Az "Én M.A.G.U.S.-om"

ekriven 2017. április 01. 13:10
Az "Én M.A.G.U.S.-om"

Egy 24 éves játék, a hiányosságai, a hiánya és a hiánypótlásai.

clipboard02.jpg

Ez az írás egy kis megemlékezés, merengés, és a por lesöprése egy huszonéves, magára hagyott fóliánsról. Nem a múlton rágódás, nem kesergés, és legfőképpen nem vádirat.

Számomra a M.A.G.U.S. egy öreg barát, a maga megrögzött hibáival.

Közel 20 éve ismerem és szeretem ezt a világot, a játékot, a régi hangulatot. Ez idő alatt játszottam sokakkal, sokféleképpen, módosult, cserélődött a rendszer és én is rengeteget változtam közben. Óriásit változott a világ is, a technika, felnőtt egy generáció, épp csak a tündék nem hajóztak el nyugatra. Mikor az első Nagy Zöld megjelent, akkor jött ki a Doom, a Duke Nukem 2, tobzódtunk a Kaland Játék Kockázat “lapozgatós” könyveiben.

doom.jpg

Viszont van, ami sosem változik

Túl rég jelent meg az utolsó “teljes” szabályrendszer, ahhoz, hogy igazán elemezni lehessen, hogy mennyire felel meg a M.A.G.U.S. a kor követelményeinek, az azóta felnőtt játékosoknak, és az új érdeklődőknek. Minden rendszer, ami megpróbált megjelenni azóta, az hamvába holt vagy így, vagy úgy. A (túl) régi, a kipofozott régi, a semmi máshoz nem köthető, egy kötetig jutott trilógia, az öt fokozatú rendszertöredék,a D&D átirat, a bezúzott, és a soha el nem jövő rendszerek ötletei termékeny talajra hullottak a szerepjátékosok körében. Az ember leleményes, ha játszani akar, átalakít, háziszabályt hoz, belebarkácsolja kedvenc karaktereit, amibe csak kell. Kiválogatja a neki tetsző részleteket, fúr-farag, ha muszáj, de lesz egy játéka, amit a barátaival élvezni fog. Gond csak akkor van, amikor mással együtt szeretne játszani. Ezen már talán egy új rendszer sem segítene teljes egészében, mert úgy sem fog jobban tetszeni mindenkinek, mint a régiek, és a saját szerelemgyerekek. De annyiban mindenképp javítana a helyzeten, hogy lenne közös nevező, kijavíthatnák azokat a hiányosságokat, amiket ‘93 óta nem sikerült.

Hiányzik a világ egysége

A regények hangulata, az írói szabadság szülte látványos effektek, a változatos mágia nem igazán tud átjönni a játékba. (Nem is nagyon van hova, de ezt most hagyjuk.) A szabálykönyvekben felsorolt megoldások pedig gyakran nem “jutnak eszébe” a regények hőseinek. Ez alól persze vannak üdítő kivételek, amiről hamarosan írni fogok.

Extrém példa, de ha a sakkozókról szóló könyvekben a bástya rendszeresen átugrana tetszőleges figurákat, vagy leütött bábukért cserébe vehetnénk új futót, előbb-utóbb elkezdenének kis csoportok így sakkozni. A játékuk olyan lehet így, mint a mesében, illetve regényben. Megjelennek a házi szabályok fórumokon, magán oldalakon, hogy azt élhessék át, és azt mutathassák meg másoknak is, amiről olvasnak. Ha valakinek van rá lehetősége és kedve, akkor hivatalos (vagy annak szánt) formába is önti, és megszületik a Sakk Second Edition.

sakk2.jpg

Lassan hét éve, hogy elkezdtünk a csapatunkkal azon gondolkodni, hogy meghalt-e a M.A.G.U.S., vagy csak a szaga olyan. Már nem hittünk benne, hogy valaha is kijön egy teljes rendszer, de talán abban sem, hogy egy alapkönyv átirat megjelenik. Ekkor döntöttük el, hogy az előző 13 év szabálymódosítgatásai, egyedi megoldásai és betiltásai után, az alapoktól végiggondoljuk a dolgokat. Felépítjük magunknak azt, amivel mi szeretünk játszani. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy mit gondoltok, milyennek képzelnétek elvi szinten egy jó játékrendszert, ezért elmesélem:

Milyen is az “Én M.A.G.U.S.-om”

Ami egyszer már játszható volt, az az is marad. Senki nem szereti, ha elveszíti kedvenc karakterét egy új rendszer miatt (vagy neki kell beleerőltetni, a KM-mel alkudozni). A Rúna magazinban, kiegészítő könyvekben megjelent kasztok, fajok, átgondoltabban, előnyökkel, hátrányokkal, egymással “arányosan” és nem utolsó sorban saját, egyedi hangulatukkal együtt átélhetőek. Nem egy évek múlva tervezett kiegészítőben, majd eljönnek, hogy addig maradjon az alapkönyv karakterkészlete.

