A cikknek elméletileg arról kellene szólnia, hogy milyen karácsonyi témájú játékot is ajánlunk nektek az ünnepekre… no de most komolyan… ismertek ilyet egyáltalán? Illetve amikor már a fülünkön is olvadt szaloncukor csordogál kifelé, a bőrünkre cukormáz tapad és csillagszórók soha ki nem törölhető fényemléke égett a retinánkba (hogy a tojáslikőrtől kába ünnepi vacsorákról ne is beszéljünk) pont egy valamire nem vágyunk: karácsonyi játékokra…

VISZONT nagyon fontos kérdés, hogy mégis mivel játsszunk az ünnepek alatt?

Főképp akkor, amikor már mindent beborít a műhó és mindenütt Amerikából importált műmikulások ülnek a műfák alatt. Ekkor érdemes elővennünk pár mostanában megjelent vagy témája miatt aktuális címet, amik feledtetni tudják az Ünnepek velőtrázó rémségeit, vagy éppen megdobják egy kicsit karácsonyi delírium andalító érzetét.

Kezdjük egy könnyed kis kalanddal:

Fran Bow

Mi más is tudná meghittebbé tenni a hó nélküli telünk hideg éjszakáit, mint hogy bekuckózunk egy forró csoki mellett és alámerülünk a szanatóriumban tartott elmebeteg kislány agytekervényeinek rémországába… Nem, ez nem az American McGee's Alice következő epizódja (ami szintén jöhetne már…), ez valami sokkal különlegesebb és főleg sokkal zavarba ejtőbb dolog… Klasszikusnak mondanám, mint point and click kalandjáték, de mégis túl különc ahhoz, hogy bármilyen értelemben klasszikusnak lehessen nevezni.

Halott gyerekek lelkei és egyéb szellemek, kalapos csontvázak és kecskefejű démon-boszorkányok fognak szórakoztatni minket, és a folyamatos rettenet mellett (ha elég elmebetegek vagyunk hozzá mi magunk is) óriási nagyokat fogunk kacagni. Na jó, lehet hogy az a kacaj néha inkább ideges, kényszeredett vagy kínos mosoly lesz, mert a játék nem átall minket szemtelen módon - ahol csak tud - mélyen megbotránkoztatni. 

Az egész… egyszerűen… gyönyörű… és felkavaró.

Shadow Tactics

De ha a gyomrunk most nem annyira vágyik a szürrealista horror-túrára, egy nemrég megjelent és hatalmas meglepetést okozó címmel is vigasztalódhatunk. Szakétól bűzlő szamurájok és a sógunk halálkommandója vár minket az év egyik legnagyobb meglepetésében, a Shadow Tacticsban, ami pontosan az, aminek tűnik, egy a feudális japánba oltott Commandos. Olyannyira az, hogy szinte zavarba ejtően nyúlja a nagy elődjei (Commandos 1-2-3, Desperados, Star Trek Away Team stb…) minden stílusjegyét, és spékeli meg azokat modern, nagyon mai szemhez és ízléshez illő elemekkel.

Ilyen a tökéletes kis csapatos taktikai stratégia, szóval reménykedjünk, hogy a Deadalic ezzel a szuper húzásával jól seggbe billentette és végre kissé fel is ébresztette ezt a cool de túl régóta hűsölő műfajt.

Híííííjá! Nindzsák!

The Last Guardian

Erről a játékról már írtam egy őszinte érzelmektől lucskos ömlengő cikket, de dióhéjban itt is leírom a lényeget nektek: Az ICO és a Shadow of the Colossus alkotói 9 év fejlesztés után végre létrehozták a majdnem tökéletes videojátékot, ami pont attól olyan, amilyen, vagyis hogy megpróbál egyáltalán nem videojátékként viselkedni.

Csodálatos utazás egy fiú és egy szörnyeteg szívszaggató barátságáról.

Ha nem durran már amúgy is szét a szívünk a sok érzelemtől a két ünnep között, ezzel a címmel még egy jó nagy adag (kellemesen édes) cukormázzal is beboríthatjuk azt!

TRIIIIIKÖÖÖÖÖÖÖ!!!!!

Final Fantasy XV

Nincs is jobb, mint a két ünnep közötti telezabált-nyugalmunkban belevágni egy újabb, epikus, grandiózus (morózus, neurotikus), monumentális, fenomenális kalandba amilyen egy hamisítatlan Final Fantasy…

Ráadásul örülhetünk, mint majom a farkának vagy mint bármelyik FF hős egy tubus hajzselének, mert a 15. epizód valahol ott folytatja a sorozat hagyományait, ahol a 12. rész abbahagyta. Fantasztikus, nyílt, szabad világ, jó (képű) karakterek, (és sajnos felejthető történet…) CID, gyönyörű látvány és akár 50-60 órányi farmolás (grindolás, tápolás, ki hogy hívja…) is várhat ránk, ha van gyomrunk és idegrendszerünk hozzá!

