Port Royal társasjáték – A Karib-tenger szerencsevadászai

Balázs AttiIa 2017. április 24. 10:45
Port Royal társasjáték – A Karib-tenger szerencsevadászai

Nem, nem egy újabb kalózos játék. Vagy mégis?

Ez elmúlt néhány évben mintha a geek társadalom újra szerelembe esett volna a kalózromantikával. Ez persze nem újdonság, hiszen évekkel ezelőtt is is szívesen bújtunk a tengeri fosztogatók és gazemberek bőrébe, elég csak Sid Meier klasszikusára, a Pirates!-re gondolni, de említhetnék Ron Gilbert fergeteges Monkey Islandjét is. Az asztali játékok terén pedig mostanában különösen forrónak számít a téma, sorra jelennek meg a kalózos tematikával súlyosbított játékok, amelyek minősége ugyan változó, pénzügyi szempontból azonban kétségtelenül megéri a dolog. Én legalábbis ezt a következtetést vontam le, amikor tavaly a 7th Sea című asztali szerepjáték második kiadása brutális rekordott döntött a Kickstarteren, de említhetném a Rum & Bonest is vagy az idén fellőtt Tortuga 1667-et is.

Benne van az egész életem

A Port Royal azonban egy kicsit más vizek felől érkezett. Alexender Pfister játékában ugyanis nem kalózok hajóira szegődünk, hanem pontosan azon kereskedők bőrébe bújhatunk, akik inkább el akarják kerülni a találkozást a karibi térség fosztogatóival. Ehhez azonban szerencsére, némi pénzre és hatékony legénységre van szükségük. Nézzük is meg, érdemes-e elutazni Port Royalba!

Mi szél hozott, koma?

A Port Royal egy halál egyszerű, gyors lefolyású kártyajáték, amelyben 2-5 játékos fáradozik azon, hogy győzelmi pontokat gyűjtögessen, egészen pontosan 12-t. Miután ez megtörtént, már csak egy kör választja el a játékosokat attól, hogy kiderüljön, ki a győztes, de egy picit talán előreszaladtunk. Az aprócska doboz 120 kártyalapot rejt, amelynek egyik oldalán különböző színű hajók, különböző képességekkel bíró személyek, néhány expedíciókártya, valamint két adókártya található. A kártyák hátoldala is fontos, ezeken egy-egy érme látható, ami tulajdonképpen a játék fizetőeszköze.

Ilyen kártyákkal lesz dolgunk

Miután alaposan összekevertük a teljes paklit, minden játékos 3-3 lefelé fordított lapot kap, azaz ennyi pénzzel kezdjük a partit. Nagyon hamar megtapasztaljuk, hogy ez roppant kevés pénz a boldoguláshoz, de szerencsére lesznek eszközeink arra, hogy gyarapítsuk kincstárunk vagyonát.

A maradék lapokból képezzük a húzópaklit, amelyre kezdőjátékos akár egyből rá is vetheti magát. Nincs más dolga, mint felhúzni legfelső lapot, majd képpel felfelé a pakli mellé helyezni, ez a lesz a kikötő, ahol üzleteket köthetünk, illetve legénységet fogadhatunk fel. A játékos a lapok felhúzását egészen addig folytathatja, amíg kedve tartja, ám vigyáznia kell, ugyanis ha két egyforma színű hajó kerül a kikötőbe, a teljes sorozatot el kell dobni, majd átadni a húzás jogát a következő játékosnak. Azonban érdemes is kockáztatni is, ugyanis ha sikerül elegendő számú különböző színű hajót kihúznunk, több laphoz juthatunk a következő fázisban.

A játék során ilyen típusú lapokkal futhatunk össze:

  • Személyek: megvásárolható/felbérelhető személyek, amelyek a kikötőben várják a játékosok ajánlatait. Eltérő képességeikkel megkönnyíthetik a vásárlásokat, a hajókkal való találkozásokat, de még győzelmi pontokat is kaphatunk tőlük
  • Hajók: a különböző típusú teknők is a kikötőbe kerülnek felhúzásuk esetén. Általuk szerezhetünk újabb aranyakat a kincsesládánkba, jellemzően annyit, amennyi az adott lapon szerepel. Felhúzásuk esetén a játékosnak lehetősége van elűzni a hajókat, amennyiben felbérelt matrózai/kalózai összesített kardértéke magasabb mint a hajólap alján szereplő érték.
  • Expedíciók: sok győzelmi ponttal és némi pénzzel kecsegtető miniküldetések ezek, amelyek a kikötő fölé kerülnek, és teljesítésükig nem kerülnek ki a játékból.
  • Adókártya: amikor ez a kártya merül fel, az a játékos, akinek 12 vagy annál több aranypénze van, szomorú lehet, ugyanis vagyona megfeleződik

A játékosok tehát ezek közül alapvetően különböző személyek és hajók közül választhatnak a kikötőből, amennyiben az éppen húzó játékos úgy állt meg, hogy nem kellett kidobnia a felhúzott lapokat – azaz nem húzott fel két egyforma színű hajót.

Amikor két azonos színű hajót húzol

Ha ez az ideális állapot áll elő, a húzást végrehajtó játékos kezdetével megkezdődik a kikötő „kifosztása”, azaz a lapok felhúzása és felvásárlása. Amennyiben a húzó játékost szerencsés kéz vezérelte, akár 3 lapot is felhúzhat, ám ehhez hatalmas mázli is kell, ugyanis ennek az a feltétele, hogy az összes különböző színű hajó bent legyen a kikötőben.

