A hét 8 legjobb játékos fogása!

Varga Bálint Bánk 2017. április 27. 14:00
A hét 8 legjobb játékos fogása!

Megnéztük milyen kihagyhatatlan videojáték dealek várnak ránk ezen a héten…

Legújabb videojátékos rovatunkban igyekszünk megmutatni a hazai paletta és a nemzetközi (de itthon is elérhető) piac legtutibb heti akcióit, árzuhanásait vagy egyszerűen csak alapvetően szuper fogásait. Minden héten jelentkezünk majd aktuális listákkal, szóval érdemes velünk tartani, főleg, hogy a cikksorozatban nagy AAA kategóriás címek mellett kisebb kult és/vagy indie játékokkal is foglalkozni fogunk!

1. Batman: Arkham Franchise

Kezdjük is egy nagy, de már „újkori” klasszikussal. Az egész Arkham-sorozat brutális, 60-75%-os akciózás alá került a Steam rendszerében, ami azt jelenti, hogy kétségtelenül a sorozata legjobbjának számító Arkham City mindössze 5 euróért a miénk lehet! A megtépázott hírnevű, de megjelenése óta szanaszét patchelt Arkham Knight is 60%-os címkét kapott, a teljes Batman Lego sorozat pedig szintén 75%-os leárazással röpköd a héten.

Hol találom? – STEAM

És mennyiért? – 4,99€ – kb. 1500 Ft

2. Commandos Collection

Az izometruikus nézetű taktikai-stratégiai játékok sokszor megkoronázott királya a legendás Commandos-sorozat, ami megannyi élményt és kíméletlen nehézségéből fakadóan bizonyára sok-sok-sok szétcsapkodott billentyűzetet okozott egy egész generáció számára. Az első rész és annak talán még mesteribb kiegészítőjét (Call of Duty before it was cool!) a szintén nagy sikert elért második epizód, majd egy harmadik etap követte és arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy melyik volt a legjobb (az első… az első volt az.) de az biztos, hogy a maga nemében mindegyik epizód kifogástalan klasszikus.

Ráadásul az egész 4 játékot tartalmazó csomag valami nevetségesen alacsony, kevesebb, mint 2 és fél ójrós áron a miénk lehet, tehát azoknak, akik nosztalgiázni szeretnének és azoknak is, akik azt hitték kemény játékosok de még nem próbálták a sorozatot, a Commandos k.ö.t.e.l.e.z.ő. vétel!

Hol találom? – STEAM

És mennyiért? – 2,24€ – kb. 760 Ft

3. The Last Guardian Steelbook (fémdobozos)

Nem is olyan régen mi magunk is értekeztünk a játékról, amit imádtunk és csodáltunk, annak ellenére is, hogy néha ki szerettük volna tépni minden megveszekedett szál a hajunkat miatta… Az ICO és a Shadow of the Colossus készítői 9 évig dolgoztak a játékon és valami egészen mesteri és semmihez sem hasonlítható élményt hoztak össze ez idő (és egy teljes konzolgeneráció átugrása) alatt. A játék – sajnos – ps4 exklúzív, így nem érint mindenkit a dolog, de az tény, hogy aki a Sony nagygépét berregteti éjszakánként otthon, nem nagyon teheti meg, hogy ilyen áron a bolt polcán hagyja a játékot, főleg hogy egy csodavagány fémdobozos kiadásról beszélünk éppen!

Hol találom? – KONZOLOK SZERVIZE

És mennyiért? – 13.990 Ft

4. Battlefield 1 (ps4 / xbox one)

Jó, bevallom a Battlefield-széria nem igazán az Én világom, de ami jó, az jó és persze nem vagyok vak, van szemem a feltűnően kedvező ajánlatokhoz. Konzolon általában valamivel drágábbak a játékok éppen ezért szembetűnő, hogy most egészen PC-s árkategóriában zsebelhetjük be az Xbox One-os és PS4-es első VH-s szuperlövöldénket.

No most kedveztünk a nagyoknak…

Hol találom? – CORVIN KONZOL

És mennyiért? – 9.999 Ft

5. LEGO Star Wars The Force Awakens Limitált X-Wing Kiadás

Éééés kedvezünk a kicsiknek is, illetve azoknak a nagyoknak, akik lélekben még mindig szeretnek kicsit maradni. A LEGO-széria egyik csúcs-gyöngyszeme volt a tavaly megjelent The Force Awakens, hisz mindent tartalmazott, amit a lego játékokban szeretünk, de ezt talán sikerült még egy kicsit magasabb szintre emelni, mint az elődöknél. A humor tagadhatatlan lego, a játékmenet lego, a grafika… is lego és most egy kicsit az ár is olyan, mintha darabokra szedték volna, akár egy lego csillagrombolót.

Az extra, kis X-szárnyú fizikai lego modellt tartalmazó PC-s kiadás ugyanis most egy ötösért a tiéd lehet! Ráadásul az ajánlat elvileg bolt-exklúzív.

Hol találom? – KONZOLVILÁG

És mennyiért? – 4.999 Ft

6. Pathologic Classic HD

Halloween alkalmával egyszer már megemlékeztünk minden idők egyik legfurcsább és legatmoszférikusabb horror-játékáról, aminek teljes HD felújítása éppen valami csodásan kedvező áron settenkedik a GOG rendszerében. Misztikus és furcsa, az egyik legnagyobb kult-klasszikus a stílusán belül és nemsokára teljes reboot-ot is kap, addig viszont érdemes egyszer végigmenni az alapjátékon mert garantáltan semmihez sem hasonlítható élmény. Főleg ennyiért nem!

Hol találom? – GOG.com

És mennyiért? – 3,29€ – kb. 1000 Ft

7. Call of Cthulhu: Prisoner of Ice

Egy személyes kedvencem zárja (majdnem) a sort, ami most mindössze másfél euróért a tiétek lehet. Egy klasszikus point and click, azaz kattingatós, pixelvadász kalandjátékról van szó, ami H.P. Lovecraft történeteiből és az úgynevezett Cthulhu-mítoszból inspirálódott. Egyszerre vérfagyasztó és megmosolyogtatóan ponyvás történet, ami akár a klasszikus Indiana Jones kalandosorozat egyik epizódja is lehetne, csak még több nácival, még több okkultizmussal és persze tébollyal, totális őrülettel és kozmikus horrorral. Szóval Cthulhusoknak, horrorosoknak vagy csak kalandjátékosoknak ennyiért ez egy tényleg kihagyhatatlan deal!

