Dice & Sorcery

A gondolkodó geekek blogja

Mass Effect: Andromeda | Játékteszt
Ryder vs Shepard. Round 1

Először is szeretnék kitérni arra, amit az internet mond az Andromédáról. A hivatalos fogadtatása egy erősen negatív felé hajló közepes lehúzás, mely botrányos esetek sorozatába csapott át. Persze ennek van érthető oka is, de valahol úgy érzem, sok újság csupán a hullámot meglovagolva rájátszott a negatív kampányra, ezzel behúzva az elvárt olvasottságot. Természetesen nem kevés cikket olvastam át jómagam is, hogy megtudjam, mások mit gondolnak, és őszintén megmondom, szerény véleményem szerint itt is jelen van a Steamen megszokott “Ez a legroszabb játék a világon. Játszott órák: 0,1h” esete. Na de ez mindegy is jelenleg. Inkább nézzük, szerintünk hogy teljesített a Bioware új üdvöskéje.

Tényleg olyan rossz?

Kezdjünk hát ezzel, úgyis bárkivel beszéltem, ez volt az első kérdése. A válaszom röviden ennyi: Nem. Hosszabban pedig először is a grafika és az animációk terére nézünk rá. Az animáció tényleg katasztrofális. A szájak és az arcon jelenlévő érzelmek mozgása, érzékeltetése nagyjából a South Park szintjén van. Ez az elején elég zavaró, de ha őszinte szeretnék lenni, még így sem elég a máglya gyújtásához. Szerencsére a szinkronok és a főszereplők karaktere olyan jól eltalált, mély és kidolgozott, hogy ellensúlyozza a dolgot. Ez ugyebár egy elég szembeötlő dolog, amiért könnyű megdobálni a készítőket, sajnos elszúrták. Azonban ahogy halad előre a történet és belemerülünk a játék nyújtotta élményekbe, ez egyre kevésbé lesz észrevehető. Én például már észre sem vettem egy idő után, annyira lekötött a karakterek mondandója és a történések.

A Bioware egyelőre nem változtatott a dolgon annak ellenére, hogy sokan az első napi patchben már vártak rá. Hogy kijavítják-e, vagy pontosabban feljavítják-e a srácok, nos arról nem sok hír van eddig.

És a sztori?

Nem, sőt, kimondottan jó sztori pörög a játék alatt. Az én legnagyobb bajom az, hogy nem eredeti. Szeretnék minden spoilert elkerülni, de annyit elmondhatok, hogy nem egyszer éreztem úgy, hogy “Na ne, ezt már lejátszottam az eredeti trilógiában”. A főszál így kicsit olyan, mint a Star Wars 7. Ami egyszer bevált, hátha bejön megint. Nyilván nem veszi észre senki. Hát jelentem, nem nehéz nem észrevenni. Ez egy elég csúnya fekete pont. Rossz, rossz Bioware! Persze ez nem a játék egészére igaz. A koncepció és a történet fogós, könnyedén elkap és magával húz. Tudsz izgulni, érdekelnek majd a közelebbi szereplők.

Az Andromeda nagyon jó recepttel tud érzelmeket kiváltani. Ez pedig fontos. Folyamatosan mozgásban maradunk, megyünk előre, soha nem ül le a történet.

Azt ígérték még, hogy a mellékküldetések olyasmik lesznek, mint a Witcherben, történettel, jelentőséggel. Ezt nagyon szépen sikerült elérni. Szinte már túl sok tartalom van, mind szépen kidolgozva, döntésekkel, történettel, a játék mégis egyben tart minket. Érezhető, mikor minek van itt az ideje, mikor merre kéne mennünk. Nagyon jól oldották meg, hogy a végtelen tartalomban is megtaláljuk a helyünket. Volt pár keress meg 10 lehullott szemetet, meg szkennelj le 8 rög hulladékot, de ezek sem voltak vészesek, mivel nagyon ügyesen olyan helyekre tették a darabkáit, ahol úgyis megfordulunk.

Lesz-e kis Ryder?