Fontos szerepet játszik benne egy sokkal átgondoltabb, arányosabb harcrendszer, ami mégis a lehető legtöbbet őriz meg a régi hangulatból, dobásokból, kifejezésekből, csak sokkal modernebb formában. Egy izgalmas, logikusan átgondolt, a könyvek hangulatát idéző misztikus világkép, rengeteg átdolgozott és új varázslattal, diszciplínával, fohásszal, és hatalomszóval. Egy olyan mágiarendszer, ahol varázspárbajtól a célzáson és az asztrál, mentál harcokon át, az ómágia elleni védekezésig minden egyszerűen lejátszható. Ahol arányban maradnak a természetfeletti praktikák a védelmekkel. A hatékonyság fokmérője nem csak a manapont. A varázslatok előnyei, hátrányai is változnak, követve a fejlődő karaktereket, a keményebb ellenfeleket.

Megvalósíthatóak a mágikus csapdák, rúnatornyok, az érzelmeket apránként manipuláló bűbájtól a várostromok pusztító tűzviharáig minden, ami színessé teszi a mágia világát. Mindezt anélkül, hogy minden KM-nek egyedileg kellene kitalálni a szabályokat a varázslók ötleteire.

Egy varázsló legyen specialista, ha ahhoz van kedve, lehessen belőle akár idő- vagy térmágus, tudja megvédeni magát és legyőzni az ellenfeleit, akkor is, ha egyáltalán nem érdekli az elemi mágia. Ha ezt választja, tudása egy területre koncentrálódik, de cserébe mások számára elérhetetlen, hatalmas varázslatokat tanulhat, igazi mesterré válhat. Ha viszont úgy tartja kedve, kóstoljon bele kisebb-nagyobb fokon tucatnyi dologba. Egy “általános” varázsló válik belőle, lehetőségeinek tárháza bárki másénál nagyobb lesz, de egy specialistát a saját területén meg sem közelíthet. Lehessenek olyan misztériumok, amihez egyáltalán nem konyítanak, vagy épp csak egy picit kontárkodtak bele, ahogy a regények mágiahasználói teszik, bűvölnek egy kisülést az ujjuk végén és kifújt a tudomány az adott területen. Az elméletet tükrözze a képzettségrendszer, az ismeret foka. Ettől lesz igazán rejtély, mit is tud az ellenfél mágusa, ettől lesz minden varázsló érdekes és egyedi tudásában is.

magus.jpg

Nézzünk néhány kiragadott példát:

Az anyagmágus használja a környezetét, a földről felröppenő kardtól, a hullámot vetett talajon át, a falból kirobbanó szilánkokig. Egy nekromanta vagy boszorkánymester alkosson kellő tudással a Crantai kóborlókat megszégyenítő élőholtat, vagy intésére a harcmezőn esetlen zombik hada kezdjen támolyogni a célpont felé. Egy démonológus, szerafista vehesse kölcsön a külső síkok rémségeinek tudását, ha megfizeti a kellően súlyos árat. A mozaikmágia legyen átültethető a rúna és drágakőmágiával készült tárgyakra. Legyen számolható, felépíthető egy varázstárgy, a legegyszerűbb tekercstől,  a hatásokra reagáló, magát megóvni képes ereklyékig. A tárgyak anyaga, formája, használatuk módja számítson, legyen meg a misztikus kapocs a mágia és a tárgy között. Legyenek egyensúlyban a rontások, a mérgek, a gyógyítás. Kapuk, átjárók, rejtekajtók nyílhassanak a téren át, más más veszélyekkel, előnyökkel, hátrányokkal. Egy pap mágiája ne csak HM növelésre, gyógyításra meg láthatatlanságra legyen jó, onnantól, hogy megjelenik az ellenfelek között egy pszi használó, vagy akinek “egy barátja adott pajzsokat”. Egy paplovagnak ne kelljen feltétlen isteni támogatás, vagy a harcművésznek chi harc, ha egy hasonló szintű harcossal akad dolga.