…vagy helyette igyál egy cappuccino-t és gondolkozz el rajta, mennyivel jobb lett volna azt a 300 ft-ot egy fasza játékra költeni! (főleg hogy a cappuccino nem is igazi kávé…)

Hol találom? – GOG.com

És mennyiért? – 1,49€ – kb. 460 Ft

8. Alone In The Dark – A klasszikus sorozat

Mielőtt az Alone In The Dark név nevetség tárgyává vált volna az ötödik részt, egy Uwe Boll filmet és egy Illumination nevezetű… valamit… követően, a sorozat nem csak hogy óriási klasszikusnak számított, de első része megteremtette a mára már rendkívül divatossá és keresetté vált túlélő-horror játékok műfaját. A lovecrafti világból építkező, de saját utat járó sorozat első része a klasszikus „rettegés háza” recepten alapult, a második etap egy igazi gótkus szellemtörténetet tárt elénk, a harmadik epizód a vadnyugatra vitte a horrort (személyes kedvencem), majd a negyedik már „újkorinak” nevezhető installáció, mintegy visszatérve a gyökerekhez, újra a horror-házas formulát alkalmazta, ezzel rebootként szolgálva az egész sorozatot nézve. Ezen négy formabontó és mégis klasszikus horror-csodát kaparinthatjuk meg most szinte nevetséges, 3 euró alatti áron, ami több, mint jó…. ajánlat!

Csak azért sem mondom ki, hogy Jó fogás!

DO!

Hol találom? – GOG.com

És mennyiért? – 2,98€ – kb. 925 Ft

Már csak párat kell aludni és jövő héten újra jelentkezünk… Addig is jó vadászatot!

Varga Bálint Bánk

Megosztás:
14 komment

Azt hittük, a Földön nem is Alien

Balázs AttiIa 2017. április 27. 10:05
Azt hittük, a Földön nem is Alien

Hát nem cuki?

A tegnapi Alien-napot nagyon szerény körülmények között, szűk családi körben ünnepeltük, de ez meghittség tökéletes volt arra, hogy újra rájöjjünk, saját Földünknél nincs furcsább hely a világon. Az alábbi videót elnézve legalábbis nehéz lenne más következtetésre jutni:

Nem, ez a valami nem az űrből érkezett. Ez egy bábállapotban leledző orrszarvúbogár herkulesbogár. Mi tuti nem fogdosnánk. Így sem:

Na még egyszer:

alien.gif

Megosztás:
10 komment

WearWar – magyar geek divatmárkára kalapoznak az IndieGogón

Balázs AttiIa 2017. április 26. 16:30
WearWar – magyar geek divatmárkára kalapoznak az IndieGogón

Öltözék és közösségi játék egyszerre.

Egy új magyar közösségi finanszírozási projektről számolhatunk be, ráadásul a szokásostól eltérően ezúttal nem társas- vagy videojátékról van szó, hanem egy új divatmárkáról, ugyanakkor nem véletlenül írunk róla, hiszen az ötlet meglehetősen játékos.

A WearWar ötlete Juhász Dávid fejéből pattant ki, aki grafikusként dolgozik, ám akik ilyen-olyan módon részt vesznek a magyar szerepjátékos közösség életében, azok tudhatják, hogy Dávid a MASZK Facebook csoportban vállal aktív szerepet, így nem is csoda, hogy a közösségi finanszírozás tengerében való megmártózása – távolról ugyan, de – kapcsolódik a játékok világához.

Első blikkre divatkollekció, amelybe különböző pólók taroznak, rajtuk egy-egy egyedi dizájnnal súlyosbított hőssel. A csavar a történetben ott van, hogy minden hősnek – és így minden WearWar pólót viselő játékosnak – két ellenfele van: egy, akit mindig legyőz és egy, aki mindig legyőzi őt. A divat játék része tehát egy egyszerű kő-papír-olló mechanizmuson alapul és értelemszerűen akkor lép életbe, ha két WearWar terméket viselő találkozik, a találkozás eredménye azonban teljes mértékben rajtuk múlik. A kezdeményezés szlogenje pedig egy alapvető ellenkulturális filozófiát próbál sugallni a játékosoknak:

WearWar – Losing is Sexy!

Az első széria 5 hőst fog tartalmazni, a darabok női és férfi fazonban egyaránt elérhetők lesznek. A játék szempontjából minden pólónak két lényeges felülete van: a póló elején a hős jelenik meg, hátul pedig a karatker neve és az, hogy kit győz le.

Így megy a játék

A divatkollekció játékos részéhez a készítők terveznek egy weboldalt is, ahol az érdeklődők nem csak a pólókat tudják megrendelni, de a korszellemnek megfelelően fel is tölthetik az összecsapások alkalmával készült fotókat, videókat.

A játékmechanika

Az ötletgazdág ezzel a WearWart egy közösségi élménnyé szeretnék formálni a játékot, ami a játékosokat a világ minden táján képes összekötni az érdekes vagy éppen vicces történetekkel. A kezdeményezés nagyon érdekes, hiszen nincs klasszikus értelemben vett győztes, ebben a játékban elsősorban az élmény dominál.

A kampány az Indiegogón vette kezdetét április 23-án, a cél pedig 8 ezer dollár begyűjtése. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Megosztás:
3 komment

Egy művész megmutatja, hogy festene a Minecraft a valóságban

Balázs AttiIa 2017. április 26. 07:00
Egy művész megmutatja, hogy festene a Minecraft a valóságban

Kockulásra felkészülni!

snapseed_1.png

A „ditpict“ néven alkotó indonéz művész, Aditya Aryanto szereti a Minecraftot. Annyira, hogy legújabb művészeti projektjét is a népszerű játék ihlette; Aryanto a Minecraft in real life munkacímű projektjében az Unsplashről és a Pixabayről gyűjtött állatos képeket kockázta össze a Photoshop segítségével, az eredmény pedig valami fergeteges lett. Íme néhány menőség:

Anicube 1 . � by @unsplash . #unsplash #Ps_CoolTones #visualambassadors #artshelp #thegraphicspr0ject #anicube #ditpict

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Anicube 16 . Op by @unsplash #9gag #unsplash #anicube #ditpict

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Anicube 2 . � by @unsplash . #unsplash #Ps_CoolTones #visualambassadors #artshelp #thegraphicspr0ject #anicube #ditpict

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Anicube 6 . � by @unsplash . #unsplash #visualambassadors #artshelp #thegraphicspr0ject #anicube #ditpict

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Anicube 8 . � by @unsplash . #unsplash #visualambassadors #artshelp #thegraphicspr0ject #anicube #ditpict

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Anicube 13 . �by Pixabay

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Anicube 14 . �by @unsplash . #unsplash #visualambassadors #artshelp #thegraphicspr0ject #anicube #ditpict

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Anicube 16 . Op by @unsplash #9gag #unsplash #anicube #ditpict

ADITYA ARYANTO �� (@ditpict) által megosztott bejegyzés,

Megosztás:
Szólj hozzá!

