nagyobb, mint A Tiltott Sziget esetében volt. A doboz megjelenése itt is lélegzetelállítóan gyönyörű, és talán nem meglepő, hogy a fedélt leemelve sem fog minket csalódás érni.

A tartalmat tekintve itt is egész sokmindent kapunk a pénzünkért, beleértve a kártyákat, a kartonból készült helyszínlapkákat, homokjelölőket és viharmércét, a karaktereket szimbolizáló fabábukat, illetve a győzelmünk zálogát jelentő Éghajót és alkatrészeit. Ahogy megszokhattuk, a komponensek minőségiek (az Éghajó motorja például fémből van!), és takaros inzertben kaptak helyet, az illusztrációk pedig hangulatosak és gyönyörűek. Szerencsére mindez nem párosul elszállós árcédulával, kb. egy ezressel kell többet a pénztárnál hagynunk, mint A Tiltott Sziget esetében, ami a komponensek minőségét és mennyiségét tekintve abszolút ésszerűnek tűnik.

A Tiltott Sivatag sztorija szerint egy ősi sivatagi város romjait kutatjuk a legendás Égjáró nyomai után, szerencsétlenségünkre azonban helikopterünkkel a homokdűnék közt végezzük, így a kényelmes légi felderítés helyett fáradságos és izzasztó sivatagtúra lesz osztályrészünk. Így a kincsvadászat gyorsan túlélőtúrává avanzsál, egyetlen reményünk pedig pont a legendás Égjáró megtalálása és beüzemelése lehet, aminek négy legfontosabb alkatrésze (propeller, motor, napkristály, navigátor panel) nyilvánvalóan a homokkal borított ősi város romjai közt várja, hogy megtaláljuk őket. Sok időnk azonban nincs, ugyanis a sivatagban tombol a vihar és a hőség, így ha sokat késlekedünk jobbik esetben csak simán betemet minket a homok, rosszabbik esetben pedig előtte még jól szomjan is halunk.

A játékmenet A Tiltott Szigethez nagyon hasonló alapokon nyugszik. A sivatagot jelen esetben egy 5x5 lapkányi terület fogja jelképezni, ami 24 tényleges sivataglapkából és egy üresen maradt helyből, a viharból áll. A lapkák arccal lefelé kerülnek az asztalra, és első ránézésre csak annyit látunk, hogy hol értünk földet (ezt jelöli a helikopterroncsos lapka, bábuink itt kezdenek), illetve hogy hol van esélyünk némi némi vízhez jutni (vízcseppes lapkák). Ezen kívül néhány helyszínre eleve homokjelölőt kell tenni – ezek szerepéről még lesz szó kicsit később.

Ahogy a szerző más játékaiban megszokhattuk, minden kalandornak más és más speciális képességei vannak, ezek kihasználása pedig kulcsfontosságú lesz a győzelem szempontjából.

Mivel itt a lapkák valós tartalmát homály homok fedi, így mindennél fontosabb, hogy hamar kiássuk az ősi város romjait. Ennek érdekében minden játékos legfeljebb 4 akciót hajthat végre a körében, így tehát mozoghatunk, homokot takaríthatunk, áshatunk és alkatrészekhez juthatunk, sőt akcióktól függetlenül csereberélhetünk is.

A mozgás teljesen ugyanúgy történik, mint ahogy azt A Tiltott Szigetnél láttuk: egy akcióért egy élszomszédos lapkára mozoghatunk (viharba értelemszerűen nem), amennyiben azt nem temette még be túlságosan a homok (értsd: legalább két homokjelölő van rajta).

Ellenkező esetben takarítanunk kell, ami annyit jelent, hogy egy akcióért levehetünk egy homokjelölőt vagy a saját, vagy egy szomszéd lapkáról.

