Indiana Jones Kongóban | Karuba társasjáték-kritika

csukisz 2016. december 09. 10:30
Indiana Jones Kongóban | Karuba társasjáték-kritika

Kipróbáltuk az év egyik legkalandosabb játékát, és nem csalódtunk.

karuba_hero.jpg

A “Spiel des Jahres”, avagy “Az év játéka”  nevezetű díj a társasjátékos világ egyik legrangosabb elismerése. A kezdetekhez képest persze kicsit változtak a körülmények, több kategóriát is létrehoztak a szervezők, mint például a Kennerspiel (“gémerjáték”) illetve az év gyerekjátéka díjat, az viszont biztos, hogy azok a játékok, amelyek elnyerik az ítészek tetszését, mindenképp érdemesek a figyelemre.

A 2016-os jelöltek között szerepelt egy játék, amellyel sokáig nem sikerült játszanom, mert hol nem állt rendelkezésre, hol nem volt olyan játékos, aki hajlandó lett volna velem játszani, de már jó ideje terveztem a kipróbálását. Aztán az idei esseni kalandom során a HABA standja elé keveredtem, és a szerencse pont egy olyan asztalhoz sodort, ahol végre kipróbálhattam a Karubát, az idei év egyik slágerjátékát.

Karuba egy kicsiny falu Észak-Kivuban, valahol Kongó keleti részén. Az egész falut sűrű erdő veszi körül és egy nagy tó is megtalálható a közelben. Játékosként négy kis Indiana Jones-szerű figurát kell eljuttatni a tó partjáról a megfelelő színű templomhoz, a cél, hogy játékosok minél értékesebb kincsekkel térjenek vissza.

A játék kezdetén mindenki ugyanazzal a játékostáblával indul. A négy különböző színű Indiana (ezentúl csak így fogom őket hívni) illetve a négy templom mindenkinél azonos helyre kerül. A játékosok közül egy (nevezzük kezdőjátékosnak) lesz az, aki a lapkáit képpel lefelé összekeverve előkészíti, míg a többieknek célszerű a felfordított lapokat szám szerint sorrendbe tenni. A kezdőjátékos minden kör elején egy lapkáját felfordítja és bemondja a számát. A többiek kikeresik a megfelelő lapkát a sajátjaik közül és mindenki megpróbálja a szabályoknak megfelelően lehelyezni a táblára.

pic3128699.jpg

Tehát minden körben a játékosok mindannyian ugyanazt a lapkát teszik le a táblájukra, a trükk a tervezésben illetve a lapka felhasználásában rejlik. Érdemes néha leskelődni, mit csinál a másik, hátha ő jobb stratégiát talált. A játék célja ugyanis az, hogy a kicsi Indianánk a saját megfelelő színű templomába jusson a lapkák által létrehozott ösvényeken.

A játékosok második lehetősége az, hogy az aktuális lapkát nem teszik le a táblára, hanem “eldobják” ezáltal megfelelő számú mezőt léphetnek egy figurával a saját táblájukon. Az út során egyes lapkák még kincseket is rejtenek (ezüst vagy arany rögöket) amelyeket ügyes tervezéssel fel lehet szedni és ezáltal több pontot begyűjteni. Aki elsőként ér egy templomhoz az egyik bábuval az kapja a legértékesebb kincset az adott épületből, míg a következők akik szintén eljutnak oda fokozatosan egyre kevesebbet. Tehát érdemes sietni, mert aki elsőnek érkezik, több ponttal távozik ez mind a négy templomra érvényes.

dsc_09111.jpg

A játék akkor ér véget, ha elfogytak a lapkák (mind a  36 darab), vagy az egyik játékos mind a négy Indianát eljuttatta a színűknek megfelelő templomokba. A játék végén mindenki összeszámolja a pontjait (ezüst, arany és kincsek a templomokból) és a győztes pedig értelemszerűen az lesz, aki a legtöbbet tudta összegyűjteni.

A szabályt elmagyarázni nem több, mint tíz perc és maga a játék sem szokott fél óránál tovább tartani. Én azokat a játékokat szeretem igazán, ahol sok logikus szabály van és rendesen gondolkodni kell (például a klasszikusnak számító Agricolát) mégis hihetetlenül élveztem a Karubát.