Kérdéses. A csapat amennyire nem tűnt izgalmasnak és érdekesnek, annyira az lett. A karakterek eszméletlen mélyen kidolgozottak és szerethetőek. Személyes kedvencem Drack, az 1500 éves krogan, aki magasról tesz szinte mindenre, valóban humoros és szörnyen jó társ, míg az új angara faj képviselője, Jaal ugyancsak rengeteg szerepet kap. Persze ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy rajta keresztül mutatják be az angarákat. Ami kicsit zavar, hogy a készítők belementek ugyanabba a hibába, mint a Dragon Age: Inquisition esetében. Nincs ugyanis igazán jól kinéző női karakter, és a hab a tortán, ami engem ki is akasztott kissé, hogy Cora, PB és Vetra is a szuperkemény, önálló nő típusába sorolható. Ez pedig azt jelenti, sajnos Uraim nincs védelmezésre váró királylány, se rossz kislány. Pedig aztán Tali és Morrigan után bőven megjátszhattak volna 1-1 vonalat ennek a két típusnak is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hölgyekkel probléma lenne, ők is részletes, nagyon jó társak rengeteg gondolattal és kidolgozott, felépített célokkal. Egyszerűen csak… két kemény pufi kislány meg egy fatörzs arcú turian nem a legjobb románc opció. Persze szerencsére meglepően sok egyéb románcolható karakter is van, de azért az más kicsit, ha választottunk a terepen is velünk van.

Fontos, hogy ahogy általában viselkedünk – nem csak a társainkkal folytatott beszélgetések közben –, az kihatással van Ryder szövegeire is, és arra is, hogy a többiek kapitányként, vagy barátként tekintenek ránk. Én személy szerint mindig kötetlenül, szívből beszéltem mindenkivel, aminek eredményeként Ryder sokkal lazább és viccelődősebb lett, ám a többiek nem tekintenek rá vezetőként. Mindenben megbíznak benne, de többször is a saját szakállukra döntöttek, illetve elég vicces módon, a közös tanácsoknál – amikor kedvük tartotta – beszélgetve leléptek, miközben én ott álltam meglepődve, hogy bizony nem mondtam, hogy bárki is elmehet. Nagyon tetszettek ezek a megoldások a készítők részéről. Ezzel is fokozták, hogy a karakterünk személyisége és reakciói szívünknek kedvesek lehessenek.

Mechanika

Nos, azt kell, hogy mondjam, a harc hatalmas pozitívum. Mobilis, tele kombinációs lehetőségekkel, hasznos csapattagokkal és képzettségekkel. Lehetsz egyszerű katona, droidokkal operáló mesterlövész, hatalmas robbanásokat kombózó biotikus, és egyébként rengeteg minden más is.

A kasztok eltűnésének hála a lehetőségeink jelentősen megnövekedtek. A terep és a fedezékrendszer pazarul működik, természetes eleganciával.

Nem kell csapkodnunk a space-t, hogy ugyan pusztulj már meg karakter, de hajolj le a fedezékbe. Amint harci szituációba kerülünk és tereptárgyhoz érünk, Ryder egyből fedezékbe húzódik, s onnan tehetjük dolgunkat. A jet segítségével pedig kedvünkre lövöldözhetünk az égből, csaphatunk le közelharci fegyverünkkel, illetve rendelkezésünkre áll a csodálatos dodge is. Egyszerűen zseniális, mennyi opciónk van egy csata eldöntésére. Minden egyes képzettség hasznos, és hatalmas a köztük lévő kombinációs sebzésnövelés lehetősége. A biotikus képességek kinézete és robbanásai pedig újabb pluszpont. Ahogy a singularity hatalmas alakja elterül a csatamezőn, összerántva az ellenséget, belsejében pedig megtöri a képet, torzítja a hangokat, eszméletlen hangulatos. Ez a kidolgozottság pedig igaz szinte minden képzettségre. Egyedül a közelharci támadásokat fejleszthették volna még kicsit tovább több animációval és lehetőséggel, ezzel is több színt adva neki, de a hatalmas arzenálban ez csupán apró plusz lett volna, szóval nem hiányolom annyira. Talán majd egyszer ez is lesz…

Újabb hatalmas pozitívum, hogy a hajónkon fillérekért bármikor újratalentelhetünk, így kipróbálva új stílusokat is. A jelenlegi lehetőségek számát tekintetbe véve ez egy elég nagy könnyebbség. Így ha valaki kipróbálna egy másik összeállítást is, elég csak ismét szétdobni a pontokat. Persze valamilyen szinten azért oda kell figyelni, mivel a kezdeti alacsony ár minden respec-kel jelentősen növekszik.

