Neil Gaiman új könyve az északi mitológiát fogja körbejárni

Balázs AttiIa 2016. június 30. 13:35
Neil Gaiman új könyve az északi mitológiát fogja körbejárni

Úgy tűnik, még várnunk kell az Amerikai istenek folytatására...

03-neil-gaiman_w750_h560_2x.jpg

Neil Gaiman végre bejelentette legújabb regényét, amely a várokozásokkal ellentétben nem az Amerikai istenek folytatása lesz. A nemes egyszerűséggel Norse Mythology (magyarul Északi mitológia) címet viselő kötet 2017 februárjában érkezik a boltok polcaira, és nem túl meglepő módon a skandináv mondavilág híres és kevésbé híres történeteinek Gaiman-féle interpretációját fogja tartalmazni. Tudjátok, Loki és a haverok, Valhalla, Ragnarök, Bifröst, elfek, törpök satöbbi. 

Valahol elkerülhetetlen volt ez könyv, hiszen az író gyermekkora óta rajong Odinékért; az északi mitológia óriási hatással volt műveire, elég csak a Sandmanre vagy a fentebb említett Amerikai istenekre gondolni.

A rajongóknak tehát folytatás helyett be kell érniük az Amerikai istenek hamarosan érkező tv-sorozat változatával, ám a Gaiman által újramesélt északi mitológia is izgalmas olvasnivalónak ígérkezik. Reméljük, a hazai megjelenésre sem kell sokat várni. 

 

Megosztás:
Szólj hozzá!

Age of Sigmar: egyszerűen jó

dieanddie 2016. június 29. 16:00
Age of Sigmar: egyszerűen jó

Ha mindig is vonzott a wargamek világa, de eddig visszatáncoltál - most eljött a te időd.

aos1.jpg

Betértünk a wargamek paradicsomába, és kipróbáltuk a Warhammer: Age of Sigmart, ami teljesen más, mint egy hagyományos harcos asztali játék - és épp ezért jó. Könnyed, szórakoztató és tökéletes ahhoz, hogy bevezessen a terepasztalos stratégiai játékok világába.

Könnyen fogyasztható

Milyen is egy igazi wargame?

Végy egy nagyjából 50 oldalas szabálykönyvet (ami körítéssel még tovább hízik), plusz hozzá a két összecsapó sereg több oldalas jegyzékét, adj hozzá pár oldalnyi erratát és FAQ-ot, ezután ess neki egy átlagosan két és fél órás csatának, amihez igen sok stratégiai érzék és taktika gondolkodás szükséges. Természetesen ahhoz, hogy először játszhass, bizony kell egy olyan partner, aki már ismeri a rendszert, és legalább 3-4 bevezető játék, amit több óra szabályolvasás előz meg, ahhoz, hogy lejátszd életed első olyan csatáját, ami már nem csak a tanulásról szól, és amiben nem érzed bénának magad. Egy mondatban összefoglalva:

a csatajátékok az igazi hardcore gamereket szólítják meg, és aki nem ebbe a típusba tartozik, azt maximum az adott világ, vagy a figurafestés élvezete tudja bevonzani - legalábbis eddig így volt.

A Warhammer: Age of Sigmar igazi ereje abban rejlik, hogy teljesen felülírja a fenti sztereotípiákat. A szabálykönyve mindössze 4 oldal, amihez pár oldalnyi seregleírás társul csupán. Ez simán megtanulható, sőt alkalmazható két olyan ember számára is, akik még soha nem játszottak wargame-et, ráadásul a szabályok egyszerűsége miatt belezavarodni is elég nehéz. A játék átlagos hossza 1-1,5 óra, és simán belefér közben egy-egy sör, vagy egyéb figyelemelterelő tevékenység, hiszen nem igényel túl komplex tervezést.

Az Age is Sigmar nagyon élvezetes, a dinamikus játékmenet és hangulatos szabályok maximálisan hozzájárulnak az első wargame élményeink megkoronázásához. Hatalmas piros pont jár azért is, mert ez a játék segít bevonni a kisebb korosztályt (12+) is, az amúgy felnőttek szóló hobbi világába. A HammerTime Cafe-ban dolgozó srácok, elsőként és egyetlenként foglalkoznak hivatalos keretek között a hasonló stílusú játékokkal, így hatalmas lelkesedéssel és szakavatottsággal fogadnak bárkit, aki érdeklődik a terepasztalon játszódó háborús játékok iránt.

aos2.jpg

A világ maga

Sárkányok, törpök, elfek és majd minden más jól ismert fantasy hős és szörny megtalálható a játékban. Szerencsére akadnak teljesen egyedi újítások is, minta Skavenek (patkányemberek) sunyi társadalma, vagy a Seraphonok (gyíklények) hagyományőrző népe. A háború, aminek a részese lehetsz már ezer éve folyik, senki sem tudja, hogy pontosan miért tört ki, és hogy ki miért csatlakozott a mészárlásba - de persze mindenkinek megvan a maga legendája, hogy miért pont neki van egyedül értelmes célja a hadakozó felek közt.

Az Age of Sigmar ott folytatódik, ahol a Warhammer: Fantasy-nak vége szakadt: az Öreg Világ szétrobbant, és most különböző mikrovilágokban tovább csatáznak a megmaradt erők, négy nagy szövetségbe rendeződbe - az élőholtak, a káosz, a horda és a rend. Ezeken belül számtalan seregből és fajból lehet válogatni, így mindenki megtalálhatja a maga számára legideálisabb választást – de persze ezek keverésére is van lehetőség, amíg azok egy nagy szövetségen belül vannak. A világ még mindig kényelmesen véres, kegyetlen és sötét, a maga bizarr humorával, és a jól azonosítható, összetett karaktereivel elégíti ki az ide belépő hadvezérek igényeit. A különböző mikrovilágok metafizikája érdekes színfolt a történetekben, érdemes benne elmélyedni - a világhoz kapcsolódó első regény nemrég jelent magyarul, a Tuan kiadó gondozásában.