Yamatai társasjáték-teszt

kovacs.lehel 2017. április 25. 20:50
Yamatai társasjáték-teszt

Kis színes japán történelem

Himiko sámán-királynő és uradalma, Yamatai az egyik legérdekesebb és egyben legvitatottabb legendája a japán történelemnek. Sok történész szerint tőle ered a Yamato császári dinasztia, de valamiért a későbbi uralkodók (valószínűleg politikai okokból) nem tettek róla említést, olyannyira, hogy regnálására csak néhány kínai és koreai forrás hivatkozik közvetlenül. Ezt a legendát igyekszik egyedi módon feldolgozni a Bruno Cathala és Marc Paquien által tervezett Yamatai.

Szeretjük Bruno Cathala játékait (Five Tribes, 7 Csoda: Párbaj, Mr. Jack), mert ügyesen ötvözik az egyszerű játékalapokat a komplexebb gondolkodást igénylő elemekkel úgy, hogy a francia mester stílusa közben jól felismerhető marad, mégis a végeredmény mindig valami egyedi darab. Amikor kiderült, hogy a Five Tribes után ismét az ő nevével fémjelzett Yamatai lesz a 2017-es év Days of Wonder (Ticket to Ride, Quadropolis) megjelenése, egy percig nem volt kérdéses, hogy mihamarabb szert fogunk tenni rá, ahogy az sem, hogy az első néhány játékalkalom után cikk is fog születni róla. Íme!

Tovább
Megosztás:
Szólj hozzá!

Lovecraft démonai

Méliusz Luca 2017. április 25. 10:20
Lovecraft démonai

A Sárga Király nyomában

truedetective.jpg

Honnan is származik Cthulhu, a földönkívüli istenség, aki a South Parkban szétloccsantotta Justin Bieber fejét? A Delta Vision kiadó könyvében betekintést nyerhetünk H. P. Lovecraft történeteinek irodalmi előzményeibe.

Tovább
Megosztás:
2 komment

Itt a Star Wars: Az utolsó Jedik első előzetese magyar nyelven is

Scottу 2017. április 24. 19:15
Itt a Star Wars: Az utolsó Jedik első előzetese magyar nyelven is

Ideje véget vetni a Jedi rendnek!

utolso-jedik-elso-elozetes.jpg

Húsvétkor befutott a Star Wars saga legújabb részének, Az utolsó Jedik legelső, angol nyelvű előzetese. Igaz ugyan, hogy sok konkrétumot nem árult el a sötét tónusú ízelítő, mi mégis annak rendje és módja szerint kiveséztük minden képkockáját.

Most viszont a trailer honosított változata is eljutott hozzánk, amiben 20 év után először szólal meg magyar nyelven Luke Skywalker:

A film december 14-én kerül a magyar mozikba, azaz lényegében már csak 233-at kell aludni addig…

Megosztás:
Szólj hozzá!

Port Royal társasjáték – A Karib-tenger szerencsevadászai

Balázs AttiIa 2017. április 24. 10:45
Port Royal társasjáték – A Karib-tenger szerencsevadászai

Nem, nem egy újabb kalózos játék. Vagy mégis?

Ez elmúlt néhány évben mintha a geek társadalom újra szerelembe esett volna a kalózromantikával. Ez persze nem újdonság, hiszen évekkel ezelőtt is is szívesen bújtunk a tengeri fosztogatók és gazemberek bőrébe, elég csak Sid Meier klasszikusára, a Pirates!-re gondolni, de említhetnék Ron Gilbert fergeteges Monkey Islandjét is. Az asztali játékok terén pedig mostanában különösen forrónak számít a téma, sorra jelennek meg a kalózos tematikával súlyosbított játékok, amelyek minősége ugyan változó, pénzügyi szempontból azonban kétségtelenül megéri a dolog. Én legalábbis ezt a következtetést vontam le, amikor tavaly a 7th Sea című asztali szerepjáték második kiadása brutális rekordott döntött a Kickstarteren, de említhetném a Rum & Bonest is vagy az idén fellőtt Tortuga 1667-et is.

Benne van az egész életem

A Port Royal azonban egy kicsit más vizek felől érkezett. Alexender Pfister játékában ugyanis nem kalózok hajóira szegődünk, hanem pontosan azon kereskedők bőrébe bújhatunk, akik inkább el akarják kerülni a találkozást a karibi térség fosztogatóival. Ehhez azonban szerencsére, némi pénzre és hatékony legénységre van szükségük. Nézzük is meg, érdemes-e elutazni Port Royalba!

Mi szél hozott, koma?

A Port Royal egy halál egyszerű, gyors lefolyású kártyajáték, amelyben 2-5 játékos fáradozik azon, hogy győzelmi pontokat gyűjtögessen, egészen pontosan 12-t. Miután ez megtörtént, már csak egy kör választja el a játékosokat attól, hogy kiderüljön, ki a győztes, de egy picit talán előreszaladtunk. Az aprócska doboz 120 kártyalapot rejt, amelynek egyik oldalán különböző színű hajók, különböző képességekkel bíró személyek, néhány expedíciókártya, valamint két adókártya található. A kártyák hátoldala is fontos, ezeken egy-egy érme látható, ami tulajdonképpen a játék fizetőeszköze.

Ilyen kártyákkal lesz dolgunk

Miután alaposan összekevertük a teljes paklit, minden játékos 3-3 lefelé fordított lapot kap, azaz ennyi pénzzel kezdjük a partit. Nagyon hamar megtapasztaljuk, hogy ez roppant kevés pénz a boldoguláshoz, de szerencsére lesznek eszközeink arra, hogy gyarapítsuk kincstárunk vagyonát.

A maradék lapokból képezzük a húzópaklit, amelyre kezdőjátékos akár egyből rá is vetheti magát. Nincs más dolga, mint felhúzni legfelső lapot, majd képpel felfelé a pakli mellé helyezni, ez a lesz a kikötő, ahol üzleteket köthetünk, illetve legénységet fogadhatunk fel. A játékos a lapok felhúzását egészen addig folytathatja, amíg kedve tartja, ám vigyáznia kell, ugyanis ha két egyforma színű hajó kerül a kikötőbe, a teljes sorozatot el kell dobni, majd átadni a húzás jogát a következő játékosnak. Azonban érdemes is kockáztatni is, ugyanis ha sikerül elegendő számú különböző színű hajót kihúznunk, több laphoz juthatunk a következő fázisban.

A játék során ilyen típusú lapokkal futhatunk össze:

  • Személyek: megvásárolható/felbérelhető személyek, amelyek a kikötőben várják a játékosok ajánlatait. Eltérő képességeikkel megkönnyíthetik a vásárlásokat, a hajókkal való találkozásokat, de még győzelmi pontokat is kaphatunk tőlük
  • Hajók: a különböző típusú teknők is a kikötőbe kerülnek felhúzásuk esetén. Általuk szerezhetünk újabb aranyakat a kincsesládánkba, jellemzően annyit, amennyi az adott lapon szerepel. Felhúzásuk esetén a játékosnak lehetősége van elűzni a hajókat, amennyiben felbérelt matrózai/kalózai összesített kardértéke magasabb mint a hajólap alján szereplő érték.
  • Expedíciók: sok győzelmi ponttal és némi pénzzel kecsegtető miniküldetések ezek, amelyek a kikötő fölé kerülnek, és teljesítésükig nem kerülnek ki a játékból.
  • Adókártya: amikor ez a kártya merül fel, az a játékos, akinek 12 vagy annál több aranypénze van, szomorú lehet, ugyanis vagyona megfeleződik

A játékosok tehát ezek közül alapvetően különböző személyek és hajók közül választhatnak a kikötőből, amennyiben az éppen húzó játékos úgy állt meg, hogy nem kellett kidobnia a felhúzott lapokat – azaz nem húzott fel két egyforma színű hajót.

Amikor két azonos színű hajót húzol

Ha ez az ideális állapot áll elő, a húzást végrehajtó játékos kezdetével megkezdődik a kikötő „kifosztása”, azaz a lapok felhúzása és felvásárlása. Amennyiben a húzó játékost szerencsés kéz vezérelte, akár 3 lapot is felhúzhat, ám ehhez hatalmas mázli is kell, ugyanis ennek az a feltétele, hogy az összes különböző színű hajó bent legyen a kikötőben.

Egy rendkívül szerencsés sorozat

Fontos megjegyezni, hogy a kikötő lapjaiból nemcsak a húzást végrehajtó játékos, hanem a többiek is húzhatnak/vásárolhatnak, és bizony szükség is lesz a különböző lapok megkaparintására és a jó időzítésére, ugyanis eddigi tapasztalataim alapján

igen könnyedén el lehet húzni a Port Royalban, a hátrányt behozni viszont már annál nehezebb feladat.

Ebből a szempontból mindenképp jól jönnek az expedíciókártyák, amelyek megszerzése talán segíthet a lemaradt matrózokon, ám összességében az a tapasztalatom, hogy – bár nem látványos módon, de – hamar eldől egy-egy parti végkimenetele.

Hogy néz ki a hajód, Jack?!

A Port Royal illusztrációi sajnos borzasztóan távol állnak az ízlésemtől. Kicsit hasonló a helyzet, mint a nemrégiben bemutatott – szintén Alexander Pfister által jegyzett – Great Western Trail esetében: szinte kizártnak tartom, hogy a boltban megakadjon a szemem a Port Royal dobozán. Pedig alapvetően egy élvezetes és kellemes hangulatú játékról van szó, ám az első találkozáskor a doboz szinte küzdött azért, hogy egyszerűen csak átnézzek rajta.

Az esztétikai megközelítés persze érthető, hiszen egy könnyedebb, családi játékról van szó, ami ilyen közegben is aratott elsősorban sikert, de gémer körökben sem süllyedt el, ugyanakkor az utóbbi csoportokban kétségtelenül jobban működne egy komolyabb vizualitással súlyosbított változat.

Persze az is lehet, hogy a 7th Sea második kiadásának hetek óta tartó lapozgatása/tanulmányozása és a Black Sails című sorozat főcímzenéje beszél belőlem, nekem sajnos nem sikerült megbarátkozni a családbarátra hangolt illusztrációkkal. Emellett persze nyilván én vagyok helikopter, hiszen ahogy korábban említettem, egy családi játékról beszélünk, de azért na, gondolom értitek, hogy ez miért indítja be jobban a fantáziám:

Vagy ez:

A 7th Sea című szerepjáték második kiadásának borítója

Hajó, ha jó

Alexander Pfister nem újonc a Dice & Sorcery hasábjain, legutóbb a Great Western Trail című játékát boncoltuk fel, néhány hónapja pedig a Mombasa volt terítéken, a mitikus múltban pedig a Királyi áruk című játékát is teszteltük. Utóbbit leszámítva rendkívül tájidegennek hat a kis dobozos Port Royal a felsorolásban, ez azonban semmit nem von le a játék érdemeiből, egyszerűen arról van szó, hogy teljesen más műfajban utazik, és a célközönség sem a legsúlyosabb eurojátékokon edződött power gamerek közössége. Pfister tehát kreatív és sokoldalú fejlesztő, aki igyekszik új ötleteket megvalósítani, ez pedig rendkívül szimpatikus egy olyan iparban, ahol sajnos még a sztárfejlesztők is hajlamosak a folyamatos önismétlésre…

A Port Royal erősen szerencse alapú mechanikája ügyesen kacsint össze a kezdetleges motorépítéssel, ami a különböző személyek vagy karakterek megvásárlásában realizálódik, éppen ezért kiváló kezdőpont lehet a Port Royal a fiatalabb játékosok számára, akik még csak most ismerkednek a hobbival

Hajó, ha nem jó

A Port Royal azonban távolról sem tökéletes játék. Ha túltesszük magunkat a pfisteri hagyományokat követő gyengécske illusztrációkon, akkor is beszélhetünk játékegyensúlybeli problémákról, amelyek elsősorban a behozatatlan hátrányokban nyilvánulnak meg.

Kell a della

Szerencsére pörgős játékról beszélünk, ám korántsem annyira dinamikusról, mint mondjuk a Tokió királya esetében, ezért meglehetősen frusztráló tud lenni, amikor a játékos „beragad”, tudja, hogy semmit nem tehet sorsa ellen, ám azt is látja, hogy ehhez képest még messze az parti vége. Asszisztálni pedig senki nem szeret az ellenfél győzelméhez.

Verdikt

Egy biztos: Alexander Pfisterre oda kell figyelni. A Port Royal egy ügyes és élvezetes kártyajáték, ami nálam sokkal nagyobbat csapott volna, ha illusztrációi az én lelkivilágomból lehívott kalózromantika ősképeivel dolgozott volna, de ugye ízlések és pofonok. Ettől eltekintve egy kellemes családi kártyajátékot rejt a kicsiny doboz, amit továbbra is szívesen elő-előveszek, ha valami könnyedebb élményre vágyunk vagy ha zömével fiatalabb gémerekkel osztozunk a játékasztalon.