Ha olyan mezőn állunk, ahol nincs homok, és a lapka sivatagos oldala van arccal felfelé, akkor érdemes ásnunk, tehát átfordítanunk a lapkát a város oldalára. Ekkor helyszíntől függően több dolog is történhet:

  • Ha egy fogaskerék van a lapka jobb alsó sarkában, húzhatunk egy felszereléskártyát. Ezek által nagyon hasznos, egyszer használatos eszközökhöz juthatunk. Kijátszásuk bármikor lehetséges, és használatuk nem számít akciónak.
  • A három vízcseppes lapka valamelyikét átfordítva két egységnyi vízhez juthatnak az ott tartózkodó kalandorok. Igen ám, de a három lapka közül csak kettő tényleges kút, a harmadik semmit sem nyújtó délibáb!
  • A felszállóhely a játék során nem ad semmit, viszont a meneküléshez erre a mezőre kell eljuttatni kis csapatunkat.
  • Ha megtaláljuk a három alagút valamelyikét, van okunk az örömre. Ezek a helyszínek ugyanis egyrészt megvédenek a perzselő hőségtől, másrészt egy mozgásakciókért közvetlenül lehet mozogni közöttük.
  • Mégis, a győzelem szempontjából legfontosabbak az alkatrészek helyét megmutató nyommezők. Minden alkatrészhez két ilyen tartozik: egy vízszintes és egy függőleges irányt mutató lapka. Ha megtaláljuk egy adott alkatrészhez tartozó mindkét nyomot, felhelyezhetjük a kettejük által mutatott irány metszetébe az adott figurát, amit ezután már megszerezhető lesz.

Tehát ha egy adott alkatrész felkerült a „táblára”, felvehetjük azt, feltéve ha a helyszín nem blokkolt és már ki van ásva.

Minden játékos köre után maga a Sivatag következik: a viharmércének megfelelő számú kártyát kell húznunk a viharpakliból (ha elfogyott, újra kell keverni a dobópaklit). Három féle kártya keserítheti meg a kalandoraink életét:

  • A homokfúvás kártyák a vihart hozzák mozgásba, azaz megmutatják, hogy hány lapkát és milyen irányból kell a vihar felé mozgatni. Minden mozgatott lapkára kerül egy homokjelölő. Míg az első homokjelző csak az ásást nehezíti meg, a mozgást és az alkatrészek felvételét nem, addig minden további ilyen lapka teljesen blokkolja az adott mezőt. Ha szerencsétlenségünkre épp itt áll az egyik karakter, akkor a lapkát először le kell takarítani, mielőtt ő bármi mást csinálhatna – ezt megteheti ő maga vagy egy másik kalandor is a saját körében. Az egy lapkára jutó homok mennyisége nincs korlátozva, így balszerencsés széljárás esetén hip-hop méretes dűnék nőhetnek egy-egy helyszínen. Ja, és ha már nem tudunk feltenni több homokjelölőt, mert elfogytak, elveszítjük a játékot.
  • Az „Erősödő vihar” kártyák a viharmércén lévő mutatót mozgatják – természetesen felfelé. Így a játék előrehaladtával egyre több kártyát kell majd a viharpakliból húzni a játékosok köre végén, illetve ha a mutató eléri a mérce tetejét, vehetjük úgy, hogy teljesen betemetett minket a homok (értsd: elveszítettük a játékot).
  • A „Tűző Nap” kártyák jelképezik a sivatagban tapasztalható elviselhetetlen hőséget. Amikor ilyen lap jön a pakliból, minden játékos, aki nem alagútban tartózkodik, vagy nem védi Napernyő eszköz, vizet kénytelen magához venni, melyet a saját kártyáján lévő vízmércén kell a kis mutató lefelé mozgatásával kell jelölni. Ha nincs több vizünk, de innunk kéne, szomjan halunk, így az egész csapat elbukja a játékot.

Ha sikerül a fent felsorolt halálnemeket elkerülnünk, és összegyűjteni az Égjáró négy alkatrészét, majd eljutni a felszállóhelyre, megnyerjük a játékot.

Homok a szélben

Kezdjük a száraz tényekkel:

A Tiltott Sivatag egy piszok nehéz játék.

Na nem a bonyolultságot, hanem a győzelmi esélyeket tekintve.

A játékmenet érezhetően A Tiltott Sziget továbbgondolása, de érdekes módon ez nem jelenti azt, hogy egy újabb Pandemic variációval van dolgunk. Sőt,

A Tiltott Sivatag pont a Pandemicből ismerős elemek jó részét mellőzi,

és építkezik bátran A Tiltott Szigetből ismerős mechanikákra. A „szíváspakli” működése egészen újszerűen hat az elődökhöz képest, a keresendő tárgyak megszerzése pedig csak simán zseniális, de közben halálegyszerű ötleten alapszik.

Szerencsére mindez nem jelenti azt, hogy a játék sokkal bonyolultabb lenne A Tiltott Szigetnél, a körök ugyanúgy gyorsan pörgögnek, viszont jóval több dologra kell figyelni, mielőtt akcióba lendülünk.

Ugyanis ez a játék pillanatok alatt felmossa velünk a padlót, ha nem vagyunk résen az első perctől fogva. Míg A Tiltott Szigettel játszva kezdetben tényleg kezelhetőnek tűnik a helyzet, a Sivatag egy pillanatig sem ringat minket illúzióba: már az első kör után világossá válik, hogy eszeveszett versenyfutásban leszünk az egyre szaporodó homokdűnékkel. Így tehát itt nincs helye elvesztegetett akcióknak, minél gyorsabban kell minél több sivataglapkát kiásnunk, annál is inkább, mert csak így juthatunk hasznos eszközökhöz, vízhez és a győzelmet jelentő alkatrészekhez. Igen ám, de közben ott van a másik veszélyforrás is a szomjhalál képében.

Egy parti során jó esetben háromszor (de sokszor csak kétszer) lesz lehetőségünk vízhez jutni. Az idő tehát nagyon szűkös, és nagyon jól össze kell hangolnunk a csapat mozgását ahhoz, hogy egy csepp víz se menjen kárba, a különleges képességek kihasználása pedig szó szerint létfontosságú egy-egy parti során.

Megijedni azonban nem kell, mert ugyan gyakorlott Pandemic játékosokat is simán megviccelhet A Tilott Sivatag, a kihívást nem érezzük teljesíthetetlennek, így a játék újra és újra játszatja magát.

Ahogy minden hasonló játékra, erre is igaz, hogy csak megfelelő társasággal érdemes nekivágni: egy alfajátékos, aki túlságosan elnyomja a többieket, könnyen elronthatja a többiek szórakozását akár egy esetleges győzelem esetén is.

Játékosszám tekintetében ez a darab is meglepően jól működik két fővel is, és fontos szempont, hogy a Pandemic alapjátékkal és A Tiltott Szigettel szemben ennek a kalandnak akár öten is neki lehet vágni.

Összegzés

A Tiltott Sivatag nagyszerű darab, az elődjátékok abszolút méltó folytatása. A Tiltott Szigethez hasonlóan egy gyönyörűen kivitelezett és hangulatos játékról van szó, ami ezúttal sokkal inkább a gémer közönséget célozza meg, amit mi egyáltalán nem bánunk.

Nyilván adja magát a kérdés, hogy akkor most A Tiltott Szigetet vagy A Tiltott Sivatagot ajánljuk-e inkább. A válasz nem olyan egyértelmű: attól függ, hogy milyen közönséggel tervezünk játszani. Ha elsősorban családi környezetben, esetleg gyerekekkel szeretnénk kooperatív játékot játszani, mindenképp A Tiltott Sziget mellé tenném le a voksom: gyorsabb, egyszerűbb, átláthatóbb játék, ami azért gémerfejjel sem túl unalmas, és később simán tovább lehet lépni a húzósabb kooperatív kalandok felé. A Tiltott Sivatag által kínált nehézség félő, hogy inkább kedvüket szegné, mintsem berántsa őket a kooperatív játékok világába.

Ellenben ha vágyunk a nagyobb kihívásra, és/vagy már elég tapasztalatot szereztünk hasonló játékokban, akkor viszont abszolút A Tiltott Sivatagot ajánlom, gémerek körében jó eséllyel nagyobb sikert fogunk vele aratni. Csak vigyázzunk, hogy nehogy elfelejtsünk elég folyadékot magunkhoz venni egy-egy izzasztóbb parti alkalmával!

Képek forrása: Reflexshop.

Megosztás:
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr8013557083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.