clipboard03.jpg

Számítsanak komolyan a páncélok, ellenük pedig a “páncélnyitogatók”. Lényeges legyen a fegyverméret, a gyakorlat, a harci cselek ismerete pro és kontra.
Legyen több fokozatú képzettségrendszer, ami kerüli, a “már láttál olyat” és a “kicsit már jobb lettél, de nem annyira” típusú fokokat. Mindezt egyszerű képzettség tanulással, nagy szabadsággal, egyszerű számokkal, kerülve az előképzettségek hálózatát.

Egymást nem kizáró, számokkal kifejezhető jellemek. Semmi nem fehér vagy fekete, ezért egy jellem sem csak Élet vagy Halál, sőt nem is mindegy, mennyire erős az az Élet jellem.

Ez csak néhány gondolat amit elmondtam róla, de nagyjából ilyen az “Én M.A.G.U.S.-om”, ilyen elvek alapján gondolom játszhatónak, színesnek, és olyannak, amiben jól érzem magam.

Eltelt az idő, várjuk a változást!

- Ekriven

Megosztás:
12 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr1712383425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lángharcos 2017.04.02. 11:05:13

Szerintem a Mákos az ékes példája a hazai mentalitásnak: savanyú, büdös, merev és már rég meghalt, valamiért még mindig ragaszkodunk érte, mert magyar. Tele a világ jobbnál jobb szerepjáték ötletekkel, világokkal és rendszerekkel. Érdemes lenne inkább kipróbálni azokat. Ha másért nem, azért, hogy legyen perspektíva, lássuk mik érhetőek még el, akár adhat ötleteket a Mákos háziszabályozásához.

Az "én M*-om" fent van egy polcon, ellepi a por. Kiszolgálta az idejét, és nyugdíjaztam. Nem adom el, nem dobom ki, része a múltamnak, de nem térek már vissza rá.

Benbe · http://www.benbe.hu 2017.04.02. 11:08:08

Tetszik ahogy gondolkodsz! Mi az akadálya annak, hogy leüljünk és megírjuk? A tabletek világában egy digitális kiadás is sikeres lehet. A jogtulajdonosokkal ma már úgysem lehetne megegyezni, csak a szamizdat működhet.

Benbe · http://www.benbe.hu 2017.04.02. 11:12:08

@Lángharcos: Elég sokat kipróbáltam, de egyrészt sosem fogom úgy ismerni őket, mint a Mágust, amivel a gimi alatt minden héten sok órát játszottunk, másrészt a világa egyszerűen tetszik. Nagyon részletes, változatos, nem erőltet egyféle játékstílust a csapatra. Világok közül Raymond E. Feist világa volt még rám ilyen nagy hatással, de annak a szerepjátéka enyhén szólva is halvány, illetve nagyon sokat kellene regényeket olvasnia annak, aki el szeretne kezdeni benne játszani. A m* pedig itt van, aki potenciális játékos, az ismeri is.

Vierre_ 2017.04.02. 11:36:24

Én spec nagyon szeretem a mai napig, pedig egy egész polcrendszer van más rpg-kkel tele. Körülöttem azonban kevesen kedvelik és kevesen szeretik játszani.
Amiért én szeretem, az nyilván valóan az, hogy nagyon ismerem a világ és a régi regények nekem örök szerelmeim, így nincs olyan amit ne tudnék játszani, max olyan van, amit nem akarok. :) A legnagyobb baj a Toroni kiegészítőnél csapódott le, a világban az volt a nagyon fanki, hogy volt tere a fantáziának is, Krán.. Elátkozott vidék.. Erion. De a Toroni kiegészítő még a legkisebb kacsintást is leszabályozta pl. Toronban. Így szerintem játszhatatlanná vált. Egy Famor kalandozó, aki Famorként kalandozik? Ugyan.. :) A lényeg, hogy nekem örök szerelem az egész. Gorduint sokan bántották, tápos, nekem nem baj, én szeretem a tápot, szeretem ha valami heroikus, engem nem zavart sosem, a realisztikus fantasy-tól rosszul vagyok. Amit bármikor újra tudok olvasni az az Anyrok alkonya- Lobogók hajnala. Szóval az új nemzedék sajnos, pedig nem voltam elfogult, nem jön be. Nem jött be hogy egy városőr szemszögéből olvassak valamit, nem érdekelt, nem érdekeltek a törpék sem, én még ott maradtam a M.A.G.U.S hajnalánál - és ez az egyetlen, amit fel kell rónom neki. Mert olyan mint egy zárvány - de ezt a zárványt én nagyon szeretem.