A játékot a Piatnik Magyarországtól kaptuk tesztelésre.

Megosztás:
4 komment

Aki megrajzolta az idő térképét – és a fesztivál, ahol találkozhatsz is vele

Méliusz Luca 2017. április 21. 11:00
Aki megrajzolta az idő térképét – és a fesztivál, ahol találkozhatsz is vele

Az időutazás lehetséges. Legalábbis ezzel a feltevéssel indul Félix J. Palma Viktoriánus-trilógiájának első kötete, Az idő térképe.

bdc082c88b50c6f7031104a7487fc01e_1.jpg

Valóságos izgalmak?

 

UPDATE: A legutóbbi információk szerint sajnos Félix J. Palma lemondta a Könyvfesztiválon való részvételt.

Nemcsak a karakterek kerülnek a könyvbéli izgalmak középpontjába, hanem maga az olvasó is. Palma ugyanis a Viktoriánus korabeli Angliát választotta a cselekmény helyszíneként, és az angol irodalom klasszikusaihoz mérhető bizonysággal helyezi el figuráit a 19. századi sakktáblán, hogy aztán egy fordulatokban bővelkedő játszmát vigyen színre. A regény főszereplője H. G. Wells, a zseniális író, akit a science fiction irodalom atyjaként is szokás emlegetni, mellette pedig számos olyan szereplő is megjelenik a színen, akik így vagy úgy, de hatással voltak a korabeli Angliára.

Kezdjük is rögtön Hasfelmetsző Jack figurájával, aki az 1888-as év őszén rettegésben tartotta London legszegényebbek által lakott, hírhedt Whitechapel negyedét, és brutálisan meggyilkolta a dúsgazdag Andrew Harrington szerelmét. Azonban Wells Az időgép című regényének megjelenése után valójában is lehetségessé válik az időutazás, és az író közreműködésével Andrew megpróbál visszautazni az időben, hogy megváltoztassa a sorsot, vagyis megmentse szeretőjét, és megölje a Hasfelmetszőt.

A térkép megrajzolása

De a több történet szál és Wells központi karaktere mellett szóba kerül Arthur Conan Doyle és Dickens munkássága, színre lép Henry James, és Bram Stoker (a Drakula írója) is, sőt, megismerhetjük a korabeli Scotland Yard legjobb detektívjét is. És ha ez nem lenne elég, a sikeres és sikertelen gyilkosságokon, idősíkok közötti szerelmes levelezésen, és hatalmas átveréseken kívül Palma nagyot alakít a kor levegőjében lévő hangulat megteremtésében. A tudományos eredmények (Darwin a cselekmény idején nem is olyan rég jelentette meg A fajok eredetét) és a társadalmi változások felgyorsulnak, és csak a 21. század írója és olvasója tudhatja, minek adja majd át helyét a szemérmes Viktoriánus-kor?

5333b51c5c0de36d79b7d49d17ef1c59.jpg

A fordulatok közepette a spanyol szerző rengeteg, a jövőre vonatkozó ötlettel bombázza az olvasót, melyek a cselekmény idején még valószerűtlennek hangzanak, a regény pikantériáját viszont éppen az adja, ahogyan ezek a mai olvasónak jól ismert teóriák lehetőségek formájában felvillannak egy-egy kaland között, hogy aztán újabb és újabb ilyen ironikus helyzettel találkozzon az, aki a regényt a kezébe veszi. Az egyik fejezetben például Wells, a science fiction atyja kételkedik a gépek jövőbeli öntudatra ébredésében, míg a másikban gondolatébresztő párbeszédet folytat a Scotland Yard nyomozójával a sci-fi műfajának kialakulásáról, de a párhuzamos univerzumok, sőt, a féreglyukak gondolata is utat talál a könyv lapjai közé.

Verdikt

Palma minden kétséget kizáróan mesterien csűri-csavarja a cselekményt és helyezi el a sakktáblán a történelem szereplőit, így azokat, akik odavannak a klasszikus és a modern sci-fiért egyaránt, vagy netalántán érdekli őket a 19. század és a kor irodalma, biztosan be fogja szippantani Az idő térképe. Ahogy azt említettem, a regény rengeteg, jól adagolt fordulatot tartogat az olvasó számára, hogy amikor már azt hisszük, biztos talajon járunk, hirtelen kirántsák alólunk az irodalmi sablonok szőnyegét, és egy eddig ismeretlen vidéken találjuk magunkat. Nem vállalkozom arra, hogy pontot tegyek az időutazás lehetségességének kérdésére, de az biztos, hogy a Viktoriánus-trilógia szerzője zseniálisan repíti vissza az olvasót a múltba.

Szerencsére 2016-ban megjelent Az ég térképe, a trilógia második kötete magyar nyelven is, így az időutazás szerelmesei biztosan nem maradnak olvasmány nélkül. És hogy hol találkozhatsz Palmával? Ahogy már korábbi cikkünkben említettük, a spanyol író idén a Könyvfesztivál vendége lesz, így aki szeretne vele találkozni, április 23-án megteheti, mert délután 2 és 3 között fogja dedikálni műveit.

Megosztás:
2 komment

Sötétebb, mélyebb, több! - Persona 5 - Játékteszt

Varga Bálint Bánk 2017. április 17. 13:30
Sötétebb, mélyebb, több! - Persona 5 - Játékteszt

A fantomtolvajok eljöttek a szívünkért!

persona-5-listing-thumb-01-ps4-us-30jun16_1.png

A Persona-sorozat mindig is különös helyet foglalt el a szívemben, mert kompromisszummentes, őszinte, szeretni való, zavarba ejtő és nyílt volt. Megtévesztően könnyed tálalása mindig is mély történeteket és rendkívül sokrétű játékmenetet rejtett. Az ötödik rész ugyan kétségtelenül kissé lomhább, lassabb kezdéssel nyit, mint mondjuk az előző két rész tette, de végül

olyan mélységekbe ereszkedik le, ahová elődei még soha nem merészkedtek…

q5lxtpg_1.png

P3 az éjjel, P4 a nappal, P5 a hajnalhasadás...

Tisztázzuk először... Mi is az a Persona?

