Dice & Sorcery

Amikor Uwe Rosenberg valamit letesz az asztalra, arra a társasjátékos közösség felfigyel. Nem csoda, hiszen az eddigi játékai nagy sikernek örvendenek. Akár az Agricola vagy az utódja, a Caverna, de az újabb megjelenései, mint a Patchwork és a Fields of Arle bizonyítottak. Már a Patchwork megjelenésénél mondta a szerző, hogy nem ezen dolgozott, ez amolyan mellékterméke egy a közeljövőben megjelenő játékának. No ez az eredetjáték a Feast for Odin (németül: Ein Fest für Odin)

DOBOZ: Odin, (vagy Oden, németül Wotan) a legidősebb, legnagyobb és legbölcsebb isten a skandináv mitológiában. Ő a háború, a költészet és a halottak istene, valamint a legfőbb gyakorlója a mágiának (sámán).

Mikor meghallottam, hogy tavaly Essenben debütál az új Uwe Rosenberg játék, számomra egyértelmű volt, ha törik, ha szakad egy példány az enyém lesz. Ez sikerült is, azzal a szépséghibával , hogy német példányt tudtam csak szerezni. Első meglepetés, habár a doboza akkora, mint a Caverna vagy a Terra Mystica, 3,5 kg úgy, hogy a doboz széléig meg van töltve tartalommal. Csak pakolgattam ki az alkatrészeket és nem győztem csodálkozni, hogy szinte végtelen mélységű ez a csodadoboz.

Külön bónusz, hogy ugyan standard karton insertet nem adtak hozzá (hála az égnek, mert egyből dobtam volna ki), viszont a kisebb lapkáknak két műanyag inzert is helyett kapott. Szokott jó minőségű kartonelemek, fakockák és társai, tehát semmi olyan amit ne férne össze egy profin összerakott játékkal.

Oké, ilyet már láttunk. Uwe Rosenberg játékokkal már játszottunk, heavy-euro kategóriát ismerjük, akkor ez most miben más? Egyáltalán jó a játék? Tud újat mutatni?

Az egész játék hátterét és tematikáját a viking kultúra és életforma adja , ami igencsak felkapott témának számít, elég csak a Blood Rage-re gondolni. A Feast for Odinban egy viking klán vezetését vesszük át és igazgatjuk a hétköznapi teendőket. Élelemért vadászunk, kézműves termékeket készítünk, kereskedünk, portyákat indítunk távoli földekre, szóval az unalmas viking hétköznapokat élhetjük át. Aztán az év végén szépen összegyűlnek a klánok és megvitatják a világ dolgait, kicserélik tapasztalataikat egy hatalmas zabálás közepette. Teljesen mellékesen összeadják a pontjaikat, és akinek a legtöbb van, kikiáltják az év munkásának. Ennyi? Hát…valahol igen. Tudom, így elmondva nem hangzik túl izgalmasan, de az igazi kincs a felszín alatt rejlik, mert van mit felfedezni.

Ez egy homokozó, de nem olyan, amit apu ásott gyerekkorunkban a kert hátsó felében. Jó esetben valami zsákkal kibélelve, hogy ne jöjjenek át a kukacok és bogarak. De nem ám! A Feast for Odin egy nagyon gondosan, sok aprólékos munkával, kristályokkal kirakott luxushomokozó 4 főszámára. Van itt ezüstlapát, aranygereblye, amit csak el tudunk képzelni. Ehhez persze idő kell, hogy kellően ki tudjuk élvezni minden részletét, de ez nem feltétlenül probléma.

Aki játszott a Caverna – Patchwork – Fields of Arle triumvirátussal, az nagyon sok ismerős elemet fog viszontlátni. Középen egy hatalmas játéktábla van, ami a játék és ezáltal minden kör során végrehajtható akciókat jelöli. Szám szerint 61-et! Igen ezek mind különbözőek! Persze, vannak hasonlóságok, de mindegyik kicsit máshogy működik. Ebből kifolyólag, (ahogy a FoA-nál is) nem csak egy út vezet Rómába, hanem az összes, persze kisebb nagyobb kitérőkkel. A játékot maximum 4 játékos játszhatja 7 körön keresztül („rövid” játék 6 kör).

Mivel északi munkáslehelyezős játékról van szó, természetesen vikingeket kapunk a munka elvégzéséhez. A számuk körről körre mindig eggyel nő, így több munkást küldhetünk dolgozni. Azonban egy akció végrehajtásához nem feltétlen egy munkásra van szükség. Az akciótábla négy oszlopra van bontva: az első oszlop akciói egy munkásba, a második kettő, stb kerülnek. Az egy sorban lévő akciók hasonlóak egymáshoz, ugyanolyan jellegű akciókat takarnak (pl. nyersanyag gyűjtés, vadászat/halászat).

Minden játékos ezen felül egy saját játékostáblával rendelkezik, aminek központi eleme egy a patchworkhöz hasonló terület. Ezen sok-sok mínuszpont található, amelyeket letakarva semlegesíthetünk. A játék során különböző színes lapkákat szerezhetünk (élelem, állatok vagy értéktárgyak) amelyeket bizonyos szabályok mentén helyezhetünk le ezekre a mínusz pontos mezőkre. Tehát aki szerette a Patchwork vagy a Virágoskert tetris részét, az itt sem fog csalódni. Kicsit nagyobb a kihívás, és nem olyan könnyű azokat a tetris elemeket megszerezni, amely pont jó lenne arra a 2x4-es helyre.

Ha már az élelem is szóba került, természetesen nem maradhat ki az etetés sem. Rosenberg-játékhoz hűen itt is etetnünk kell kicsiny vikingjeinket, akik halászni/harcolni vagy kereskedni mennek a piacra. Ugyanezeket a lapkákat (piros és narancssárga) amelyeket a tetris mezőre helyezhetünk, etetéshez is felhasználhatjuk. Itt is vannak szabályok, hogy piros nem mehet piros mellé és ha két azonos élelem van az asztalon, akkor a második már unalmassá válik (milyen válogatósak) a munkások számára, így azt a lapkát a rövid élével helyezhetjük csak le a táblánk megfelelő sávjára. Persze, ha épp úgy adódna, hogy nincs elég élelem a faluban, akkor pénzzel is kisegíthetjük magunkat. Végeredményben nem olyan nagy sztressz etetni a munkásokat, de azért oda kell figyelni, hogy ne nagyon tervezzük el magunkat.

Hogy még mi mindent lehet a játékban csinálni? Nagyon sok mindent: építhetünk épületeket, amelyek újabb patchwork mezőket adnak, szintén mínusz pontokkal. Ugyanez a helyzet, ha távoli földeket megyünk felfedezni, annyi különbséggel, hogy a mezők itt nagyobbak. Ergo több mínusz pont van rajta. Miért jó ez? Minden kör elején kapunk bónusz nyersanyagokat ezen területek alapján. Minden olyan nyersanyag, amely ezeken a patchwork mezőkön van és teljesen körbe van kerítve lapkákkal azt a kör elején megkapjuk. Persze le lehet ezeket is fedni, de akkor nem jár a bónusz. Tehát aki ügyesen tervez, az jutalomban részesül.

Még pár órán keresztül sorolhatnám, mi mindenre van lehetőség a FoO-ban, de nem akarok senkit se megfosztani a felfedezés örömétől, nem beszélve arról, hogy a cikket senki se olvasná végig. Inkább nézzük milyen érzés vele játszani.

Első alkalomra olyan, mintha eléd raknának egy gőzölgő, frissen sült meggyes pitét, amibe éppen készülnél beleharapni majd mielőtt a nyelved hozzáérne, hirtelen orron csapnak. Nem egészen érted, mi történt, a fájdalmat se fogod fel, csak tudod, hogy valami nem egészen úgy folytatódott, ahogy elképzelted.

Rosenberg-játék, vannak elvásárok, álmok, tervek…meg van a Feast for Odin. Tervezed, hogy majd ezt meg ezt meg ezt szeretnéd csinálni, de mire feleszmélsz, eltelt 3 óra és még csak most lendültél bele. Végre megértetted az akciókat, végre talán látsz egy kibontakozó stratégiát, de kifejteni már nincs se időd se lehetőséged.

Ez egy monstrum, a szó legjobb értelmében. Hatalmas, zseniális játék, de óvatosan kell vele bánni. Egy játék nem elég arra, hogy az ember igazán kiismerje. Sőt…!

Relatíve gyorsan pörög, mivel gyors, kis akciókról van szó, nem sokat kell gondolkodni, legalábbis elvben. Mégis a teljes játékot tekintve nem rövid játékidőről beszélünk. 2-4 játékossal is jól működik, tehát aki férjjel/feleséggel tervezi játszani, bátran csapjon a lovak közé. (persze szeretni kell hozzá a játékot is)

Sandbox feeling megvan, pár korlátozással és enyhe iránymutatással (jelzem itt például az etetést és a mínusz pontokat). Ahogy a Patchwork esetében is, itt is jellemző az a görbe, ahogy a pontok játékról játékra magasabbak lesznek. (az a sok mínuszpont…)

Agricola, Caverna, Field of Arle, Feast for Odin? Melyik legyen? Mindegyik kitűnő játék, de preferencia kérdése, hogy ki melyiket fogja a polcára tenni. Esetleg az összeset? Nálam továbbra is a Caverna marad, nálunk ez a stílus a nyerő. Ettől függetlenül mindenképp érdemes kipróbálni a Feast for Odint, pláne ha csíped a vikingeket!