Haters gonna hate...

Viszonylag sokan kifejezetten utálják az Age of Sigmart, ám ennek általában semmi köze magához a játékhoz. Games Workshop, a játék gyártója úgy döntött, hogy az Age of Sigmar kiadásával egy időben beszünteti a Warhammer Fantasy fejlesztését (amelynek ennek ellenére igen sok játékosa maradt), a helyett hogy a két rendszert párhuzamosan futtatta volna. A negatív érzelmek leginkább ezen döntés felé irányulnak, és nem az Age of Sigmar ellen.

 

Szabályok, lehetőségek és problémák

A játékszabály szerint kizárólag inchmérőt és hatoldalú kockát kell használni: a távolságot mérni kell, a kockákkal meg hol fölé-, hol aládobni, hol pedig összeadva kell egy célszámot elérni. A szerencsefaktor - mint minden hasonló játékban - igen magas, ám a sok kockadobás miatt a matematika istenei általában kiegyenlítik az esélyeket. A szabályok nem veszik igazán komolyan magukat, így nekünk sem szabad: realitást ne keressünk a játék során.

Ha pedig valaki nagyon tápolni akar, akkor ő képes olyan sereget összeállítani, ami az első körben is képes nyerni. Ő már továbbjutott egy szinttel, és az Age of Sigmar elérte a célját: gond nélkül kereshet egy komplettebb, komolyabb wargamet, hiszen már kijárta a csatajátékok előszobáját. Ha nem akar újabb figurákra költeni, az sem gond, hiszen az Age of Sigmar figuráival játszható a Kings of War vagy a Warhammer: Fantasy is, amik tökéletesen megfelelnek a fent ismertetett leírásnak.

A lőfegyverek távja meglepően kicsi egy átlagos rohamtávhoz képest, de csupán ez az egy, általánosan elmondható hátránya van a rendszernek. Jól használható házi szabályok tömkelege készült azoknak, akik kiegyensúlyozottabbá vagy reálisabbá akarták tenni a csatákat. Örömhír, hogy hamarosan pontrendszer is érkezik a játékhoz, így aki egyénileg összeállított, kiegyenlített seregekkel kíván játszani, az is megtalálja a számításait (a pontrendszerhez errata és FAQ gyűjtemény is várható, főleg a casual játékosok számára). A pontrendszerrel kampányok is érkeznek majd, a modellválaszték folyamatosan frissül. Jelenleg a font árfolyamának bezuhanásával a játék ár/értéka aránya is jóval kedvezőbbé vált, tehát ha valaki gondolkozott a játék beszerzésén, akkor itt az idő!

A figurák elképesztően szépek, nagyon aprólékosan kidolgozottak a hasonló játékokhoz viszonyítva is, messze túlmutatnak Descent, vagy más hasonszőrű társasjátékok modelljein - így öröm őket festeni. Ráadásul a legtöbb mini többféle képen összerakható, házilag barkácsolható, tehát a modellezés szerelmesei is megtalálják a gyönyörüket a játékban. Az Age of Sigmar másodlagos piaca igen kiterjedt, így ha nem tetszik a játék, akkor könnyen túladhatunk megunt modelljeinken. Játéktérként éppúgy használható terepasztal, mint a szoba padlója - vagy bármelyik hazai klub asztala, ami a wargamekkel foglakozik.

Ha pedig egy jó sörre is vágyunk a csatározás mellett, térjünk be a IX. kerületi HammerTime Cafeba, ahol az Age of Sigmarral is szívesen megismerkedtetnek minket. A helyszín akkor is jó választásnak bizonyul, ha csak társasozni vagy épp egy jó kávéra vágyunk.

Megosztás:
1 komment

A Tetris filmtrilógia története monumentálisabb lesz, mint hinnénk

Scottу 2016. június 29. 11:00
A Tetris filmtrilógia története monumentálisabb lesz, mint hinnénk

Úgy tűnik, egy önálló film ma már egyszerűen nem elég.

tetris-film.jpg

Azt már egy ideje tudjuk, hogy filmtrilógia készül a Tetris nevű klasszikus játékból. Ugyanakkor a film egyik producere, Larry Kasanoff nemrégiben elmondta, miért terveznek mindjárt három filmet is a Tetrisből:

Pusztán azért, mert a történet, amit kigondoltunk, olyan nagy. Ez nem olyan, mint amikor egy nyolc filmből álló sorozat utolsó részét osztották két részre, vért izzadva. Ez egyszerűen csak egy nagy történet. Nem lesznek benne két lábon járó blokkok, mint ahogy azt az emberek gondolják. De ez jó, mert így legalább nem lesznek magasak az elvárások. Garantálom, hogy nem olyan lesz, mint amire gondolna az ember. Eddig még senki nem volt, aki kicsit is közel járt volna ahhoz, amin dolgozunk.

Ezek szerint nem az S blokk szomorú drámájáról fog szólni a film, ahogy kiközösítik a többiek. Egyelőre tehát megnyugodhatunk. Kasanoff szerint a film műfaja sci-fi lesz, alaptémája pedig a "káoszból kialakuló rend". Ám hogy ezt pontosan mit is jelenthet, és hogyan kell majd elképzelni a film történetét, azt egyelőre senki sem tudja a szűk stábon kívül. Annyi azonban szinte biztos, hogy nem fogunk találkozni űrből potyogó tetraminókkal:

Megosztás:
1 komment

A Hét királyságban immáron a nők uralkodnak

Nosfi 2016. június 28. 20:50
A Hét királyságban immáron a nők uralkodnak

Szoknyás hatalomátvétellel ért véget az évad

got0.jpg

A GoT évadzáró epizódjában rengeteg izgalmas dolog történt, ám a legérdekesebb az, hogy Westeroson és környékén szinte csak nők gyakorolják immáron a hatalmat.