A Persona egy JRPG (azaz japán stílusú szerepjáték), amiben a kaland elemek legalább annyira fontosak, mint mondjuk a harcrendszer vagy a fejlődés. Amiben nem egy epikus és világmegváltó eseménysorozat, helyette sok, emberi témájú és emberi szinten működő kisebb történet áll a központban. Olyan játék, amiben nemcsak harccal, de emberi kapcsolataink építésével is fejlődhetünk, miközben iskolai hétköznapjaink (és az ötödik rész esetében fantomtolvaj éjszakáink) mellett munkát vállalhatunk, persze néha szórakoznunk is kell, no meg ÉLNI, csupa nagy betűvel, annak minden ügyes-bajos velejárójával.

persona5-2015spring-s03_7fkz.jpg

Érdekesség: A Persona sorozat egyébként a Megami Tensei, egy rettentően szerteágazó, hosszú és sok-sok-sok spinoffot megélt videojátékvilág egyik tagja. Ebbe a családba tartozik még a Devil Summoner, a Digital Devil Saga, a Devil Survivor vagy a Strange Journey is. Erről bővebb információt itt találtok: MEGAMI TENSEI

Hőseink teljesen átlagos, mindennapi (és mint ilyen, legtöbbször bagatel) problémákkal küzdő, zavart középiskolások lennének, egy nagyvárosi “tömegiskola” süllyesztőjében, ám szokás szerint nagyon hamar bele fogunk keveredni a sorozatra jellemző sötét és persze különös ügybe, ami miatt először diáktársaink, majd a város, és végül persze a hatóságok is felfigyelnek ránk…
A fantomtolvajok egy sors szülte kis szövetség lesz, egy egyre bővülő csapat zavart és problémás tinédzserekből, akik először csak igazságérzetük és a móka kedvéért küzdenek, majd lassan ráébrednek, hogy amit tesznek, a saját lelkükre is hatással van, ráadásul annak igazságalapja minimum megkérdőjelezhető...
Elvetemült felnőttek legbetegebb vágyai, lélekbemaró,

kicsinyes gonoszságai lesznek a kazamatáink, a sárkányokat pedig a lelkiismeretünk megtestesülése jelenti majd.


678027.jpgJobb, ha előre felkészülünk rá, hogy a Persona 5 története nemcsak a felszínt kapargatja, nem elégszik meg HBO-szintű, “szuper divatos” kamu tematikával, amiben a valóságosságot a minél több szex és erőszak jelenti. Készüljünk fel, hogy

ez a játék valóban tabukat fog döntögetni és néha kíméletlenül a lelketekbe kapar majd!

A Persona-sorozat egyébként is mindig simán-lazán vette a megosztó és kényes témákat, de sohasem félvállról. Transz- vagy homoszexualitás, családon belüli erőszak, munkahelyi vagy iskolai zaklatások, perverzió, aberráció, megszégyenítés, kirekesztés satöbbi… nos, az ötödik rész még erre is képes rátenni egy lapáttal és csak egy dolog van, amiben még témaválasztásainál is önfejűbb és kompromisszummentesebb, ez pedig a csupa nagy betűs...

stilus.png


Ha már úgyis pedzegettem a történetet, dióhéjban és spoilermentesen vázolnám a helyzetet: a Persona 5 egy friss priuszos, egyébként csendes és magának való tinit állít a főszerepbe. Valahonnan máshonnan kerültünk a nagyvárosba, ugyanis egy befolyásos alaknak tettünk keresztbe, amit persze a korrupt zsaruk nem néztek jó szemmel.

A játék előtörténete egyébként tökéletesen vázolja fel a fő mondanivalót: Hősünk egy esetlen nőn próbált segíteni, akin éppen erőszakot készültek elkövetni. Természetesen közbe lépett, ám az erőszaktevő egy nagy hatalmú alak, így nem hogy nem vonták felelősségre de a fiú húzta a rövidebbet az ügyben. Az áldozat tehetetlensége és a hatalommal való visszaélés; ennek rétegeit fejti majd le szépen, egyenként a játék, ami nem csak a bűn, de az önbíráskodás, a lázadás pszichológiájának is megmutatja árnyoldalait. Ez persze csak a nagy kép, de közelítve, zoomolva ennél sokkal összetettebb és részletesebb okokkal és okozatokkal találkozunk majd!  

Új város, új kezdet, új iskola, új élet... nemsokára még több válságban élő tinivel fogunk találkozni, lázadók, deviánsok, kívülállók, lesz itt minden. Néha úgy éreztem, mintha az egyébként fantasztikusan jó Misfits brit sorozat japánosított verziójával játszanék, kevesebb dugással de jóval több szürrealitással tálalva.


Lázadás, küzdés, szerelem, lelkiismeret, csalódás, halál és bűnbánat… Ehhez jön a bazijó zene, a még “japános” viszonylatban is elképesztően merész design, zavarba ejtő de (sokszor pont ezért) kiváló történet, egy végletekig csiszolt (már-már tökéletes) rendszer és persze  (amit mindannyian a leginkább várunk egy Persona játéktól) tini-dráma, tini-love, tini-balhék és tini-dili sok-sok tini-szenvedéssel és tini-vérrel. Ha ezt mind képesek vagyunk lenyelni, elfogadni, elkönyvelni magunkban és felismertük, hogy piszkosul élvezzük is, no akkor szembesülünk majd vele, hogy önfeledten átszórakozott óráinkat egy súlyos, feloldhatatlan bűn mérgezi meg… főhőseink ugyanis egy olyan ördögi körbe kerülnek, amiben emberi mocskok lelkének megváltásáért...

harmadik.png
Jut eszembe, azt még nem is mondtam, hogy a játék piszokjó! Talán a sorozat legjobbja (bár ezt még mindig nem merem 100%-os bizonyossággal kimondani...) és lazán 100+ játékórát ígér majd az új kedvenc virtuális életünkben. Ez persze meglehetősen soknak tűnhet, főleg mondjuk elfoglalt és/vagy családos embereknek, de szerencsére a Persona sorozatnak a kezdetektől fogva megvolt az a jó (és JRPG-k esetében különösen ritka) tulajdonsága, hogy bármikor ki- és beszállhattunk, amikor csak kedvünk óhajtotta, akár egy éves kihagyás után is gyorsan vissza tudunk rázódni a “persona-rutinba” és hamar fel tudjuk venni a fonalat történeti szinten is. (mondjuk azt azért jobb, ha figyelembe vesszük, hogy a játék tutorialja /ami maga a játék első fele tulajdonképpen/ jó tíz óráig tart…)

persona5-1.jpg
Bevallom végletekig hajszolt életvitelemnek hála nekem a Persona 4. részét is csak egy óriási szünetet beiktatva sikerült végigjátszanom, de cseppet sem éreztem idegennek vagy túl bonyolultnak a játékot, amikor tetemes idő után újra belemerültem. A Persona 5 esetében - bár azóta jóval elfoglaltabb ember lettem - ilyen szerencsére fel sem merült, de ha valakinél ez lenne... hát ne legyen ez a kifogás!