nem várt fordulat 2017.04.02. 15:10:33

Nekem pont a Magus volt, ami beverte az utolsó szöget a koprsóba. Mindenki ezt a teljesen túlszabályozott izét játszotta, akkoriban kezdtek bejönni a kártyák is, és az ilyen Star Wars, meg Marvell, meg a másik ezerfél játék, és már senkit nem találtam akivel lehetne AD&D-zni.

A magusban nekem az volt a problémám, hogy egy mezei ork ellenni csata is 2 órán át tartott.

Szerintem a jó szerepjáték nem az, ahol ennyire agyon vannak szabályozva a dolgok, a jó szerepjáték lényege maga a szerepjátszás, és a mesélő meséje.

Szörnyű volt látni, ahogy jött a kis tolvaj gyerek, és magának dobta, hogy sikerült -e a stealth vagy sem. Nálunk ez sokszor úgy ment, hogy a karakterek max a csatákat dobták, más esetekben a mesélő egyszer csak minden előzetes bejelentés nélkük dobott egyet, kajánul mosolygott, aztán vártuk, merre megy tovább a mese, és csak átadtuk magunkat a játéknak, ő irányított, és szuper játékok jöttek ki belőle.

Persze, ehhez kell egy olyan csapat, ahol megbíznak egymásban az emberek, megbíznak a mesélőben, hogy ha esetleg vélt vagy valós sérelmek vannak, voltak a múltban, azt nem a játékban rendezik el, szóval nem fogja kinyírni a karakterem, csak mert tegnap nem vettem neki kólát.

Vierre_ 2017.04.02. 19:06:05

@nem várt fordulat: Igen, ez az alapja az utálatnak, meg is értem a dolgot. Azt hiszem itt is a legigazabb, hogy játszani és ismerni-olvasni gyökresen más. Én imádtam olvasni- a regényeket, a kiegeket, a szabálykönyveket, valószínűleg ezért szeretem.
A D&D sosem állt annyira közel a szívemhez, persze Drizzt-en nőtt fel mindenki, meg a Sárkány krónikákon, jó volt szerettem, de sosem annyira mint Kyriát. :)
És persze ott a KÁOSZ - ahol a könyek is jók, alapvetően a játék is jó, de még sem ragadt meg annyira.
Szóval igen, a M.A.G.U.S túl van szabályozva, ezer kocka, tiszta 40K asztali, viszem a Tyranidákat aztán dobok ezer kockával, hátha abbó húsz hatos. :)
De ez van, nincs mit tenni, a Zászlóháborúk nekem akkor is a kedvenceim közé tartozik.

polikárp 2017.04.03. 08:54:30

szép leírás, szép összefoglaló.
Nekem mágus mindig egyik kedvenc marad, noha volt szerencsém kipróbálni másik játékokat is.
Menjünk sorban. Cthulhu: regényeknek hála, kiváló játék, nagyon jó háttér alappal. Jó mesélővel igazi élmény. A rendszere amit beraktak mögé már véleményes, szerintem kezdetleges, és nem túl jó. Kicsit olyan legyen valami, hogy lehessen dobni, de nem túl kiforrott. Túl kell lépni ezen, vagy használni más rendszert, de maga a hangulata nagyon jó.
Warhammer40K: nem kell bemutatni. Nagyon jó környezet, igazi fantasy, sok háttér infóval, szerintem jó játék rendszerrel, ami elég pörgős. Könnyen mesélhető, én úgy tapasztaltam, hogy inkább szerepjátékközpontú, mintsem "kockaközpontú". Ez jót tesz neki. Biztos bele lehet kötni, hogy ez nem jó, az nem jó, de nekem bejött az egyszerűsége. Rábízza a játékos fantáziájára a dolgokat, nem akar minden mozdulatot kitalálni helyettünk.
Arc magica: ezzel keveset játszottam (sajnos), de nagyon jónak tartom a világát, nagyon hangulatos a kor amibe beletették, és éppen ezért talán sokkal jobban tudunk azonosulni a karakterekkel. Vicces játék, a karakterkidolgozás a hátterek miatt elég színessé teszi a játékot, és nagyon szerethetővé teszi az együgyű karaktereket is.
Amivel a legtöbbet játszottam a mágus. Ennek ismerem a hátterét leginkább. Egyet értek az előttem szólók egyikével, hogy sokszor túlbonyolított, mindent lemodellezni akaró (erről mindig a Középfölde jut eszembe, ahol szintén állandó próbadobás van) játékmechanizmus van. A harcok valóban túlnyújtottak, és kevesebb idő lesz a szerepjátékra. Talán ehhez a játékhoz készült a legtöbb háziszabály, sufnituning, hézagolás, pluszszabály, módosítás, "lehetígyjobbleszdemégsem".
Nagyon belénk ívódott az ETK és annak a részei, és nehezebben tudunk kiszakadni a merev, lassú játékrendszer béklyóiból....
Pedig a háttér adott, csak lehet el kellene rugaszkodni bátrabban, és elkezdeni élvezni magát a szerepjátékot, még ha az egy kicsit elképzelhetetlen is.... elvégre ez egy fantasy.... ;)