Figyelem, spoilerekkel teli írás következik!

A történetről dióhéjban

Bár ez a rész sem volt mentes bakiktól, most nem célunk ezeket boncolgatni, hiszen mindent egybevetve: igen ütős részt kaptunk, ami jó negyed órával hosszabb volt, mint az lenni szokott. Mint ahogy az évadzáró részektől elvárható, itt is elvarrtak néhány szálat (és pár újat is kibontottak), ám sokkal fontosabb az, hogy kialakultak a nagy szövetségek a hatalmas csatározáshoz, vagyis a Tűz és Jég Dala végső lezárásához.

A záró epizódban, minden várakozással szembe menve Cersei megmenekül, és megöl mindenkit a tárgyaláson, amin részt sem vett, majd elfoglalja a vastrónt - amivel két dolgot is vesztenek a nézők, Tommenen kívül. Egyrészt sosem jövünk rá hogy mi volt a Tyrellék terve a verebek ellen, másrészt a sorozat egyik legjobb nőjét is balga mód kiírták, méghozzá örökre. Arya visszatér és végez a vörös nász végrehajtóival (ezzel anyja félhullájának visszatérési esélye gyakorlatilag nullára csökkent). Jon Snowról bebizonyosodik hogy félig Stark, félig Targaryen (de persze ezt se tudja, mint ahogy általában), Kissujjnak mégsem jön össze semmi (de azért nem ad ja fel), a Tyrell és a Martell ház pedig szövetséget köt (itt a Töviskirálynő alakítása és stílusa még mindig zseniális). Azonban a történéseken kívül sokkal érdekesebb tény is a szemünk elé tárul, ha más szemszögből nézzük a dolgokat.

got1.jpg

Amikor a gyengébbik nem az  erősebb

A sorozat kezdetekor a világ jól idomult a középkori sztereotípiákhoz (amelyből G.R.R. Martin építkezett): néhány kivételes karakteren kívül a fontosabb pozíciókban csak férfiak ültek, a nőkre az intrika, a méreg és a csábítás maradt. Immáron azonban majd minden jelentősebb hatalmi székben nő ül, a férfiak szinte teljesen kiszorulnak a játszmákból, vagy halomra ölik őket. Ez akkor is igaz, ha csak a kisebb pozíciókról van szó: a Sárkányok Anyja hátrahagyta szeretőjét (a másik esélyes a végtelenségbe bolyong az ellenszert kutatva), Kisujjat Sansa kikosarazta, a Freyék kihaltak, Varys pedig egyrészt három nő között közvetített, másrészt nem igazán nevezhető férfinak… Nagyjából a Falon, és a Vasbankon kívül nem vezet semmilyen fontosabb tisztséget férfi.

Ha összevetjük Westeros hét nagy házának uralkodóit, akkor megdöbbentő dolgot tapasztalhatunk: szinte mindenhol nő került az élre. Igaz, a Targaryeneket csak néhány részig vezette egy férfinak csúfolt valaki, Daenerys egy üde és igen kívánatos színfolt volt a férfiak által uralt mezőnyben.

Ám mostanra a többi ház igazodott gozzá: a Martelleket nő vezeti, a Lannistereket nő vezeti (aki egyben a király is), a Tyrelleket nő vezeti és más nem is maradt közülük, és még a Greyjoyok szakadár részét is nő vezeti. A Baratheon ház kvázi kihalt (van egy 3 évada fel nem tűnt fattyú, aki egyszer majd előjön, de ő nem nevezhető semmilyen hatalom birtokosának), az Arryn házat uralkodóját szintén nem lehet könnyen férfinak nevezni (bár Kisujjat igen). Tehát szinte csak Jon Snow az, aki férfiként vezet egy nagy házat - ám ő nem nyerhetett volna a húga nélkül, és ott van mellette egy 11 éves kiscsaj, aki sokkal, de sokkal tökösebb nála.

lyanna-mormont.jpg

Ehhez képest a Tyrellen és az Arrynon kívül minden házat férfi vezetett a kezdetekben - és az Arryn ház úrnőjét Kisujj még ki is nyírta, tehát nem lehet az írót azzal vádolni, hogy csak a férfiakat gyilkolja halomra. A kérdés, hogy mi lesz a vége és hogy mindez miként fog kihatni a világra. A szoknyák háborúja mindenképpen érdekes fordulat lenne, de sokkal érdekesebb kérdéseket vet fel a sorozat.

Vajon milyen lett volna a késői középkor, ha szinte mindenhol nők kerültek volna hatalomra? Milyen lett volna a női szerep sorsa?

Ha valaki azt hiszi, hogy csak oda nem illő dolgokat próbálunk belelátni egy folyamatba, annak hadd jegyezzem meg, hogy ez a folyamat teljesen beleillene a jelenlegi világtrendbe (már ami a fejlett országok társadalmainak nagy részét illeti), és egy globálisan népszerű sorozat nem engedheti meg magának, hogy ne reflektáljon ilyenekre…

- Nosfi

Megosztás:
Szólj hozzá!

Visszatérhet a játékkazettás konzolok kora?

Scottу 2016. június 24. 13:45
Visszatérhet a játékkazettás konzolok kora?