(Akinek még ez sem elég, nemrég jelent meg a World of Final Fantasy is, ami tulajdonképpen egy új konzolgenerációs gépeire szabott fanservice-szörnyeteg. Szintén megér egy próbát, de vigyázat, mert annyira Kawaii, hogy beszarsz!)

Chockobókra fel!

Dishonored 2

Szintén cikkeztünk már róla egy kimerítőt, de érdemes lehet újra elővenni a játékot (vagy most először elkezdeni) ugyanis megérkezett a New Game Plus mód, amivel akár két végigjátszás után is egészen új élmények várhatnak ránk ha harmadszorra is nekiesünk Dunwall és Karnaca korrupt és zsarnoki világának.(immáron kombinálhatjuk Corvo és Emily képességeit.)

A Dishonred 2 e mellett pedig szimplán egy fantasztikus folytatás, és saját (orgyilkolós lopakodós) stílusában újfent és továbbra is az uralkodó erőt jelenti.

A történet ismét nem lett eget rengető de a pályák fantasztikusak és a játékmenetet sikerült még inkább a tökéletesség irányába csiszolni. Sohasem volt ennyiféle lehetőségünk egy-egy küldetés megoldására, ez pedig szinte végtelen számú újrajátszási lehetőséget jelenthet a kitartó és maximalista játékosoknak. Lehetünk a végletekig hidegvérű, besurranók, akik megkímélnek minden életet, de eltulajdonítanak mindent, ami nincs bebetonozva (Garett mód), vagy lehetünk kegyetlen és elmebeteg szupernaturális (tudom, hogy nincs ilyen szó grammarnácik!) sorozatgyilkosok is, akik abban lelik örömüket, hogy egy-egy ellenfelüket 30-40 -féle módon is eltehetik láb alól.

Bloodborne

Nem mai csirke, az igaz, sőt ráadásul egy újabb konzol exkluzív cím (fúúúúúúúúj!), de akkor is… Mi a franc lehetne ünnepibb, mint a bíborvörös hold fényében úszó gótikus katedrálisok végtelen sora, mint a barokkosan eltúlzott vérengzés végtelen variánsai, mint az egyetlen és örök Viktoriánus horror-tangó?!

A Bloodborne egy viktoriánus kori, dark-fantasy-horror történet a Dark Souls nyomdokain, ami furcsa mód tényleg sugároz magából valami megmagyarázhatatlan ünnepélyességet. Hogy mi köze a karácsonyhoz? Talán semmi… de vannak benne kísértetek és rosszabb borzalmak is, no meg hideg és hó és vér, szóval nagyjából minden, ami a karácsony és általában véve a tél hangulatához hozzá tartozhat.

Mindenkinek javaslom, aki rendelkezik vele (vagy eztán fog), hogy szenteste környékén tegyen vele egy újabb kört, mert ilyenkor még varázsosabb ez a csodavilág, amivel a From Software-es srácok megajándékoztak minket...

Ébredj vadász, közeleg az idő!
(...megszületett a Kisjézus!)

A Bioshock széria bármelyik része…

Szintén kissé megmagyarázhatatlan módon, de a Bioshock játékok számomra mindig is valami egészen különlegeset, valami magasztosat és ünnepélyeset jelképeztek. Nem csak azért mert átlagon felettiek minden értelemben, de talán a régies dallamok, az andalító muzsikák, vagy a csodás képek miatt is, amit ezek a játékok felvonultatnak előttünk, közelinek érzem őket a karácsony miliőjéhez. Bár együtt puncsozhatnék (mr.benemállapofám) Sander Choen-el vagy koccintanék a távolságtartó Sofia Lamb-el, esetleg pipázgathatnék Zachary Hale Comstock-al, miközben a csendes éjt hallgatjuk, természetesen bakeliten…

Ráadásul nemrég látott napvilágot a Bioshock The Collection is, ami PC játékosoknak talán nem nyújtott akkora élményt és újdonságot, de konzolon akár egy egészen új generációval is megismertethette a sorozat első két részének zsenialitását, valamint a Bioshock Infinite szintén remekbe szabott történeti DLC-it, azaz a teljes Burial at Sea opuszt.

Hmmm…
Rapture…
Szinte érzem a halszagot.
no meg persze a lőporét...
"Lennél szíves játszani ezekkel a játékokkal?"

Ti mivel vigasztalódtok vagy éppen kapcsoltok ki az ünnepek alatt?

Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Varga Bálint Bánk