A vadászó, gyűjtögető ember

Fejlesztési lehetőségekből bőven akad. Bármilyen fegyverre, vagy akár új alsógatyára van szükségünk, az bizony tuti, hogy craftolható. Szerencsére a nyersanyagok bányászása nem vesz el időt. Találhatunk orbitális pályáról megfigyelt bolygókon, küldetések közben, vagy akár a Nomad vezetése közben is. Egyikre sem kell külön figyelni. Ráadásul idővel a fejlesztések miatt passzívan is gyűlni fog minden magától. Így aki attól fél, hogy a Mass Effect 2 után szabadon 40 órákat bányászással tölt el, annak ez kimondottan jó hír. Felszereléseket és craftolható recepteket persze találhatunk is, de minden, amit magunk csinálunk, jóval királyabb lehet, hála a beleépíthető plusz modoknak. Akinek viszont ehhez nincs kedve, az sem veszít sokat.

Örömömre szolgál, hogy a craft rendszer csupán egy lehetőség, és nem szükséges a túléléshez.

Ezek mellett fejleszthetjük szeretett Nomad terepjárónkat is, ami pedig kimondottan megéri, ugyanis a kis csodát elég sokat fogjuk használni. Sőt, szinte mindig használni fogjuk. Geralt lovával ellentétben az irányítása egyszerű, de nagyszerű, s mindig pontosan azt fogja tenni, amit elvárunk tőle. Meggyorsítja az utazást, és nem okoz gondot.

Látvány

Az Andromeda motorja meglehetősen jól teljesít. Mindenhol adja az elvártat, illetve a dzsungeles bolygókon többször is leesett az állam a természet színeit és egyediségét látva. Komolyan, az arcok animációitól eltekintve nagyon szép munkát végeztek a srácok, pláne, hogy nem apró területekről van szó, s mégis minden a helyén van. Amit innen hiányolok, az az időjárás és a napszakok váltakozása, ami sajnos kimaradt, pedig például a Witcherben is már jelen volt, akárcsak az új Zeldában. Úgy érzem, napjaink szerepjátékainak ez már kötelező kelléke kéne, hogy legyen.

A játék ahhoz képest, hogy mit látunk, milyen minőségben, és mekkora területekről is van szó, úgy érzem, jól van konfigurálva, még gyengébb gépeken is kimondottan jól teljesített. Az alapkövetelmény egyébként a következő: Intel Core i5-3570 or AMD FX-6350, 8 GB RAM, Nvidia GTX 660 2 GB, AMD Radeon 7850 2 GB, DirectX 11, 64-bit Windows 7, Windows 8.1, Windows 10, és nagyjából 55GB szabad hely. Aki pedig inkább konzolon játszaná, PS4-re és Xbox One-ra szintén elérhető a játék.

Ami még hátra van

A játék rendelkezik egy többjátékos móddal, ami egyértelműen nem az erőssége. Ez alapjáraton egy co-op móka barátokkal a gép ellen. Sajnos, viszont bár fejlődési lehetőség van benne, nem túl időtálló. A küldetések unalmasak és repetitívek. Ez persze nem azt jelenti, hogy alapjáraton egy hurka, de talán senki sem ezért fogja beszerezni a játékot. Pár óra szórakozás ebben is van, valamint az jó ötlet, hogy bármikor elérhető egyjátékos módból a hajónkról. Lehet kasztokat gyűjtögetni, fejlesztgetni, akár csak fegyvereket, és egy minimális testreszabási opciónk is van. Mondjuk azt, hogy számottevő többjátékos módról nem beszélhetünk, ez inkább csak egy kis plusz móka.

Verdikt

Amennyiben valaki azt várja, hogy a Bioware új alkotása csúcsokat dönt és trónust foszt, az bizony csalódni fog, de egyébként a Mass Effect: Andromeda egy kimondottan jó játék minden hibája ellenére is. Szórakoztató, időtálló, jó történettel, harcokkal és karakterekkel. Meglepően látványos a karakterfejlődés, társaink hozzánk való kötődése és reakciói. Remélhetőleg a hibáit idővel orvosolják, s egyszer majd a plusz tartalmak is elkezdenek szivárogni. Mass Effect, sci-fi és szerepjáték rajongóknak kimondottan tudom ajánlani. Aki nem szeretne nekivágni, egy egyhavi Origin vagy EA előfizetéssel még mindig kipróbálhatja az első 10 órát, bár a játék igazából utána indul be.

– mrTade

A bejegyzés trackback címe:

https://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr9012381939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása