Yamatai társasjáték-teszt

Kovács LeheI 2017. április 25. 20:50
Yamatai társasjáték-teszt

Kis színes japán történelem

Himiko sámán-királynő és uradalma, Yamatai az egyik legérdekesebb és egyben legvitatottabb legendája a japán történelemnek. Sok történész szerint tőle ered a Yamato császári dinasztia, de valamiért a későbbi uralkodók (valószínűleg politikai okokból) nem tettek róla említést, olyannyira, hogy regnálására csak néhány kínai és koreai forrás hivatkozik közvetlenül. Ezt a legendát igyekszik egyedi módon feldolgozni a Bruno Cathala és Marc Paquien által tervezett Yamatai.

Szeretjük Bruno Cathala játékait (Five Tribes, 7 Csoda: Párbaj, Mr. Jack), mert ügyesen ötvözik az egyszerű játékalapokat a komplexebb gondolkodást igénylő elemekkel úgy, hogy a francia mester stílusa közben jól felismerhető marad, mégis a végeredmény mindig valami egyedi darab. Amikor kiderült, hogy a Five Tribes után ismét az ő nevével fémjelzett Yamatai lesz a 2017-es év Days of Wonder (Ticket to Ride, Quadropolis) megjelenése, egy percig nem volt kérdéses, hogy mihamarabb szert fogunk tenni rá, ahogy az sem, hogy az első néhány játékalkalom után cikk is fog születni róla. Íme!

Távol-keleti színkavalkád: színtévesztők hátrányban

A Days of Wonder kiadó mindig nagyon ügyel a játékai küllemére, és nincs ez másképp a Yamatai esetében sem: már a borító is kirívóan színes és gyönyörűen illusztrált. A dobozt kibontva kapunk egy szokás szerint nagyon jól használható műanyag inzertet, jó sok kinyomásra váró kartont (ezeknek a kereteit megéri berakni a doboz aljára, hogy megemeljük az inzertet), rengeteg fa jelölőt, a közös táblát és a játékostáblákat.

Sajnos azonban helyenként tetten érhető a költséghatékonyságra való törekvés.

A játékostáblák még a Quadropolisénál is vékonyabbak (hovatovább, a Great Western Trail sem remekelt komponensek terén, de még abban is vastagabb papíron érkeznek a játékostáblák), a kinyomásnál meg ügyelni kell, hogy ne szakítsuk be a jelölőket, mert nem mindegyiket sikerült megfelelően körbevágni a nyomdában. Szintén sajnálatos, hogy a Five Tribes-zal és a Quadropolis-szal ellentétben itt nem kapunk pontozófüzetet, pedig nagy segítség lenne a pontszámításnál. Szó sincs rossz minőségről, a komponensek még így is bőven a „piaci átlag” fölött vannak, de hát Days of Wonderéktől egy picit többet vár az ember.

Doboz és inzert

Ezen túllépve, ahogy fentebb említettem, a játék színes. Nagyon. Kipakolva öröm ránézni, a tábla is gyönyörűen illusztrált, nem beszélve a flottalapkákról és a specialistákról. A vizuális megjelenés nem a tipikus japán stílust követi (lásd: Tokaido, Hanamikoji), mégis tök hangulatos.

Az épületeket jelképező, játékosszínekben pompázó fa házak meglepően nagyok, a speciális paloták és torii kapuk pedig még ezeknél is méretesebbek, jól fognak mutatni a táblán.

Sajnos a játékosépületek és a körsorrendet jelölő fa figurákból nem minden színből kapunk ugyanannyit (így volt Five Tribes-nál is), emiatt a két- és háromszemélyes játékoknál adott, hogy milyen színeket használhatunk majd. Ez is apróság, de nem hiszem, hogy emiatt elszállt volna a gyártási költség.

