Stone Age társasjáték-kritika | Nehéz napok egy kőkorszaki faluban

Balázs AttiIa 2017. január 01. 15:00
Stone Age társasjáték-kritika | Nehéz napok egy kőkorszaki faluban

Néhány napig visszatértünk a paleo diétára és a vadászó-gyűjtögető életmódra, hogy győzelmi pontokat halmozzunk.

stone_age_hero.jpg

Hatalmas túlzás lenne azt állítani, hogy a játékfejlesztők előszeretettel utaznának vissza a kőkorszakba, hogy onnan merítsenek ihletet legújabb játékaikhoz. Szemben a szokásosnak mondható középkori, fantasy vagy éppen orientalista hatásokkal operáló címekkel, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt tizenegy néhány évben hány játékban volt lehetőségünk elmerülni a vadászó-gyűjtögető életmód rejtelmeiben; hirtelen csak a Far Cry: Primal jut eszembe, illetve társasjátékos fronton Reiner Knizia Mamutvadász című játéka, pedig a korszak is rengeteg izgalmas lehetőséggel kecsegtet, én legalábbis nagyobb lelkesedéssel fogadom a neolit világ sajátosságait, mint mondjuk egy újabb középkori vagy éppen keleti tematikával súlysobított játék unalomig ismert jellemzőit.

Éppen ezért a szokásosnál is őszintébb volt a mosolyom, amikor belevetettem magam a nemrégiben magyarul is megjelent Stone Age című társasjátékba, amely témáját illetően már a címében is beszédes, hiszen egy olyan stratégiai játékról van szó, amely a méltatlanul alulreprezentált kőkorszakba röpíti vissza a játékosokat. Viszont egy jól megválasztott téma - legyen az bármilyen kedves is számunkra - még kevés ahhoz, hogy egy társasjáték hosszú-hosszú időkre lekösse a játékosokat, a felhasznált játékmechanizmusoknak is klappolniuk kell, hogy újra és újra mamutprémbe öltözzünk a konyhaasztal körül. Nézzük meg, hogyan szuperál a Stone Age ebből a szempontból!

Nehéz idők voltak, na

Kőkorszaki kockamóka  

Ha lerántjuk a tematikai réteget, a  Stone Age egy kellemesen egyszerű családi társasjáték 2-4 fő részére, amelyben a játékosok egy-egy kőkorszaki törzset vezetve igyekeznek boldogulni, és persze győzelmi pontokat szerezni. A kőkorszakban azonban nem egyszerű az élet; folyamatosan ételt és nyersanyagokat kell gyűjtenünk, fejlesztenünk kell mezőgazdasági szakértelmünket, de ha igazán profi kőkorszaki szakik szeretnénk lenni, akkor az eszközhasználat terén is komolyabb eredményeket kell felmutatnunk.

Ezek mellett pedig kunyhókat is kell építenünk, illetve különböző civilizációs kártyákkal is súlyosbíthatjuk törzsünket, hogy a játék végén nekünk legyen a legtöbb győzelmi pontunk. Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? A játék első fázisa során a kezdőjátékostól kezdve embereinket szépen felpakolgatjuk egymás után a központi tábla megfelelő részeire. Étel és nyersanyagok tekintetében elküldhetjük embereinket vadászni, fát vágni, agyagot gyűjteni, követ fejteni vagy éppen a közeli aranymosáshoz aranyat szerezni, de választhatjuk a falu egyes helyszíneit is, ahol fejleszthetjük a mezőgazdasági szintünket (szántóföld), eszközparkunkat (szerszámkészítő), illetve ha két emberkénket elküldjük a szerelemsátorba (a szabályfüzetben nemes egyszerűséggel csak kunyhó), a következő körtől már eggyel több főt számlál kicsiny törzsünk, ám ez eggyel több éhes szájat is jelent.

stone_age_13.jpg

A központi játéktábla - ide fogjuk felpakolgatni embereinket, és itt számoljuk győzelmi pontjainkat is

Az első fázis tehát alapvetően egy munkáslehelyezős szakasz, ahol a fő nehézséget az okozhatja, hogy a táblán felhasználható helyek száma - a vadászatot kivéve - korlátozott, így a sorrendnek óriási szerepe van, különösen a faluban lévő helyszínek esetében, ahol csupán egy-egy helyre lehet delegálni embereinket.

A második fázisban a táblán lévő emberek begyűjtése lesz a feladatunk, illetve annak kiszámolása, hogy milyen sikerrel jártak. A faluba elhelyezett emberek esetén nincs különösebb teendőnk, a helyszínek hatása azonnal aktiválódik, ám a munkásaink esetében már szükségünk lesz a dobókockákra és egy kis matekra is, hogy meghatározzuk, mennyi nyersanyagot tudtak begyűjteni az egyes helyszíneken. Az alapvető képlet egyszerű: az egyes helyszíneken mindig annyi dobókockával dobunk, ahány emberünk tartózkodik ott, majd az eredményt elosztjuk az adott nyersanyag értékével, amely egyébként a saját játékostáblánkon is fel van tüntetve.