Egyrészt azért, mert lehet, sőt kell is benne előre tervezni. Ismertek a lapkák, tehát tudjuk mi jöhet még a következő körökben, de sosem tudjuk milyen sorrendben érkeznek. Ezen felül minden játék során más lesz a bábuk, templomok elhelyezkedése a táblán, így teljesen más útvonalakat kell majd megtervezni (összesen 2613600 különböző variáció lehetséges!). Ekkor még nem vettük figyelembe, hogy a lapkák véletlenszerűen kerülnek sorra. Mindezek miatt egy jó darabig változatos marad a Karuba, szinte lehetetlen ráunni.

pic2648316.jpg

Persze létezik egy optimális út, amelyen a kis figurák leggyorsabban eljutnak a célhoz, azonban ahhoz lapkákat kell feláldozni, amelyeket így nem rakunk le a táblára. Felmerül a kérdés, hogy mely lapkákra lesz szükség, melyeket érdemes feláldozni? Sőt, még nem említettem, hogy egy Indiana egy másik Indiana-t nem tud átgurani egy mezőn, tehát érdemes hamar nekiindulni, ha mindenkit el akarunk juttatni a célba.

Szóval van itt opció bőven, mégis egyszerűen és könnyedén van tálalva és pont ettől zseniális. Hatalmas előnye, hogy az egész családot le tudom ültetni az asztalhoz ahol egy friss, könnyed mégis “gémer” játékosoknak is kihívást tartogató élményben lesz részünk. Valószínűleg szükség van egy bevezető játékra, hogy mindenki ráérezzen az ízére, de a harminc perces játékidő mellett bőven belefér az estébe még egy parti.

Óriási pozitívum, hogy már fiatalabb gyereket is le lehet ültetni mellé (a gyártó 8 éves kortól ajánlja), hiszen tényleg nem sok szabállyal kell megbirkózni. A lapkákat lehet érzés szerint pakolni, bízva a szerencsében de neki lehet állni és kiokoskodni a legoptimálisabb útvonalat a legkisebb kockázat mellett, de ez sem garantálja a győzelmet.


Verdikt

Gémernek tekintem magamat, ezt egyrészt az egyre növekvő játékgyűjteményem illetve a kipróbált és megkedvelt játékok mennyisége bizonyítja. Szeretem a nehéz, bonyolultabb szabályokkal rendelkező euro játékokat (Eclipse, Caverna, Twilight Imperium), de ugyanakkor nem vetem meg a másik oldal képviselőit sem (Betrayal at the House on the Hill, Battlestar Galactica). Nem tudtam sokat a játékról, mielőtt leültem hozzá, még egy elvétett pillantásom se érintette a játékszabályt. Így a szabályok ismertetése után picit felfele mozdult a szemöldököm, hogy "ennyi?" Hát igen, ennyi, de bőven elég ez az "ennyi". Nagyon pozitívan csalódtam a játékban és az egyik kedvencemmé nőtte ki magát.

Szeretem az olyan játékokat, ahol optimalizálni kell folyamatokat, hogy a lehető leggyorsabban, legolcsóbban, stb. módon oldjuk meg a feladatot. A Karuba erre egy kíváló lehetőséget, hogy a legrövidebb vagy legkevesebb lapot felhasználó útvonalat építsük-e meg. Vajon melyik lesz a leggyorsabb és melyikkel tudok több pontot szerezni? Míg a többiek csak vidáman pakolgatták a lapkákat én folyamatosan azon számolgattam, hogy melyik útvonal milyen kockázattal jár.

A Karubát talán pont azért jelölték idén az év társasjátéka-díjra Németországban, mert a széles közönséget célozza nagyon elegáns formában. Bár a díjat ugyan nem nyerte meg, a dobogós helyezést abszolút kiérdemelte. Nálunk biztosan a gyűjteményben marad és akár családdal vagy csak kettesben egy-egy este kellemes időtöltés és kikapcsolódás gyanánt biztos előkerül.

 

A bejegyzés a HABA illetve a Dione kft. jóvoltából jöhetett létre, amely semmilyen formában nem befolyásolta a véleményemet! Köszönjük!

Megosztás:
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://diceandsorcery.blog.hu/api/trackback/id/tr312014988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Battenfeld 2016.12.09. 19:21:27

Fasza gámának tűnik, majd rámegyek.