No jó... de lesz még más is?

Lesz… jóval több is, mint az eddigi epizódokban! Hogy leegyszerűsítsem a dolgot, a játékmenet tulajdonképpen kétpólusú, egy felkészülési és egy végrehajtási szakaszból áll. A felkészülési szakaszban történik a történet java. Ebben a szakaszban átlagosnak tűnő hétköznapjainkat töltjük, iskolába járunk, ismerkedünk, építjük a kapcsolatainkat, munkát vállalunk és dolgozunk, és persze rengeteget társalgunk (tényleg, iszonyatosan szöveg-nehéz a játék!), legyen az egy a történet szempontjából fontos jelenet vagy csak egy kis iskolai susmus kihallgatása. Tehát élünk és ugyan ez elég unalmasnak tűnhet (hisz ezt csináljuk a valóságban is nem?), aki már ismeri a sorozatot, tudja jól, hogy talán a játék egyik legfontosabb és legizgalmasabb része ez. Minden egyes nap (amikor a történet ezt valamiért nem lehetetleníti el) alkalmunk lesz azonban fantomtolvaj hadműveletekre is, azaz éppen aktuális célpontjaink képzeletvilágának feltérképezésére.

2858444-2858342-p9.jpg
Ez a második fázis, a klasszikus “dungeon”, ha úgy tetszik, itt folyik majd a harc, a lootolás, szóval azon dolgok nagy része, amik egy szerepjátékot a klasszikus értelmében szerepjátékká teszik. Talán ebben az aspektusában fejlődött a játék a legtöbbet a harmadik és negyedik rész óta. A random módon generált, de ilyesfolytán limitált, hosszú távon könnyen unalmassá váló dungeon-öket felváltotta egy előre megtervezett, összetett, több szintes pályarendszer, amiben ráadásul a klasszikus “futunk és harcolunk” örök körforgása mellett platformer és puzzle elemek is megjelennek (végre!). Így minden kazamata, azaz minden elmepálya teljesen más lesz, ezúttal nemcsak hangulatában és kinézetében, de játékmechanikai szempontból is. Ez pedig óriási előrelépés, ami egy amúgy is majdnem tökéletes játék sorozatnál nem semmi érdem! (érdemes azért megjegyezni, hogy a játék nem dobta el teljességgel az eddigi formulát, a történet szerint fontos helyszínek között azért lesz egy “közös pont”, egy több szintes, random módon generált pályahalom, ami leginkább a harmadik rész Tartarus tornyára emlékeztet és ahol kiélhetjük majd minden farmolási, grindolási, tápolási perverziónkat ;) )

persona-5-ps4-ps4-47756.jpg
A Persona-sorozatot nem ismerőknek érdemes elmondani, hogy a játék a klasszikus körökre osztott harcrendszert egy Pokemon-szerűnek "csúfolható" lénygyűjtögetős mechanikával egészíti ki. Főhősünk ugyanis képes több Personát (azaz a saját lelkének egyes aspektusaiból képzett démoni lényt) birtokolni, akik különböző képességekkel, varázslatokkal és támadásokkal bírnak, ráadásul maguk is szintet lépnek, fejlődnek, akárcsak mi. (fejlődésük pedig a tarot kártya jelképei által kapcsolódnak a való világban ápolt kapcsolatainkhoz, de ebbe most mélyebben nem mennék bele) Ezen felül ezeket a Personákat még akár egymásba is olvaszthatjuk, ezáltal még erősebb formákhoz juthatunk, és sok esetben ezekhez csak bizonyos, speciális personák alkalmazásával juthatunk hozzá.

persona-5-screen-02-ps4-us-30jun16.jpg

A harc alapvetően gyengepont-központú, azaz a legnagyobb hatást mindig úgy érhetjük el, ha az ellenfeleink gyenge pontjaira koncentrálunk, ezzel ugyanis kibillenthetjük őket az egyensúlyukból, mialatt pedig össznépi, együttes támadást intézhetünk ellenük, vagy akár beszédbe is elegyedhetünk velük… igen, a démoni, árnylényekkel, az ellenségeinkkel. Ennek is megvan az oka és a múltja...

33685494521_91fbcb22a8_o.jpg
A sorozat első részeiből (és majd minden más Shin Megami Tensei játékból) visszatért a démonokkal való társalgás mechanikája (HURRRÁ!) ami nem csak a nosztalgia miatt jó, de egy jóval ésszerűbb és kifinomultabb módja a Persona szerzésnek, mint a 3. és 4. rész sokszor túlságosan is a szerencsére alapuló, random Persona-dobálásai. Itt kell azonban megjegyeznem a játék talán legfontosabb (éééés talán egyetlen…) negatívumát, ami pedig pont a fentebb említett mechanikából fakad. Az ellenfeleink ugyanis mind Personák lesznek, megszerezhető, gyűjthető Personák, miközben a 3. és a 4. rész teljesen külön kezelte az ellenségek (azaz árnyak) és a megszerezhető segítők (azaz Personák) mivoltát. Jellegzetes játékmenetbéli megoldásai mellett főleg ezzel vált el a fő Megami Tensei-szériától, ezt a jelleget és a rettenetesen egyedi, néha zavarba ejtően furcsa árnyellenfeleket így elfelejthetjük, helyettük a sorozat rajongói számára 80%-ban ismerős Personák vonulnak majd fel ellenségként.

16-p4-00045.jpgEgy, azaz két jó példa az árnyellenekre a Persona 4-ből...

De akárhogy is nézzük, ez a játék egészét nézve apróság! A Persona 5 egyébként nemcsak dungeon szinten lép nagyot előre, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy minden egy fokkal nagyobb lett benne, mint az elődökben volt. A város hatalmas és minden eddiginél szabadabban járhatjuk be, annyi lehetséges szabadidős tevékenységünk lesz, hogy komoly logisztikai problémát fog jelenteni mindet fejben tartani és azokat folyamatosan, nagyjából egyenlő arányban művelni is. Erre komolyan rá lehet görcsölni, de én azt javaslom mindenkinek, hogy ne tegye! A játék nem vérmesen nehéz (sőt, a sorozat eddigi legkönnyebbje, de mégsem túl könnyű) és nem szívat minket, ahol csak tud, így hagy teret a rossz döntéseknek is. Több helyen és többször menthetünk, ráadásul a fontosabb harcok előtt a játék automatikusan is menti az állásunkat, így nem fogunk több órányi hasznos játékidőt és fejlődést elveszíteni egy rossz taktikai döntés miatt. (ez az előző két részben egyébként jellemző volt)
Ettől függetlenül azért több mentési állás és sűrű mentési protokoll javasolt!