Ha tehát három emberemet küldtem el fát vágni, akkor három dobókockával dobok; tegyük fel, hogy Fortuna kivételesen velem volt, és három 6-ost dobtam. Ebben az esetben 18 az eredmény, amit el kell osztanom a fa 3-as értékével, amelynek eredménye megadja, hogy három nagyszerű favágóm összesen 6 fát tudott gyűjteni az akció során. Hasonlóképpen kell eljárni az összes többi nyersanyag esetében is, a különbség csupán az egyes nyersanyagok értékekben keresendő.

stone_age_11.JPG

Saját játékostáblánk valahogy így fog festeni néhány kör után

A nyersanyag-készletünk a győzelmi pontokat hozó épületek és a megszerezhető civilizációs kártyák miatt fontos, ugyanis ezekkel tudunk fizetni értük. Nem árt tehát a cro-magnoni embereket megszégyenítő serénységgel gyűjtögetni, ha a játék végén nyerni szeretnénk.

stone_age_15.jpg

A nyersanyagok

Miután minden játékos visszavette összes emberét a központi tábláról, kezdetét is veszi a harmadik fázis, ahol egyrészt begyűjtjük az élelmiszer szintünknek megfelelő élelmet (ez a játék kezdetekor sajnos a nullával egyenlő), illetve megetetjük népünk tagjait egyenként egy étellel. Amennyiben nincs elegendő ételünk, a begyűjtött nyersanyagokat is becserélhetjük, ám ha így sem tudjuk törzsünk tagjait megetetni, akkor éhes szájanként 10 pont levonással kell folytatnunk a játékot. Bár első blikkre talán szigorúnak tűnik ez a büntetés, egyáltalán nem nehéz elkerülni az éhezést. Végig résen kell lennünk, ugyanakkor mégsem olyan frusztráló az élmény, mint az Agricola esetében, ahol a játék vége felé erősen meg lehet izzadni, ha minden figuránkat meg akarjuk etetni.  

Ezen három fázis után a kezdőjátékos-jelölő tovább vándorol és minden kezdődik elölről egészen addig, míg valamelyik épületkészlet elfogy vagy nem tudjuk feltölteni civilizációkártyákkal a táblát. Amennyiben utóbbi eshetőségek valamelyike áll fent, véget ér a játék, és megkezdődik a győzelmi pontok kiszámolása, amelyekből bizony lesz bőven mindenkinek…

Ha a törzsfőnök mosolyog, a népe is mosolyog

A Stone Age-ben a győzelmi pontok halmozására számos lehetőségünk van. A legalapvetőbb módon az épületek építésével haladhatunk előre, ám ez sok esetben rendkívül költséges, hiszen minden esetben nyersanyagokkal kell fizetnünk azért, hogy törzsünk új kunyhót vagy kunyhókat emeljen. A játék végén azonban a legtöbb győzelmi pontot a begyűjtött civilizációs kártyák segítségével zsebelhetjük be, amelyeket okosan (vagy éppen szerencsésen) megválasztva és körülményeinkhez igazítva elképesztően sok pontot hozhatnak. A Stone Age ebből a szempontból tehát meglehetősen bőkezűen jutalmaz, hiszen számos út vezet a sikerhez, azonban túlzás lenne azt állítani, hogy a játék heurisztikai fáját nehéz lenne megmászni, tehát semmiképp nem érdemes egy agyégetős, hosszú órákon át tartó stratégiai játékra számítani. Ezzel egyébként az ég világon semmi baj sincs, hiszen a Stone Age elsősorban egy családi játék, ami kifejezetten jó belépő lehet a fiatalabb és kevésbé tapasztalt játékosok számára.

Nem minden barlang, ami rajz

Bár a Stone Age alapvetően egy pörgős, jó dinamikával megáldott játék, vannak kevésbé tetszetős elemei is, ami talán a családi körön kívül, a komolyabb gémerek számára lehet problémás. Irtózatosan számít a sorrend, eleinte mindenki a szántóföldre fog rárabolni, hogy növelje az élelmiszerkészletét (és ezzel a passzív kajajövedelmét), ráadásul sokan izzadnak a kockadobásoktól is, a Stone Age-ben pedig bizony rengeteget kell dobálnunk. Szerencsére van esélyünk visszarángatni Fortuna kezéből a sorsunkat a szerszámoknak köszönhetően, amelyekkel változtathatunk a kockadobások eredményén, de az események véletlenszerűségét így sem áll módunkban teljes kontroll alatt tartani.

stone_age_12.jpg

Ehhez az érzethez tartozik a győzelmi pontok gyűjtése és a végjáték is. A játék folyamán bár csiszolgathatjuk a terveinket, még úgy is érezhetjük, hogy jó úton haladunk, észre fogjuk venni, hogy ez a többi játékos esetében is igaz lesz, mivel a végjáték során sokféleképpen lehet pontokat szerezni. A konkrét játék során tehát meglehetősen homályos lehet, hogy mégis ki fog az élen végezni, ami engem egy picit zavart, de azt is meg kell említeni, hogy nem is nagyon tapasztaltam olyasmit, hogy egy-egy játékos idejekorán elkeseredett volna, vagy láthatóan feladata volna a küzdelmet, amikor úgy érezte, neki már nincs esélye a végső győzelemre.

Verdikt

A Stone Age egy kiváló társasjáték, aminek legkellemesebb közege kétség kívül a családi asztal. Bár komolyabb gémerekkel játszva is jó élményt nyújtott, mégis inkább azok számára ajánlom, akik elsősorban a család számára keresnek egy olyan játékot, amely jó bevezetőként szolgálhat a komolyabb társasjátékok világába. A Stone Age erre kiválóan alkalmas, ráadásul elképesztően gyönyörű is, és külön öröm, hogy immár magyar kiadásban is elérhető.

A játékot a Piatnik bocsátotta rendelkezésünkre, de ez véleményünket nem befolyásolta. 

Megosztás:
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr7412083847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kkn 2017.01.02. 17:49:21

Azok a csónakok kőszerszámokkal nem elkészíthetőek, vagyis anakronisztikusak. Az aranyat is a rézzel egy időben kezdték felkapni, mivel hasonló módon megmunkálhatóak. Vagyis nem a kőkor, inkább a rézkor jellemzői. Az már csak az őskor végére, ókor elejére tehető, magára az egész őskorra nem annyira jellemzö, úgyhogy egy kissé zavaros ez a játék, és félreinformálja a játékost.