Nagyon úgy fest, hogy a Nintendo végleg felhagy az optikai lemezekkel, és visszatér a gyökereihez.

cartridges.jpg

Régóta szólnak különféle híresztelések és spekulációk arról, hogy a Nintendo jövő tavasszal debütáló konzolja, mely jelenleg még mindig az NX kódnévre hallgat, s amelyről jószerivel még mindig semmit sem tudunk (és csak találgatni tudunk), a hagyományos optikai meghajtó helyett egy memóriakártya-olvasó kap majd helyet. Ez elsőre komoly visszalépésnek tűnhet, hiszen az utolsó konzol, amelyben még játékkazettákat használtak optikai lemezek helyett, a Nintendo 64 volt (mely épp tegnap lett 20 éves). S bár a készülék maga igen erősnek számított, a játékkazetták kis kapacitása visszafogta a konzolt, aminek következtében végül nem jelenhetett meg rá a kultikus Final Fantasy VII játék sem.

final-fantasy-n64.jpg

Mindezek ellenére most mégis úgy néz ki, hogy a Nintendo visszatérhet a régi jó játékkazetták korunkbeli utódához, a ROM memóriakártyákhoz. Persze ne feledjük, hogy a handheld részlegben mindig is a játékkártyák uralták a mezőnyt (ha volt is más alternatíva, az hamar megbukott). A konzolok esetében azonban jó ideje a CD, majd a DVD, ma pedig a Blu-ray lemezek számítanak szabványos megoldásnak. Utóbbi esetén azonban van egy maximális kapacitás is, ami 50 GB, és ezt a határt a mai játékok bizony nem egy esetben súrolják, vagy akár túl is lépik. És akkor bizony még nem is beszéltünk a jövőbeli 4K-s tartalmakról...

A legkézenfekvőbb megoldás lenne egyszersmind megszabadulni mindennemű fizikai médiától, és helyette kizárólag az online letölthetőségre apellálni. Erre azonban ma még nem érett meg a társadalom, még Japánban sem. Fizikai játékpéldányokra még egy jó darabig lesz igény. Akkor mégis mi lehet a megoldás? Szerencsére alternatívaként szóba jöhetnek a memóriakártyák, amelyek az optikai médiával ellentétben nem rekedtek meg egy adott szinten, hanem folyamatosan növekedtek, és mára már messze túl is szárnyalták optikai lemez társaikat.

sdxc-cards.jpg

Így aztán könnyen lehet, hogy a ma már őskori technológiának számító optikai lemezek helyett a Nintendo inkább áttér a memóriakártyára az NX esetében. Nemrégiben ugyanis néhány védjegyoltalom között felbukkant a The Legend of Zelda: Breath of the Wild is, melynél a következőket voltak listázva a levédendő termékek között:

Letölthető elektronikai játékprogramok, letölthető elektronikai játékszoftver, elektronikai játékprogramok, elektronikai játékszoftver, videojáték kazetták, videojáték lemezek, videojáték programok, videojáték szoftverek.

A fenti felsorolás az első olyan Wii U játék, ahol mind játékkazetta, mind lemez meg volt említve lehetséges termékként. Feltételezve, hogy az NX egy otthoni konzol (és minden valószínűség szerint az), könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy az NX-ben nem egy sima optikai meghajtó foglal majd helyet, hanem valami egészen más.

blow_cartridge.gif

A fenti megállapítást az is megerősíti, hogy a DS / 3DS család játékkártyáinak gyártója, a Macronix bizakodóan tekint a ROM eladásokra a Nintendo következő konzoljának köszönhetően. Igen valószínű tehát, hogy a Macronix fogja gyártani az NX konzol ROM alapú médiáját, azaz magyarul a játékkazetták visszatérhetnek a reflektorfénybe.

De milyen előnyökkel is járna a játékkártya a hagyományos, optikai lemezekkel szemben?

  • nincs szükség mozgó alkatrészre, így gyakorlatilag zajmentes
  • gyorsabb töltési idők
  • kapacitása jóval nagyobb is lehet, mint 50 GB
  • a lemezmeghajtó kihagyásával spórolni lehet a konzol előállításának költségén
  • nem romlik el egykönnyen a meghajó
  • kisebb fogyasztása
  • kevesebb hőt termel
  • jóval könnyebb konzol
  • kevés helyet foglal a meghajtó, a konzol így sokkal kompaktabb lehet
  • kisebb szállítási és raktározási költség
  • nehezebb kalózmásolatokat készíteni
  • tartósabb (hosszú évekig lehet majd játszani vele)
  • ugyanazon kártya felhasználható lehet majd az NX handheld párjában is (shared library)

4319922612_47a6b28455_z.jpg

És milyen hátrányai lennének?

  • drágább lehet az előállítási költsége (de nem sokkal)
  • nem kompatibilis visszafelé az optikai lemezzel (bár az NX minden bizonnyal amúgy sem lenne az)

Ám ami viszont igazán érdekes lenne az egészben, az nem más, minthogy a Final Fantasy VII remake (feltéve, hogy az NX-re is portolják majd) lehet majd a XV mellett az első fő sorozatbeli Final Fantasy a Super Nintendo óta, amely Nintendo konzolon is megjelenik. Egy olyan játék, amely azért nem kerülhetett rá a Nintendo 64-re, mert egyszerűen nem fért rá a kis kapacitású játékkazettára. Most viszont úgy tűnik, fordulhat a kocka...

Megosztás:
6 komment

Trónok harca | Fattyak csatája

Nosfi 2016. június 21. 11:00
Trónok harca | Fattyak csatája

Tömény unalom vagy tömör adrenalinbomba?

game-of-thrones-609h.jpg

Tegnap debütált a Trónok harca hatodik évadának kötelező csatás epizódja, ami sok szempontból fergetegesen jó lett, ám néhány igen komoly hibát is vétett. Nézzük meg, mik is voltak ezek.

Tényleg ez volt a legjobb?

A nemrég debütált új rész, az átlagosnál is hosszabb Fattyak Csatája felrobbantotta az IMDB-t: a rész jelenleg 10-es értékelésnél tart, van olyan rajongó, aki egyhuzamban háromszor is megnézte, és ódákat zengenek róla - noha a rész korántsem lett annyira jó, mint azt sokan leírják. Igaz, kétség kívül a jobb részek közt van, de számtalan apró hibát, és két kifejezetten nagy bakit is elkövettek az alkotók, így biztosan nem a „legjobb sorozatrész a televíziózás történetében”, mint ahogy azt egyesek hirdetik. Fanyalgás helyet nézzük meg a tényeket, hogy miért volt szuperkirály, és miért volt vacak a Fattyak Csatája.

A spoilermentes övezetnek itt vége

Nem csak csata

A legtöbb csatás epizóddal az a gond, hogy élesen megosztja a közönséget: nagy részük oda van érte, de akik a lélekfejlődést és az intrikát szeretik a Trónok Harcában, azok unottan nézik végig a látványos, ám rendszerint elhúzódó öldöklést, és szinte csak a végkifejletről vesznek tudomást. Nos, ez a rész NEM ilyen volt. Az elején csatán kívül láthattunk intrikát, ahogy a Sárkányok Úrnője elbánik a mesterekkel, majd egyezséget köt a Vas Szigetek trónfosztott úrnőjével. A beszélgetések élezettek, a beszólások karakterhűek és szellemesek, a fordulatok nem épp kiszámíthatóak (egészen a csatáig) - szóval akinek nem kenyere a csihi-puhi, az is kellően el tud rajta szórakozni.

Na, de a csata!

Ezt a részét az évadnak két nagy csatának harangozták be, pedig gyakorlatilag csak egy volt. Az első kimerült abban, hogy megjelent a lovas horda és a 3 sárkány példastatuálásképp kivégzett egy hajót (miért is olyan fontos a légi fölény egy tengeri ütközetnél, ugye?). A második viszont felemésztette a rész majd kétharmadát, és ezt a csatát, a Fattyak Csatáját egyértelműen és fölényesen Ramsay nyerte. Sansa elmondta Snownak hogy mit ne csináljon, de ő szokás szerint nem tudott semmit, és pontosan azt csinálta, amitől a húga óvta őt, mikor megölték az öccsét - és ezzel lemészároltatta az egész seregét. Ramsay pedig akármekkora kegyetlen fenevad, remek taktikus és minden érdeme megvolt ahhoz, hogy kitűzze minden ellensége fejét a falra… hacsak nem jelenik meg az utolsó pillanatban Kisujj a völgy lovagjaival, és dózerolnak le mindenkit.

Pozitívumok

Remek volt a csata dinamikája: a semmiből előtűnő ellenfelek, a lovasok elementáris erejű becsapódásai, a sárban egymáson való gázolás, a (kissé eltúlzott) hullahegyek, a tény, hogy szinte ösztönből kell reagálnod dolgokra - Snow egyszer véletlenül le is vágja egy szövetségese katonáját. A taktikai tanácsot, ás annak Stark részről való összeomlást remekül összehozták, és az is érthető volt, hogy Ramsay miért áldozza be a lovasságát a biztos győzelem érdekében - a pajzsfal pedig egyenesen kiváló volt (az, hogy a körbekerítésüket csak halként tátogva nézték a Starkok, már annyira nem). A vívásokban nem volt pörgés, nindzsázás, nem volt hősködés, 80-90 százalékban a realitást tükrözték, amely hatalmas szó egy ilyen produkcióban. Akcióban, kiömlő belekben, harci fordulatokban nem volt hiány - ám volt benne néhány kisebb, és két hatalmas baki.

bbs_2.png

Negatívumok

Tekintsünk el az olyan apróságoktól, minthogy Szellem említés szintjén sem volt jelen, vagy hogy Sansa azt a mondatot mondja vissza a végén Ramsey-nek, amit nem is hallhatott, mert előbb ment el a „megbeszélésről” - hiszen magával a csatával is voltak problémák. Az egyik az, hogy szintem minden harctéri fordulat kiszámítható volt, pontosan tudtuk ki fog életben maradni, ki fog meghalni - ami nem éppen egy Trónok Harcához illő dolog. De akadtak technikai problémák is.

Az első az íjászok: a csata vége felé Ramsey mellől eltűnt minden katona, ami azt jelenti, hogy az íjászok is kardot ragadtak, és lementek kaszabolni – amihez egyébként abszolút nem értenek. Az íjászok ugyanis a középkorban, a hagyományos seregekben kizárólag távolsági egységek voltak, akiknek a rövid kardjuk csupán végső eshetőségként szolgált - vagyis biztosan nem mennek be a csatába vagdosódni, hanem várnak az uruk mellett. A vadaknál még elképzelhető a kettős szerep, hiszen ők egy teljesen más hadviselést képviselnek.  De nyilván a rendezők nem lehetnek hadtörténészek, így ezen is lépjünk túl.

Az egyetlen megmaradt óriás sokszor igen bénám mozgott, néha csak kalimpált. Valamiért most nem sikerült mindig jól megjeleníteni a harctéren - ami azért is érthetetlen, mert más jelenetekben hozta a formáját. A Stark fiúnak annyi esze sem volt, hogy cikk-cakkban próbáljon futni a nyilak elől – szimplán buta volt? Újabb hadszíntéri figyelmetlenség: a lándzsákban el kellett volna azért esnie jó pár lovagnak (bármennyire is kevésbé epikus ettől a jelenet). Főleg hogy kétszeres dupla sorfal volt, így a felük akár meg is fordulhatott volna, amit valamiért szinten nem tettek meg - pedig ez csupán életösztön, és idejük lett volna rá.  

bbs_3.jpg

A két legnagyobb hiba

Az egyik legnagyobb baki mégiscsak a csata vége volt, rögtön azelőtt, hogy megjelentek a völgy lovagjai: annyi ideig mutatták a Starkok reménytelen helyzetét és annyira lassan jöttek a Boltonok emberei, hogy az már fájó volt. Ennyi idő alatt simán lemészárolhattak volna ott mindenkit, de ők nem csinálták, mert… mert úgy nem olyan drámai? Ebből fél perccel kevesebb, és az embernek nem lett volna olyan érzése, hogy a rendezők most valamit nagyon le akarnak nyomni a nézők torkán.