Fából vannak és színesek a különböző erőforrásokat jelképező hajócskák is: a bambuszt zöld, a fát barna, a követ fekete, az agyagot piros, az aranyat sárga szín jelöli. Ez pedig a színtévesztők (lásd: én) számára rémálom, ugyanis sikerült három olyan színt összeválogatni (zöld, barna, piros), amik bizonyos fényviszonyok közt nehezen megkülönböztethetőek számukra. A legnagyobb gond nem is a fa jelölőkkel van, hanem a flottákra és épületlapkákra nyomtatott jelekkel: itt még jó fényben is komoly feladat a barna és zöld jelzések megkülönböztetése, ami (ahogy látni fogjuk) egy komplex döntési helyzetben nem hat túl üdítően. Nem hiszem el, hogy 2017-ben erre nem találtak valami színtévesztő-barát megoldást (akár pöttyözéssel vagy BÁRMIVEL), miközben a kultúrajelölők szintén összetéveszthető színei legalább más szimbólumot kaptak. Első parti után a dolog rettenetesen dühített, a későbbiek során meg lehet szokni, de akkor is zavaró.

A játék egyébként nyelvfüggetlen, és hála a magyar társasjátékos közösségnek már szabályfordítás is elérhető hozzá (BGG regisztráció szükséges)!

Hajókázás a japán szigetvilágban

A Yamatai 2-4 fő által játszható, absztrakt alapokra épülő, hálózatépítő közepesen összetett társasjáték. A doboz szerint egy parti 40-80 perc hosszú, ezt én cáfolnám, reálisabb a 90-120 perc, főleg első nekifutásra.

Kétszemélyes játék

A szabályfüzet hossza (nettó 8 oldal, illusztrációkkal és példákkal) becsapós lehet: a könnyű szabályok és viszonylag gyors előkészületek meglepően komplex játékot takarnak.

A cél természetesen itt is a pontgyűjtés, amit elsősorban a táblán lévő szigetvilág beépítésével érhetünk el. Ahhoz azonban, hogy egy szigetetre építhessünk, először fel kell azt fedezni, majd a megfelelő erőforrásokat biztosítva lehet épületet lerakni rá. Mind a felfedezés, mind az erőforrás-feltételek teljesülése mindenki számára elérhetővé teszi az építkezést, emiatt a játék meglepően interaktív.

Minden játékos köre öt fázisból áll, melyeknek csak egy részét kötelező végrehajtani:

  • Flotta kiválasztása. Minden kör elején öt flottalapka érhető el, a többi öt titokban várja, hogy a következő körökben választhatók legyenek (a kör során használt lapkák bekeverve a sor végére kerülve várják, hogy újra elérhetőek legyenek). Ez az egyik legfontosabb lépés, ugyanis rögtön három következménye lesz a választásnak. Egyrészt a flottalapka fogja meghatározni, hogy milyen erőforráshajókat kapunk ebben a körben, másrészt a legtöbb flotta valamilyen speciális akciót tesz lehetővé (lent lévő hajók cserélgetése vagy levétele, kultúrajelölők cserélgetése, épületek félretétetele stb.), harmadrészt a rajta lévő szám fogja eldönteni a következő kör játékossorrendjét.