Egy rendkívül szerencsés sorozat

Fontos megjegyezni, hogy a kikötő lapjaiból nemcsak a húzást végrehajtó játékos, hanem a többiek is húzhatnak/vásárolhatnak, és bizony szükség is lesz a különböző lapok megkaparintására és a jó időzítésére, ugyanis eddigi tapasztalataim alapján

igen könnyedén el lehet húzni a Port Royalban, a hátrányt behozni viszont már annál nehezebb feladat.

Ebből a szempontból mindenképp jól jönnek az expedíciókártyák, amelyek megszerzése talán segíthet a lemaradt matrózokon, ám összességében az a tapasztalatom, hogy – bár nem látványos módon, de – hamar eldől egy-egy parti végkimenetele.

Hogy néz ki a hajód, Jack?!

A Port Royal illusztrációi sajnos borzasztóan távol állnak az ízlésemtől. Kicsit hasonló a helyzet, mint a nemrégiben bemutatott – szintén Alexander Pfister által jegyzett – Great Western Trail esetében: szinte kizártnak tartom, hogy a boltban megakadjon a szemem a Port Royal dobozán. Pedig alapvetően egy élvezetes és kellemes hangulatú játékról van szó, ám az első találkozáskor a doboz szinte küzdött azért, hogy egyszerűen csak átnézzek rajta.

Az esztétikai megközelítés persze érthető, hiszen egy könnyedebb, családi játékról van szó, ami ilyen közegben is aratott elsősorban sikert, de gémer körökben sem süllyedt el, ugyanakkor az utóbbi csoportokban kétségtelenül jobban működne egy komolyabb vizualitással súlyosbított változat.

Persze az is lehet, hogy a 7th Sea második kiadásának hetek óta tartó lapozgatása/tanulmányozása és a Black Sails című sorozat főcímzenéje beszél belőlem, nekem sajnos nem sikerült megbarátkozni a családbarátra hangolt illusztrációkkal. Emellett persze nyilván én vagyok helikopter, hiszen ahogy korábban említettem, egy családi játékról beszélünk, de azért na, gondolom értitek, hogy ez miért indítja be jobban a fantáziám:

Vagy ez:

A 7th Sea című szerepjáték második kiadásának borítója

Hajó, ha jó

Alexander Pfister nem újonc a Dice & Sorcery hasábjain, legutóbb a Great Western Trail című játékát boncoltuk fel, néhány hónapja pedig a Mombasa volt terítéken, a mitikus múltban pedig a Királyi áruk című játékát is teszteltük. Utóbbit leszámítva rendkívül tájidegennek hat a kis dobozos Port Royal a felsorolásban, ez azonban semmit nem von le a játék érdemeiből, egyszerűen arról van szó, hogy teljesen más műfajban utazik, és a célközönség sem a legsúlyosabb eurojátékokon edződött power gamerek közössége. Pfister tehát kreatív és sokoldalú fejlesztő, aki igyekszik új ötleteket megvalósítani, ez pedig rendkívül szimpatikus egy olyan iparban, ahol sajnos még a sztárfejlesztők is hajlamosak a folyamatos önismétlésre…

A Port Royal erősen szerencse alapú mechanikája ügyesen kacsint össze a kezdetleges motorépítéssel, ami a különböző személyek vagy karakterek megvásárlásában realizálódik, éppen ezért kiváló kezdőpont lehet a Port Royal a fiatalabb játékosok számára, akik még csak most ismerkednek a hobbival

Hajó, ha nem jó

A Port Royal azonban távolról sem tökéletes játék. Ha túltesszük magunkat a pfisteri hagyományokat követő gyengécske illusztrációkon, akkor is beszélhetünk játékegyensúlybeli problémákról, amelyek elsősorban a behozatatlan hátrányokban nyilvánulnak meg.

Kell a della

Szerencsére pörgős játékról beszélünk, ám korántsem annyira dinamikusról, mint mondjuk a Tokió királya esetében, ezért meglehetősen frusztráló tud lenni, amikor a játékos „beragad”, tudja, hogy semmit nem tehet sorsa ellen, ám azt is látja, hogy ehhez képest még messze az parti vége. Asszisztálni pedig senki nem szeret az ellenfél győzelméhez.

Verdikt

Egy biztos: Alexander Pfisterre oda kell figyelni. A Port Royal egy ügyes és élvezetes kártyajáték, ami nálam sokkal nagyobbat csapott volna, ha illusztrációi az én lelkivilágomból lehívott kalózromantika ősképeivel dolgozott volna, de ugye ízlések és pofonok. Ettől eltekintve egy kellemes családi kártyajátékot rejt a kicsiny doboz, amit továbbra is szívesen elő-előveszek, ha valami könnyedebb élményre vágyunk vagy ha zömével fiatalabb gémerekkel osztozunk a játékasztalon.

A játékot a Piatnik Magyarországtól kaptuk tesztelésre.

Megosztás:
4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr7812448933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.04.25. 00:13:26

Lehetséges a játék árát is megadni, vagy keresek utána? :)

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.04.28. 08:01:47

@Balázs AttiIa: Köszönöm a választ! Korrekt ár, a 120 kártyalapért, meg persze a játékrendszerért, már ha a lapok megfelelően jó minőségűek.

Balázs AttiIa · http://diceandsorcery.blog.hu/ 2017.04.28. 11:35:43

@Madnezz: Szerintem is korrekt, a lapok ráadásul kifejezetten jó minőségűek.