A másik komoly félrenézés az utolsó előtti jelenetben volt, amikor Ramsay poénból nyilakat lövöldöz John pajzsára - merthogy nem őt célozta, az biztos. Semeddig nem tartott volna lábon lőnie, elvégre az íjjal való célváltoztatás sokkal gyorsabb, minthogy a pajzsot le lehessen vinni odáig -  és ha le is viszi, akkor egy újabb apró változtatással fejbe lehet lőni az illetőt. Nem tudom, hogy azt miért rakták bele, de abszolút semmi értelme nem volt azon kívül, hogy megmutassák: Ramsay mennyire nem tud íjászkodni (amit a történet szerint egyébként remekül tud).

Ti hogy vagytok vele? Egyetértetek? Szerintetek melyik volt a legjobb és a legrosszabb jelenet a részben? Kommentben várjuk a hozzászólásokat!

Megosztás:
4 komment

Végre itt a feminista RPG gyűjtemény – Nem csak feministáknak!

Nosfi 2016. június 20. 14:05
Végre itt a feminista RPG gyűjtemény – Nem csak feministáknak!

Nőből is megárt a sok?

code-of-princess-teaser-2.jpg

Milyen lehet a nőknek átélni a kizárólag rájuk nehezedő problémákat, illetve hogy lehet ezeket hatékonyan kezelni? Némi szórakozás mellett ezekre a kérdésekre segít választ adni a nemrégiben kiadott feminista RPG gyűjtemény.

Túlzottan elterjedt tévhit, hogy a szerepjáték fiús hobbi, pedig ez egyre inkább nem igaz. Főleg a fiatalabb generációban már legalább annyian vannak a "gyengébbik nemből", mint az ellenkezőből, és egyre több kiadvány épül a nőkre, mint meghatározó játékosbázisra - ezekből emeltünk ki most egyet.

A viccen túl - avagy miért is írtuk ezt a cikket?

A szerepjátékos baráti körünknek számos célpontja van, amin a végletekig élezheti kissé szadista nyelvét, és alkothat kárukra néha igencsak elborult humorbonbonokat - az egyik ilyen csoport az ultrafeministák, vagy ahogy mi nevezzük őket, a feminácik. Ezen tréfák egyike, hogy megnézzük, számukra mi számít nemi erőszaknak, és összeszámoljuk hogy az éppen aktuális játékülésen hányszor erőszakoltuk meg a jelen lévő nőket (már az nemi erőszaknak számít, ha fél méteren belül hallhatóan beszívod a levegőt egy nő körül, mindegy hogy az előzőleg beleegyezett-e ebbe, vagy sem). De ez csak a felszín, és van, amit nem lehet poénnal elütni.

Félreértés ne essék, távolról sem vagyunk hímsoviniszta falloszhuszárok, sőt nagyon is komolyan kezeljük a nemi különbségek hátrányos megkülönböztetését a szerepjáték területén belül és azon kívül egyaránt. Rendszeresen előjön, hogy milyen karakterlehetőségei vannak egy női karakternek egy nem fantasy középkori világban anélkül, hogy minden női játékos special snowflake-et, vagy férfit hozna. Ebből jött az, hogy az egyik alkalommal azt ajánlották a lányok, hogy mindenki hozzon női karaktert a fenti megkötéssel. A játék sokkal tanulságosabb lett, mint azt először gondoltuk: a férfiak rengeteg mindenbe nem gondoltak bele, a hölgyekben pedig fel sem merült, hogy mikre nem gondolnak - vagy mire miként gondolnak- az urak. Ezért úgy érzem, hogy a címben szereplő gyűjtemény nemcsak remek szórakozást ígér, hanem némileg közelebb hozhatja egymáshoz az egymástól még mindig fényévekre lévő két nemet.

feminist1_5.jpg

Mi van a gyűjteményben?

A Feminism: A Nano-Game Anthology című játékgyűjteményt 11 különböző országban élő szerzők hozták össze, és négy viszonylag ismert, feministának is mondható személy szerkesztette (Misha Bushyager, Lizzie Stark, Anna Westerling, Shuo Meng). A játékokban a közös, hogy 3-5 személy kell a lejátszásukhoz a mesélőn kívül (ami nem mindig szükséges, hiszen pár nem szerepjáték is belekerült), és hogy nem tartanak tovább egy óránál - de persze akár egész estésre is lehet venni egy-egy alkalmat, ha szeretnénk komolyabban kibontani egy problémát, helyzetet.

feminist_2.jpg

Az ismertetett 34 játék természetesen számtalan szituáció megélésre kínál lehetőséget, a könyv segítségképpen külön fejezetekbe szedi az egy témára épülő játékokat. A Love vonalban lehet bajos randikat játszani, megélni egy epikus szerelmi történetet, vagy leszbi boszikkal csókot lopni a kiszemelt (néha hetero) célpontoktól. A média fejezetben leírtakkal összeszedhetjük, hogy milyen sztereotip szerepekben tűnnek fel általában nők, vagy hogy mit gondolnának rólunk a jövőben, ha csak szappanoperák maradnának fenn a korunkból. De tárgyiasíthatjuk a női testrészeket, megszemélyesíthetünk pakisztáni nőket, vagy vitatkozhatunk a szexről különböző korosztályba tartozó nőkként.