Lángharcos 2017.04.04. 09:41:52

@polikárp: Pedig bőséggel van még mit megismerni, főleg ha nem korlátozod magad a hazai kiadásokra:

en.wikipedia.org/wiki/List_of_role-playing_games_by_genre

(és akkor ebben még a mini RPG-k nincsenek is benne, mint pl. a Cat)

Én biztos vagyok benne, hogy találnál közöttük számodra érdekeset.

Lángharcos 2017.04.04. 09:49:41

@Benbe: Lehet itt a kulcskérdés: nekem nagyon összetákoltnak tűnt mindig is a világ, és minél inkább megismertem, annál kevésbé fogott meg. Én is elmondhatom, hogy rengeteg időt eltöltöttem vele, minden héten mese, volt hogy egyik rpg-ből estem át a másikba hétvégén (jó, akkor az egyik Earthdawn volt, és a másik M*)
Az emlékezetesebb mesék, amiket Yneven játszottunk kevéssé koncentráltak az ynevi jellegzetességekre.

A regények, antológiák nem fogtak meg túlzottan. Imádok olvasni, de a hazai fentzi nagyságok nem az én ízlésem szerint alkottak. Számomra áldás, hogy manapság könnyedén hozzáférek eredeti nyelven szinte bármihez, és nem kell várnom a hazai kiadókra és ferdítőkre.

Csodálom a kitartásotokat és rajongásotokat, de az én szememben elvesztegetett energia marad.

mrTade 2017.04.07. 16:22:18

@nem várt fordulat: Ahogy én látom, az, hogy mi mennyi idő, és hogy viselkednek a játékosok, illetve a nem játékos karakterek, az csak és kizárólag rajtatok múlik, akik játszatok. Nem védeni szeretném a mókust, de támadni sem. A világa jól kidolgozott, és sok embernek kedves. Egyszerűen csak az történt vele, ami a világon sok más dologgal is. Tönkre tette pár ember veszekedése. Ezzel viszont semmi gond. Aki szereti játssza, foglalkozik vele, aki meg nem, az meg keni rá a taknyot.

A mókus magyar, sokunkkal szerettette, ismertette meg a szerepjátékot. Ezért pedig örök hála neki.

nem várt fordulat 2017.04.07. 17:03:14

@mrTade: Ez a mókus szerintem a AD&D hibáit akarta kijavítani, mert balfaszok voltak a mesélők, csak átesett a másik oldalra.

Nem tudok még egy olyan szerepjátékot, mint az AD&D, ahol ennyi világ ilyen szinten lett volna kidolgozva: Dragon lance, Forgotten realms, reggelig sorolhatnám.

És mindezekre extensionök, megvehetted térképpel, compendiummal, stb...

Ízlések és pofonok, nekem az jött be, de nem véletlen.

polikárp 2017.04.13. 09:46:24

@Lángharcos: igen pontosan tudom, hogy milyen sokféle játék van. egy bajom van főleg, hogy nincs rá annyi időm, amennyi kellene ahhoz, hogy megismerj belőlük minél többet. mert a szabálykönyv egy dolog, de ha pl nem a földi környezetben van, hanem egy messzi-messzi galaxisban, akkor nem árt ismerni a hátterét, környezetét stb stb. de teljesen egyetértek Veled!