A tíz lehetséges flotta

  • Kereskedés. Minden körben eladhatunk vagy vásárolhatunk pontosan egy hajót. Ezek ára a játékostáblán szerepel (a vételi és eladási ár ugyanaz), kivéve az arany esetében: a sárga hajó olyan ritka, hogy sem eladni, sem megvenni nem lehet.
  • Hajók lerakása. A rendelkezésünkre álló hajókat letehetjük a táblán lévő helyekre. A legfontosabb szabály, hogy az első hajót vagy az öt belépési pont egyikére VAGY egy már lent lévő, ugyanolyan színű hajó mellé lehet letenni. Ezek után pedig értelemszerűen folytatni kell a láncot, de ekkor már bármilyen színt lerakhatunk. Ha akárcsak egy hajóval is így tettünk, két lehetőség közül kell választanunk:
  1. Kultúrajelölő felvétele. Minden lerakott hajó után felveszünk egy-egy olyan színes kultúrajelölőt, mely a lerakott hajók által értintett szigeteken van. Ezzel gyakorlatilag felfedezzük őket, így lehetővé válik rajtuk az építkezés. A kultúrajelölőket megkapjuk.
  2. Építkezés egy üres szigeten. Ha a lerakott hajóink bármelyike érint egy üres (értsd: kultúrajelölő vagy szent hely jelölő nélküli) szigetet, építkezhetünk rá. Ehhez ki kell választanunk az elérhető legfeljebb öt épület közül egyet (illetve ha van félrerakott épületünk, akkor az is játszik). Amennyiben a kiszemelt sziget körül lévő hajók által teljesül az épület erőforrásigénye, megépíthetjük azt. Ha sima épületről van szó, akkor a saját házaink közül lerakhatunk egyet, az épület lapkáját pedig megkapjuk, ez pontot fog érni a játék végén. Ezen kívül, ha hegyre, vagy palota/torii mellé építkezünk kapunk 1-1 pontot érő legyezőket, sőt, ha összefüggő épületcsoporthoz építünk, annak méretétől függően némi pénz is ütheti a markunk (kerekedelmi épület építésekor ráadásul kétszer annyi). Építhetünk palotát vagy toriit is, amikért ugyan alapesetben nem jár legyező és/vagy pénz, ellenben viszonylag sok pontot érnek a játék végén (a lapka a miénk lesz), illetve melléjük építkezve lehet legyezőket is gyűjtögetni.
  • Hajó félrerakása. Minden kör során egy megmaradt hajót elmenthetünk a következő körre, minden továbbit viszont elveszítünk, sőt két elvesztett hajó egy mínusz pontot fog érni a játék végén.
  • Specialistát fogadhatunk fel. Két azonos vagy három különböző kultúrajelölőt elköltve választhatunk egyet a tábla tetején lévő specialisták közül (ezek általában japán mitológiai alakok), melyek jó része pontot ér a játék végén, de sokkal fontosabb, hogy valamilyen speciális képességgel ruháznak fel (sőt, a rajtuk összegyűlt pénz is a zsebünkbe vándorol).

Ha mindenki végzett a körével, a játékosok a választott flottájuknak megfelelő számra teszik a jelölőiket a körsorrend-sávon, felfedjük az új flottalapkákat (a használtakat bekeverve a sor végére tesszük), feltöltjük az épületsort, a lent maradt specialistákra 2-2 pénzt rakunk, majd az üres helyeket feltöltjük. Ha ebben a fázisban nem tudunk valamit feltölteni, vagy bármelyik színű hajó elfogyott, véget ér a játék. Ugyanez történik, ha valaki a köre során leteszi az utolsó épületét.

A játékostáblán szinte minden rajta van, ami fontos

Pontszámításnál figyelembe kell vennünk a megépített épületeinket, vagyonunkat (5 pénz = 1 pont), a legyezőket és a specialistákon látható illetve a speciális képességük által járó pontokat. Aki a legtöbb presztízst szerezte, elnyeri Himiko kegyeit, és megnyeri a játékot.

Fontos még, hogy játékosszámtól függően különböző mennyiségű saját épület áll rendelkezésünkre, két játékosnál pedig egy fordulóban egy játékosnak két köre is van.

Közel s távol Kelet

A Yamatai az egyik szerző és a kiadó egy korábbi játékának, a Five Tribes-nak a „szellemi örököse”, így nehéz nem összehasonlítani a kettőt, ezért nagyon sokat fogok hivatkozni rá. A teljesség kedvéért ezért ajánlom, hogy olvasd el a Five Tribes-ról írt cikkünket is!

A Five Tribes-t ismerő olvasó első kérdése valószínűleg: mennyiben más játék a Yamatai? A rövid válasz: nagyon. A hosszabb pedig, hogy vannak párhuzamok, de teljesen más játékélményt nyújt a kettő. Lássuk, miért!

A Yamataiban jóval több dologra kell egyszerre figyelni, mint a Five Tribes-ban, és elsőre kicsit nehéz átlátni a helyzetet a táblán (a színtévesztők nehezített pályán mozognak). Míg a mankalázás, illetve a törzstagokkal és lapkákkal végrehajtott akciók viszonylag egyértelműek, addig a Yamatai-ban egy körben jóval több döntést kell meghoznunk, és több változót is figyelembe kell vennünk.

Torii köré gyűlnek a házak

Rögtön a flottaválasztásnál három dolog dől el: hanyadik leszek a következő körben, milyen nyersanyaghajót kapok, és milyen speciális akciót hajthatok végre. Az első játékos öt lehetőség közül választhat, de még „rossz” esetben is két opció közül kell dönteni. Tökéletes lehetőség pedig ritkán van, tehát simán lehet, hogy nagyon kell az az arany hajó, de akkor nem fogok tudni kicserélni két lent lévő kultúrajelölőt, ami jól jönne, hogy specialistát fogadhassak fel, sőt a körsorrendben is jó eséllyel hátrébb leszek. A lehetőségeket pedig sorra mérlegelni kell, ami elég rendes mentális erőfeszítést kíván az első alkalmakkor, hiszen az egész körünket ezen a ponton kell megtervezni. Emiatt a játék nagyon meg tud állni, főleg ha valaki nem a gyors döntések embere. Tehát

az analízis paralízis veszélye fokozottan jelen van,

így ha emiatt nem tetszett a Five Tribes, gyanúsan nem neked találták ki ezt a játékot sem.

Ha sikerült flottát választani, a hajók lerakása szintén sokismeretlenes egyenlet, és a táblán kígyózó hajósorok és szigetek sokkal szerteágazóbb képet alkotnak, mint a Five Tribes mankalája.

A lehetőségeket erősen korlátozza, hogy milyen hajókkal rendelkezünk, hiszen az elsőnek ugyanolyan színűnek kell lennie, mint egy már megkezdett sor „utolsója” (a belépési pontok hamar elfogynak). Szerencsére ezt a dilemmát a kereskedős akció az esetek többségében könnyen feloldja, de mivel lehetőség szerint nem szívesen pocsékol az ember hajókat (ne feledjük, büntetés jár érte a végén!), mégsem könnyű tökéletes vagy elég jó döntést hozni. Szintén fontos szem előtt tartani, hogy amint leteszünk egy hajót, onnantól fogva bárki használhatja azt nyersanyagként, és nyilván nem azért dolgozunk keményen, hogy mások arassák le a babérokat. A lerakás után újabb döntéshelyzet előtt fogunk állni: kultúrajelölőt veszünk fel, amivel szintén jó eséllyel mások előtt szabadítunk fel szigeteket, vagy építkezünk (saját épületet, vagy másokat is segítve palotát/toriit?). A fentiek miatt a játék tehát egyáltalán nem pasziánsz, sőt! Míg a Five Tribes-ban az interakció egyszeri lépéshelyzetek kialakításáig terjedt leginkább, itt minden döntésnek súlya van, és könnyen elúszhat a győzelem, ha nem figyelünk eléggé a többiekre, és biztosítjuk számukra a pontesőt. Vagy ha nem teszünk eléggé keresztbe a másiknak, ugyanis a Yamataiban sokkal direktebb módon van jelen az interakció, mint azt elsőre gondolnánk (pl. bizonyos flottákkal levehetünk vagy mozgathatunk hajókat, sőt szent hellyé változtatva akár teljesen blokkolhatunk szigeteket is).

A megépíthető épületek

A fentiek alapján tehát a Yamatai egy taktikai jellegű játék, akárcsak sokat emlegetett közel-keleti tematikájú testvére. Itt is az adott helyzetből kell a lehető legjobbat kihozni, de hogy számunkra ez mit jelent, azt a játék stratégiai „rétegéért” felelős specialisták fogják leginkább meghatározni, és úgy érzem, hogy

ez a játék legnagyobb dobása.

Ezek a segítők bizonyos szempontból hasonlóan működnek, mint Naqala dzsinnjei, tehát felfogadva őket valamilyen speciális képességgel leszünk gazdagabbak. Csakhogy specialistákhoz minden kör végén hozzájuthatunk, viszonylag olcsóak, és nem kell az aktiválásukért semmilyen további költséget fizetni. A képességek pedig egészen sokfélék és nagyon erősek lehetnek (pl.: a tábla szélén bármelyik hely belépési pont, minden legyező dupla pontot ér, arany hajóval is lehet kereskedni stb.), és elég ütős kombókat lehet építeni rájuk. A választott specialistáink így lényegében meg fogják határozni, hogy milyen utat érdemes követnünk, amikor meghozzuk a taktikai döntéseinket. Nagyon érdekes, hogy egy játék ily módon vegyítse a nagyon taktikus játékmenetet a stratégiával, ezt a bravúrt pedig nem sokszor láttam még, ha egyáltalán.

Specialisták

Fontos azonban megjegyezni, hogy a stratégiai réteg minden játékosszámnál máshogy van jelen. Eddig két játékossal sikerült még csak a Yamatai-t kipróbálnom, de látható (és az eddig olvasott vélemények is alátámasztják ezt), hogy két főnél lehet a legjobban hosszú távra is tervezni, hiszen itt áll a legtöbb ház rendelkezésre, illetve itt egy fordulóban két körünk is van. Ezzel szemben négy játékosnál a tábla sokkal kaotikusabb, kevesebb lehetőség van hosszú távú terveket szövögetni, kevesebb a megépíthető épületünk is, így a specialisták kiválasztását is inkább pillanatnyi döntések vezérelik. Értelemszerűen a három játékos mód jelenti a középutat a nagyon taktikus és az erősen stratégiai vonal között.

Apró furcsaság még a játékban, hogy ugyan két különleges épülettípus is van (paloták és toriik), játékmenet szempontjából semmi különbség nincs köztük. Kíváncsian várom, hogy egy esetleges kiegészítő változtatni fog-e ezen.

Vélemény

Nagyon nehéz ítéletet mondanom a Yamatai felett, és nem csak azért, mert egyelőre csak az első néhány partin vagyok túl.

Elsőre a Five Tribes sokkal jobban magával ragadott, a Yamatai komplex döntési helyzeteihez képest mankalázni és pontokat aratni jóval könnyedebb és némileg élvezetesebb elfoglaltság. Mégis, minél többet agyalok rajta, annál inkább érzem úgy, hogy – játéktechnikai szempontból legalábbis – a Himiko királynő kegyeiért folytatott verseny érdekesebb, jobban összerakott, koherensebb, mint a Five Tribes pontsalátája. Egyszerűen nagyobb intellektuális kihívás a Yamatai, és ezért (ahogy Five Tribes-hoz is) akár most azonnal szívesen leülnék vele játszani, már csak azért is, hogy még jobban kiismerjem a benne rejlő lehetőségeket.

Egyelőre tehát azt mondom, hogy a Five Tribes nagyobb kedvencem maradt, de nem vagyok benne biztos, hogy ez hosszú távon is így lesz. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy hiába nagyon jó játék a Yamatai, nem fog olyan sikereket elérni, mint a Five Tribes, mert egyszerűen nehezebben adja meg magát a játék. Aztán ki tudja, lehet nem így lesz.

Addig is megyek vissza hajókat pakolászni a táblára.

Megosztás:
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr1512454441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.