Vannak nagyon komoly játékok is, amelyekhez nem a parti mókamesterét kell meghívni játszani. Az utcai erőszakot megélhetjük szemlélőként, és úgy is, mint egy áldozat barátai. Találkozhatunk az áldozathibáztatás tipikus (néha egyenesen jogi) példáival, átélhetjük, hogy milyen ha egy hímsoviniszta bráner a főnökünk - vagy épp az utasok egy része, akit kiszolgálunk.  Megtapasztalhatjuk milyen az első női elnöknek (és bizalmasainak) lenni, mekkora intrikák folynak egy műköröm szalonban, vagy hogy miként néz ki egy popdíva élete. Igazán kemény falatoknak pedig van a háborúban szolgáló női alakulatok kérdése, a nemi erőszak határvonalai, egy iskolai lövöldözés végigélése és átlényegülve dönthetünk az abortusz kérdéséről is.

Ha ezeknek csak a felét kelő átéléssel végigjátsszuk, akkor valószínűleg sokkal jobban fogjuk ismerni a női lelket, mint eddig- akkor is, ha történetesen nők vagyunk. Mindez nem kerül többe 10 dollárnál elektronikus formában, vízjeles PDF-ként.

4.jpg

Megosztás:
Szólj hozzá!

CopyCat - Review

csukisz 2016. június 18. 15:01
CopyCat - Review

Back in 2014 Spyfall was a big hit at our gaming group. We played almost every time, not just one but many rounds. Therefore I was quite excited when I got in touch with Hawk Games and they told me about their new game they would like to launch on  kickstarter. The described it as a combination of Spyfall and Resistance which of course sounded very promising.

Rules

About a month ago I recieved a small box in the mail including The CopyCat which has no similarities with the game from Friedeman Friese, also called Copycat. This is a card game for 4-15 player, usually taking 5-20 minutes depending on the playercount. The official description sounds as follows:



The CopyCat
is a word-based, hidden-identity psychology card game. Players secretly assigned theCopyCat role must pretend they know the word or phrase that everyone else carefully describes based on hints and descriptions, while the other players try to identify and eliminate the CopyCats!

 

20160513_235503.jpgThe rules are simple and fit nicely on one of the cards inside the box. Every player recieves a card which is either stating that he/she is a Human or a CopyCat. Then everyone has to close their eyes and one after each other they secretly look at the topic card in the middle. The topic card is covered with another neutral card and depending wich group the player belongs to he/she may either look at the top or the bottom of the topic card. The neutral card is used to cover the rest of the topic card. After everyone has seen either the actual word (Humans) or the hint (CopyCat) starting with a random player everyone hast to say one word or phrase. The humans will try to prove their allegiance by providing a good description of the topic, but vague enough as not to give the CopyCats too much information.

The CopyCat(s) will try to blend into the Human group by using the hint and the words named by the other players. After everyone has said a word or phrase the group has to elinimante one or more players (depending on the playercount) and the second round may begin. After the second round there is again an elimination and if the CopyCats were voted out of the game the Humans win. If one or more CopyCats managed to stay in game the have won this round.

Gameplay

The game has a nice concept which I really enjoy. As mentioned earlier it has some similarities with Spyfall and maybe Codenames. You get a card at the beginning telling if you are a CopyCat or not. Then like in Werevolwes you close your eyes and look at the center card one by one. Is was very nice to see how Humans try to find a nice word which fits the Topic, but does not give away to much informatio. For example the topic was Witch and the players came up with broom, forest, cat. Some topic were easier to guess for the CopyCats as others, but we did not feel any unbalance in the game.

However, we did encounter some words, which caused a bit of trouble. The problem is, if just one player does not understand or can not relate the topic the whole round has to be restarted. The identity cards have to be reshuffled and a new topic cards chosen. With 6+ players this can be annoying and disturb the flow of the game, even more if this happens multiple times. The game is quick, but related to the playtime preparation takes long. Having to deal out the identity cards, then the topic card has to go around, while everyone has their eyes closed and nothing is really happening, no storytelling like in werewolves. 

With 9+ players two topic cards are taken, but the players have to decide which one to look at. So some players will look at "A" card some at "B" card, which makes the words/phrases named by the players even more confusing. This gives a bigger chance for the CopyCats to blend in and therefore a higher chance for winning. There is a portion on randomness/luck involved, how the distribution of the two cards is under the players. I have to mention that there is a beginner mode. The CopyCat could look at two hints on the card.

The components are really nice, the box is small and easy to transport. The only negative about is, that it can be closed in a certain way, but there is no graphic help which way. So I usually get it wrong everytime I want to put the top back. The cards are printed on one side, but the designers assured me, that the backside printing should be a strechgoal during their campaing, which I would really welcome! The art/box and cards are not final and may change during or after the campaign.

Summary 

The CopyCat is neat little game, easy to learn and quick to play with larger groups as well. If the desigers finetune it during their campaign I am sure this is a game every larger group needs for a session. At the moment the game is only in English. If you got interested go check out the ongoing campaign on Kickstarter!

Megosztás:
Szólj hozzá!

E3-AS TRAILER BONCOLÁS I 3.RÉSZ

Varga Bálint Bánk 2016. június 16. 21:00
E3-AS TRAILER BONCOLÁS I 3.RÉSZ

Őrület, rettegés, csodák és a legvégső határ...!

we-happy-few.png

Harmadik beavatkozásunk során, ahogy azt előre ígértem, a kisebb, érdekesebb vagy eddig csupán nagyrészt homályba burkolózott címeket fogjuk körüljárni. 