persona-5-ann.jpg
A játék egyébként fantasztikus dinamikával sodor minket, minden nap történik valami új, vagy ha nem is, hát rajtunk áll, hogy történhet-e olyan, ami emlékezetes marad. A történetben előrehaladva folyamatosan új kapcsolatokra teszünk szert, némelyik ilyen kapocs pedig a sorozat legjobb kis történeteit rejti magában. Közben szépen lassan függővé válunk a karakterjegyeinket fejlesztő tevékenységek irányában (edzés, olvasás, szórakozás, fizikai és szellemi korlátaink tágítása, stb…), a harcot tekintve, a kapcsolataink ápolásában és a játék rutinteremtő erejében. Minden nap ugyanannyi órából áll és mégis annyi, de annyi lehetőség van rá, hogy újabb és újabb módokon tölthessük el, hogy annak felsorolása tökéletesen felesleges és persze öncélú szócséplés lenne. (ha már elképzeltél minden lehetőséget, ami eszedbe jutna, lazán csak told meg kettővel!)

No de mi ez a "Fantomtolvaj" izé? 

Hőseink a Szívek Fantomtolvajai-ként nevezik meg először magukat, miután egyáltalán szervezetként kezdenek működni, eleinte ugyanis csak három tinédzserről és egy beszélő macskáról van szó, akik a metavilágban járva próbálják az iskola erőszakos, perverz kiskirályát, egy ex-olimpiai ikon tesitanárt jól a helyre tenni. Ezt csak úgy tehetik meg, ha annak képzeletvilágába hatolva megkeresik és elrabolják annak legféltettebb kincsét, azaz azt a katalizátort, ami egyben tartja ezt az alternatív világképet és mozgásba lendítette a célpont legsötétebb vágyait.
A fantomtolvajok az árnyékvilágba jutva szembesülnek a maszkkal, amit a való világban hordanak, ennek szó szerinti letépésével viszont elfogadják önmaguk egy rejtett aspektusát, így meg tudják idézni első, és lényükhöz kötött Personájukat. Ebben az epizódban ezek az alap Personák mindegyik karakterünknél kedvenc hősök lesznek, méghozzá főként irodalmi művekből. Protagonistánk első Personája például Arsen, aki Arsen Lupin-t, a híres francia gentleman-tolvajt személyesíti meg, legalábbis azt, ahogy hősünk rá gondol a szíve mélyén. Amint a fantomtolvaj elfogadja lényének e rebellis, harcos aspektusát, képes lesz megidézni őt az árnyvilágban és megkapja a végleges maszkját is, egy alteregót, amit a fantomtolvaj küldetések során fog használni majd.  
Miután hőseink legyőzik az első ellenfelüket, már nem tudnak leállni, újabb és újabb célpontokra lesnek és hatalmuktól megrészegülve egyre messzebbre jutnak a Fantom Tolvajoknak kitaposott, rögös, sötét úton...

persona-5-blood.jpg
A Persona 5. része minden ízében rettentően minőségi. Fantasztikus angol szinkront kaptunk, a fordítás is majdnem 100%-os (itt-ott azért meg-meg bicsaklik, mesterkéltnek hat). A zenék kiválóak, a játék teljes designja párját ritkítja, még a töltési képernyők és átvezető, várakoztató kis animációk is végtelenül ötletesek és szépek.

negyes.png

A történet maga és annak írásmódja mindig is csúcs volt a sorozatban, ez most sincs máshogy. Csak nagyon ritkán éreztem, hogy a karakterek dialógusai a szánkba akarnak rágni egy-egy tökéletesen triviális dolgot, de azt sem tagadom, hogy lett volna ilyen. Előfordult, de ez betudható annak, hogy a játék egyébként szokatlanul mély filozófiai mondanivalója nem biztos, hogy mindenki számára elsőre le fog csorogni, illetve a sorozat újoncai számára akár teljesen idegen is lehet a kizárólag dialógusokra támaszkodó narratív forma. 

A Persona 5 tehát egy csapat nagyvárosi tinédzser mindennapjait meséli el, akik nappal ugyanazokkal a problémákkal küzdő tanulók, mint mindenki más (mint mi is vagyunk/voltunk) de suli után általuk rossznak, romlottnak ítélt felnőttek elméjébe merülnek el, hogy elrabolják annak a világnak a kincsét, amit a világ megalkotója, azaz az elme tulajdonosa őriz. Ezzel megváltják az elmét ugyanannak eltorzult, sötét kis vágyaitól, mintegy megerőszakolva a tulajdonos személyiségét, egy bűnbánó, összetört, ám teljességgel üres hüvelyt hagynak helyette. Ebben áll a Persona 5 talán legkeményebb leckéje, az a lecke, amit a srácok nem az iskolapadban kapnak, és ami lassan egyértelművé teszi számukra, hogy amit tesznek legalább annyira rossz, mint amennyire jó. Hisz amit tesznek (teszünk), az akkor is durva, nyers, erőszakos és végletes, ha a jó ügy érdekében teszik… Mégsem tehetnek mást, így a “mérgezettelme-vadászat” függőivé válnak, mi pedig játékosként piszkosul jól fogjuk közben érezni magunkat, kivéve akkor, amikor éppen döbbenten, fagyottan, kiüresedve bámuljuk a képernyőt, mert ráébredünk hőseink történetének reménytelenségére és mint ilyen, életszagúságára…

persona-5-screen-08-ps4-us-30jun16.jpg
De nem kell azért nagyon elkámpicsorodni… A Persona 5 rettentő súlyos de tálalásában mégis habkönnyű. Addiktív játék, ami megölel, de aztán kicsit halálra is szorít.

masodik.png

Őszintén szólva bele sem merek gondolni, milyen hatással lehet a játék valakire, akinek mondjuk valójában komoly gondjai vannak a magánéletében, kevés barátja van, vagy egy sincs neki, ha áldozatnak érzi magát a munkájában vagy az iskolában, miközben Én, aki családos, felnőtt, munkával és barátokkal rendelkező, viszonylag gondtalan (de legalábbis stabilan álló…) emberként, néha igencsak megroppantam a súly alatt, ami a játék során rám nehezedett...

A grafikus értékelésem ezek után nem lesz meglepő, végszóként pedig annyit tudok mondani: ha ez lenne a Persona sorozat utolsó része, boldog lennék, mert

őszintén szólva nem tudom innen hova és mégis hogyan tudna még tovább fejlődni a sorozat.

Hölgyeim és Uraim, a 2017-es év játéka (legalábbis szerintem!)…

review-panel_persona.png
Varga Bálint Bánk

Megosztás:
Szólj hozzá!