WE HAPPY FEW

Ó igen...
A bejelentése óta várom a játékot, ami megélt egy sikeres Kickstarter kampányt, majd egészen az E3 óriáskivetítőjéig menetelt. Igazi siker sztori ez, ráadásul teljességgel megérdemelten az. Egy viszonylag kisebb csapatról van szó, akik a hiperrealisztikus grafikát és világmegváltó újításokat beáldozták a hangulat(/őrület), az élvezetes és pörgős játékmenet, és a tébolyodottan egyedi történet oltárán. Sok hasonló csapatra és sok hasonló játékra lenne szüksége az elhollywoodiasodott AAA játékvilágnak, de ez csak a személyes véleményem.
A játék ötvözi a Mechanikus narancs (könyvben Gépnarancs) atmoszféráját, több Philip K. Dick mű paranoiás hangulatát és a Bioshock (első két részének) feelingjét. Reméljük azonban, hogy a játék kivívja magának, hogy ne legyen sokáig hasonlítások áldozata, mindenesetre nekem ezek voltak a benyomásaim a bemutató videó alapján. Hangsúlyozom: REMEK VOLT! És elérte azt, ami egy ilyen video elsődleges célja, hogy azonnal játszani akarjam a játékot! Várjuk, várjuk, várjuk, nagyon várjuk és imádkozunk, hogy ne szúrják el! Nagyon kellene egy olyan szintű FPS-horror, amit a Bioshock 1 óta várunk már.

maxresdefault_1_1.jpg

A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem annyira állat, inkább ilyen kis málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember. 

Részlet a Gépnarancs című könyvből

Örömfaktor: :) :) :) :) :)

detroit011.jpg

DETROIT BECOME HUMAN

Egy igazi csemege, hisz bevallom, nem sokat hallottam a projektről korábban, még ha 1-2 kép és apró hírmorzsák is el is jutottak hozzám. Szóval nem volt teljesen ismeretlen számomra a dolog, de nem fűztem hozzá nagy reményeket. Csalódnom kellett és örülök neki. Lehet, hogy ez lesz az a felnőtteknek szóló, kemény és kompromisszummentes scifi thriller, amiben ténylegesen az egész történetet a mi választásaink írják? A videó ezt pedzegeti, persze láttunk mi már sok pár csodát videók (főleg E3-mas videók...) képében, de ezúttal bizakodóak vagyunk! Kétségtelen, hogy az év meglepetése lehet, főleg ha jól sikerül keverni a sötét science fiction vonalat az L.A. Noire szerű játékmenettel.

Örömfaktor: :) :) :) :)

maxresdefault_2.jpg

SOUTH PARK THE FRACTURED BUT WHOLE TRAILER

A Stick of Truth talán az utóbbi évek legnagyobb RPG-s meglepetése volt a videojátékos fronton, és a folytatásban nemcsak tartaná a színvonalat a Fallout New Vegasért és a Pillars of Eternityért is felelős stúdió, de emelne is a téten. Tény, ami tény, nem lesz könnyű dolguk, az előző részben ugyanis már bejárhattuk egész South Parkot, voltunk az űrben, de még a szüleink hálószobájában is (az a sokk!), ráadásul a sorozat majd minden jó poénját ellőtték már, de tény, hogy a videó alapján nem kell elásnunk a projektet. (bár tény, hogy a gameplay részéből nem nagyon látunk semmit.)

Örömfaktor: :) :) :)

2886319-aloy_hunting.png


HORIZON ZERO DAWN

No jó, itt kicsit kilóg a virsli a tálból, a Horizon Zero Dawn ugyanis minden csak nem kicsi, indie és nem is eddig elhallgatott cím, mégis az egyik legnagyobb meglepetés. A valós gameplay jeleneteket alig bírja el a retina, a szívünk is megfacsarodik egy kicsit és kétség kívül a Zero Dawn scifivel átszőtt grandiózus fantasy világa a legegyedibb, amit az utóbbi években láttunk. (pedig akció-rpg és fantasy fronton sem voltak gyengék az utóbbi
évek!)

Örömfaktor: :) :) :) :)

the-guardian_1.jpg

THE LAST GUARDIAN

Nagy menet volt, de ezt is megértük. A The Last Guardian készítése alatt lassan kinevelődik egy generáció és a címe egyet jelent a játékos mítosszal. Egy játék, ami valami több, ami mindennél jobb és ami... sohasem készül el. Nos, ez utóbbi állítás megdőlni látszik, hisz a játékból nemcsak egy csodás videó érkezett, de végre valósnak tűnő megjelenési dátumot is kaptunk. A fiú és a bestia érzelmes kalandja az Ico és a Shadow of the Colossus készítőitől.

Örömfaktor: leírhatatlan!

maxresdefault.jpg

STAR TREK: BRIDGE CREW

Kis tinédzser korom óta várok rá.
Megérkezett!
A legvégső határ karnyújtásnyira...
ENGAGE!

Örömfaktor: :) :) :) :) :)

 

Megosztás:
Szólj hozzá!

A The Walking Dead még soha nem volt ennyire cuki

Balázs AttiIa 2016. június 16. 10:15
A The Walking Dead még soha nem volt ennyire cuki

Pöttöm cosplayesek alkották újra a népszerű sorozat jeleneteit.

thewalkingdead.jpg

Alana Hubbard, a Mother Hubbard Photography egyik fotósa nagy The Walking Dead-rajongó lehet. Legutóbbi fotósorozatában a népszerű tv-sorozat legutóbbi évadának néhány jelenetét alkotta újra, ám csavart egyet a potméteren, hiszen modelljei egytől egyig pici gyerekek voltak. Furcsa ötlet, de Internetfölde mindig is díjazta a cukiságot...

A képek egyébként jobbára teljesen ártalmatlanok, bár készültek problematikusabb alkotások is, amelyek természetesen - teljes joggal - ki is verték a biztosítékot az érzékenyebb népeknél. Mi alább egy lightosabb képcsokrot gyűjtöttünk össze, a meredekebb képek viszont továbbra is elérhetőek a művész Facebook-oldalán.  

Megosztás:
Szólj hozzá!